Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-27 / 299. szám

— An tiz ilveg pezsgő? — kérdezte a másik. — Ali! — vágta ki Karaiko. , A társaság örült. Akárhogy is dől el a fogadás, I* pezsgő mindenképen biztos volt Lesték is »X új­ságokat minden nap. Végre vagy húsz nap múlva »megjelent a hun Portarbhur elesettt • Este Bevetve újságolták a hirt a gyógyszer­ész­nek, aki tudta a kötelességét és odaszólt a pin­cérnek. • • V —­ Kér csi fiz­ek! pezsgőt Emi tán hirtelen visszafordult a szomszédjához: — Ugyan kérlek, ha már elvesztettem a foga­!0Bfet legalább mondjátok meg, ki volt az a Port­arthur-­­ SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Bagon­i Zi­ngyu­ Enfi meghalt. A magyar zeneművészetnek gyásza van. Bagotai Lengyel Ernő, a fiatal, alig húsz éves zongoraművész meghalt. A tehetséges és rokonszenves muzsikust Berlinben érte utól a halál, mint néhány hónappal ezelőtt a fiatal Ipolyi Lászlót, a hegedűművészt, akivel Ba­gotai Lengyel egykorú is volt Bagotai Lengyel Ernő a budapesti Zeneakadémián, Szendy Árpád iskolá­jában végezte zenei tanulmányait. Néhány évvel ezelőtt tűnt föl a nyilvánosság előtt, amikor a Fil­harmóniai Társaság hangversenyén Beethoven egyik zongorakoncertjét adta elő, korát meghazud­toló érett tudással és ritka zenei intelligenciával. Első nagy sikere után sűrűn szerepelt a hangver­senytermekben itthon és a külföldön. Bejárta az összies nagy városokat s Párisban, Londonban, Ber­linben, Bécsben egyaránt ünnepelték. Legtöbbet Berlinben időzött, itt is szerepelt utoljára a nyil­vánosság előtt. Hónapokkal ezelőtt gyilkos kór tá­madta meg szervezetét, béltuberkulózisa volt, amely hosszú szenvedés után most megölte. Bago­tai Lengyel Ernő halála őszinte részvétet keltett a zenei körökben. (*) Henry Marteant szabadon bocsátották. Berlinből jelentik: Henry Marten a tanárt, aki tudvalevően a háború kitörése idején önkéntesen jelentkezett hadifogolynak, szabadon bocsátottá­k. A világhírű hegedűművész most Bukarestbe és Szó­fiába fog utazni, ahol hangversenyeket fog­adna és hegedűtanítással fog foglalkozni. masamód" sikere Berlinben. Berlinből írják, hogy a kamarajátékok keretében november 21-én mutatták be Heltai Jenő „Masamód" című vígjátékát, a közönség nagy tetszése mellett. A darab elejétől végig lekötötte a közönség figyelmét és a berlini sajtó egyértelműen konstatálta a sikert.­­ (»•) Karácsony a táborban. As idén, amikor ki­gyúlnak a kis gyertyácskák a fenyőfákon, meghatottan gondol­­majd m­indenki a hősökre, akik a tűzvonal mö­gött ünneplik a karácsonyt. A Népopera új revüje, amely szombaton este kerül bemutatóra, ezt a hangula­tot­­viszi tulajdonképpen a színpadra és kilenc képe közül bizonyára, annak lesz a legmélyebb hatása, amely a tábor karácsonyát mutatja be. Faragó Jenő és Méreg Adolf­us revü-operettje, a Kriszkindli, különben min­den aktualitást felölel és egy színpadi meglepetés, egy színpadi trükk keretében még a béketárgyalásokat is berílutatja. Egész sereg pompás ének- és tánc­szem tar­kítja a darabot, amelynek főszerepeit Szoyer Ilona, Berky Jói, Tamai Margit, Bartkó Etel, Pázmán Ferenc, Ujváry Lajos, Bartha, Róna Dezső, Fehér Artúr és Pajor játszák. "(•) A színházak hírei. A Vígszínház legközelebbi újdonsága a Ki­poUV Scarborough Georg színműve lesz. A rendkívül érdekes újdonság szombaton kerül bemutatón­, a következő szereposztásban: Graham Gordon, államügyész: Fenyvesy Emil; Aliner és Grace, a leányai: Mészáros Giza és Makay Margit; Shannon Róbert: Tanay Frigyes; Holbrook Laurence: Csortos Gyulai;Flagg Indsen: Tapolczay Dezső; Jones Jefferson: Ditrói Mór; Donnel Patrick: Győző Lajos; Macintyre: Balassa Jenő; Hunter: Bárdi Ödön; dr. Elliot: Bogyó Zsigmond. — Holnap, pénteken, a Vigszínhádban a Tímár Liza kerül előadásra. FŐ­VÁROS • Új napközi otthonok. A tanács november 15-étől a következő elemi iskolák mellett engedélyezett nap­közi, otthonokat: 1. kerület: Hengermalom-ut, Váli-ut, Kelenföldi-ut, Fehérvári-ut, Fehér sas-tér, Diana-út, La­banc-út, Hidegkuti-út; II. kerület: Szalay-utca, Toldy Ferenc-utca, Lövőház-utca; III. kerület: Áldás-utca, Üröm-utca, Lajos-utca, Hunor-utca, Szentendrei-út, Emőd-u­tca; IV. kerület: Papnövelde-utca; V. kerület: Izabella-utca, Bajnok-utca, Váci-út 21., Váci-út 89., Szent László-utca, Patai-utca, Tomory-utca; VII. kerü­let: Ka­zinczy-utca, Dohány-utca, Hungária-út, Őrnagy -utca, Angol-utca, Eüzessy-út, Telep-utca; VIII. kerü­let: Bezerédy-utca' ?­­adách-utca; IX. kerület: Ranolder­utca, Kloster-utca Tűzoltó-utca, Ernő-utca, X. kerü­let: Ju­ranics-u­tca, Pongrác-út, Templom-tér. A napközi otthonok, amennyiben külön intézkedés nem történik, a következő év március végéig tarthatók fenn. PESTI NAPLÓ iwh november 17. (M. n­n.) Q 1 A háború hősei Újabb kitüntetések Újból megnövekedett a díszes sora azoknak a hős katonáknak, akik királyi kitüntetésben része­sültek, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartá­sukért Több hőst már csak halála után ért a ki­tüntetés. A hivatalos lap csütörtöki számában kö­vetkező újabb kitüntetéseket közli: A király az ellenséggel szemben kiválóan érdemes szolgálatai és vhex magatartása méltánylásául kine­vezte Schöbl Ferenc alezredest rangsoron kívül ezre­dessé; a Lipót-rend középkeresztjét a hadiékítmény­nyel díjmentesen adományozta a király a balkán had­erők főparancsnokának vezérkari főnöki minőségében, az ellenséggel szemben kiváló szolgálata elismeréséül Böltz Ede vezérőrnagynak; a vaskoronarend 2. osztályát a hadiékítménynyel díjmentesen az ellenséggel szemben kiválóan eredményes magatartása elismeréséül eisen­horzi lovag Eisler János altábornagynak; a Lipót-rend lovagkeresztjét a hadiékitménynyel díjmentesen ns. Ha­bermann Hugó altábornagynak, wüllerstorfi és urbaini lovag Hermann Ernő vezérőrnagynak, Hens Károly ve­zérőrnagynak, Günste Károly vezérkari ezredesnek; a vaskorona-rend 3. osztályát a hadiékitménynyel díj­mentesen südenhorszti és schidlói Zwiedinek Nándor ezredesnek; Wolf Adolf alezredesnek, Wenighofer Achil­les őrnagynak; ns. Balassa Béla vezérkari alezredesnek; a következő ezredeseknek: Koschatzky Ottónak, Reb­bahn Lénártnak, bracciofortei Spiess Szilviának, to­vábbá Petricka Jaroszláv századosnak; az ellenség előtt elesett Szivy Sándor alezredesnek, Knapp Ármin őr­nagynak és Greger Emil ezredesnek; pragenatui Land­wehr Ottokárnak, vezérkari testületbeli ezredesnek; a következő őrnagyoknak: Wachtel Vilmosnak, Schwein Keresztélynek, továbbá Hrzenjak Győző főhadbiztos­nak, Rehwald Károly engedesnek, báró Händel-Mazzetti Rezső őrnagynak, Mathes Ernőnek, az ellenség előtt elesett őrnagynak, Kahler Ferenc ezredesnek, a követ­kező őrnagyoknak: Scholtz Bélának, Mételér Antalnak, Koch Ágostnak; az ellenség előtt elesett: Dornberger Frigyes és sümhegyi Gebauer Ernő őrnagyoknak; a hadiékitményt a vaskorona-rend 3. osztályához: Urbarz Adolf vezérőrnagynak; a Ferenc József-rend lovagke­resztjét a katonai érdemkereszt szalagján: dr. Reichen­berg Sándor főtörzsorvosnak, dr. Lorenz Albert tarta­lékos hadnagynak, Grbanovic Márton hadbiztosnak; a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadiékítménynyel: Sommer Emil ezredesnek;­­a következő őrnagyoknak: lovag Hermann Albertnek, Guzmann Miksának, to­vábbá Zágonyi Sámuel századosnak, herceg Windisch-Graetz Lajos századosnak; a következő főhadnagyok­nak: Kubik Ferencnek, Freiszberger Vilmosnak, to­vábbá Mauler Ernő hadnagynak, Richter Frigyes ezre­desnek; a következő századosoknak: Nedjela Hugónak, Eisenbock Józsefnek, Adamjcka Jaroszlávnak, Milosevic Milánnak, Jákob Vincének, Cisotti Ottokárnak, Fried­rich Árminnak; az ellenség előtt elesett: Gmeiner Ká­roly és Zatloukal Miksának; továbbá Miksch Nándor főhadnagynak; a következő alezredeseknek: Ruttrich Ferencnek, Kratky Lajosnak, themerjablonski del Monste Berico Rikárd báró őrnagynak, a következő századosoknak: Wiblinger Jakabnak, Kurth Frigyesnek, Bloss Győzőnek, Krolikiewicz Károlynak, Wolff Miksá­nak, Kő Józsefnek, Candrea Sándornak, Rchácz Ist­vánnak, lehnwaldeni Lehner Emilnek, Sohár Ottónak, ns. Baur Nándornak, Sabata Ferencnek, Trilety Otmár­nak; a következő főhadnagyoknak: Idvorjan Gyulának, Vasquez Manónak, Zitterbart Leónak, továbbá az ellenség előtt elesett tannenriedi Kaunz Walter főhad­nagynak, antongburgi Antony János alezredesnek; a következő őrnagyoknak: Bartha Albertnek, Kuzma Szi­lárdnak; a következő századosoknak: nagyjókai Farkas Ernőnek, Schleifer Károlynak, nyitraszerddahelyi Zerda­helyi Artúrnak, továbbá Flögel Alfréd főhadnagynak, Lépes Árpád tartalékos főhadnagynak és Czikker Fe­renc tartalékos hadnagynak, Hlubek Miksa alezredes­nek; a következő századosoknak: Werth Henriknek, Reichel Frigyesnek, wielkiscibori lovag Rylski Szanisz­ Lónak, Waka Károlynak, Broser Lajosnak, Schulz Otto­kárnak, Sallmann Pálnak; a következő főhadnagyok­nak: Gebert Jánosnak, Gelecinski Rikárdnak, továbbá Nezso Róbert és Kania Leó hadnagyoknak; a következő őrnagyoknak: Hondi Emilnek, Schindler Ferencnek; a következő századosoknak: Ankerst Bertalannak, Hahor­kiewicz Lászlónak, kouflshheimi Magerl Rezsőnek, Sartori Károly főhadnagynak, Koschin Artúrnak, az ellenség előtt elesett főhadnagynak és Zach Antal hadnagynak, Zulawski Béla őrnagynak, a következő századosoknak: felsőkubni és deményfalvi Kubinyi Gyulának, Weber­bauer Károlynak, Pauler Károlynak, Majtinger Bélá­nak, ns. Fiftura Gindónak, Schüller Ottónak, továbbá az ellenség előtt elesett Pilz Engelbert és Neumann Gyula századosoknak, Erhardt Nándor főhadnagynak, Zündel György tartalékos hadnagynak, Mayer-Cserko­vits Károly vezérkari testületbeli századosnak, a követ­kező őrnagyoknak: ns. Ceipek Ágostnak, Jordis-Lohau­sen Ágost bárónak, morvalieszkói Mirka Emilnek; a következő századosoknak: ns. Zsedényi Józsefnek, See­ting-Skrem Jánosnak, Ranzenberger Hugónak, kuhnen­feldi Kuhn Edének, Egry Zoltánnak és borosjenői Jeney Istvánnak; a következő főhadnagyoknak: Meliorisz Ist­vánnak, Frank Rikárdnak, továbbá Schmiedeberg Walter hadnagynak, Tuboly Béla hadnagynak; a következő őrnagyoknak: Zakariás Aladárnak, Oppenheimer Fri­gyesnek; a következő századosoknak: Palige Emilnek, ns. Bersuder Sándornak, engelsborni Plachetka Oszkár­nak, Heerlein Ágostnak; a következő hadnagyoknak: sashegyi Morgenstern Alajosnak, Kovács Imrének, to­vábbá Cerha Jánosnak, az ellenség előtt századosnak; a következő századosoknak: Horváth Gyulának, Stagl Szilárdnak, lanzenaeuri Hähling Oszkárnak, Macasy An­talnak, Ráth Nándornak, Barassits Sándornak, Helmich Jermy Alfrédnak, Weissel Jánosnak és Stelzel Ernőnek, a következő főhadnagyoknak: Albrecht Károlynak, Griebsch Frigyesnek, továbbá Boller Róbert tartalékos hadnagynak, az ellenség előtt elesett Slodolini Ferenc­­ főhadnagynak és Draskóczy Jenő hadnagynak. TÖRVÉNYSZÉK Mágnás Elza gyilkosai az esküdtek előtt A második tárgyalás Mágnás Elza gyilkosai: Kőbori Rózsi házve­zetőnő és kedvese, Nick Gusztáv péksegéd ma újra az esküdtek elé kerültek, hogy számot adjanak borzalmas tettükről. Májusban tárgyalta először bünperüket az esküdtbíróság s a lefolytatott tár­gyalás után az esküdtek bűnösne­k mondatták ki mindkét vádlottat és pedig Nick Gusztávot mint tettest a gyilkosság és rablás bűntettében, Kóbori Rózsit pedig mint felbujtót a gyilkosság és mint tettest a rablás bűntettében. A verdikt alapján a bíróság mindkét vádlottat életfogytiglani fegyházra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész, valamint a vád­lottak és a védők semmiségi panaszt jelentettek be. A Kúria alaki okból megsemmisítette az ítélet­­et és új főtárgyalásra utasította az esküdtbírósá­got. Az ügynek másodszori főtárgyalását csütörtö­kön kezdte meg az esküdtbíróság, de már sokkal kisebb érdeklődés mellett, mint tavaszszal. A bí­róság elnöke újra dr. Baloghy György lett. Az ítélőtanács tagjai dr. Auer Károly és dr. Molnár István törvényszéki, bírák. A két fegyencruhában megjelent vádlott közül Nick Gusztáv 29 éves, büntetlen előéletű sütősegéd, Kóbori Róza pedig 27 éves, büntetlen előéletű ház­vezetőnő. A vádlottak kihallgatása előtt a védők, tekin­tettel arra, hogy sok fontos tanú nem jelent meg, kérték a tárgyalás elnapolását. A bíróság elutasí­to­tta a kérelmet Ezután Nick Gusztáv kihallgatása következett. Nick beismeri bűnösségét, úgy a gyilkosság, mint a rablás bűntettében. Elmondja részletesen Kóbori Rózsival való ismeretségének történetét. Majd rá­tér a gyilkosság előzményeinek elbeszélésére. Ezután még részletesen elmondja, hogy tör­tént a gyilkosság, hogy fosztották ki a Wertheim­szekrényt és hogy dobták a Dunába másnap reggel a kosárba gyömöszölt holttestét. Azt is elmondja, mit csinált a gyilkosság után és hogy tö­rtént az elfogatás. Ezután az ügyész indítványára az elnök párt tárgyalást rendelt el. Szünet után az elnök be­fejezte Nick Gusztáv kihallgatását és elrendelte Kó­bori Rózsi elővezetését Két fegyőr kisérte be Kóbori Rózsit Kóborin a mária­ nosztrai női fegyencek sötét ruhája van, feje egysze­n­ szürke kendővel bekötve. Az titök: A királyi ügyész ur gyilkosságban mint fe­l­i­tót és rablással vádolja magát. Megér­tette a­z M- 1 Kóbori: Meg. — Elismeri Dönességét . — Csak amennyiben a kosarat segítettem vinni. — Javulhatott volna egy kicsit Márianosztrán Ugy látszik, ez sem használ magának Amikor az elnök megkérdezte tőle, hogy a gyilkosság előtt miről beszélgettek Nickkel, a hall­gatóság nagy derültsége mellett azt a választ adta, hogy: — A háborúról! Elnök: Januárban a háborúról? Kóbori: Igen. Nick azt mondta, hogy Szerbiá­val háborúnk lesz. Még azt is mondotta, hogy Tisza Pista gróf Romániában volt és Erdélyt Ro­mániához akarja csatolni. Nick emiatt nagyon ha­ragudott és azt mondta, hogy magához ragadja a kormányt és ő lesz Magyarországon az ur. (Élénk derültség.) Elnök: A lakást mikor mutatta meg Nicknek? — Nem mutattam meg. Baloghy a sok kertelésért összeszidja Kóborit, aki óbégatva sír. Elnök: Ne komédiázzon! A maga krokodilus­könnyei nem hatnak meg itt senkit Annyi rosz­szaság, mint magában van, nincs a föld kerek­ségén. Kóbori: Az a jó Isten, ha tudna beszélni . . . Elnök: Rögtön menykövet csapna a maga fe­jéhez. Kóbori erre félbehagyja a sírást, hangján meghallatszik, hogy előzőleg sírása csak tetetés volt. Az elnök ezután az epizód után folytatta a házvezetőnő kihallgatását. Kóbori Rózsi mindent tagad s mindenképen mentegetni akarja magát Az elnök figyelmeztette Kóborit, hogy a múlt­kori tárgyaláson töredelmesebb vallomást tett és a vizsgálóbíró előtt is máskép mondta el a dol­got. Kóbori ezzel szemben azt állítja, hogy a vizs­gálóbíró ráparancsolt, hogy n­e­len kérdésre igen­nel feleljen s aztán kényszerítette a jegyzőkönyv aláírására.

Next