Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-04 / 276. szám

r Ubn. A misét colibrige lelkész egyszer már francia fogságban volt és miután szabadon bocsá­tották,a császár kihallgatáson fogadta. Prédikáció­jában elmondotta, hogy a császár a következő sza­vakkal bucsúzott el tőle: 1 — Köszöntse a harcban álló bajtársaimat és mondja meg nekik, honn bízzanak Istenben, aki nemsokára majd győzelmesen enged bennünket hazatérni Joffre haditervének kudarca A francia hadsereg romlása Milano, október 28. A Corriere della Será-ban a lap katonai min­táársa, Angolo Gotti cikksorozatot közöl a francia hadfiterv bukásáról E cikkek rendkívül nagy feltű­nést keltenek egész Olaszországban, mert az olasz sajtó mindeddig egyhangúlag a franciák győzel­mére készítette elő az olasz közönséget. A legelter­jedtebb olasz lap cikkei azonban nemcsak meglep­ték, de meg is győzték az olaszokat, olyan világosan fejtik ki Joffre haditerveinek elkerülhetetlen buká­sát A cikkek lényege a következő: A most folyó nagy háborúra a német elme job­ban előkészült, mint a francia elme. A nagy harc­nak volt olyan momentuma, amelyben Joffre hadi­terve megsemmisítette azokat az előnyöket, amelye­ket a németek addig kivívtak, de az a gondos elő­készület, amelylyel a németek háborúba indultak, helyreállította az egyensúlyt. A francia elme rögtön­zései időleges sikereket arattak, ellenben a német eleme gondos előkészületének tartós sikerei vannak. A katonai helyzet a franciákra nézve kedvező volt, de a franciák hiányos előkészületei következtében ez az előny ki van egyenlítve, s így a küzdelem egyenlő feltételekkel, a siker egyenlő eshetőségével indult meg.­­ Joffre hadműveleteiben nincs többé az akció­kezdeményezéshez szükséges energia, a most folyó küzdelem arra irányul csak, hogy a németeket lehe­tőleg kifárassza; nem pozitív, hanem negatív céllal folyik a küzdelem, aminek akkor volna értelme, ha nem Németország, hanem Franciaország rendelkez­nék nagy tartalékkal. Ha a németek szeptember elején seregük egy részét nem küldték volna az oroszok ellen. Pária már még a németek kezében válna. A fremeta-belga-crngot szövetségnek nincs oly norm jelentősége, mint a franciák hiszik. A belgák sokkal kvesebb ideig tartóztatták fel a németeket, mint bárki is hitte volna, és nem jelent reális se­gítséget az angolok közreműködése sem. Az angol katona igen jól verekszik, de kétségtelen, hogy An­glia eddig legfeljebb 150.000 embert tudott harcba vinni és hogy hosszú ideig nem is tud több kato­nát adni Franciaországnak. Az újoncaik sorozása megkezdődött ugyan Angliában, de nincsenek tisz­tek, altisztek, akik az újoncokat katonákká változ­tassák. Az angol hadseregnek eddig is nagy baja volt a fegyelemnek és a katonás szellemnek hiánya. A francia hadsereg se elég erős. A lelkesedés a franciákban bizonyára meg­van, de a sikeres had­viselésnek az eszközei hiányoznak. Azok a katonák, akiket szeptemberben hívtak be, még máig sincse­nek felszerelve és nem küldhetők a harcba. De mindennél ékesebben beszélnek a számok. Franciaországnak 40, Angliának 46, Belgiumnak 5 millió lakosa van. Ez a 91 millió ember­­, szemben a 68 millió főnyi német nemzettel és nem tud vele szemben sikert elérni, noha a német nemcsak az angollal, belgával és franciával, hanem ezzel egy­idejűleg az óriási orosz nemzettel is felvette a harcot Joffre haditervének vége, a német haditerv pe­dig most már kezd kibontakozni, a kritikus pon­ton a németek már túl vannak, és Angelo Gotti vé­leménye szerint győzelmük most már csak idő kérdése. BudapfcST STKTCa FESTI NAFTvö­­JH. lAMMAWY IWT'lBlllIf 5 $Qozák­ idillek Egy katonatiszt, aki a galíciai csa­tákban részt vett, nagyon érdekesen írja le a kozákok viselt dolgait az alábbi levélben. Olyan vidéken vagyunk, ahol néhány nap előtt még kozákok időztek. Az oroszokat még csak el lehet szenvedni, de a kozákokat!... Ha az em­ber le akarná irni gaztetteiket, köteteket tölthetne meg. A drámák egész sorozata játszódott le, amíg itt jártak. Csupán néhányat akarok ebből a soro­zatból erőmhöz képest leírni. Mindenütt a pusztulás legsivárabb képe ma­radt nyomukban. A házakban, amelyeket odahagy­tak, nem lehet többé lakni. Mindent összetör­tek s mindent, aminek csak látszólag is valami ér­téke van, elvittek magukkal. Tegnap egy kastély­ban voltam, amelyet még a tizenharmadik század­ban építettek. Csak a falai maradtak meg. — Csupán a könyvtár több millió koronát ért — mesélte a kastély gondnoka — s megbecsülhe­tetlen értéket képviseltek a régi mesterek olajfest­ményei. Ha a háborúban a nemzetközi jogot figye­lembe vennék ,a kozákokat tulajdonképpen nem volna szabad a háborúban felhasználni. De mit értődnek ilyen formákkal az oroszok! A kozák, mint fegyveres erő, ma már alig jöhet számí­tásba. Csupán ott használhatók, ahol nem áll szemben komoly ellenfél. Nem visznek magukkal semmiféle trónt, mert arra számítanak, hogy­­abból fognak megélni, amit az ellenséges ország területén lopnak. Láttam egy majort, amelyben néhány nap előtt garázdálkodtak a kozákok. A majoros el-Frankfurt, november 3. Konstantinápolyból táviratozzák a Frankfurt­­er Zeitung-nak. Az a hir járja Szófiában, hogy Giers kon­stantinápolyi volt nagykövet egy ideig a bol­gár fővárosban akar maradni s ott fogja be­várni azokat az esetleges diplomáciai lépése­kesétte, hogy miképpen törték fel a Wertheim­szekrényt Négy kozák öt órán át dolgozott rajta, habár a majoros egyre ismételte, hogy nincsen benne pénz. A szegény majoros, aki nem tudta egészen biztosan, hogy nincs-e valami csekély pénz a kasszában, remegve nézte a munkát, mert megfe­nyegették, hogy abban az esetben, ha pénzt talál­nak benne, felakasztják. Szerencséjére csak érték­papírok és váltók voltak a szekrényben. Egy ko­záktiszt erre azt követelte, hogy a majoros váltsa be a váltókat. Ha nem lett volna a helyzet annyira veszedelmes, a majoros mulatott volna ezen a kí­vánságon. A tiszt csak akkor tett le erről a követe­léseiből, amikor a majoros ünnepélyesen megeskü­dött, hogy minden pénzét átadta már. Találtak a pénzszekrényben egy mikroszkópot. A majoros na­gyon kérte a kozákokat, hogy a rendkívül drága műszert hagyják épségben, de hiába, mert összetör­ték. A műveletlen kozáktiszt azt hitte, hogy a mikroszkóppal az egész orosz hadsereget meg le­het figyelni. Mikor pedig fölfedezték a kozákok a szeszfőzőt, betörték az ajtaját és úgy itták a ki­lencvenfokos szeszt, mint a vizet. Egy később oda­érkező orosz gyalogsági parancsnok vetett véget a zajos mulatságnak, úgy hogy az egész szeszt ki­eresztette a földre. Ezer hektoliter folyt szét s az egész környék levegője még tegnap annyira tele volt szeszszel, hogy az ember nem mert volna meggyújtani egy gyufát. Komarov mellett láttam egy szeszfőzőt, ahol a kozákok a denaturált szeszt itták meg, mert mást nem találtak. Érdekes szokásuk a kozákoknak a „végela­dás." Feltörik az üzleteket, kiszedik az árukat, az­után a község lakosságának eladnak mindent Nem utolsó dolog az sem, amikor az orosz tisztek banketet rendeznek. Egy kis városban for­ Komiában nagy népgyűlés volt, amelyen haza-­i fias beszédeket és imákat mondtak a török flotta sikeréért. A gyűlés tagjai elhatározták, hogy életük­­kel és vagyonukkal áldoznak a szent célnak. Az ország többi városaiban is hasonló népgyűlések voltak, dúltam meg, ahol az oroszok ottlétük második nap­ján bankerre hívták meg az előkelőségeket A meg­hívójuk olyan hangú volt, hogy senki sem mert el­maradni Mikor a vendégek mind együtt voltak, a nem éppen kedélyes hangulat közepette negyven kozák vette körül az egész társaságot s a generális felolvasott egy írást, amelynek ez volt a szövege. »A jelenlévők az oroszok cárjának hűségei esküsznek. Elismerik az orosz állam fenhatósá­­gát s hű alattvalói lesznek..." Ezután figyelmeztette őket az írás, hogy az orosz katonáknak nem adnak semmiféle szeszes­italt, a közbiztonságra és rendre vigyáznak. Az írást azután mindenkinek alá kellett írni , betar­tásáról pedig gondoskodtak a kozákok. A meghívot­taknak nem igen volt étvágyuk ezen a vacsorán, annál jobb kedvvel mulattak az orosz tisztek, akik­ nagyon közlékenyek voltak. Különösen két generál­­is beszélt összevissza sokat — Nem kell ezután adót fizetni — mondta az egyik — éppen úgy, mint Oroszországban. — Nagyszerű sorsa lesz a népnek az új ura­lom alatt — szólt a másik. — Nem kerül azonban az egész monarkia az orosz uralom alá, csupán Galicia, Bukovina, Morvaország, Csehország, Sziláé­nia és Magyarország egy nagy része. A németeknek már nem ígértek ilyen jó sorsot A németekről egy ezredes a következőket mondta: — A német nép Európa veszedelme. A néme­tek nagy részét meg kell semmisíteni, a maradékot pedig Kanadába száműzni. Hogy miért éppen Kanadába, azt nem tudta megmondani. Talán azért, mert nagyon messze van Oroszországtól. Úgy gondolta bizonyára az ezredes, hogy minél messzebb, annál biztosabb! . . . A török-orosz háború Harc­a íen£eren Az orosz Fekete-tengeri flotta blokádja Berlin, november 3. Konstantinápolyi jelentés szerint a Fe­kete-tengeri török flotta aknákkal vette körül az orosz flotta bázispontját, amelynek hollé­téről értesült A blokád folytán a Fekete-ten­geri orosz flotta főerejének a kikötőből való kifutása és a tengeri hadműveletekbe való be­avatkozása lehetetlenné vált. Az entente nagyköveteinek elutazása Konstantinápolyból Konstantinápoly, november 3. A hármas­entente nagyköveteinek elutazásakor a legnagyobb rend volt A közönség példásan visel­kedett A nagyköveteket vivő külön vonatot a török külügyminisztérium több hivatalnoka kisérte egé­szen a határig. Úgyszólván az utolsó pillanatokig folytak a tárgyalások az orosz-török konfliktus el­­­simítása céljából, de a kísérletek meghiúsulta­k a porta erélyes visszautasítása következtében.. Az en­tente nagykövetei ugyanis azt kívánták,­­hogy a porfel haladéktalanul bocsássa el a német tm­-terén­tiszteket Giers Szófiában köt, amelyek talán még lehetővé fesd®, hogy Oroszország és Törökország között békésen simuljon el a konfliktus. Ezzel a híreszteléssel szemben áll a konstantinápolyi volt nagykö­vetnek egy nyilatkozata, amelyet egy szófiai diplomata előtt tett, hogy tudniillik haladék nélkül tovább fog utazni Pétervárra. A londoni és szentpétervári török nagykövet elutazása Konstantinápoly, november 31 A porta londoni és párisi nagyköveteit, vala­mint a pétervári és belgrádi diplomáciai ügyvédit visszahívta. London, november 3. A török nagykövet búcsúlátogatást tett ma Sir Edward Greynél és holnap elutazik. Pétervár, novemb­er 3.. A török nagykövet a nagykövetség személy­zetével együtt Finnországon keresztül elutazott. Jaffa bombázása Konstantinápoly, november & Két angol cirkáló bombázta Jaffát. A tö­rök parti ütegek erősen viszonozták a tüzelést, mire a két angol cirkáló visszavonult Bizo­nyosnak tartják, hogy legközelebb Smyrnél­­és Mirtilenél fogják bombázni az angolok.. Népgyűlések Törökországban Konstantinápoly, november

Next