Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)
1914-11-18 / 290. szám
/ Budapest, szenta PESTI NAPLÓ 1914. november 1I. (290. szám.) 3 lohasztotta a fővárost védő csapatok harci kedvét és minden előkészület a mi csapataink részéről megtörtént, hogy Belgrád ostroma hamarosan győzelmünket hozza meg. Szófia, november 17. A szerb főhadiszálláson tartózkodó bolgár laptudósítók jelentései azt mondják, hogy maga a szerb hadvezetőség sem reméli azt, hogy Belgrád komoly ostromnak csak két-három napig is ellentállhatna. Csapataink Valjevóban Szerbia, november 17. A Kamenicától délre fekvő Tupanjci hegyre (591 m.) felvonszolt nehéz ütegeinknek sikerült több órán át tartó gyilkos tűzetéssel a Zlaturic hegygerincén SZÍVÓS, makacs ellentállást tanusító szerb tüzérség erődítésszerű, páncélerős fedezékeit szétrombolni és ezzel rést ütni a Valjevót körülbástyázó, erődítéseknek beillő betonvédelmi gyűrűn. A fedezékeiből kivert tüzérség ágyúinak visszahagyásával Osijanjon át délfelé menekült. Az ellenség hadállásán támadt résen magyar bakáink és népfölkelőink lelkes rohammal Valjevót bevették. Míg nyugati hadoszlopunk ezt a bravúros hadműveletet véghezvitte, szakadatlanul égzengésszerűen szóltak az ágyúk északról . Jasiken, északnyugaton a 329 háromszögelési ponton és keleten Klanicán (280 háromszögelési pont.) Minden oldalról özönlöttek csapataink az erősen összelövöldözött üres városba, ahonnan az ellenség minden eddigi csatát felülmúló veszteségek árán nagy hadizsákmány hátrahagyása után délkeletnek menekült. Csapataink lelkesedése leírhatatlan. Teljes szerb ezredek fogságba estek Szófia, november 17. Ideérkezett jelentések szerint, amelyek nagyon megbízhatók, Valjevó eleste a szerb hadsereget szinte szétszórta. Egész ezredek, amelyeket előbb már szinte megtizedelt az osztrák-magyar hadsereg rohama, estek fogságba. Így az 1, 4, 7. és 12. szerb gyalogezredek kerültek az osztrák-magyar hadsereg fogságába. Az egész hadsereg szalad Nis felé. Petár királyt internálták Szerbia, november 17. Szerb tisztek, akiket csapataink Obrenovácnál elfogtak, elmondták, hogy Petár király óhajtja a békét és már hetekkel ezelőtt erősen kikelt Pasics ellen, aki Szerbiára Oroszország kedvéért a veszedelmet rázúdította. A király a politikusok előtt kijelentette, hogy még megalázó feltételekkel is meg kell kötni a békét, mert különben Szerbia Belgium példájára el fog tűnni a föld szikéről. Pasics és a Bosnyák vasutasok Szerbiában Szerajevó, november 17. A bosnyák országos vasutak igazgatósága vasúti személyzetet és hetvenhat forgalmi hivatalnokot küldött Szerbiába, hogy ezek a seregeink által meghódított szerb vasúti vonalak üzemét megkezdjék. Amint jelentettük, az első vonat már meg is tette útját Szabácstól Lyernicára. Verhaeren és a germán szadizmus Európa szellemi élete forr és kavarog. A csatatereken nemcsak népek sorsát döntik el, hanem onnan indulnak ki a láthatatlan sugarak, amelyek a jövő évtizedek szellemi életét erősen befolyásolni fogják, talán egészen át is alakítják. Figyelemmel kell kísérnünk tehát minden erre vonatkozó jelenséget. A legújabb ez: Verhaeren Emil, az európai nevű belga költő olyan gyűlölködő és harapós lendülettel támadta meg a németeket, amely nemcsak homlokegyenest ellenkezik lírájának minden eddigi megnyilvánulásával, hanem mint támadás, túllő mindazon, amit idáig az entente oldaláról megpróbáltak. Verhaeren német katonákat emleget, akik fiatal anyákat ölnek meg, mialatt gyermekeiket szoptatják, úgy, hogy tej és vér keveredik össze a szörnyűségek e szörnyűségében. Beszél német harcosokról, akik tizenhat éves leányokon erőszakoskodnak és azután levágják a mellüket. A békés belga folyók és csöndes csatornák partjait ezekkel a megcsonkított holttestekkel népesítik meg a germán barbárok, akik közül néhányan holtan a belgák kezébe kerültek. Verhaeren szerint e halott német katonák zsebében rablott selymen és zsákmányolásban szerzett aranykarpereceken kívül A polgári lakosságnak november 11-ig kellett Krakót elhagyni. A lakosság annyira bízik a vár körül összpontosított csapatokban, hogy, noha több ízben hirdették ki a rendeletet a város kiürítésére, nagyon sokan a városban maradtak. A várparancsnokság ezért kénytelen volt újabb hirdetményt kibocsátani, amelyben tudatta a lakossággal, hogy azok, akik ismételt parancs után is ott maradnak, azokat katonai kísérettel a várba viszik.. Az élelmiszerüzletek egész nap nyitva vannak, a gyógyszertárak éjjel és nappal állandóan készen állanak. A vendéglőket délben és este kétkét órára, a kávéházakat és cukrászdákat reggel és délután két-két órára szabad csak kinyitni, még „két kicsi, borzalmasan levágott gyermeki lábat" is találtak. Verhaeren végül a „germán szadizmus" szégyenbélyegét üti a német harcosokra... Az embernek eláll a szeme-szája és ijedtében megáll a szíve verése. Hát ez is lehetséges? Hát már itt tartunk? A kölcsönös gyűlölködés forrópontja már odáig ért, hogy a Verhaerenek elméjét is meghomályosítja? A nagyközönség, amelyhez e sorok fordulnak, a tőlünk távolabb élő irodalmak műhelyi forrongásai iránt rendszerint keveset érdeklődik és így csak felületes módon tudhatja, hogy egy Verhaeren volt az a név, amelyet az ifjabb német irodalom a legtöbbet emlegetett. Azok, akik a francia szimbolisták hatása alól ki akartak kerülni és „valami újat" akartak, a Verhaeren nevére esküdtek föl. Egy érdekes és mozgékony fiatal francia költői csoport, amelynek Jules Romains a legkiemelkedőbb tagja, szintén Verhaeren költészetét írta föl a harci zászlajára. Legföljebb még csak Walt Whitman-nek, a „Fűszálak" amerikai költőjének volt olyan tekintélye a fiatalok előtt, mint Verhaerennek. A belga lirikus lett a fiatalabb német költők bálványa és ezen a kultuszon sokat lendített egy Henry Guilbeaux nevű ifjú francia kritikus, aki Verhaeren német és francia híveit közelebb igyekezett egymáshoz fűzni német modern folyóiratokba írt cikkeivel. Verhaeren költeményeit még azon frissiben lefordították német nyelvre. A legjobb német fordítók vetélkedtek Verhaeren tolmácsolásában és egy előkelő német cég még francia nyelven is kiadta a belga lirikus költeményét amatőr kiadásban. Mindez már régen volt, mondjuk négy, hónappal ezelőtt. A szépen kapcsolódó németbelga barátkozáson talán még a háború sem üthetett volna olyan rést, mint Verhaevennek ez a legújabb kirohanása. Maga a bálvány kap föl egy bunkót és neki esik német csodálóinak, akikre a szadizmus szégyenpecsétjét süti. A németek a Verhaeren pálfordulásával szemben csak a már ismert megjegyzéseiket tudják elmondani. Hogy tessék, megint egy, ember, akit ők neveltek nagygyá és aki rut hálátlansággal fizet jótevőinek. És hogy Verhaeren lépését csak üzlet, vagy hiúság serkentette, még népszerűbb akar lenni, még többet akar keresni, vagy talán megirigyelte Maeterlinck babérjait, akit a háború folyamán ép eféle förmedvényei miatt belga létére is, tagjai sorába választott a francia Akadémia. Sajnos, nem erről van szó, hanem sokkal többről. Hozzá kell már szoknunk ahhoz a gondolathoz, hogy a legközelebbi évtizedekben a német brutalitás és vandalizmus közkeletű jelszó lesz a francia és angol irodalomban és ennek a dépendemáiban. De hogy egészen tisztában legyünk ezzel a kérdéssel, a német kegyetlenség híréből az osztrák és magyar csapatok is bőven ki fogják kapni a részüket. Ellenségeink csak a németekkel való hadi egységben fognak látni bennünket és háborús párt a király e kijelentése miatt na-gyon felzúdult és minthogy attól tartottak, hogy a király befolyásolhatja a szkupstina tagjait, a Vranja melletti kolostorban internálták. A királylyal tartott Gradjevine közmunkaügyi miniszter, aki Pasicscsal való nézeteltérése miatt ki is lépett a kormányból. Helyét tudvalevőleg Jovanovics radikális pártvezér foglalta el. A szerb tisztek azt mondják, hogy a tiszti-kar nagy része és a szerb politikusok komolyabb része is már belátta, hogy nagy hiba történt Szerbia részéről és hogy ezt mihamarább jóvá kellene tenni. Az északi háború j offenzíva a Visztula mentén Milano, november 17. A Corriere della Sera a Veclavec centrum a Visztula mentén a jobb- és balparton megindult új offenzíva dolgában a következőket jegyzi meg: Igen kitűnő kísérlet ez arra, hogy az oroszokat előnyomulásukban megállítsák. Az időpontot is jól választották meg erre. Az offenzívára igen kedvező hatással vannak a kelet-poroszországi határon folyó harcok, valamint az a körülmény, hogy a németek a Kalis—Centsochau vonalon az oroszokat lassú visszameneteléssel maguk mögött csalogatták. A kiürített Krakó Krakó, november 17. Krakó, november 17. A krakói menekültekről, akiket többnyire Bécsbe szállítottak, bizottság gondoskodik, melynek élén Bilinski közös pénzügyminiszter, továbbá" Löwenstein és Reitzes galíciai milliomos bankárok állanak. A krakói várparancsnokság rendelete értelmében a várban csupán a következő üzletek maradhattak: élelmiszer-, gyarmatáru-, hús-,léksütemény-, cukor-, tojás- és hasonló árukat árusító üzletek, továbbá a gyógyszertárak és drogériák. Minden gyógyszertár éjjel-nappal állandó szolgálatot tart s a gyógyszereket megszakítás nélkül köteles kiszolgáltatni. A vendéglőket déli 12 órától 2 óráig és este 7 órától 9 óráig tarthatják nyitva. Kávéházakat és cukrászdákat reggel 7 órától 9 óráig és délután 5 órától 9 óráig szabad nyitva tartani. Katonai szükségletekre minden üzlet, minden időben köteles rendelkezésre állani és kiszolgálni. Német katonai író lengyelországi harcainkról Berlin, november 17. A Berliner Tagblatt katonai munkatársa a lengyelországi harcokról elmélkedvén, egyebek között így ír: A háború első idejében arról volt szó, hogy megakadályozzák az oroszokat abban, hogy a német határt áttörjék. E terv csak úgy sikerülhetett volna, hogy az osztrák-magyar monarchia vállalja azt a feladatot, hogy magára vonja az orosz főhaderőt és lekösse olyképpen, hogy az orosz főhaderő ne legyen a németek ellen fordítható. Már többször kiemeltem, hogy szövetségesünknél ezért nagy köszönettel tartozunk. Még nem is tudtuk, hogy milyen túlerővel állott Oroszország harcra készen — valószínűleg már május havában kezdte meg a hadikészültséget — és milyen nagy erővel vetette magát Ausztria-Magyarországra. Ez vitézül sartolta magát és minden alkalmat felhasznált az offenzívára. Amikor a Mazuri-tavak hadműveletei be voltak fejezve, a monarchia ismét ellenállott az orosz előnyomulásnak. Przemysl ellenállott mindaddig, amíg a német előnyomulás Lengyelországon keresztül a Visztula-vonalig lefolyt. Ezzel meghiúsították az orosz hadvezetőség ama másik tervét, hogy Tannenberg és Gumbinnen után megfogyatkozott presztízsét Ausztria-Magyarország megverésével állítsa helyre. Az oroszok kénytelenek voltak a Visztula mögött a varsóiivangorodi-vonal védelme alatt milliónyi hadseregüket újra csoportosítani. Ausztriai-Magyarország nyomban csatlakozott a mi offenzívánkhoz. Hadseregének balszárnya ismét előretört a Lizagorán át, mialatt a német keleti hadsereg a Visztula-vonal felé nyomult. A stratégiai