Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-09 / 311. szám

Hl Budapest, szerk» PESTI NAPLÓ 1 914. december 9. (311. szám .7 e­t A róma—berlini gyorsvonat katasztró-­­­fája. Rómából jelentik: Hétfőn este a Róma­iból Berlinbe haladó gyorsvonat Ri-Ardo állo­­más közelében összeütközött egy gyorsteher-i vonattal. A katasztrófának hat halottja van, sokan súlyosan megsebesültek. Részletek még­­ hiányoznak. —­ Forradalom Mexikóban. El Pazóból jelen­tik: Mexikóban újabb forradalom tört ki. Kiáltványt adtak ki, amelyben Latazar, Campa tábornokok, akik Huerta idején vezető állásban voltak, gyaláz­zák Villát és azzal büszkélkednek, hogy a köztársa­ság minden részében vannak híveik. Här szerint a két tábornok áll a chiahuahuai csapatok élén. — Hősi halál. A 75. veszteség­lista szerint a kö­vetkező tisztek haltak hősi halált: Albrecht Mátyás tar­talékos zászlós (96. gye.), Chitil Viktor alezredes (6. gye.), Farnai István tartalékos hadnagy (69. gye.), Fiaiba Ede tartalékos hadnagy (11. gye.), Gombos Manó­­tartalékos hadnagy (6. gye.), Johné Ágost tartalékos zászlós (6. gye.), Nekola Rudolf százados (42. gye.), Mirk László tartalékos hadnagy (6. honv. gye.), Popo­vits Kornél százados (6. gye.), Rossmann Péter száza­dos (52. gye.), Schreiber Kálmán tartalékos zászlós (90­. gye.), Simon Rudolf tartalékos hadnagy (94. gye.), Vajda Béla taralékos hadnagy (38. gye.), Weiler Alfonz százados (32. gye.). — Raboltak a bombázott Antwerpenben, Am­sterdamból jelentik. A Tijd című lap szerint Ant­werpen bombázása alkalmával a város tengerparti részén nagy rablások történtek. A hatóságok most vizsgálatot indítottak az ügyben és eddig összesen kétezer helyen tartottak házkutatást. Az egyik helyen ezer méter mázsa lopott szenet találtak. — A maximális árak Kiskunhalason. Kiskun­halas rendezett tanácsú város tanácsa ma állapí­totta meg a maximális árakat. Eszerint a búza 19.25, rozs 15.—, árpa 13.50, tengeri 12.50 koroná­ban állapíttatott meg 50 kilogrammonként. — Tífuszjárvány a pétervári tengerész-akadé­mián. Kopenhágából jelentik: A pétervári haditen­gerész-hadapródakadémia növendékei között tífusz­járvány pusztíl. Azok a hadapródok, akik most ál­lottak kinevezés előtt, legnagyobbrészt betegek és a növendékek közt tömeges a halálozás. — A Vöröskereszt kitüntetettjei és új megbízott­jai. Ferenc Szalvátor főherceg a következőknek ado­mányozta a Vöröskereszt II. osztályú tiszteletjelvényét: Bobok Géza gyógyszerész, községi biró, verbói, Szamos­újvár. Némethi Dániel Ferenc nyugalmazott főszolgabíró nagybecskereki, Felpéci Keppich Gyula budapesti, gróf Kornis Károly cs. és kir. kamarás budapesti, Kovács Adolf mérnök, nyugalmazott Máv. felügyelő budapesti, Nunk Dezső műépítész balassagyarmati, Nottng János állomásfőnök nagybecskereki, dr. Pláner Miksáné bu­dapesti, dr. Póka Ervin Vöröskereszt-egyesületi fogal­mazó budapesti, Dobbrottkai és Felsőruttkai Ruttkay­­Aladá m. kir. honvéd főhadnagynak, Schanzer Béláné­nak Budapest, Wolfner Miksa bpesti és Zwack Ákos m. kir. kereskedelmi tanácsos, budapesti lakosoknak, Lenkheimi báró Mittag Rezső I. osztályú követségi ta­nácsos, külföldön élő osztrák állampolgárnak Szófiá­ban, Gellhorn Erik osztrák-magyar konzul, külföldön élő osztrák-magyar állampolgárnak Danzigban, Bumil­ler Jenőné járadékosnak Mannheimban, Dickin Au­guszta birtokosnőnek, a Cilis melletti Arned kastély­ban, Doetsch-Benziger Rikárd gyógyszerésznek Bázel­ban, Wolf Károlynak, a reisewitzi részvényserfőző fő­nökének Dresdenben és Gordon Hermina saargemündi kereskedő nejének. — Ferenc Szalvátor főherceg báró Radvánszky Albert, báró Rudnyánszky Sándor és dr. Dános Árpád egyesületi megbízottakat a magyar Vö­rös Kereszt Egyesületének főmegbízott helyetteseivé, Ma­gyarteleki dr. Feleky Hugó egyetemi magántanárt, a Vöröskereszt Egyesület lábbadozó sebesülteket elhe­lyező bizottsága orvosi testületének vezetőjét, ifj. Sacelláry Győzőt, Ascher Istvánt, az egyetemi klinikák gazdasági hivatalainak igazgatóját s végül báró Révay László kisselmec­i nagybirtokost pedig a magyar Vörös­ Kereszt Egyesületének megbizottaivá kinevezte. A Serif pasa meghalt, Bécsből jelentik. A Si­eue Freie Presse értesülése szerint Serif pasa, volt nagyvezér meghalt. — Haza Franciaországból. A belügyminiszter Bregenzben működő kiküldöttjének jelentése szerint­­Magas Sándor, Retek Benjámin, Jákob András és Skrbin Barica egy gyermekkel szerdán reggel 6 óra 25 perckor a keleti pályaudvaron Budapestre érkeznek Franciaországból. Bregenzbe érkeztek meg Franciaor­szágból Matura József, aki Sasvárra utazott, továbbá Pazar Zoltánné és leánya, akik pihenés végett Bregenz­ben maradtak. — Pegoud a háborúban. Rómából jelentik. A harctéren szolgálatot tevő francia aviatikusok között van a légi bukfenceiről híressé vált Pegoud is. A francia lapok sokat írnak a vakmerő repülő­ről és most a következő esetet mesélik el: A Marne melletti csaták egyikében repülőgépét német go­­­­lyók találták el, úgy, hogy gépének egyik szárnya teljesen eltörött. E­nnek ellenére is sikerült szeren­csésen felszállania. Sokkal kellemetlenebb volt azonban második kalandja, amely Észak-Francia­országban történt. Német gránát motorját találta, amely kigyuladt, úgy, hogy Pégoud kénytelen volt siklórepüléssel leszállni, éppen a német hadállások mögött, olyan város közelében, amelyet a németek tartottak megszállva. A gépét Pegoud el tudta rej­teni, de olajat és benzint az egész környéken­­ nem tudott kapni, mert honfitársai a németektől való félelmükben, nem mertek neki adni. Két na­pig rejtőzött a községben, míg végre sikerült Pe­goudnak olajat és benzint szereznie, hogy vissza­repülhessen csapatához. — Gróf Károlyi Mihály — Max Nordauról. Megírtuk a minap, hogy Max Nordau, a kiváló író cikket irt a Neue Freie Presse-be és beszámolt gróf Károlyi Mihálylyal, a francia fogságban tör­tént találkozásáról. Most Károlyi Mihály beszéli el a bécsi lapban Nordauval folytatott vitáját: — Hamarosan ismerősöknek éreztük kölcsö­nösen magunkat — írja a többi közölt. —­Amint hallgattam véleményét a mi politikai életünk fej­lődéséről, amelyet csodálatos minuciozitással is­mert elfelejtkeztem a bennüüket körülvevő világ­ról. Különösen azt kérdezte tőlem, hogyan is lehet az, hogy arisztokrata és magyar ember létemre mégis a demokratikus eszméknek hódolok, hiszen a magyarokat — mondotta — arisztokratikus vi­lágfelfogásuk jellemzi a legjobban? Meglepődötten hallgatta, hogy én Magyarország jövendő fejlődé­sének zálogát éppen arisztokratikus gondolkodásá­nak levetkőzésében találom s a demokratikus vi­lágnézet akceptálásában találom meg. Mert egy mo­dern állam, mint aminő ma már Magyarország is, a feltörekvő kereső és munkásosztályokat és a kü­lönböző ajkú, de a kálium terén mindinkább elő­rehaladó állampolgárok életigényeit csak úgy lesz képes kielégíteni, ha nem csak gazdasági érvényesü­lésének lehetőségét biztosítja, hanem demokratikus reform által közvetlen befolyást biztosít számára az ország sorsának irányításában. Ez egy világhá­ború után, amelyben a lövészárokban a különböző rendű és rangú emberek annyira közel kerülnek egymáshoz, még fokozottabb követelése lesz egy modern államéletet élni akaró államnak. És — hozzáteszem — erős a hitem, hogy a háború után elkövetkező békében azt az érzelmi egységet épp Magyarországon — ahol a nemzetiségek számot­tevő tényezőt képeznek — csak erőteljes demokra­tikus reformmal lehet megteremteni. Nordau a hadifogságból való szabadulásomról is ír. Ma már sokkal világosabban látom, hogy minek köszönhe­tem hazajöveteletemet. Hazaérkezésemkor még azt gondolhattam, hogy szabadulásomhoz a szeren­csés véletlen is közrejátszhatott, azóta azonban meggyőződtem róla, hogy azt elsősorban azoknak a szimpátiáknak köszönhettem, amelyeket még a háborút jóval megelőzőleg sikerült fölébresztenem azzal a politikával, melyet annak idején nem egy­szer kifejtettem. —A Cunard emberei magyar nőket kínoztak. Fiuméből jelentik : Hétfőn három magyar nő érke­zett ide, akik ápolónői szolgálatot teljesítettek a Cunard-Line hajóstársaság egyik gőzösén. Egyi­kük, Klincsics Paula, borzalmas dolgokat mondott el arról, hogyan bántak velük a hajón a háború kitörése óta : — Én és a barátnőm, Lányi Ida, — beszélte — ápolónők voltunk a Cunard-társaság „Carpathia" hajóján, amely július 28-án indult vissza. A határ­rendőrség a katonaköteles kivándorlókat és a ma­gyar hajószemélyzetet visszatartotta, mi is itt akar­tunk maradni, de az angolok csak biztattak, hogy menjünk velük. Az első napokban minden rendben volt, de amint elhagytuk az olasz kikötőket, pokol lett az életünk. Az angol személyzet gúnyolt és fe­nyegetett, ha panaszkodtunk, megvertek, olyan kin volt az életünk, hogy Máltában ki akartunk szál­lani. Az angol parancsnokság börtönnel fenyegetett meg, ha nem maradunk a hajón. Leírhatatlan szen­vedések között értünk Newyorkba. Itt azt taná­csolták, hogy maradjunk a háború végéig Ameri­kában, de nem volt ott se maradásunk, mert New­yorkban óriási a munkanélküliség, a fizetésünket nem kaptuk meg, a pénzünk elfogyott. Nagy kö­nyörgésünkre a Nápolyba induló Carpathia vissza­hozott bennünket. Indulás előtt még három magyar nő , Sefranek Gizella, Dusák­ Irma és Krizsanec An­gela csatlakozott hozzánk, akik az Yvernia Cunard­hajón voltak alkalmazásban. Hogy mit miveltek velünk, az elmondhatatlan. Ütöttek, vertek, napo­kig bezártak bennünket a fülkénkbe és élvezhetet­len eledeleket adtak. A hajószakács svábbogarakat rakott az ennivalónk közé. Nápolyban követeltük négy hónapi fizetésünket, de az angolok durván el­utasítottak. Az osztrák-magyar konzul is sokat fá­radozott, hogy pénzünkhöz jussunk, de sikertele­nül. Végül is ő küldött haza bennünket. — Hazai román lap Románia semlegességéről. Lugosról jelentik. Érdekes cikket közöl az itteni­­ Drapelul című román újság vezető helyen. „Egy idő óta ismét a legkalandosabb hírek keringenek Románia magatartásáról — írja — és olyan ellen­őrizhetetlen verziók keringenek, amelyek egyene­sen félelmet és aggodalmat kelthetnének. Eme fe­leségek felett nem térhetünk napirendre — bár­mennyire óvakodjunk e kényes témáktól, — mert nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy egy ország­nak nagypolitikáját sem itten, sem pedig ottan nem lehet a kávéházi asztaloknál és zajos tünteté­sek által megjelölni. Idézi Bratianu Quintillia libe-­­rális párti képviselőnek, a miniszterelnök öcscsé­nek és Lahováry János konzervatív párti képvise­lőnek nyilatkozatait, amelyekben ezek helyeselték, hogy Románia nem avatkozik bele a világháborúba és megtartja semlegességét — Bernard Shaw az angol kormány ellen. Ír­tunk már arról, hogy Bernard Shaw milyen éles bírálattal sújtotta a minap egyik cikkében az angol kormányt. Most „Józan ész a háborúról" címen ismét cikket írt, amelyben kegyetlen szatírával fog­lal állást az angol kormány politikája ellen és mély hódolattal fordul a németek felé. A junkerség és a militarizmus, amelylyel az angolok a némete­ket vádolják. Shaw megállapítása szerint éppen az angol közéletnek két jellegzetes hibája, hiszen az angol kormány, Edward Greyvel az élén, csupa junkerből áll és a legnagyobb német junker , Vil­mos császár sokkal kisebb autokrata, mint Grey külügyminiszter. Ami a militarizmus vádját illeti : az 1870—­71. porosz-francia háború után Anglia maga diktálta szövetségeseinek a lázas fegyverke­zést, a militarizmus szellemével tehát nem Német­ország, hanem Anglia hatotta át Európa közéletét. Az általános fejtegetések után a háború előzményei­nek­ megvitatására tér át Shaw és megállapítja, hogy az entente lovagiatlanul bánt el Németország­gal, amelynek állásfoglalása mindig korrekt, roman­tikus katonai szempontból pedig egyenesen szép volt. Belgium semlegességének megsértését Shaw olyan lépésnek tekinti, amelyet Németország három oldalról veszélyeztetett helyzetében tett és mi­után megálapítja, hogy Németország sokkal demo­kratikusabb állam, mint Anglia, arra az eredmény­re jut, hogy Anglia csúnyán cserbenhagyta Belgiu­mot, amelynek védelmére állítólag fegyvert fogott. Nem Anglia védte meg a belga királyságot, hanem Belgium védte meg Angliát, mert meghódolt a né­metek előtt. — A segítő­ akció. A Budapesti Központi Segítő Bizottság a budapesti IV. hadtest és honvédkerület katonái számára gyűjt karácsonyi ajándékot. Adomá­nyokat a Bizottság katonai ruházati osztályához (Bu­dapest, IV., Központi városháza, Városház­ utcai rész, földszint 9.) kérnek küldeni. — "A Demokrácia-páholy Molnár-utcai h­ospiciuma üdülő katonái számára Miku­lás-délutánt rendezett. — A Jótékonysági Hármasszö­vetség sikerült mulatságot rendezett jótékony célra. — A Budapest II. kerületi szegénysorsú iskolásgyermeke­ket segélyző egyesület tegnap tartotta meg Medve­ utcai iskola tornatermében harmincegyedik évi ruhakiosztá­sát, mely alkalommal 252 szegény tanulót látott el me­leg ruhaneműekkel.­­ Az Auguszta Gyorssegély-alap babakiállítása csütörtökön rendezi a legközelebbi mese­mondó délutánt. A mesemondást gróf Apponyi Albert fogja mgnyitni. — "A ,,Bagoly"­asztaltársaság e hónap 8-án kedden délután 14 gyermeket kitűnő téliruhával, cipővel, felsőkabáttal, harisnyával és sapkával látott el. Ugyanakkor Verbőczi vendéglős és Schmiedl hentes­mester a gyermekeket hozzátartozóikkal együtt uzson­nával vendégelte meg. — Vér a síneken. Sebők György Örkényi lakos, az 1. számú honvéd népfölkelő-ezred pótzászlóaljához beosztott közkatona a keleti pályaudvaron teljesített őr­szolgálatot. Este a pályaudvar külső területén át akart menni a síneken. Közben befutott a fiumei gyorsvonat, amely a szerencsétlen embert elütötte. Sebők György nyomban meghalt. Feleséget és hat gyermeket hagyott hátra• •— A Tisza Kálmán­ tér és Kenyérmező­ utca sar­kán a Városi villamos vasút egyik kocsija, amelyet Sóki András vezetett, elütötte Madarassi Illés bérkocsi­ját. A kocsiban ülő Liszkai László a fején megsebesült, a kocsis pedig lezuhant a bakról és szintén sérüléseket szenvedett. — Levelezés az internált magyarokkal. A keres­kedelemügyi miniszter rendelete értelmében a magyar királyi posta a semleges államok útján gondoskodik az internáltak postai küldeményeinek közvetítéseiről az ellenséges államokba és megfordított irányban. Kivételt képeznek a Franciaországban internált magyar alatt­valók, továbbá a Belgium és Japánnal való forgalom, mely országokkal ezidőszerint összeköttetés nem áll fenn. A közönség a levelezést és a címiratot lehetően francia vagy német nyelven írja. A címben kívánatos fltsintetni az internáltnak magyarországi (horvát-szla­vén) rendes lakóhelyét., például így: Monsieur János Kovács de Aszód interné a Kiev, Russie. Ha a rendel­tetési hely ismeretlen, kívánatos annak kitétele, hogy az illető mely országban (Russie, Serbie, Grand-Bre­tagne stb.) található. Az ellenséges államokba általában küldhetők: közönséges és ajánlott levelek és levelező­lapok. A leveleket mindig nyitott borítékban kell pos­tára adni. A feladó jegyezte föl a levelezőlapon a cím­ladal felső részén, a levélen pedig a hátsó oldalon teljes címét és lakóhelyét, Oroszországba (Románián át) és Nagybrittaniába (Németalföldön át) értékleveleket és nemzetközi csomagokat (utánvétel nélküli is lehet kül­deni. Szerbiába postautalványokat is larcet föladni. Szer­biába szóló posaualványokat a Kül®ldi postautalvá­nyok kicserélő hivatala Budapest cím­re kell kiállítani, a tulajdonképpeni címzett nevét és teljes címét a szel­vény hátsó oldalára kell feljegyezni. Egy utalványban legföljebb 200 frank utalványozható. A Szerbiába szóló postautalványokat a román posta közvetíti és ezek leim (frank) és bánira (centime) állítandók ki. Az összeg befizetésénél a frank és a korona egyenértékűnek veendő. A szelvényre a felragasztott frankójegyek alatt pour interné megjegyzést kell írni. Hasonló rendelkezé­seket tartalmaz a miniszteri rendelet a Magyarországon internált külföldi polgárok levelezésével kapcsolatosan. — Kedvezményes utazás a bosnyák vasutakon. Szerajevóból jelentik: A bosnyák országos vasutak igazgatósága a kezelése alatt álló összes vonalon féláru utazást enged meg a sebesültek látogatóinak

Next