Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-10 / 312. szám

"BSaSr"«R­estnorKHi •­V Katat és nem riad­na vissza semmi veszélytől és nehézségtől, kényszerítették az oroszokat, hogy a visszavonulást megkezdjék. Basel, december 6, X tatonáti éi rang a lengyelországi helyzetre vonatkozólag a következőket írja a harctéri hely­zetről: Számolni kell azzal, hogy, az oroszok al-Siel megkísérlik, hogy túlerő segítségével kiköszörüljék a szenvedett veszteségeket. En­nek a kireparálási kísértetnek azonban rossz dőjele az az eset, amely Rennenkampf tábor­nokot börtönre juttatta s a haditörvényszék elé fogja állítani és amelynek oka abban rejlik, hogy az orosz hadsereg — a Times péter­stéri tudósítója szerint — súlyos nélkülözése­ket állott ki s úgy látszik, olyan állapotban van, amely nagyon kedvezőtlen a masírozásra és a harcra. Bármily imponáló is az alkohol­tól v­aló teljes tartózkodása az orosz hadsereg­nek, ezzel még távolról sincs megtéve minden. Az italról még le lehet szoktatni a katonákat, az evésről azonban bajosan. Rennenkampot megmérgezték Frankfurt, december 9. A Frankfurter Zeitung azt a szenzációs űrt közli hogy Rennenkamp tábornokot meg­mérgezték. A lap megjegyzi, hogy ezt a hírét beavatott román forrásból kapta. Oroszország veszteségei Szófia, december 9. A félhivatalos Dnevnik katonai munkatársa "kifejti, hogy Oroszország a keleti harctereken 817.000 embert veszített és elvesztette összes tüzér­ségének felét. Az orosz emberanyagot ugyan kime­ríthetetlennek tartják, de rögtönzött seregekkel nem lehet győzni. Agyukat pedig Oroszország nem tud szerezni, még békében is alig gyárt, nyugatról pedig el van vágva. Németország és Ausztria-Magyaror­szág jóval kisebb veszteségeket szenvedtek, tüzérsé­güket és hadikészleteiket pedig könnyen tudják pó­tolni A hős lengyel légió Krakó, december 9. Az első lengyel légió katonáinak vitézségét egy újabb bravúr bizonyítja. Tíz nappal ezelőtt körül­vettek egy falut, amelyben a 17. orosz ulánusezred tartózkodott s foglyul ejtették csaknem az egész el­lenséges lovasságot. Nem sokkal ezután éjnek ide­jén pompás hadicsel alkalmazásával elfogták egy másik helységben egy orosz hadosztály egész törzs­karát. A ritka hőstettre egy orosz ezredes megje­gyezte: — Még hagy­ján, hogy fogságba estünk, mert ez a háborúval együtt jár. De, hogy ily fiatalok által hagytuk magunk elfogatni, azért verést érde­melünk i­s !­­ Az orosz generalisszimus elküldte a haditudósítókat Genf, december 9. Két napja nem érkezik az orosz harctérről hír. Párisban már öt nap óta hiába várnak a bejelentett orosz győzelmi hírekre. Nikolajevics nagyherceg, orosz generalisszimusz a fronton tartózkodó vala­mennyi haditudósítót, oroszokat és külföldieket egyaránt, sőt még az angolokat is Pétervárra kül­dötte. Oroszország költségvetése Pétervár, december 9. Az 1915. évi költségvetési javaslat szerint a rendes bevételek összege 3080 millió, az előző év 3572 milliójával szemben. A rendkívüli bevételek összege 154 millió az előző év 41 milliójával szem­ben. A rendes kiadások összegét 3078 millióval veszik számításba az előző év 3309 milliójával szemben; a rendkívüli kiadásokét 155 millióval az előző év 304 milliójával szemben. Befagyott angol szállítmány Frankfurt, december 9. Milánóból táviratozzák, hogy Oroszországnak szóló angol katonai gépkocsiszállítmányt vivő hajó befagyott a Fehér-tengerbe. A háború és Shaw Bernard . Kezdetben Bernard Shaw is követte angol írótársai példáját és vak haraggal szidta a né­meteket. De sokáig nem bírta ki a soviniz-Trust természete és kritikája azok ellen for­dult, akiket maga körül lát. Cikket írt „Az egészséges emberi ész és a háborúról" címen, amelyben megírja, hogy elérkezett annak az ideje, amikor józanul kell nyilatkozni és írni a háborúról. Többek között ezeket mondja: Nem olyannak látom a háborút, amely kor­mányokat és népeket teljes és rokonszenves egy­ségbe kovácsolta a közös ellenség ellen. Látom­­Anglia népét egyesítve a porosz „junkerizmus" el­len. És látom a német nemzetet mélyében felfor­gatva az angol junkerizmus elleni haragjában. Mi Voltaképpen a junker? Talán huszonhároméves né­m­et tiszt, akinek sértő a modora és akinek a szo­kása ártatlan civileiket darabokra vagdosni! Talán ez is az, de a Sanders-féle enciklopédiában a következő magyarázatot találom: Junker : fiatal nemes, fiatal lord, falusi ne­mes. Junkerség:­­ Falusi nemesek uralma, jun­kerpárt­­i földbirtokosok pártja stb. Ebből azt látjuk, hogy a Junker nem kizáró­lag porosz tulajdonság. Talán mi angolok ebben ki­szárnyaljuk őket is. Sir Edward Grey tetőtől tal­pig junker; és Sír Edward Grey bájos ember, aki képtelen arra, hogy egy civilt darabokra vágjon. L­ord Cromer szintén junker, Winstor Churchill pedig sajátságos keveréke a junkernek és yankee­fnek. ő a fidelis, vidám juflker, ellentétben lord Curron-nal, aki a hencegő junker. Külügyi hivata­lunk valósággal klubja a junkerségnek. És termé­szetesen a német császár is junker, bár nem oly hamisítatlan, mint a német trónörökös és nem olyan autokratikus, mint Sir Edward Grey, aki anélkül, hogy bennünket megkérdezett volna, minket a há­borúba küldött és egyetlen tollvonással zálogba adja külföldi szövetségeseinek a mi egész vagyo­nunkat. Minthogy tudjuk, mi a junker, vessünk most egy pillantást a militaristára. Militarista olyan sze­mély, aki azt hiszi, hogy a valódi hatalom az a hatalom, mely gyilkol és hogy a végzet a nagy zászlóaljak oldalán keresendő. Korunk leghíresebb militaristája Berk­hardt Frigyes tábornok, akinek könyvét megvásároltuk és idézzük! De van nekünk saját katonai írónk is, aki őt is megelőzte. Elég öreg vagyok ahhoz, hogy még emlékezzem az an­golok németellenes propagandájának kezdetére. A német-francia háború 1870—71-ben egész Európát bámulatba ejtette. Kezdtek félni Poroszországtól.­­ Csakhamar megkezdődött erre a mi militariszti­kus irodalmunk. Morálja ez volt: „Fegyverkezzü­nk, ne­hogy a németek Londont épp úgy ostromolják, mint Párist ostromolták!" Attól fogva sohasem szűnt meg Angliában a németellenes propaganda. Nem itélom el azokat, akiknek agitációját leirom. "­sAzonban maradjanak az ágyúik mellett, ha már elsütötték azok­at. Nem szabad azt állítaniok, hogy sok ártatlan, radikális békebarátok voltak és a mili­tarizmus, meg a háború Németország aljassága, a amiért a császárt súlyosan meg kell büntetni. Ez nem igazságos, ugy­e, ez nem tisztességes. Mi kezd­tük, és ha a németek folyton élénkbe jöttek, ugy­e i­ekünk nincs jogunk egért szemrehánt­ás­ukkal il­­­letni őket. Legyen vége annak az ostobaságnak a porosz farkasról és a német bárányról, a porosz Machiavelliről és az angol evangélistáról. Nem or­díthatjuk éveken keresztül, hogy mi „a bulldogg-faj legényei" vagyunk, hogy aztán szelid gazelláknak tüntessük fel magunkat. Bármennyire sajnálom el­rontani azt a glóriás szent képet, melyet a brit új­ságíró lát, amikor belenéz a tükörbe, de meg kell tennem, ha a kiegyezés napjain okosan akarjuk viselni magunkat. Tudjuk, hogy külföldön — még a velünk barátságos viszonyban lévő területeken is — javíthatlan alakoskodóknak tartanak­­ minket. Franciaország számára mindig a „perfid Albion" voltunk. Németországban jelenleg túlhízelgőnek tartanák ezt az elnevezést. De hát nem ok nélkül tettünk szert erre a hírnevünkre. Bármily meg­botránkozással is tiltakozzunk ellene, vita a dolog­ban valami. Ha valamelyik angol államférfit tuda­tos szándékai, kijelentései és személyes előkelő­sége szerint akarnánk megítélni, úgy gyakran szeretetreméltó, egyenes, emberi és kínosan lelki­ismeretes egyént látnánk benne. De ha hivatalos tevékenysége alapján vizsgáljuk, gyakran arra kell következtetnünk, hogy ez a derék férfi való­jában lelkiismeretlen ember, aki még­hozzá kö­zönséges bolond, rosszabb, mint egy Borgia Caesar és egy Bernhardi keverék és aki külügyi dolgok­ban Bismarck akar lenni, anélkül, hogy annak hatalmas tehetségével, emberi­sm­eret évvel rendel­keznék. Ami­ a belga semlegességet séleti, nem volt nálunk lélek, aki fikarcnyit is törődött volna szer­ződésekkel és nem a mi ügyünk volt szerző­dések sérthetetlenségéről beszélni, még ak­kor fag». PESTI NAPLÓ 1014. december 7. (312. szám.) : A szerb lakosság visszatér falvaiba Szerajevó, december 9. Illetékes helyről nyert felvilágosítás szerint az utóbbi napokban a szerb lakosság mind na­gyobb mértékben tér vissza azokba a községekbe, amelyekből csapataink előrenyomulása alkalmával elmenekültek. Az osztrák-magyar hadsereg a leg­több szerbiai helységet teljesen kiürítve találta, aminek az volt az oka, hogy a lakosság között azt a hírt terjesztették, hogy katonáink kegyetlenked­nek. Csapataink emberséges magatartásának azon­ban csakhamar híre terjedt és ennek köszönhető, hogy a lakosság visszatért. Az új szerb k ármány Az ellenzék Pasics ellen Szófia, december 9. Nisi jelentés szerint Particsot kényszerítették arra, hogy megint a kabinet élére lépjen, mert senki sem akarta a dolgokért a felelősséget vál­lalni. Az ellenzék vezérei továbbra is erélyesen ki­kelnek Pasics politikája ellen, amely az országot romlásba döntötte. Szerb foglyok Bécsben Bécs, december 9. A Neues Wiener Tagblatt jelentése szerint tegnap huszonhárom vasúti kocsiban több mint ezer szerb fogoly érkezett ide. A foglyokat a déli vasúton szállították tovább. Az éj folyamán újabb fogoly­szállítmányok érkeztek ide. Az oroszok segítenének a szerbeken Szófia, december 9. Az ellenzéki Mir kifejti, hogy az orosz diplo­máidat nagyon aggasztja Szerbia helyzete. Péter­várott mindenképpen szeretnének segíteni Szer­bián és nagyon elégedetlenek Romániával, amely­nek magatartása lehetetlenné teszi, hogy Oroszor­szág segítséget nyújtson Szerbiának. A szerb hadsereg pusztítja a szerb községeket Bécs, december 9. A Politische Korrespondenz jelenti. Mint immár ismeretes, a szerb hadsereg visszavonulása óta azt a módszert követi, hogy kiürítés előtt önmaga fosztogatja és pusztítja el helységeit. Részletes jelentések érkeztek be, ame­lyek ezt újból és egybehangzóan megerősítik. Csa­pataink éppen ezért Krupanj, Zavlaka, Kamenica és Valjevo helységeket részben egészen elhagyatva, kifosztva, elpusztítva és felégetve találták meg. Egyes a helységben maradt lakók katonai ható­ságaink előtt jegyzőkönyvbe mondották, hogy a szerb katonaság a helység elhagyása előtt kifosz­totta az üzleteket és a házakat, majd felgyújtotta azokat. Ezzel szemben a mi katonáink semminő kihágást nem követtek el. Egyebekben a szerb katonaság gyújtogatását, fosztogatását a mi tiszt­jeink messzelátón át is megfigyelték. A Drinától Valjevóig terjedő országrész néhány napon át fel-

Next