Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-12 / 314. szám
tettek, amelyet az európai méretekhez szokott szem el sem tud képzelni. Egyik gyárkoloszszus a másik mellett emelkedett itt, a munkások ezrei laknak körülöttük kertek közepén épült lakásaikban s valósággal külön várost alkotnak. Edison maga nem foglalkozik a telep technikai és kereskedelmi részével, egészen visszavonult az ő külön épületébe, a laboratóriumba, amelyben a világ legértékesebb műszerei, Edison rajzai és tervei s nagyszámú tanítványainak munkái vannak. Csodálatosan szerencsés véletlen, hogy éppen ez az épület menekedett meg a tűztől az egész óriási telepen. S hogy Edison nem panaszkodik a katasztrófa miatt, hanem holnap új gyártelep építésébe fog, ez csak egy újabb részlet az ő jellemrajzához, s bizonysága annak, hogy ez a majd hetvenéves, a süketséghez közelálló ember még mindig telve alkotó energiával. I # / A Caro halála Katonalevél a nyugati harctérről Volt a divíziónkban egy Württemberg vadászhadnagy, igazán pompás katona. Merész fiú, mindig első volt, mikor rohamra mentünk ; fiatal és életvidám, jó humora még a legnehezebb pillanatokban sem hagyta el. Ha valami veszedelmes feladatot kellett megoldan, vagy biztos kézzel valahonnan messziről, egy kellemetlen helyen álló vizes nadrágost kellett eltalálni, csaik őt séf itották és soha nem vallott kudarcot A hac/agynak volt egy fiatal inasa, pp, aki soha nem tágított az ura oldala mellől. Ütközet közben, a legsűrűbb golyózáporban is ott feküdt mellette a lövészárokban és buzgón töltötte soha nem hibázó ura fegyverét. Szeppnek volt egy szájharmonikája és azon nagyon szépen tudott muzsikálni. Népdalokat, táncokat játszott és mi néha, két ütközet között, szívesen hallgattuk a harmonika vidám hangjait. A két elválhatatlanhoz még egy harmadik jó barát csatlakozott, nem ember, de azért mindenkinek jó barátja, jó pajtása . Caro, a hatalmas, hoszszúszőrű, pomerániai komondor, nappal a trainszekerekkel menetelt, éjjelre pedig lefeküdt a gazdája szobájának ajtaja elé, már amikor volt a gazdájának szobája. Néha nappal is előreszökött és hiába haragudott az ezredes, lefeküdt a lövészárokba az ura mellé. A fiatal hadnagyot sokszor kínozták halálsejtelmek , egyszer a közelében csapott le egy gránát. Akkor megmondta Szeppnek : — Fiam, ha egyszer mégis eltalálnak a fickók odaátról, akkor fújd el a halotti éneket a síromon. Tudod már, hogy gondolom. Azt a pár emléktárgyat, amit a zsebembe hordok, küldd el az anyámnak, a pénzt és a többit megtarthatod. Egy szép napon, az Yser partján elesett a fiatal hadnagy. Golyó találta a homlokát és hangtalanul, szó nélkül végigesett a földön. Nagyon megsirattuk, de a katonának nincs ideje sokáig gyászolni. Sírt ástunk és belefektettük a bátor, fiatal katona hűlt tetemét. Eldördült a disz-század sortüze, elmondtunk a sírja felett egy átérzett Miatyánkot. Letettünk a sírdombra végső üdvözletnek egy piros rózsát, letűztünk a földbe egy faragott fakeresztet. Egy hadnagy mondta el a búcsúztatót. Amikor kimondotta az utolsó szavakat, elővette Szeppa harmonikáját és játszani kezdett: Gott ist getreu és Befieht du deine Wege, meg a többi német zsoltárokat játszotta, olyan szépen, mint még talán soha. Nincs művész, akinek a muzsikája jobban megkapott volna minket ebben a c pillanatban, mint az egyszemű fiú szájharmonikájának méla dallamai. Azután katona nótákra, riadókra tért át. Játszott, játszott, elmerülten, fáradhatatlanul. Este lett, homály borult a sír környékére, de Szepp még mindig fújta a hangszerét. Nem akart elmenni a sírtól. Hirtelen megjelent Caro, szűkölve, vonítva, szinte embermódon sírva. A búcsújelenetbe ekkor beleszóltak már az angol ágyuk is. Golyók sivítottak, bombák robbantak, megindult az ütközet. Az angolok támadtak, nagy túlerővel jöttek és mi egy időre visszavonultunk- Steppet megragadtuk és wwwwwwvwvwwwvwvwwwvv NAPI HÍREK Az idő Pénteken enyhe és jobbára borult idő volt. Jelentéktelen esők a Kis-Alföldön, meg a nyugati határon estek. Nagyobb esőt a tengerpartról jelentettek (12 mmm.) A hőmérséklet reggelre nyugaton kevésnél sülyedt, a maximum 15 C fok volt (Fiumében), a minimum 19 C fok (Botfalun). Szombatra lényegtelen hőváltozás és helyenként csapadék várható, később hősülyedés valószínű. Sürgöny-prognózis: Elvétve csapadék, később hűvösebb. — Vilmos császár betegsége. Berlinből jelentik: A császár csütörtökön is csak egy időre hagyhatta el az ágyat, de a vezérkar főnökének a hadihelyzetről szóló jelentését meghallgatta. — Lipót Szalvátor főherceg egy hadikórházban. Lipót Szalvátor főherceg, a tüzérség főfelügyelője, kamarai elöljárójával, Lobkovitz herceggel és katonai kíséretével meglátogatta Wahl Evelin és báró Hatvany Károlyné délibáb-utcai hadikórházát. A főherceg távozásakor legnagyobb megelégedésének adott kifejezést. — Wied herceg családja Romániában, Bukarestből jelentik nekünk. Wied herceg felesége a napokban gyermekeivel ide érkezik s mint Erzsébet özvegy királyné vendége, a királyi palotában fog megszállani. .— Az uj győri püspök. Jeleztük már, hogy a megüresedett győri püspökséget Fetser Antal nagyváradi püspöki helynökkel, felszentelt püspökkel töltik be. Most arról értesülünk, hogy a királyi kinevezés már a hivatalos lap legközelebbi számában meg fog jelenni. Fetser Antal 1862-ben született Nagykárolyban. Felszentelése óta állandóan Nagyváradon tevékenykedik, ahol Szmrecsányi Pál püspök helyettesévé és segédpüspökévé tette meg, 1906-ban pedig paleopolisi püspök lett. A fiumei kormányzót megoperálták. Gróf Wickenburg István valóságos belső titkos tanácsos, fiumei kormányzó, nemrég műtétnek vetette magát alá az egyik budapesti szanatóriumban. A műtét, melynek keresztülvitelét egy régi orrbaj tette szükségessé, szerencsésen sikerült és a kormányzó néhány nappal ezelőtt teljesen gyógyultan hagyta el a szanatóriumot, hogy fiumei állomáshelyére visszatérjen. A Pétervárra szállított lembergi műkincsek. Amsterdamból táviratozzák. Szeptemberben azt jelentették, hogy az oroszok elvitték Lembergből az Oszolinski-múzeum műkincseit. Ezt akkor a félhivatalos orosz sajtó felháborodással cáfolta. Most ezt írja a Novoje Vremja: Az Oszolinski-múzeum gyűjteményeiből 1034 festményt, 24.000 metszetet, 5000 autográfiát, valamint sok értékes arcképet és vázlatot Pétervárra szállítottak. Elismerték, hogy az értékes gyűjtemény tulajdonjoga Lemberg városáé s a műkincseket csak azért vitték Pétervárra, hogy abban az esetben, ha az ellenség benyomul orosz területre, represszáliára módjuk legyen. — A horvát bán betegsége. Báró Skerlecz Iván horvát bán, aki a hét elején hivatalos ügyekben Budapestre érkezett, influenzában megbetegedett és azóta Angol királynő szállóbeli lakásán kénytelen az ágyat őrizni. A bán állapota nem sulyos és előreláthatóan egy-két nap múlva visszatért is Zágrábba. — Betlehemes játék a sebesülteknek. Felkértek bennünket a következő sorok közlésére: Gróf Teleki Sándorné lelkes kezdeményezésére az Országos Színművészeti Akadémia növendékeiből — akik karácsonyi szünidejüket rászánva, fiatal szívük egész rajongásával sorakoztak mellém — kis ad hoc társaságot alakítottam. Célunk az, hogy karácsony hetében betlehemes játékok népies, egyszerű előadásával néhány percre sebesültjeink betegágyához varázsoljuk az otthonuk édes, meghitt melegét. A kórházak nagy számára való tekintettel előre kell beosztanom a munkaidőt, azért arra kérem a t. c. parancsnokságot, hogy amennyiben kórházában az említett játékot előadatni óhajtaná, erre való igényét nálam mielőbb bejelenteni szíveskedjék. Kis társaságunk e hónap 22-én délután kezdi meg működését Kész tisztelettel Góth Sándor (V., Rudolf-tér 5.) — Az első gyógyszertár Belgrádban. Szabadkáról jelenti tudósítónk: Belgrádnak mindjobban élénkülő polgári életével együtt megindult a vállalkozók inváziója is az elfoglalt városba. Az új vállalkozásokra nagy szükség van, mert a szerb üzletemberek nagyrésze már régen elhagyta Belgrádot s azok is, akik kitartottak, elmenekültek a város bevétele előtti napokban a katonasággal. Szabadkán azt beszélik, hogy a belgrádi vasúti éttermet már meg is kapta egy vendéglős, akinek nemrégiben még Szabadkán volt vasúti vendéglője. A hír ebben a formában még nem igaz. Egyelőre még hetek telnek el, amíg a belgrádi vasúti állomáson vendéglő lesz. A vendéglőnél azonban sürgősebb a patika. Az első gyógyszertár már néhány nap múlva, december 15-ikén megnyílik Belgrádban. Illés Antal, a szabadkai Fehér Kereszt gyógyszertár tulajdonosa nyert engedélyt arra, hogy Belgrádban gyógyszertárt nyisson. A belgrádi gyógyszerészek ugyanis kivétel nélkül megszöktek. Minthogy pedig egy olyan nagy város, mint Belgrád, nem maradhat gyógyszertár nélkül, Illés Antal engedélyt kért és kapott arra, hogy Belgrádban patikát nyisson. Eleinte az volt a terv, hogy a Moszkva-szálló melletti városi gyógyszertárt nyitja meg Illés, minthogy azonban ezt a mi ágyúink annyira összelőtték, hogy sok időbe került volna a helyrehozatala, a katonai parancsnokság úgy intézkedett, hogy a Milán király utca 31. számú kétemeletes palotában lévő drogériát alakítsa át Illés gyógyszertárrá. A drogéria tulajdonosa szintén megszökött a szerb katonákban. A magyar katonai hatóság azonban rigyáz arra is, hogy érdekei sérelmet ne szenvedjenek. A drogéria átvételénél jelen lesz egy katonai gyógyszerész s a belgrádi városi tanács egyik tagja, akiknek jelenlétében megállapítják, hogy mi az értéke annak, amit a drogériában találnak. A hadtestparancsnokság gavallérosan úgy intézkedett, hogy a drogmacikkekből befolyó jövedelem fele része a drogéria megszökött tulajdonosáé legyen. Az, új gyógyszerésznek a magyar belügyminiszteri rendelet szerint kell gyógyszertárát berendezni s a gyógyszerek árai is a magyar gyógyszerkönyv áraihoz igazodik. — A háború és a kultura. Az Országos Hadsegélyző Bizottság által rendezett előadások során pénteken este a régi képviselőház nagytermében Beöthy Zsolt egyetemi tanár tartott rendkívül érdekes előadást ,a háború és a kultúra címmel. A tudós előadását nagyszámú előkelő közönség hallgatta végig. Beöthy Zsolt előadásában rámutatott arra, hogy a háború védelmezi azt az erőt és azt a munkát, amelylyel a világ kultúrájához a nemzetek hozzájárulnak. A csatamezőn most az európai kultúrának azt a részét védelmezzük mi, amely lelkünkből fakad, a mi nemzeti kultúránkat. A legfontosabb, amit ennek a háborúnak köszönhetünk, az, hogy egy hitet, egy akaratot nyilatkoztatott meg közszellemünk erejében. Ez az egységes erő a háború után bizonyára a kultúrában is meg fog nyilatkozni. A közönség nagy tetszéssel fogadta az illusztris előadót. — Hogyan keresett Magda szakaszvezető tizennyolc koronát? Ritka kitüntetés érte nemrégiben a debreceni háziezredet, a vitéz 39-eseket. Hadseregünk fővezérei szinte valamennyien a legnagyobb dicséret hangján emlékeztek meg a debreceni hajdu fiuk hőstetteiről, akik még a mi vitéz hadseregünkben is fel tudtak tűnni harci erényeikkel. Még talán ezek közül a hős fiuk közül is kiválik Magda szakaszvezető, az ezred legjobb céllövője. Nem volt olyan nehéz célpont, amit el ne talált volna az ő golyója. Századának főhadnagya elhatározta, hogy valami jutalmat ad a biztos szemű legénynek. Húsz fillért ígért neki minden lelőtt oroszért. A vitéz szakaszvezető szorgalmasan szedegette egyik oroszt a másik után. A főhadnagy távcsővel nézte a túlsó lövészárokban, hova talál a golyó. A találó lövéseket fölírták: egy vonás egy orosz. November elsején a főhadnagy kifizette az ígért jutalmat: tizennyolc koronát. Enynyi ,,ára" oroszt lövöldözött le Magda szakaszvezető néhány hét alatt, de azóta már alighanem még nagyobb összeget gyűjtött magának. Reméljük, a háború végére mint tőkepénzes fog hazatérni Debrecenbe, a nagy magyar városba, ahon a Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. december 12. (314. szám) elvonszoltuk , Caro harapott és ugatott, nem lehetett elvinni a sírtól. Két nappal később visszakergettük az angolokat és eljutottunk régi helyeinkre , a hit Caro élettelenül feküdt a fiatal hadnagy sírján. Fehség, bánat, vagy ellenséges golyó ölte meg — nem tudjuk Sebet nem találtunk a testén. V. Z.