Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-01 / 273. szám

V­ j Bu­dapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1914. november 1. (273. szám.) • A német-francia-angol háború A flandriai harcok A német ágyuk elsüllyesztettek egy francia ágyunaszádot München, október 31. Kopenhágából magántáviratok jöttek a Münchner Neuesten Nachrichten-hez, hogy Sluysba érkezett tegnapi jelentés szerint a belga partvidéken lévő szövetséges angol-fran­cia flottát négy újabb francia hadihajóval erő­sítették meg. Sluysban az a hír jár, hogy a messzehordó német ágyúk egy francia ágyú­­naszádot elsüllyesztettek. Angol Dreadnought a harcban­ Berlin, október 31. Londoni jelentés szerint egy angol dread­­nought csatlakozott a flandriai partvidéken a szövetséges flottához és a német ágyuütegek állását tizenkét hüvelykes ágyukkal bombázta. A német ütegek ennek következtében eltávo­lodtak a parttól s nagyobb távolságról tüzel­nek az angol és a francia hadihajókra. Az yperni csata Krisztiánia, október 31. A „Times“ harctéri tudósítója az Yperni csa­táról tudósítást küldött lapjának, amelyben töb­bek közt ezeket közli: Az est elérkeztével elsán­­coltuk állásainkat Lahgemarchenál, amely ellen a német csapatok rohamot intéztek. Amint az éj­szaka sötétje ráereszkedett a tájra és az ágyuk dörgése elnémult, éles jelzés törte meg a csendet. Csak most vettük észre, hogy a köröskörül levő káposztaföld petróleummal volt elárasztva. Néhány perc múlva az egész mező lobogó lángokban ál­lott, amelyek éles világításba állították a színteret. A német katonák csak néhány száz yardnyira voltak tőlünk elsáncolt pozíciókban, felugrottak és trombitaharsogás és éneklés hangjai közben rohamot intéztek ellenünk. A mi csapataink, me­lyeket meglepetésszerűen, minden előkészület nél­kül ért a támadás, a sáncokba helyezkedtek el és pusztító tüzet bocsájtottak az­­ ellenünk rohanó el­lenségre. A németek folyton tarló gépfegyver-tű­z­­zel válaszoltak és sűrű tömegben nyomultak előre. 10 yardnyira közeledtek futóárkainkhoz. Mikor aztán a mieink is kiugrottak a futóárkokból, em­ber ember ellen harcolt. És minderre rávetődött az égő mezőnek mindinkább halványodó fénye. A franciák és belgák vesztesége az Yser-mensti harcokban Amsterdam, október 31. Az Yser-mensi harcokban a franciák és belgák veszteségeit tízezer emberre becsülik. A „Telegraaf“ tudósítója beszélt német katonákkal, akik azt mondták, hogy a szuronyrohamnak rettenetes ha­tása van- A csatornát Os­endétől­s Nieuportig véresre festi az elesett és sebesült katonák vére. Brüsszelt várrá alakítják át a németek Berlin, október 31. A Stampa közli párisi távirat alapján, hogy a német műszaki csapatok lázas erőfe­szítéssel dolgoznak Brüsszel körül, mert Bel­gium volt fővárosát várrá alakítják át. A belga király proklamációj­a Berlin, október 31. Albert király proklamációt intézett csapa­taihoz, amelyben közli velük, hogy a belga se­reg nemsokára erősítéseket fog kapni, újon­cokat és önkénteseket. A tengerészet új lordja London, október 31­. Fisher tengernagyot Battenberg herceg utódjául a tengerészet lordjának nevezték ki. A német Antwerpen Berlin, október 30. Már hírt adtunk arról, hogy Jagow, a ber­lini rendőrfőnök, személyesen járt az okku­páló belga területeken és organizálta a rendőr­séget. Jagow tegnap levelet intézett az összes antwerpeni rendőr­tiszt­viselőkhöz, amelyben közli velük, hogy régi állásukban maradnak és fizetésüket, a német állam számlájára, else­jétől kezdve a Deutsche Bank antwerpeni fiókja fogja folyósítani. November elsején már megkezdi működését a teljesen németté vált antwerpeni rendőrség. Antwerpenből ideérke­zett híradás szerint a németeknek ez a nobilis .­ ­ Angolok és franciák ( Emlékezés tavaly­ról) Írta: Bródy Miksa , író A folkestoni boarding társalgójában. Manchesteri szenesek és kanavászkereske­­dők, továbbá miiddlandi ruhaboltosok élvez­ték a weeksend-et. Olyképpen élvezték, hogy részben az asztalon, részben székeken pihentet­ték lábukat, mig hátaik karosszékek süppedésé­ben görnyedt. Egyik sem ösmerte a másikat, mégis folyt köztük a társalgás, a gyapjú-árak­ról. Kissé álmosan soimpolygott ki a szó aj­kaikról, s néha-néha el is hallgattak, s ezen­közben a vízszintesen elfektetett párhuzamos lábszárakat nézegették u­ailomba is tekin­tettel. — Scoundrel! — hallatszott rikácsoló hangon. Mindnyájan összerezzentek. — Scoundre ! Thief ! Scoundre ! . . . Krrr! . . . Polly volt, a százéves papagály, az egyetlen lény ebben a társaságban, aki irodalmi angol­sággal beszélt és akit ezek az urak is megér­tettek, anélkül, hogy azt kellett volna mon­daniuk : — Bég you­r pardon! Ahány város, annyiféle tájszólás. Man­chester nem mondhatott valamit Liverpoolnak, vagy London Builb­roadnak, anélkül, hogy a másik a fülét ne hegyezte volna, szólván: „Bég your pardon.“ Örökös bábeli félreértés volt köztük, c­sa­k a nyúlánk lábszáruk és a világért le nem vett cilinderük jelezte a fajrokonsá­got. No meg a gyapjú­árak és a saván­yskás una­lom, valahányszor plombokkal spékolt hosszú -­­kás fogaik fölött szörnyű ásításban defloráló­­dott az ajak. Ott ültem velük szemközt és úgy néztem őket, mintha rendkívül érdekes pinguinjai volnának, melyet tanulmányozni kell. Főleg az tetszett nekem rajtuk, hogy mindig összerez­zentek, valahányszor Polly gazembereknek ti­tulálta őket. , Aztán bejött Missis Shopfield, őrült vas­magon befestve, őrülten suhogó selymben. Én felugrottam, és mély meghajlásban fejtettem ki őrült udvariasságomat. Missis Shopfield ijedten nézett rám, azt hitte megbolondultam és nem viszonozta köszöntésemet. Az urak láb­szárai idegesen kopogtak az asztalon, amelyre a pincér már rakosgatta a teáscsészéket és a c­akes tányérok­a­t.­­— Hárju? — mondta Missis Shepfield. Amivel azt akarta jelezni, hogy szóba bo­csátkozik velem. —­ Hárju? — válaszoltam én és kontinens­­be­li udvariassággal nyújtottam feléje nyolc pár lábszáron keresztül az egyik teáscsészét. A társalgás megkezdődött. Időközben mások is érkeztek: az őrült vastagon befestett Missis , Richmond, az őrült vastagon befestett Missis Ponsonby, az őrült vastagon befestett Miss John­, az őrült vastagon befestett Miss Sigman. Teaszagra gyűltek össze, ki tudja milyen mesz­­­sziről meg,szimatolva a pontosan öt órai folya­dék páráját. — Szép idő van, — mondta Missis Rich­­mond. —­ Reggel nedves volt az idő, — mondta Miss Hyman. — Dél felé ködös volt, — mondta Miss Johns. — Este hűvös lesz — mondta Ponsonby. (lent, október 31. Az Ech­o de Patis-nak táviratoztak Londonból. Úgy látszik, hogy a németek a zeebrüggei kikötőt­ tengeralattjáró naszádaik számára hadműveleti alapul akarják felhasználni. A Miután mindegyikük kapott tőlem egy csésze teát, így szóltak hozzám: — Hárju? (Hogy érz­i magát?) — Hátjá? (Hogy érzi magát?) feleltem én. Feledetnek elég precíz. Sokáig csak szűrés üléseik hallatszottak, majd calfes,ropogás, végül pedig társalgás jön. — Hogy érezte magát tegnap Boulogne­­ban? — kérdezte Hyman Shopfiekltől. Boulogne helyett Blonyt mondott. — Rosszul. Nem nagyon okos emberek azok a franciáik. Nem tudnak angolul. És aztán Előny nagyon piszkos. . /V­­r­.Mennyi kölni vizet vásárolt? " — Húsz üveggel. Csak ezért voltam odaát. De vesződséges dolog ott a sheping. Az eláru­sító kisasszonyok nem tudnak angolul. Én meg nem tudtam franciául Vesződséges dolog. És a franciák olyan piszkosaik. Az urak leemelték lábszárukat a levegő­ből és­­­­eléelegyedtek a társalgásiba. — Én a múlt héten voltam Biomban. Vol­tam a kaszinóban is. A hölgyek fülig elvörösödtek­ a festék alatt. • Íjj' — Ó! — Igen, a kaszinóban. — Ó! ü! Very n-t resting! — Két fontot vesztettem bakkarán. Na­gyon piszkos nép a francia. — Igen. Él resting . . . A hölgyek, — miután mindegyikük kiitta a maga három csészéjét, — felkeltek, biccen­tettek a fejükkel és távoztak. Az uraik a bic­centést egyáltalán nem viszonozva, ismét fel­rakták lábaikat az asztalra. — Good by, — mondtam, — és én is tá­voztam, v ’ v eljárása nagy örömet keltett az érdekeltekben és a város lakosságában. Az indus ágyútöltelék Frankfurt, október 31. A Frankfurter Zeitung egy tábori posta­levél értesítése alapján azt írja, hogy az ango­lok az indusokat csak ágyútölkeléknek tekin­tik, talán azért, hogy megszabaduljanak tőlük. Legutóbb az angolok egy egész indiai gyalog­­dandárt indítottak rohamra egy megerősített német hadállás ellen, amelyet tüzérség nélkül be­­sem lehetett volna venni. A német gyalog­ság az indusokat ötven méternyire engedte közeledni, aztán olyan gépfegyverf­izetést zú­dított rájuk, hogy egy indus sem maradt élet­ben közülük, míg a németeknek csak egy se­besültjük volt. Az indiai katonák hullái mint magas hegyek feküdtek a csatatéren. „A pestismasinák“ Angolok a német aknamezőkről London, október 30. A Times tengerészeti munkatársa foglalkozik az Írország északnyugati partjain elhelyezett leg­újabb német aknamezővel és a következőket írja: Kétségtelen, hogy ezeket a pestismasinákat a né­metek azért helyezik el, hogy az angol flotta sza­bad mozgását megbénítsák. Ezzel kettős célt akar­nak elérni: Az angol hajók útja egyes pontok el­érésére egyrészt hosszabbá, másrészt veszélyessé válik. Ha tehát ellenintézkedések nem történnek, Anglia kényelmetlen helyzetben lesz, hogyha majd eljön az ideje annak, hogy szembe kelll szállnia a német tengeri támadással. Angol munkáslázongás London, október 31. A Daily Gh­ionicle szerint azok a munkás­ zavargások, amelyek Warehamban azáltal kelet­keztek, hogy a munkások a csapatok részére épí­tendő barakkok munkálatainak elhúzásával és megnehezítésével fenyegetődztek, Churchill közve­títésével elsimultak. Harc a belga fengesz partért /

Next