Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)
1914-11-05 / 277. szám
Budapest, estit őrsök PESTI NAPLÓ 1914. november 5. tmn. szám.: larsevo; ma már német zászlót tenget a vér a faló egyetlen kőházán. Mig kifáradt lovaim kipihenik magukat, körülnézek a fahiban. Katonáinkon kívül egyetlen kőlény sincs Bakalarsevoban. A lakosság elmenetéen a katonák elpL Kis dombon, kerítés közepén át a falu fatemploma. Kinyitom az ajtaját. Átható, édeskés rézszag árad ki a homályos templomból. Jól ismerem ezt a szagot a lövészárkokból. Amint szemem megszokja a sötétségeit, fekvő sebesülteket pillantok meg a padlón. A sebesült katonák, oroszok és németek vegyesen, valamennyien súlyos betegeik, akikről már lemondtak az orvosok. Most itt halkoklanak a templom hűvös csarnokában és lázban égő homlokukat a keresztre feszített Jézus szelíd tekintete simogatja. . A templomudvarban éppen temetnek. Huss német katona felett imádkozik a pap. A hősök körös sirba kerülnek. Fehér mészlepes lesz a szemfedőjük. Alg husz lépésnyire ujabb sír. Ebben 18 német fiú aluszsza örök utasát. Megcsonkított, srapnectől szétszokgatott fiatal testükre, eltorzult arcvonásaikra bormolva gondolok vissza ... Ezt a sírt még nem hantolták fel. A templom előtt négy hordágyas katona áll — Ujabb sebesülteket várnak ? — kérdeztem 151 ük. — Nem, uram. De az új sírt nem hantolhattuk fel, mert még csak 18 katona fekszik benne, most várunk, mig a templomban haldokló katonáik közül kettő kiszenved ... . . . Hol az a költő, aki ezt a borzalmat megénekelhetné? Hol az a festő, aki le tudná festeni ezt a képet? . . . Bakalarsevo — e kis orosz-lengyel falu neve, (amelyről néhány nappal ezelőtt nem is tudtam) örökké élni fog emlékezetemben, öt kilométerre Bakalarsevotól a német hidászok Malinovka felé új utat építettek. A németek mihelyt meghódítanak egy-egy földdarabkát, rögtön széles, pompás országutat építenek rajta, hogy kényelmesen szállíthassák a lőszert, az ágyukat és az élelmiszert. Puszta, elhagyott vidéken vezet tovább az utam. Köröskörül leégett falvak jelzik az utat merre a hadseregek elvonultak. A sík lapályt lövészárkok szelik keresztül-kasul. Bakalarsevótól Malinovkáig hat védelmi vonalat számoltam össze. Mindenfelé mesterségesen megerősített dombok, halmok: a jövő háborúja a várháború, a nyái csata a múlté. Természetesen az egyes fegyvernemek jelentősége is e szerint változik. A jelen és a jövő a tüzérségé; a csata sorsát ma rendesen a nehéz tüzérség dönti el. Kétségtelen, hogy a német, hadsereg nagy sikereit nagyszámú nehéz tüzérségének köszönheti. A könnyű tüzérség és a lovasság szerepe egyre jelentéktelenebb. A sűrü köd dacára a nehéz tüzérség az egész vonalon harcban áll. A köd miatt nem lehet látni a csatateret, a lövegeket és az ágyukat sem. Csak a dördüléseket hallom. A közeli dombláncra megyek. A domb lábánál lövészárok kígyózik, néhány órája csak, hogy elfoglalták gyalogosaink. A roham előtt tüzéreink minden talpalatnyi helyet golyóesővel árasztottak el, enélkül nem lehetett volna sikerrel megkockáztatni a rohamot A német ágyuk tüzelőjének azonban nem állhat ellen gyalogos csapat A földet száz és száz gránát tépte föl; köröskörül ezer és ezer srapnellhüvely hever. A lövészárokban garmadával fekszik a halott. Az egyik katonát ép akkor érte a golyó, amikor a fegyverét töltötte. Két keze most is görcsösen markolja a tölténytáskát; a fegyver a térdén hever. A katona homlokán kis kerek lyuk, ott fúródott be a srapneil golyója, amely egy szempillantás alatt megölte. MaBeire egy katona a nedves földhöz szorítja a fejét Bizonyára a srapnel felől keresett menedéket A golyó a nyaksszirtjébe fúródott. Sebéből még most is szivárog a piros vér. Amerre csak nézek, mindenfelé fekvő, guggoló, görcsösen megmerevedett halottak . . . Nincs csatakép, tenely ezt a képet hirven adná vissza! A köd nem akar fölszakadni. Most már a puskák és gépfegyverek is kattognak, zúg a gránát, sivít a srapnett, fütyülnek a golyók. Ilyen ködös idő való a modern hadviseléshez, ahol csak iránytű és a táviró segítségével megállapított adatok szerint lövöldöznek . . . Vissza akarok térni a kocsimhoz. Útközben megbotlok egy orosz hullában. Mintegy húsz éves katona a halott. Üde arcán a halál sápadtsága. Hosszan elnézem üveges szemét. Vájjon tudta-e ez a fiú, miért kell meghalnia élete tavaszán? . . . Négy hétig Brüsszelben Egy angol újságíró, a londoni „Daily Mail'' haditudósítója, négy hétig Brüsszelben volt és a német parancsnok engedélyével alaposan szemügyre vett mindent A látottakról lapjában érdekes és elég tárgyilagos cikkben számol be. Megfigyeléseit a következőkben mondja el: Szeptember huszonötödikén érkeztem Brüszszelbe; első utam a térparancsnokságra vezetett és engedélyt kértem a város megtekintésére. Rendkívül előzékenyen, szinte barátságosan fogadtak és kérésemet rögtön teljesítették. A lakosságot meglehetősen nyugodtnak találtam. A nagy áruházak naponta csak néhány óráig vannak nyitva- A várost szinte elözönlötték a német turisták és kirándulók. Minden nap száz és száz német hivatalnok érkezik a városba, a német postahivatalnokok rögtön forgalomba hozták a márka értékű „Belgium" felírással ellátott német bélyegeket Két héttel ezelőtt a levélhordók nagy sztrájkot rendeztek; kijelentették, hogy nem hajlandók a német hivatalnokokkal együtt dolgozni. Rögtön megjelentek az utcákon a hirdetések, hogy a leveleket a postán osztják ki. Csak egy angol lapot lehet kapni Brüsszelben: a Timest Mikor még Ostende a belgák kezében volt, innen lehetett hozni titokban lapokat, de már akkor is három-négy frankot kértek egy lappéldányért Most, mióta Ostende is német kézen van, harmincnegyven frankba kerül egy újság. Először az igazságügyi palotába mentem el Miután engedélyokiratomat megmutattam, akadálytalanul végigjárhattam az épületet. A tárgyalások német nyelven folytak, a pörökben német bírák ítélkeztek. A királyi palota egy részét kórházzá alakították át, most német sebesültek fekszenek a fényes termekben. A garázsban a német császár automobiljai állanak, amelyek német tiszteket visznek sürgős jelentésekkel a főhadiszállásra. A művészettörténeti múzeumban színházat rendeztek be a németek, ahol a sebesülteknek tartanak előadást A botanikus kertben üdülőhelyet rendeztek be a sebesültek számára A királyi palota fürdőjét és a nyilvános fürdőket rengeteg német katona látogatja. Egy fürdőépület előtt nagy tömegsebesültet láttam állni, százötvenes turnusokban bocsátották be őket, azután a botanikus kertbe mentek pihenni. Aki meggyógyult, azt visszaküldik a csatatérre Dalolva masíroznak a katonák, amint nevetve mondják: „nach London". A Laeken-palotában, Astert király gyönyörű nyaralójában német tisztek laknak. Londonban azt beszélik, hogy a németek szétrombolták a múzeumok kincseit; most meggyőződtem róla, hogy ez a hir nem igaz. Az északi pályaudvart a katonaság vette birtokába. A pályaudvar előtti teret négy gépfegyver védi. Középen automobilok állnak, mellettük tisztek beszélgetnek. A Palast-hotel óriási éttermében osztják ki a kitüntetett német katonáknak a vaskereszt rendjeleket Október 15-ikén a vezérkar nagy bankettet adott harmincöt kitüntetett német aviatikus tiszteletére. A banketten én voltam az egyetlen ervű vendég. Egy német főtiszttel nagyon megbarátkoztam; ez a tiszt automobilon elvitt Kölnbe és vissza is hozott Brüsszelbe. Útközben meggyőződhettem róla, hogy milyen jó állapotban vannak a német csapatok. — A német császárné a sebesülteknél, Berlinből táviratozzák. Auguszta Viktória császárné szerdán reggel az ország nyugati részébe utazott, ahol meg fogja látogatni a hadikórházakat . A hadügyminiszter az önkéntes őrsereghez. A legilletékesebb helyről elismerést kapott az önkéntes őrsereg. Ixtvag Krobatin hadügyminiszter, aki nagyon érdeklődött az intézmény megalakulása iránt, most, hogy szolgálatot is teljesít az őrsereg. Molnár Viktor államtitkárhoz, egyik főparancsnokához levelet írt, amelyben a többi közt ezt írja : — A csapatoknak a helyi őrségi szolgálattól való mentesítése nem becsülhető meg eléggé. Mint az előttem fekvő jelentésekből látom, az önkéntes őrsereg megalakítása következtében tetemesen csökkenthető az eddig a csapatokra háruló őrségi szolgálat. A miniszter végül a legmelegebb köszönetét fejezi ki az államtitkárnak s bízik abban, hogy munkássága hozzájárul az intézmény kiépítéséhez. — Kitüntetett hadvezérek. A király a Lipótrend lovagkeresztjét a hadi ékitménynyel ajándékozta Péter Ferdinánd főhercegnek, a 25. gyalogsági hadosztály parancsnokának, vitéz és eredménydús működésének elismeréséül, a Lipót-rend nagykeresztjét a hadi ékitménynyel Bohm-Ermolt Ede lovassági tábornoknak, a 2. sereg parancsnokának, mint hadseregvezetőnek, kifejtett eredményes működéséért, díjmentesen, Boroevics Szvetozár gyalogsági tábornoknak, a 3. sereg parancsnokának, a Lipót-rend középkeresztjét a hadi ékitménynyel, díjmentesen, az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredménydús működése elismeréséül Krauss Alfréd altábornagynak, a 29. gyalogsági hadosztály parancsnokának, a vaskorona-rend IL osztályát a hadi ékitménynyel, díjmentesen, az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményes működésének elismerésén], úgyszintén Scheuchenstuet Viktor altábornagynak, mint a 9. gyalogsági hadosztály parancsnokának, Sarkotic István, a 42. honvédgyaloghadosztály parancsnokának, Czibulka Kolosnak, a 36. gyaloghadosztály parancsnokának, Scotti Károlynak, az 5. gyaloghadosztály parancsnokának, nemes Korda Ignácnak, a 7. lovashadosztály parancsnokának, lovag Brudermann Adolfnak, a 3. lovashadosztály parancsnokának, továbbá fogarasi Tamássy Árpád altábornagynak, a 32. honvédgyaloghadosztály parancsnokának és Hoffmann Péter vezérőrnagynak. — Akik már pihennek. Az újvidéki temetőiben frissen hantolt sírok sorakoznak hosszú sorban egymás mellé: a déli harctéren megsebesült és az újvidéki hadikórházban meghalt hős katonáink pihennek az egyszerű fejfák alatt. Újvidék népének kegyelete halottak napján impozáns ünnepiességgel kereste fel az elesett hősök nyugvóhelyét is. A puszta sírhalmokat a város gyeppel boríttatta be és halottak napján a sírokat virággal, lobogó mécsekkel ékesítette fel Újvidék lakossága. A legtöbb virág két ismeretlen, névtelen hős sírjára került, akik elhagyatva, hazájuktól messze, résztvevő, de mégis idegen emberek között haltak meg az újvidéki kórházban. Mint Újvidékről jelentik, a gyászünnepség óriási közönség jelenlétében folyt le. A katonazene gyászindulóval és a Himnuszszal kezdődött, melyet Ámon Pál apátplébános megható imája követett. Azután Matkovits Béla főispán mondott gyászbeszédet, amelyben dicsőitettte a hősök emlékét s kitartásra, bátor küzdelemre serkentette az élőkeit, hogy azoknak, akik ott pihennek a sírok alatt, nyugodt álmuk legyen és vérük nyomán nemzetünk uj erőssége fakadjon. A kegyeletes ünnepség a dalárdák énekével ért véget, majd a katonaság sortüzet adott a hősök sírja fölött . Az özvegy román királyné diadémja. Bukarestből jelentik. Október 29-én születésnapja volt Mária román királynénak, akit ebből az alkalomból a szeretet k®ső jelenei halmozták el. Az özvegy királyné — a költői lelkű Carmen Sylva — azt a gyémánt diadémot ajándékozta neki, melylyel negyvenöt évvel ezelőtt a bukarestiek lepték meg őt és amely a román királyi korona ékkövei közé tartozik. Az ajándékot meleghangú levél kíséreté-iben küldte Mária királynénak az özvegy királyné. NAPIHÍREK Az idő Szerdán enyhe, változóan felhős és száraz idő volt. A hőmérséklet maximuma 19 C fok volt (Crkvenicán), minimuma 13 C fok (Kolozsvárott). Csütörtökre lényegtelen hőváltozás és helyenként — főleg nyugaton és délen —eső várható. Sürgöny-prognózis: Enyhe, nyugaton, délen sok helyütt csapadék.