Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-19 / 291. szám

Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. november 19. (291. szám.) 3 Hadizsákmányunk oly nagy, hogy a szerb had­sereg annak hiányát már aligha pótolhatja, an­nál kevésbbé, mert megbízható hírek szerint az albán csapatok a szerb határon már összeüt­köztek a szerb határvédő csapatokkal és ez­zel útját állják annak, hogy a franciák Mon­tenegrón át újabb hadiszerpótlásokat kü­lhes­senek Szerbiának. A zsákmány legértékesebb része a sok elfoglalt Schneider-Creusot-féle ágyú, amely egészen sértetlenül­­ került birto­kunkba és az ágyukhoz való rengeteg sok lő­szer, amely legalább fél évre elegendő, hogy a szerbek ágyúit a szerbek ellen használhassuk. A gépfegyverek szintén használhatók és a hoz­zájuk való lőszerből szintén rengeteg mennyi­séget zsákmányoltunk. Csapataink a menekülő Irén nagy részét Valjevótól délkeletre, Mionica tájékán elfogták. Bukarest, november 18. Nisi távirati jelentés szerint a szerb hadse­reg legfelsőbb katonai parancsnoksága elrendelte stratégiai okokból a valjevói szerb sereg számára, hogy Valjevóból Lapovba vonuljon vissza és ott er­ősít­se meg pozícióját. Stefak­sovics tábornok a hadbíróság előtt Metkovic, november 18. Az a hír, hogy Stefanovics tábornok, a sza­bácsi szerb sereg főparancsnoka agyonlőtte magát, nem felel meg a valóságnak. A tábornokot vissza­hívták a főhadiszállásra, ahol György herceg kö­zölte vele, hogy törvényszék elé állítják. György herceg legutóbbi hadiparancsában kijelenti, hogy a hadseregparancsnokokat, akik nem tudják meg­védeni a rájuk bízott területeket, vagy pedig meg­adják magukat az ellenségnek, azokat haditörvény­szék elé fogják állítani. A pusztuló seregek Zimony, november 18. A Szerbiában legutóbb elfogott szerbek közt Jan Cvetanovics Száva altiszt, a katocsi népbank könyvelője, aki fogolytársaib­ól a következő érde­kes felvilágosításokat adta: — Ezek az öreg parasztok nem komitácsik, hanem jámbor, ötvenéves népfölkelők. Nálunk húsztól ötvenéves korig minden ép férfi katona. Én például nem voltam katona, de a háború ki­törésekor muszáj volt fegyvert fognom. Az idő­sebb parasztkomitácsik már teljesen kipusztultak. A fiatalabb emberek, a 17—18—19 éves fiúk még nem kerültek sor alá, önkéntes csapatot alkotnak és saját fegyvereikkel harcolnak. Ezek most a tulajdonképeni komitácsik. Mi azért adtuk meg magunkat, hgoy ne öljenek meg bennünket. Az éjjel a magyarok támadásai ellen visszavonulást parancsoltak tisztjeink és ők gyorsan vissza is vonultak. A mi századunk azonban összebeszélt és kezünket feltartva megadtuk magunkat Mi ál­talában azt hisszük, hogy elsejére vége lesz a há­borúnak. Tudjuk, hogy Oroszország parancsolta meg Szerbiának a háborút, de nem tudta meg­tartani azt az ígéretét, hogy felszabadítsa a szoron­gatott szerb hadsereget. Azt is tudjuk, hogy orosz katonák segítségével raktuk le az aknákat a Szá­vába, de én még egyetlen orosz katonát se lát­tam közöttünk. Tegnap elesett nálunk Pasics őr­nagy is. Sándor trónörökös Nisben van a vezér­karral. Én őszintén elmondok önnek mindent és igy azt se hallgathatom el, hogy hadseregünk nem éhezik. Tea vagy kávé persze nincs nálunk, de hús és kenyér bőven van. Az önök hadserege jól tudja ezt, hiszen igen sok gabonát és élőállatot sikerült rekvirálniuk a meghódított területeken. A fedezékeinket nem az asszonyok csinálják, hanem mi­ megcsináltuk már hetekkel ezelőtt, előre. Hogy meg is találtak a sáncainkban női holttesteket, az azért van, mert némelyik asszony a rajvonalba viszi az ételt a férjének és időközben eltalálják a lövegek. Hogy néha éhezünk, az igaz, de ez min­den hadseregben megtörténik, mert a tűzvonalba szállítani az élelmet majdnem lehetetlenség. Orosz segítség Bécs, november 18. A Neue Freie Presse haditudósítója jel­enti: Románia azokat a szerb katonaszökevé­nyeket, akik Románia területére menekültek, kivétel nélkül kiszolgáltatta Szerbiába. Orosz altisztek érkeztek Szerbiába a Bulgária ro­mán dunagőzösön. Az oroszok továbbra is szállítanak muníciót és eleséget Szerbiába. Kl­ad­ovónál a Dunán egy orosz dandár szállott partra. Az orosz tisztek állítólag becsm­érlőleg bántak a szerb tisztekkel. Így történt azután, hogy egynéhányszor civódás támadt a szö­vetségesek között. A szerb kormány Üszkübbe készül Szófia, november 18. Nisben előkészületeket tesznek a kormány elutazására. Azt hiszik, hogy a kormány Üsz­kübbe teszi át székhelyét. Franciák vesztesége Metkovic, november 18. Franciaországból három katonai repülő­gép érkezett pilótákkal és megfelelő legénység­gel a montenegrói hadsereg részére. Az egyik francia repülőgép tegnap a Lovesen felé vette útját és lezuhant. .1 pilóta és egy francia meg­ Albán betörés Szerbiába Metkovic, november 18. Kétezer főnyi albán banda néhány nappal ez­előtt behatolt Szerbiába, hogy elfoglalja Djakovát. Ugyanakkor egy másik csapat Dibra és Oh­rida szerb helységek felé nyomult előre. Az első bandá­nak, amelyet Issa Boljetinac vezetett, sikerült a határon áttörnie. Néhány kisebb falut felgyújtot­tak, a lakosságot átkergették Albániába és a falu­ból minden elvihetőt magukkal vittek; a másik csapat a határon nagy túlerővel került szembe, amelyet nem tudott legyőzni. A szerbek közül azonban 150 katonát elfogtak. Olasz hang Szerbia katasztrófáijáról Róma, november 18. Ju­bon-bon katonák . Egy francia egyetemi tanár, jeles orien­talista nyilván, felhívást intéz a francia közön­séghez, hogy az indiai csapatok számára külö­nös élelmiszereket gyűjtsön, kókuszdiót, man­dulát, cukrot és befőtteket főként. Az indiai nép szigorú vallása szabályainak engedelmes­kedve a legtöbb állat húsát mint tisztátalanét nem eszi ugyanis. Az indiai csapatok élelme­zése nagy gond Franciaországnak, amelynek — nem titok ez — sok más baja­ kinja és gondja is van ebben a háborúban. Mint a legtöbb keleti nép, így az indiaiak­számára is vannak totem-állatok, amelyeket nem szabad megölni és amelyek húsát nem szabad elfogyasztani. A mohamedánok és a régi zsidók számára a disznóhús és úgy gon­doljuk némely vadak húsa volt tilalmas, az indiaiak vallása sokkal szigorúbb és egyes kasztoknak egyáltalán nem szabad húst en­niök, nehogy, élő teremtményt legyenek kény­telenek ölni. A dekadens indiai nép szigorúan ragaszkodik vallásához, amely hatalmát, gaz­dagságát, létét, mindenét jelenti ebben a vi­lágban, amelyben kifosztották hatalmából, gazdagságából, létéből, mindenéből. Brahma és Buddha vallásaihoz való szigorú ragaszko­dás fegyver is kezükben az angolok ellen, aki­ket főként azért vetnek meg, h­ogy ahogyan csak elfajzott ur vetheti meg a barbár hóditót mert húst esznek és a hússal való túlságos táplálkozás arcuk véres színén is meglátszik. A barbár angol t£stéb£n külsőleg is hirdeti, hogy. - —• --— tisztátalan és műveletlen ember. A hindu oly szigorúan ragaszkodik vallásához, hogy szer­tartásosan mosakszik, ha a testét véletlenül an­gol ember árnyéka érte és a legutolsó párja sem fogad el angol ember kezéből alamizs­nát, ami szintén e legrégibb és legfinomabb faj túlságos gőgjét mutatja.­­ Most Európába hozták őket, hogy zsar­nokaik és zsarnokaik szövetségesei mellett harcoljanak. Idegen, gyilkos világ földjére kell lépniök. Az európai tél a halált jelenti számukra, a húsevő európai ember eledele a betegséget és a bűnt. A francia területre helye­zett indiai katona úgy érezheti magát körül­belül, ahogyan érezhette volna magát az athéni polgár, ha a vad és idegen népek, hegylakó barbárok seregeiben sorozzák be véletlenül. Idegennek lenni,­­ az ókori ember számára ez a legnagyobb csapást jelentette és a hindu ma, a huszadik században is ókori ember. Az ókor kevésbé művelt népei is, amikor a nagy hatalmasságokhoz Görögországba, Rómába, Karthagóba vagy Egyiptomba szegődtek el zsoldos katonának, szigorúan őrködtek az ő nemzeti szokásaik fölött. A fővezér az idegen köztársaságból való lehetett ugyan, abból az államból, amelyik fizetett, de alantas tisztek és kisebb seregvezérek, akik a zsoldos kato­nával közvetlen érintkeztek, kellett, hogy a saját nép fiaiból kerüljenek ki, azok közül, akik nem fizettek ugyan zsoldot, de viszont meghaltak. És az ide­gen zsoldosok a hatal­mas köztársaságok sátortáboraiba magukkal vitték nemcsak ruháikat, lándzsáikat, kelevé­reiket, lovaikat, tevéiket és asszonyaikat, ha­nem az isteneiket is, akiket faragott kép alak­A szerbiai győzelmekről érkező jelentése­ket a nacionalista lapok is ellentmondás nél­kül tudomásul veszik, noha kétségtelen, hogy számukra ez keserves csalódást jelent. A Messageró-nak jelentik Nissből: A csapatok kimerültek, a fegyverek elfogytak. A lőszer­tában hordoztak magukkal. Az ókori zsoldos harcosok mindegyik vitt magával a háborúba egy hazai istent, aki csak az ő népére vigyá­zott és azért vitte magával a hazai istent, mert K­ent hittel hitte, hogy őt csak az oltalmaz­hatja meg. Kőből, vasból, rézből, főtt agyag­ból, durva sárból vagy nemes fából való ki­csiny bálványt vitt a katona magával. A teste fölött rejtette el, a ruhája alatt és napkeltekor vagy napszálltakor, úgy, ahogyan azt a szi­gorú vallás megkívánta, elővette és imádkozott hozzája. Amulett volt ez a fétis és a nagyon szegény katona, akinek erre sem tellett, a testére rajzolta, a bőrébe tetoválta az ő istenét. De külön nemzeti istene nélkül el nem ment volna háborúba, ahol a halál oly közel jár az emberhez. Igen, de melyik az a nemzeti isten, akit az indiai katona magával vihet Európába, arra a földre, amely számára a tisztátalanság és a bűn hazáját jelenti. Az indiai népek vallása személytelen vallás, filozófia inkább, számos erkölcsi parancscsal és tilalommal, sokkal in­kább erkölcstan, mintsem a mi hitvallásaink módjára kialakult pozitív vallás. Brahma és Buddha vallása szigorú erkölcsöket ró a­ hí­vőre, de lelkének korlátlan szabadságot ad arra, hogy a személytelen és meg nem neve­zett istent a maga akarata és hite szerint for­málja meg. Ez végtelen jótétemény, mert a szenvedő ember lelkének minden vágya külön istent alakíthat ki az ő bizonytalan vallásá­ban. A hindu ember legfőbb keserve az angol uralom és az ő istenének legaktívebb képe az angol elleni gyűlölet. Az angolt gyűlölik és mint az ókori kad­figyelő hadnagy szörnyet halt. A Lovcsenen a minap felrobbant egy francia ágyú és meg­ölte Frankovic Gyokó tüzéralezredest, a fran­cia tüzérkülönítmény parancsnokát, továbbá négy tüzért, akik a közelben tartózkodtak. Milano, november 18. Cetinjei híradás szerint az elmúlt szerdán az osztrák-magyar hadsereg több repülőgépe je­lent meg Antivari felett és bombákat dobott le. Cattaróban Fiume, november 18. Néhány nap óta az Adrián oly erős sirokkó dühöng, an­ely a francia flottát bár­mely akcióra képtelenné teszi. Ehhez járul meg a sűrü köd, ugy hogy a francia hajók most semmiképp sem támogathatják a mi tüzérségünk által támadott Lovcen-hegy vé­dőit. A Lovcenen már térdig ér a hó s részint az időjárás, részint pedig a mi tüzérségünk nagyszerű munkája az utóbbi napokban igen meggyöngítette a Lovcenen lévők akcióképes­ségét. Most már annyira veszélytelenek, hogy a Lovcen alatt levő Cattaro városban kezd a polgári élet helyreállani. A hatóság gondosko­dik a közélelmezésről, a szegények a népkony­hákban ellátást és téli ruházatot kapnak. A Comerc­o-kávéház ismét megnyílt, azonkívül egy úgynevezett hadi-kávéházat nyitottak. A közigazgatási tisztviselők közül még csak Giuppanocics Nikó kerületi kapitány foglalta el hivatalát, aki a város összes ügyeit az ön­ként jelentkezett polgárőrség segélyével intézi.

Next