Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)
1914-11-01 / 273. szám
V j Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1914. november 1. (273. szám.) • A német-francia-angol háború A flandriai harcok A német ágyuk elsüllyesztettek egy francia ágyunaszádot München, október 31. Kopenhágából magántáviratok jöttek a Münchner Neuesten Nachrichten-hez, hogy Sluysba érkezett tegnapi jelentés szerint a belga partvidéken lévő szövetséges angol-francia flottát négy újabb francia hadihajóval erősítették meg. Sluysban az a hír jár, hogy a messzehordó német ágyúk egy francia ágyúnaszádot elsüllyesztettek. Angol Dreadnought a harcban Berlin, október 31. Londoni jelentés szerint egy angol dreadnought csatlakozott a flandriai partvidéken a szövetséges flottához és a német ágyuütegek állását tizenkét hüvelykes ágyukkal bombázta. A német ütegek ennek következtében eltávolodtak a parttól s nagyobb távolságról tüzelnek az angol és a francia hadihajókra. Az yperni csata Krisztiánia, október 31. A „Times“ harctéri tudósítója az Yperni csatáról tudósítást küldött lapjának, amelyben többek közt ezeket közli: Az est elérkeztével elsáncoltuk állásainkat Lahgemarchenál, amely ellen a német csapatok rohamot intéztek. Amint az éjszaka sötétje ráereszkedett a tájra és az ágyuk dörgése elnémult, éles jelzés törte meg a csendet. Csak most vettük észre, hogy a köröskörül levő káposztaföld petróleummal volt elárasztva. Néhány perc múlva az egész mező lobogó lángokban állott, amelyek éles világításba állították a színteret. A német katonák csak néhány száz yardnyira voltak tőlünk elsáncolt pozíciókban, felugrottak és trombitaharsogás és éneklés hangjai közben rohamot intéztek ellenünk. A mi csapataink, melyeket meglepetésszerűen, minden előkészület nélkül ért a támadás, a sáncokba helyezkedtek el és pusztító tüzet bocsájtottak az ellenünk rohanó ellenségre. A németek folyton tarló gépfegyver-tűzzel válaszoltak és sűrű tömegben nyomultak előre. 10 yardnyira közeledtek futóárkainkhoz. Mikor aztán a mieink is kiugrottak a futóárkokból, ember ember ellen harcolt. És minderre rávetődött az égő mezőnek mindinkább halványodó fénye. A franciák és belgák vesztesége az Yser-mensti harcokban Amsterdam, október 31. Az Yser-mensi harcokban a franciák és belgák veszteségeit tízezer emberre becsülik. A „Telegraaf“ tudósítója beszélt német katonákkal, akik azt mondták, hogy a szuronyrohamnak rettenetes hatása van- A csatornát Osendétőls Nieuportig véresre festi az elesett és sebesült katonák vére. Brüsszelt várrá alakítják át a németek Berlin, október 31. A Stampa közli párisi távirat alapján, hogy a német műszaki csapatok lázas erőfeszítéssel dolgoznak Brüsszel körül, mert Belgium volt fővárosát várrá alakítják át. A belga király proklamációja Berlin, október 31. Albert király proklamációt intézett csapataihoz, amelyben közli velük, hogy a belga sereg nemsokára erősítéseket fog kapni, újoncokat és önkénteseket. A tengerészet új lordja London, október 31. Fisher tengernagyot Battenberg herceg utódjául a tengerészet lordjának nevezték ki. A német Antwerpen Berlin, október 30. Már hírt adtunk arról, hogy Jagow, a berlini rendőrfőnök, személyesen járt az okkupáló belga területeken és organizálta a rendőrséget. Jagow tegnap levelet intézett az összes antwerpeni rendőrtisztviselőkhöz, amelyben közli velük, hogy régi állásukban maradnak és fizetésüket, a német állam számlájára, elsejétől kezdve a Deutsche Bank antwerpeni fiókja fogja folyósítani. November elsején már megkezdi működését a teljesen németté vált antwerpeni rendőrség. Antwerpenből ideérkezett híradás szerint a németeknek ez a nobilis . Angolok és franciák ( Emlékezés tavalyról) Írta: Bródy Miksa , író A folkestoni boarding társalgójában. Manchesteri szenesek és kanavászkereskedők, továbbá miiddlandi ruhaboltosok élvezték a weeksend-et. Olyképpen élvezték, hogy részben az asztalon, részben székeken pihentették lábukat, mig hátaik karosszékek süppedésében görnyedt. Egyik sem ösmerte a másikat, mégis folyt köztük a társalgás, a gyapjú-árakról. Kissé álmosan soimpolygott ki a szó ajkaikról, s néha-néha el is hallgattak, s ezenközben a vízszintesen elfektetett párhuzamos lábszárakat nézegették uailomba is tekintettel. — Scoundrel! — hallatszott rikácsoló hangon. Mindnyájan összerezzentek. — Scoundre ! Thief ! Scoundre ! . . . Krrr! . . . Polly volt, a százéves papagály, az egyetlen lény ebben a társaságban, aki irodalmi angolsággal beszélt és akit ezek az urak is megértettek, anélkül, hogy azt kellett volna mondaniuk : — Bég your pardon! Ahány város, annyiféle tájszólás. Manchester nem mondhatott valamit Liverpoolnak, vagy London Builbroadnak, anélkül, hogy a másik a fülét ne hegyezte volna, szólván: „Bég your pardon.“ Örökös bábeli félreértés volt köztük, csak a nyúlánk lábszáruk és a világért le nem vett cilinderük jelezte a fajrokonságot. No meg a gyapjúárak és a saványskás unalom, valahányszor plombokkal spékolt hosszú -kás fogaik fölött szörnyű ásításban deflorálódott az ajak. Ott ültem velük szemközt és úgy néztem őket, mintha rendkívül érdekes pinguinjai volnának, melyet tanulmányozni kell. Főleg az tetszett nekem rajtuk, hogy mindig összerezzentek, valahányszor Polly gazembereknek titulálta őket. , Aztán bejött Missis Shopfield, őrült vasmagon befestve, őrülten suhogó selymben. Én felugrottam, és mély meghajlásban fejtettem ki őrült udvariasságomat. Missis Shopfield ijedten nézett rám, azt hitte megbolondultam és nem viszonozta köszöntésemet. Az urak lábszárai idegesen kopogtak az asztalon, amelyre a pincér már rakosgatta a teáscsészéket és a cakes tányérokat.— Hárju? — mondta Missis Shepfield. Amivel azt akarta jelezni, hogy szóba bocsátkozik velem. — Hárju? — válaszoltam én és kontinensbeli udvariassággal nyújtottam feléje nyolc pár lábszáron keresztül az egyik teáscsészét. A társalgás megkezdődött. Időközben mások is érkeztek: az őrült vastagon befestett Missis , Richmond, az őrült vastagon befestett Missis Ponsonby, az őrült vastagon befestett Miss John, az őrült vastagon befestett Miss Sigman. Teaszagra gyűltek össze, ki tudja milyen meszsziről meg,szimatolva a pontosan öt órai folyadék páráját. — Szép idő van, — mondta Missis Richmond. — Reggel nedves volt az idő, — mondta Miss Hyman. — Dél felé ködös volt, — mondta Miss Johns. — Este hűvös lesz — mondta Ponsonby. (lent, október 31. Az Echo de Patis-nak táviratoztak Londonból. Úgy látszik, hogy a németek a zeebrüggei kikötőt tengeralattjáró naszádaik számára hadműveleti alapul akarják felhasználni. A Miután mindegyikük kapott tőlem egy csésze teát, így szóltak hozzám: — Hárju? (Hogy érzi magát?) — Hátjá? (Hogy érzi magát?) feleltem én. Feledetnek elég precíz. Sokáig csak szűrés üléseik hallatszottak, majd calfes,ropogás, végül pedig társalgás jön. — Hogy érezte magát tegnap Boulogneban? — kérdezte Hyman Shopfiekltől. Boulogne helyett Blonyt mondott. — Rosszul. Nem nagyon okos emberek azok a franciáik. Nem tudnak angolul. És aztán Előny nagyon piszkos. . /Vr.Mennyi kölni vizet vásárolt? " — Húsz üveggel. Csak ezért voltam odaát. De vesződséges dolog ott a sheping. Az elárusító kisasszonyok nem tudnak angolul. Én meg nem tudtam franciául Vesződséges dolog. És a franciák olyan piszkosaik. Az urak leemelték lábszárukat a levegőből éseléelegyedtek a társalgásiba. — Én a múlt héten voltam Biomban. Voltam a kaszinóban is. A hölgyek fülig elvörösödtek a festék alatt. • Íjj' — Ó! — Igen, a kaszinóban. — Ó! ü! Very n-t resting! — Két fontot vesztettem bakkarán. Nagyon piszkos nép a francia. — Igen. Él resting . . . A hölgyek, — miután mindegyikük kiitta a maga három csészéjét, — felkeltek, biccentettek a fejükkel és távoztak. Az uraik a biccentést egyáltalán nem viszonozva, ismét felrakták lábaikat az asztalra. — Good by, — mondtam, — és én is távoztam, v ’ v eljárása nagy örömet keltett az érdekeltekben és a város lakosságában. Az indus ágyútöltelék Frankfurt, október 31. A Frankfurter Zeitung egy tábori postalevél értesítése alapján azt írja, hogy az angolok az indusokat csak ágyútölkeléknek tekintik, talán azért, hogy megszabaduljanak tőlük. Legutóbb az angolok egy egész indiai gyalogdandárt indítottak rohamra egy megerősített német hadállás ellen, amelyet tüzérség nélkül besem lehetett volna venni. A német gyalogság az indusokat ötven méternyire engedte közeledni, aztán olyan gépfegyverfizetést zúdított rájuk, hogy egy indus sem maradt életben közülük, míg a németeknek csak egy sebesültjük volt. Az indiai katonák hullái mint magas hegyek feküdtek a csatatéren. „A pestismasinák“ Angolok a német aknamezőkről London, október 30. A Times tengerészeti munkatársa foglalkozik az Írország északnyugati partjain elhelyezett legújabb német aknamezővel és a következőket írja: Kétségtelen, hogy ezeket a pestismasinákat a németek azért helyezik el, hogy az angol flotta szabad mozgását megbénítsák. Ezzel kettős célt akarnak elérni: Az angol hajók útja egyes pontok elérésére egyrészt hosszabbá, másrészt veszélyessé válik. Ha tehát ellenintézkedések nem történnek, Anglia kényelmetlen helyzetben lesz, hogyha majd eljön az ideje annak, hogy szembe kelll szállnia a német tengeri támadással. Angol munkáslázongás London, október 31. A Daily Ghionicle szerint azok a munkás zavargások, amelyek Warehamban azáltal keletkeztek, hogy a munkások a csapatok részére építendő barakkok munkálatainak elhúzásával és megnehezítésével fenyegetődztek, Churchill közvetítésével elsimultak. Harc a belga fengesz partért /