Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-26 / 298. szám

R Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. novemb­er 26. (298. számos TŐZSDÉK Gabonatőzsde Budapest, november 25. Az üzlet iránya ma is lanyha volt, mert a vevők csakis az olcsóbb ajánla­tokat akceptálták. A búza és a rozs ára 30 fillérrel olcsóbbodott. Az eladók már nem oly túlkövetelők, mint voltak eddig, sőt egyre nagyobb árengedmé­nyeket adnak. Ez csakis a hatósági ármegállapítás közeli publikálásával van kapcsolatban, mert a maximális árakat a mai áraknál kisebbre várják. A búza mai legdrágább ára 45,10 korona volt, a legolcsóbb pedig 44 korona. Az árjegyző bizottság a következő jelentést adta ki: Egyes malmok részvétele mellett 30 fillér­rel kisebb áron elkelt 7000 méter mázsa buza. Rozs 30 fillérrel olcsóbb. Árpa hanyatló. Zab szilárd. Tengeri csendes. Buza: Tiszavidéki : 100 mm. 75 ikg. 44.40 korona. Fehérmegyei: 1200 mm. 74 ikft. 44.— korona. Fehőmagystrorsaáigi: 400 mm. 78 kg. 45.10 ko­rona, 200 mm. 77.5 kg. 45.10 korona. Bácskai: 200 mm. 77­­kg. 45.— korona, 1980 mm. 74.8 kg. 44.50 korona, 760 mm. 74.8 kg. 44.20 korona, keverékes, 100 mm. 74.5­0 kg. 44.60 korona. Rozs: 400 mm. 34.50 korona, 150 mm. 34.40 ko­rona, kpf. pp. Árpa: 225 mm. 28.— korona, kpf. Tengeri: 100 mm. 24.80 korona, kocsira, 800 mm. 24.50 korona, kpf. Zab: 170 mm. 24.— korona, kpf. Az árak 100 kg.­kint koronáikban értendők. A készáru jegyzések a mai tőzsdén a következők: Bai» kilós Ar» 100 feg. kilós Ar» 100 kg. Tiszavidéki 74 43.80—44.20 77 44.70—45.10­­ 75 44.20—44.60 78 9 76 44.40—44.80 70 —. Fehérmegyei 74 43.70—44.10 77 44.60—45.­— n 75 44.10—44.50 78 —. # m 76 44.30—44.70 79 _ _ . Pestvidéki 74 43.70—44.10 77 44.60—46­— » 75 44.10—44.50 7« —_ 1­­» 70 44.30-44.70 79 Bánsági 74 43.70—44.10 76 44.30—4470 * 75 44.10—44.50 77 44.60-45.— Bácskai 74 43.80-44.20 76 44.40—44.80 * 75 44.20-44.60 77 44.70—45.10 Rozs I.-rendi — 34.20-34.50 Árpa takarmány őrlési célra­­ — 27.80-29.— Zab I-rendii..­­ — — 22.90—24.40 , középminőségű — Tengeri belföldi ... — — — — 24.10—24.60 Buzakorpa Finom korpa azonnali szállításra 15.50-15.90 9 » EI14 november 15.50—15.90 Durva korpa azonnali szállításra 16.70—17.10­­ » 1914 november 10.70—17.10 Gabonaforgalom Érkezett Elszállitatott Busa ... 17728 4623 Rozs 2243 204 Árpa _ 16422 1776 Zab 8616 2891 Tengeri 15901 10880 Repce —­­— liszt.... 970 13724 Korpa 300 3913 GYŐZELMI OLTÁR — Regény - 985) Itt, ahol röviddel azelőtt még a nagy Valentínianus uralkodott és ahol Gratian töl­tötte ifjúkorát, költők, szónokok, művészek társaságában, azon volt Maximus, hogy ki­fejtse teljes hatalmát. Valentínianus pompás palotájában, bíborba öltözve, hízelgőkkel kö­rülzárva élvezte hatalmát, szórakozott undok, műveletlen módon, ocsmány dalokkal, éne­kekkel, melyeket akkor már csak a közkato­nák énekeltek. Azonkívül éjjeli dáridókat csa­pott, melyeken résztvett Hesperia is. Treviriben felkereste Maximust Ambro­sius, mint Justina császárné követe. Banton comes és Marcellinus császár testvérének kísé­retében jött a második Valentinianusnak a ne­vében békeközvetítési szándékkal. Justina hajlandó elismerni Maximust császárnak, ha megelégszik Galliával, Britanniával, Hispániá­val, míg a birodalom többi részét megtartja Valentinianus. Maximus személyesen fogadta a püspököt, napokon át várakoztatta és a vé­gén kijelentette, hogy Justinának és fiának kell Treviribe jönniök és az ő védelmébe en­gedni magukat, mert különben nem biztos az életük. Voltak, kik as­t mondták, hogy Maxi­mus magához akarja csalogatni a kis Valen­tinianust, hogy megölje, de én inkább azt hit­tem, hogy csak meg akarja alázni. Gyakran láttam az utcán Ambroziust kíséret nélkül, egyszerű ruhában, szemlesütve. De járásában és vonásaiban hatalmas akarat lászott; úgy éreztem, hogy Marcus Rusticus­nak nem volt igaza, mikor elvette a mediola­numi püspöktől a hatalmat a világ felett. Az aureliusi vér, melynek sarja volt Ambrozius, nem engedte, hogy sokáig árnyban maradjon és egy napon hatalomra emelte. Látszott, hogy nem adta fel a reményt, hogy a két császár közt béke létesüljön. Ambrozius minden határozott válasz nélkül utazott el. Talán azért, mert Maximus restelte kérni Hesperia tanácsát ebben az ügyben. A szép római, — ah­ogy állandóan hívták — mindennel törődött és volt ideje mindent észrevenni. Az egyetlen, amit teljesen elfelej­tett, az én exisztenciám volt; kedvtelenü­l fo­gadta köszönésemet, elnézett mellettem, ha meglátta könyörgő tekintetemet és egy szót sem szólt hozzám az egész trevirni tartózkodás alatt. Egyszer-kétszer ugyan parancsokat osz­tott ki olyan hangon, mint a többieknek és ez nagyon boszantott. Úgy viselkedett velem szemben, mintha soha nem lettünk volna bensőséges viszonyban egymással, mintha soha nem csókoltam volna ajkait és ő az enyé­met. Néha beszélni akartam vele, felhozni a múltat, mely pokolian égette lelkemet, de rideg, gyilkos tekintete elhitette velem lassan­ként, mintha minden vak álom volt volna és hogy ő semmit sem tud róla és olyan messze tőlem, mint a csillagok. Időm unalomban és utálatos munkában múlott el és abban, hogy összejöttem bará­taimmal, kik ittak és az éjjeli mulatókat szor­galmasan látogatták. Egyetlen egy se volt köztük, akivel őszinte barátságot köthettem volna. Abban a kínos reménytelenségben él­tem, hogy egy napon Hesperia ismét jó lesz hozzám és szeretni fog. Mint jelentéktelen hi­vatalnok megelégedtem csekély fizetésemmel, atyámmal nem akartam tudatni, hol vagyok és cipeltem napjaim szomorú egymásutánját. A szomorúság annyira erőt vett rajtam, hogy meguntam az olvasást. Jóllehet, több jó könyvt­ár is volt a városban, heteken át nem vettem kezembe könyvet és arra se gondol­tam, hogy egy szónoki iskolát látogassak, melyeknek száma, hála Gratian műveltségé­nek, elég nagy volt. Gyakran gondoltam, hogy valami rendes exisztencia után kellene néz­nem, de nagyon fáradtak voltak gondolataim terveim keresztülviteléhez és Hesperia is az udvarhoz kötött. Treviriben megismétlődött az, ami Rómában történt velem: Hesperia rabszolgájává sülyedtem. Rea elvesztése mé­lyen fájt, mert melegsége, kedvessége szép volt, de Hesperiát elveszíteni: ezt nem tudtam volna elviselni, mert több volt minden más nőnél. Kínozott és szeretett, szeretett és kíno­zott. Minden reggel azzal az édes reménynyel keltem, hogy láthatom isteni szépségét és minden este azzal a sok sérelemmel szivem­ben feküdtem le, amit okozott !Folyt. köv.). TESTEDZŐ SPORT A WAF Budapesten. Az MTK vasárnap az osz­trák bajnokcsapatot látja vendégül a Hungária­nt pályá­ján. A WAF az idei szezonban még veretlen és kitűnő formában van. A reváns, amelyet az MTK osztrák ellen­felén óhajt venni, igen érdekesnek ígérkezik, mert a Testgyakorlók szorgalmas tréninggel készülnek erre a küzdelemre. Előzőleg a Hungária-serlegért fog két csa­pat mérkőzni. A Berlin—Budapest válogatott labdarúgó-mér­kőzés, amely jövő tavaszszal Berlinben fog döntésre kerülni a brandenburgi Ballspielverein határozata szerint a Viktoria-sporttelepen lesz megtartva. A Berlin—Bécs reprezentatív match színhelyéül az Union sportpálya van kiszemelve. Az FTK vasárnap utolsó mérkőzését fogja ját­szani az Auguszta-serlegért. Ellenfele a MAK csapata lesz, amely ezúttal teljese csapatával fog szerepelni. Az atlétáik ezt a mérkőzést nagyon, komolyan ve­szik, mert holnap rendes tréninget tart az egész csapat. Előzőleg az Auguszta-serleg helyezésére döntő befo­lyású mérkőzés lesz a BAK és a BTK között. A 68. gyalogezred önkéntesei múlt vasárnap lab­darúgó-mérkőzést játszottak Szolnokon az ottani MÁV Sport Egyesület csapatával. A matekot a kato­nák nyerté­k meg 2 :1 arányb­an. Az önkéntesek kö­zött szerepelt többek között Klein (MTK), Radvány (33 FK), Térey (MAK), Podolszky (REÁK). W­ WWWWWSAWWWWWWWWWWWW Kivonat a hivatalos lapból — November 25. — Kinevezések: A kassai ítélőtábla elnöke dr. Sank Elemér jogtudor, beregszászi lakost a kassai Ítélő­tábla kerületébe segélydíjas joggyakornokká, a nagyváradi ítélőtábla elnöke a vezetése alatt álló ítélőtábla kerületébe dr. Pollák Kálmán végzett jog­hallgatót díjas joggyakornokká nevezte ki. WWWWWWVWWWW AAAYVWWVWVWW Aktuális térképek Közép Európa háborús térképe K 2.20 A szerb háború térképe .. .. „—.55 Nyugat-Oroszország térképe.. „ —.85 Oroszország térképe .. .. . .. „ —.40 Franciaország térképe .. ..­­ „ —.40 Európa kézitérképe „ —.40 Páris környéke „ —.55 Megrendelhető a pénz előze­tes beküldése m­ellett a PESTI NAPLÓ kiadóhivatalában, VI., Vilmos írássák­­at SS. INNEN-ONNAN Az én utam­ ­A két szememben fáklya ég, Amig előre nézek És nincsen út, amely sötét S nincs cél, amely egészebb. Nincs vágy, amely magasbra tör És szenvedély­e nemesebb; Mi boldogitna: nincs gyönyör Oly dús­á­s szándék, mi tettebb. Ki vélem néz, világba néz, Egy eljövendő másba. Bíborpiros világba néz, Melynek nincs elmúlása. Ki vélem tart, harcolni jó. Világ szekerét tolni: Pajtást a szived vedd elő Hidd! van mért pazarolnil Pajtást a haragvó szived Csak hajítsd fel az égre, Hadd fesse már, hadd fesse meg Biborpirosra végre. S meglásd: e tűzben mind el­ég A megbántás, kin, szégyen És lánglobogó lesz az ég A sápadt föld kezében. Elek AHrid. -H Lüttich védőjének Jelentése. Lénián tábor­nok, Lüttich védője, a­ki, mint ismeretes, a Fort Loncin elfoglalása alkalmával német fogságba esett — Albert belga királynak Lüttich védelméről részletes levelet irt. Ebből a következő szemelvé­nyeket közli a Revue Mustrae des Actualités Uni­verselles: „Felség! Az augusztus 4-iki, 5-iki, 6-iki és 15-iki becsületes harcok után már tudtam, hogy Lüttich arra való, hogy az ellenséget feltartsuk. Pusztán azért vállaltam el a vár főparancsnoksá­gait, hogy a védművek megszállását erkölcsileg erő­sítsem. A háború komoly lefolyása mutatta meg, hogy nekem volt igazam. Felséged tudja, hogy augusztus 6-ika óta a Loncin-erődben tartózkod­tam. Felség­ önt bizonyára fájdalmasan fogja érinteni, amidőn tudtára kell adnom, hogy ez az erőd tegnap öt óra húsz perckor jégbe repült Én magam életemet csak bátor kíséretemnek köszön­hetem, akik biztos helyre rejtettek, mert különben megfulladtam volna a bombák mérges gázaitól Egy gödörbe vittek, ahol egy német százados rám talált. Inni adott, de foglyul ejtett s azután beteg­szállitó-kocsin Lüttichbe vitt. Engem az a tudat vigasztal, hogy fegyvereink becsületét megmentet­tem, mert sem a várat, sem az erődítményeket nem adtam fel. Nagyon kérem felségedet, bocsásson meg levelem rossz külalakjaiért, de a son­cini ka­tasztrófa tönkretette az egészségemet . . . Német­országban, ahova elvisznek, minden gondolatom hazámé és királyomé lesz. Hogy Belgiumot job­ban szolgáljam, ezért életemet szívesen áldoztam volna, de a halál elkerült. G. Léman." FŐSZERKESZTŐ: SURÁNYI JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: LIPTAI IMRE KIADÓTULAJDONOS: A «PESTI NAPLÓ» RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

Next