Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-12 / 314. szám

tettek, amelyet az európai méretekhez szokott szem el sem tud képzelni. Egyik gyár­kolosz­szus a másik mellett emelkedett itt, a munká­sok ezrei laknak körülöttük kertek közepén épült lakásaikban s valósággal külön várost alkotnak. Edison maga nem foglalkozik a te­lep technikai és kereskedelmi részével, egészen visszavonult az ő külön épületébe, a laborató­riumba, amelyben a világ legértékesebb mű­szerei, Edison rajzai és tervei s nagyszámú tanítványainak munkái vannak. Csodálatosan szerencsés véletlen, hogy éppen ez az épület menekedett meg a tűztől az egész óriási te­lepen. S hogy Edison nem panaszkodik a ka­tasztrófa miatt, hanem holnap új gyártelep építésébe fog, ez csak egy újabb részlet az ő jellemrajzához, s bizonysága annak, hogy ez a majd hetvenéves, a süketséghez közelálló ember még mindig telve alkotó energiával. I # / A Caro halála Katonalevél a nyugati harctérről Volt a divíziónkban egy Württemberg­ vadász­hadnagy, igazán pompás katona. Merész fiú, min­dig első volt, mikor rohamra mentünk ; fiatal és életvidám, jó humora még a legnehezebb pillana­tokban sem hagyta el. Ha valami veszedelmes fel­adatot kellett megolda­n, vagy biztos kézzel vala­honnan messziről, egy kellemetlen helyen álló viz­es nad­rágost kellett eltalálni, csaik őt séf­ itották és soha nem vallott kudarcot A hac/­agynak volt egy fiatal inasa, pp, aki soha nem tágított az ura oldala mellől. Ütközet közben, a legsűrűbb golyózáporban is ott feküdt mellette a lövészárokban és buzgón töltötte soha nem hibázó ura fegyverét. Szeppnek volt egy száj­harmonikája és azon nagyon szépen tudott muzsi­kálni. Népdalokat, táncokat játszott és mi néha, két ütközet között, szívesen hallgattuk a harmonika vidám hangjait. A két elválhatatlanhoz még egy harmadik jó barát csatlakozott, nem ember, de azért mindenki­nek jó barátja, jó pajtása . Caro, a hatalmas, hosz­szúszőrű, pomerániai komondor, nappal a train­szekerekkel menetelt, éjjelre pedig lefeküdt a gaz­dája szobájának ajtaja elé,­­ már amikor volt a gazdájának szobája. Néha nappal is előreszökött és hiába haragudott az ezredes, lefeküdt a lövészárok­ba az ura mellé. A fiatal hadnagyot sokszor kínozták halálsej­telmek , egyszer a közelében csapott le egy gránát. Akkor megmondta Szeppnek : — Fiam, ha egyszer mégis eltalálnak a fickók odaátról, akkor fújd el a halotti éneket a síromon. Tudod már, hogy gondolom. Azt a pár emléktár­gyat, amit a zsebembe hordok, küldd el az anyám­nak, a pénzt és a többit megtarthatod. Egy szép napon, az Yser partján elesett a fiatal hadnagy. Golyó találta a homlokát és hang­talanul, szó nélkül végigesett a földön. Nagyon meg­sirattuk, de a katonának nincs ideje sokáig gyá­szolni. Sírt ástunk és belefektettük a bátor, fiatal katona hűlt tetemét. Eldördült a disz-század sortüze, elmondtunk a sírja felett egy átérzett Miatyánkot. Letettünk a sírdombra végső üdvözletnek egy piros rózsát, le­tűztünk a földbe egy faragott fakeresztet. Egy hadnagy mondta el a búcsúztatót. Amikor kimon­dotta az utolsó szavakat, elővette Szeppa harmo­nikáját és játszani kezdett: Gott ist getreu és Befieht du deine Wege, meg a többi német zsoltá­rokat játszotta, olyan szépen, mint még talán soha. Nincs művész, akinek a muzsikája jobban meg­kapott volna minket ebben a c pillanatban, mint az egyszemű fiú szájharmonikájának méla dallamai. Azután katona­ nótákra, riadókra tért át. Játszott, játszott, elmerülten, fáradhatatlanul. Este lett, homály borult a sír környékére, de Szepp még mindig fújta a hangszerét. Nem akart el­menni a sírtól. Hirtelen megjelent Caro, szűkölve, vonítva, szinte embermódon sírva. A búcsújelenetbe ekkor beleszóltak már az angol ágyuk is. Golyók sivítot­tak, bombák robbantak, megindult az ütközet. Az angolok támadtak, nagy túlerővel jöttek és mi egy időre visszavonultunk- Steppet megragadtuk és wwwwwwvwvwwwvwvwwwvv NAPI HÍREK Az idő Pénteken enyhe és jobbára borult idő volt. Jelentéktelen esők a Kis-Alföldön, meg a nyugati határon estek. Nagyobb esőt a tengerpartról jelentettek (12 mmm.) A hőmérséklet reggelre nyugaton kevés­nél sülyedt, a maximum 15 C fok volt (Fiumében), a minimum 19 C fok (Bot­falun). Szombatra lényegtelen hőváltozás és helyenként csapadék várható, később hő­sülyedés valószínű. Sürgöny-prognózis: Elvétve csapadék, később hűvösebb. — Vilmos császár betegsége. Berlinből jelentik: A császár csütörtökön is csak egy időre hagyhatta el az ágyat, de a vezérkar fő­nökének a hadihelyzetről szóló jelentését meg­hallgatta. — Lipót Szalvátor főherceg egy hadikórház­ban. Lipót Szalvátor főherceg, a tüzérség főfel­ügyelője, kamarai elöljárójával, Lobkovitz herceg­gel és katonai kíséretével meglátogatta Wahl Eve­lin és báró Hatvany Károlyné délibáb-utcai hadi­kórházát. A főherceg távozásakor legnagyobb meg­elégedésének adott kifejezést. — Wied herceg családja Romániában, Bukarestből jelentik nekünk. Wied herceg felesége a napokban gyermekeivel ide érkezik s mint Erzsébet özvegy királyné vendége, a királyi palotában fog megszállani. .— Az uj győri püspök. Jeleztük már, hogy a megüresedett győri püspökséget Fetser Antal nagy­váradi püspöki helynökkel, felszentelt püspökkel töltik be. Most arról értesülünk, hogy a királyi ki­nevezés már a hivatalos lap legközelebbi számában meg fog jelenni. Fetser Antal 1862-ben született Nagykárolyban. Felszentelése óta állandóan Nagy­váradon tevékenykedik, ahol Szmrecsányi Pál püspök helyettesévé és segédpüspökévé tette meg, 1906-ban pedig paleopolisi püspök lett.­­ A fiumei kormányzót megoperálták. Gróf Wickenburg István valóságos belső titkos taná­csos, fiumei kormányzó, nemrég műtétnek vetette magát alá az egyik budapesti szanatóriumban. A műtét, melynek keresztülvitelét egy régi orrbaj tette szükségessé, szerencsésen sikerült és a kormányzó néhány nappal ezelőtt teljesen gyógyultan hagyta el a szanatóriumot, hogy fiumei állomáshelyére visszatérjen. A Pétervárra szállított lembergi műkincsek. Amsterdamból táviratozzák. Szeptemberben azt je­lentették, hogy az oroszok elvitték Lembergből az Oszolinski-múzeum műkincseit. Ezt a­kkor a félhi­vatalos orosz sajtó felháborodással cáfolta. Most ezt írja a Novo­je V­rem­ja: Az Oszolinski-múzeum gyűjteményeiből 1034 festményt, 24.000 metszetet, 5000 autográfiát, valamint sok értékes arcképet és vázlatot Pétervárra szállítottak. Elismerték, hogy az értékes gyűjtemény tulajdonjoga Lemberg vá­rosáé s a műkincseket csak azért vitték Pétervárra, hogy abban az esetben, ha az ellenség benyomul orosz területre, represszáliára módjuk legyen. — A horvát bán betegsége. Báró Skerlecz Iván horvát bán, aki a hét elején hivatalos ügyek­ben Budapestre érkezett, influenzában megbete­gedett és azóta Angol királynő­ szállóbeli lakásán kénytelen az ágyat őrizni. A bán állapota nem suly­os és előreláthatóan egy-két nap múlva vissza­tért i­s Zágrábba. — Betlehemes játék a sebesülteknek. Felkér­tek bennünket a következő sorok közlésére: Gróf Teleki Sándorné lelkes kezdeményezésére az Orszá­gos Színm­­űvészeti Akadémia növendékeiből — akik karácsonyi szünidejüket rászánva, fiatal szí­vük egész rajongásával sorakoztak mellém — kis ad hoc­ társaságot alakítottam. Célunk az, hogy ka­rácsony hetében betlehemes játékok népies, egy­szerű előadásával néhány percre sebesültjeink be­tegágyához varázsoljuk az otthonuk édes, meghitt melegét. A kórházak nagy számára való tekintettel előre kell beosztanom a munkaidőt, azért arra ké­rem a t. c. parancsnokságot, hogy amennyiben kórházában az említett játékot előadatni óhajtaná, erre való igényét nálam mielőbb bejelenteni szíves­kedjék. Kis társaságunk e hónap 22-én délután kezdi meg működését Kész tisztelettel Góth Sán­dor (V., Rudolf-tér 5.) — Az első gyógyszertár Belgrádban. Szabadkáról jelen­t­i tudósítónk: Belgrádnak mindjobban élénkülő polgári életével együtt megindult a vállalkozók inváziója is az elfog­lalt városba. Az új vállalkozásokra nagy szükség van, mert a szerb üzletemberek nagy­része már régen elhagyta Belgrádot s azok is, akik kitartottak, elmenekültek a város bevé­tele előtti napokban a katonasággal. Szabad­kán azt beszélik, hogy a belgrádi vasúti éttermet már meg is kapta egy vendéglős, akinek nem­régiben még Szabadkán volt vasúti ven­déglője. A hír ebben a formában még nem igaz. Egyelőre még hetek telnek el, amíg a belgrádi vasúti állomáson vendéglő lesz. A vendéglőnél azonban sürgősebb a patika. Az első gyógyszertár már néhány nap múlva, december 15-ikén megnyílik Belgrádban. Illés Antal, a szabadkai Fehér Kereszt gyógyszertár tulajdonosa nyert engedélyt arra, hogy Bel­grádban gyógyszertárt nyisson. A belgrádi gyógyszerészek ugyanis kivétel nélkül meg­szöktek. Minthogy pedig egy olyan nagy vá­ros, mint Belgrád, nem maradhat gyógyszertár nélkül, Illés Antal engedélyt kért és kapott arra, hogy Belgrádban patikát nyisson. Eleinte az volt a terv, hogy a Moszkva-szálló melletti városi gyógyszertárt nyitja meg Illés, mint­hogy azonban ezt a mi ágyúink annyira összelőtték, hogy sok időbe került volna a helyrehozatala, a katonai parancsnokság úgy intézkedett, hogy a Milán király­ utca 31. számú kétemeletes palotában lévő drogériát alakítsa át Illés gyógyszertárrá. A drogéria tulajdonosa szintén megszökött a szerb kato­nákban. A magyar katonai hatóság azonban rigyáz arra is, hogy érdekei sérelmet ne szen­vedjenek. A drogéria átvételénél jelen lesz egy katonai gyógyszerész s a belgrádi városi tanács egyik tagja, akiknek jelenlétében megállapít­ják, hogy mi az értéke annak, amit a drogé­riában találnak. A hadtestparancsnokság ga­vallérosan úgy intézkedett, hogy a drogma­cikkekből befolyó jövedelem fele része a dro­géria megszökött tulajdonosáé legyen. Az, ú­j gyógyszerésznek a magyar belügyminiszteri rendelet szerint kell gyógyszertárát beren­dezni s a gyógyszerek árai is a magyar gyógy­szerkönyv áraihoz igazodik. — A háború és a kultura. Az Országos Had­segélyző Bizottság által rendezett előadások során pénteken este a régi képviselőház nagytermében Beöthy Zsolt egyetemi tanár tartott rendkívül érde­kes előadást ,a háború és a kultúra címmel. A tudós előadását nagyszámú előkelő közönség hallgatta vé­gig. Beöthy Zsolt előadásában rámutatott arra, hogy a háború védelmezi azt az erőt és azt a mun­kát, amelylyel a világ kultúrájához a nemzetek hoz­zájárulnak. A csatamezőn most az európai kultú­rának azt a részét védelmezzük mi, amely lelkünk­ből fakad, a mi nemzeti kultúránkat. A legfonto­sabb, amit ennek a háborúnak köszönhetünk, az, hogy egy hitet, egy akaratot nyilatkoztatott meg közszellemünk erejében. Ez az egységes erő a há­ború után bizonyára a kultúrában is meg fog nyi­latkozni. A közönség nagy tetszéssel fogadta az il­lusztris előadót. — Hogyan keresett Magda szakaszvezető ti­zennyolc koronát? Ritka kitüntetés érte nemrégi­ben a debreceni háziezredet, a vitéz 39-eseket. Hadseregünk fővezérei szinte valamennyien a leg­nagyobb dicséret hangján emlékeztek meg a debre­ceni hajdu­ fiuk hőstetteiről, akik még a mi vitéz hadseregünkben is fel tudtak tűnni harci eré­nyeikkel. Még talán ezek közül a hős fiuk közül is kiválik Magda szakaszvezető, az ezred legjobb cél­lövője. Nem volt olyan nehéz célpont, amit el ne talált volna az ő golyója. Századának főhadnagya elhatározta, hogy valami jutalmat ad a biztos szemű legénynek. Húsz fillért ígért neki minden le­lőtt oroszért. A vitéz szakaszvezető szorgalmasan szedegette egyik oroszt a másik után. A főhad­nagy távcsővel nézte a túlsó lövészárokban, hova talál a golyó. A találó lövéseket fölírták: egy vo­nás egy orosz. November elsején a főhadnagy ki­fizette az ígért jutalmat: tizennyolc koronát. Eny­nyi ,,ára" oroszt lövöldözött le Magda szakasz­vezető néhány hét alatt, de azóta már alighanem még nagyobb összeget gyűjtött magának. Remél­jük, a háború végére mint tőkepénzes fog hazat­­érni Debrecenbe, a nagy magyar városba, ahon­­ a Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. december 12. (314. szám) elvonszoltuk , Caro harapott és ugatott, nem lehe­tett elvinni a sírtól. Két nappal később visszakergettük az angolo­kat és eljutottunk régi helyeinkre , a hit Caro élet­telenül feküdt a fiatal hadnagy sírján. Fehség, bá­nat, vagy ellenséges golyó ölte meg — nem tudjuk Sebet nem találtunk a testén. V. Z.

Next