Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-18 / 320. szám

i városa küldött a birodalmi dumába és aki­­most mint tartalékos a Dunajec mentén teljesí­tett katonai szolgálatot, az osztrák-magyar csa­patok foglyul ejtették. "... "­&udapest, péntek PESTI NAPLÓ 1914. december 18. (320. szám.) 3 . Przemysl ostroma Berlin, december 17. A Berliner Tageblatt haditudósítója jelenti az osztrák-magyar főhadiszállásról: Przemysl első ostrománál szenvedett óriási veszteségeik arra bírták az oroszokat, hogy most lemondtak az általános ostromról. "Az egyes előretolt és megerősített osztrák-ma­gyar pozíciók ellen megkísérelt támadások mind gyászosan végződtek az ellenségre nézve. Az orosz csapatokban még­ most is élénk az emlékezés a szeptemberi borzalmas vereségekre és ezért az utóbbi napokban gyak­ran megtörtént, hogy megtagadták az engedel­mességet, amikor Przemysl körül támadásra vezényelték őket. A föllázadt csapatokat le­fegyverezték és megvasalva vasúton Lem­bergbe szállították. Elfogott orosz tisztek val­lomása szerint a Przemyslt ostromló orosz hadsereg vezére, mint az első alkalommal, most is Dimitriev Radko tábornok, aki Ren­nenkamp bukása óta ismét Nikolajevics Miklós generalisszimusz kegyeibe jutott. A Kuzmanek tábornok parancsnoksága alatt álló przemysli helyőrség mostanig visszaverte az oroszok minden egyes részleges támadását.­­A tulajdonképpeni várművek még mind telje­sen érintetlenek. A Przemyslből a főhadiszál­lásra érkezett aviatikus tisztek jelentése szerint Przemyslben nagyon bizakodó a kedv. , t. A lengyelek az oroszok ellen Köln, december 17. A Kölnische Zeitung távirata szerint katolikus l­apok, mint orosz lapok jelentik, a lengyel lakos­s­ágot eredménynyel szólítják fel, hogy német és osztrák-magyar csapatok közeledésekor ne mene­küljenek, hanem maradjanak nyugodtan. Egész Lengyelországban tömegesen terjesztenek lengyel nyelvű röpiratokat, amelyekben az oroszoknak a lengyelek, különösen pedig a zsidók javára tett ígéreteit nevetségeseknek tüntetik fel. A lengyel­országi csapatok számára Oroszországban igásök­röket nagy tömegekben vásároltak, mert lovakban hiány állott be. Több kormányzóságban nagy a kenyérhiány. Ypres halála . Luigi Barzini számol be ebben az érdekfeszítő írásban Ypresben, a flandriai harcok legforrób pont­jában tett látogatásáról a Corriere della Sera hasábjain. Lassan haladunk a téren. Köröskörül az ősi kis házak, majdnem mind sebesültek, né­­hányan rombadülök, olyanok, mint valami borzalmas jelenet által megriasztott tömeg. A talajban a katedrális és a Halles (a híres vá­sárcsarnok) közötti üres területen rengeteg fekete ü­reg, mely szabálytalan és mély: egy 42-es gránát harapása. Mintha a bomba meg­ette volna a falakat és a földet az egész anyag eltűnt ebből a kráterből, amelybe húsz ember beleállhat, valószínűleg apró lövedékek felhő­jeként repülve szerteszéjjel. Köröskörül, mint valami földrengés, lámpaoszlopok a falakhoz vágva, kicsavart fák messzire dobva, a rette­netes robbanás fegyverévé és újabb pusztítás eszközévé tett mindent, amit közelében talált. És ennyi rom között, szétdúlt kis kertben ott áll Vandenpeerebom szobra, az egyedül megmaradott emberi jelenség, sértetlenül és­­ továbbra is nézi a csarnokot, elégedett és szín­padias állásában. A Szent Márton katedrális egyike volt ama északi bazilikáknak, amelyek alapját a tizenegyedik század vetette meg, a tizenkette­dik fölépítette, a tizenharmadik megnagyobbí­totta és a tizennegyedik befejezte, izmos, mint valami vár, mégis lenge pillérekkel, aipelyek íveiket, csipkéiket, hajlásaikat szökőkútszerű könnyedséggel lenditik a magasság felé; egyike volt ama templomoknak amelyek köreiben szinte feszült a hitbuzgóság és amelyeken a hit a századok múlásán elveszett művészet báját halmozta föl. Munkács, december 17. Hivatalosan jelentik: A Latorca völgyébe betört ellenség gyors visszavonulásban van. A járőrök jelentése sze­rint az ellenség Kisszolyván túl, közel a határ­hoz húzódik. Munkácson megszűnt minden ré­mület. Új csapatok érkeztek és ezek minden további betörési kísérletet meghiúsítanak. A la­kosság nagy része nem is menekült el a vá­rosból, csupán az asszonynépséget és holmijai­kat helyezték biztonságba. Munkács, december Az oroszok beregmegyei betörése is ku­darccal járt; az orosz csapatok az egész vona­lon megkezdték a visszavonulást. Az ellenség­nek, amely itt Kékesfüredig, Polenáig és Ossza­telepig hatolt előre — úgy látszik — Szolyva volt a végcélja; tegnapelőtt Szolyvánál megver­tük előretolt csapatrészeiket s ez persze heve­sen gyorsította az orosz visszavonulás tempó­ját, ami már nagyobb haderőnk mutatkozása­kor kezdődött. A szolyvai főszolgabiróság már elfoglalta hivatalát s a közigazgatás ismét megkezdheti működését. .A szolyvai lakosság kezd vissza­térni. Ma reggel Munkácson nagybetűs cédulákat akasztottak ki a kirakatokban, melyeken köz­lik a hadvezetőségnek azt a jelentését, hogy a Latorca völgyébe nyomult ellenség visszaveré­sére az intézkedéseket megtették. Egyáltalán nem felel meg a valóságnak az a hír, hogy Munkácsról a lakosság elmenekült. A lakos-A rózsa óriási vonalai szét vannak szag­gatva, a kapuk be vannak omolva, a törté­nelmi ablakok szétszórtak, képeik ékköveit, mint valami ragyogó mágikus puzzle darab­jait, amelyet már senki sem fog összeállítani türelmi játékot kedvelő kézzel. A torony meg­tépetten, koronája fosz­tottan, pirosra zúzott sebekkel még magán viseli az állványzat rom­jait, amelyen szerető kezek, gyógyítgatták az idő ejtette sebeket. A torony csúcsán egy kis elrongyolt belga zászló még ott remeg, mint valami megriasztott m­adár. A romok elzárják a bejáratot. Szobor­darabokat kell félretolni, hogy beléphessünk a templom belsejébe, amelyet eláraszt a napnak a bombák nyitotta hatalmas nyílásokon be­tolakodó fénye. Föltépett sírok, rombadőlt ol­tárok, tépett képek, az ágyú ostoba dühe mit sem kimért, egy „keresztről levétel" cafatokban lóg a Krisztus szenvedő képével, mintegy új vértanúságban. Időről-időre tompa zaj, recse­gés, súrlódó hangok, majd porfelhő; a bolto­zat darabjai hullanak. Íme a Szent Márton katedrális képe, amely oly ünnepélyes meg­próbáltatásában, tele rejtelemmel, borzalommal, fájdalommal. Mintha az elhagyatottság magá­nyában a saját ravatali miséjét mondaná a régi templom. Aztán a „Halles". Kiirtott ívek éles szögeinek sora megfeke­tedett falakon, amelyek mögött semmi sincsen. Megcsonkított szobrok tömege és mind e rom­halmaz fölött a szétlyuggatott, repedésektől nyitott Beffroi, a harangtorony, a községi ön­állóság jelvénye, amely úgy látszik, mintha minden pillanatban összeomlani készülne. És a romok négy sarkán sajátságos módon sértet­lenül a „tourelles", a tornyocskák, karcsuk, mint minaretek, kifejező, fájdalmas túlélő őrökként. De a képzelet hasztalan igyekszik ezekből újra alkotni az yprisi „Halles" ére­Szepes vármegye törvényhatósági bizott­sága csütörtökön tartotta rendes téli közgyű­lését, amelyen báró Wieland Arthur főispán kijelentette, hogy a Szepességet veszély már egyáltalában nem fenyegeti. Dr. Neogrády La­dell alakját. Ez már csak emlék, álom. A „Halles" volt az egyetlen létező eredeti nagy gótikus palota. Köröskörül pignonons régi házak agoni-­­zálnak elhagyatottan. Régi időkből fenmaradt házak, amelyek­ről kimondhatatlan családiasság árad, van a házaknak valami atyai, jóságos és méltóságos kifejezésük. A flamand festőművészet szerette a házat, mert a flamand lélek is szerette a házat. A há­­­zak fölött nyomtalan múltak el a századok, akár a templomok fölött, mert a háznak is volt kultusza. Tegnapig e házak interieurjé­ben az ólomkarikás kis ablakok mögött Ypres derűs nyugalmú hölgyeinek ügyes ujjai alól omlott a valenciiines csipkék virágzása, mint a hab. Gand elvehette tőlük a vásznat, Anglia a posztót, Páris a bársonyt, de senkinek sem volt türelme, nyugalma, ízlése ahoz, hogy csip­kéit utánozza. Így maradt meg Ypres Buranes versenytársának e légies iparban. Ebből az öreg mesterségből élt szerényen, csöndben. Az iparral megtartotta a régi idők gon­­­dolkozását és szokását is. A középkorias városi csodás álmát aludta, minth­a a Kasteelgracht és Majoorgracht széles csatornái elválasztották volna áthághatatlanul a világ forgatagától. És,­ íme, hirtelen halálra szánták ... Miért? Miért? Miért? Ó szegény és drága Flandria, sík és csön­des, mint a tenger szép napokban, a csator­nák, a csend, a tradíciók, a derű, a jóság or­szága! A mozgalmas Európában, ahol minden nép akart valamit szomszédjától, ahol minden népnek meg voltak az ambíciói, vágyai, gya­nakvásai, gyűlölségei, csak egy ország volt, amely nem akart senkitől semmit, csak sze­rényen álmodni, békében élni: Flandria. És éppen ő rá zúdult minden idők legborzalma­sabb háborújának dühe . A pesszimista francia sajtó Genf, december 17. A francia sajtónak a keleti harctéri helyzetről közzétett tudósításai egyre nyomottabb és pesszi­misztikusabb hangulatot árulnak el. A vezető pá­risi lapok egy része már egyáltalán kétségeskedik, hogy a keleten még szó lehessen orosz győzelem­ről, amely nélkül pedig a francia támadás teljesen kilátás nélküli. A kárpáti harcok Az oroszok Beregből is menekülnek A máramarosi harcok­ ság helyén maradt. Bay György polgármester megnyugtató jelentést tett közzé és a lakosság teljes bizalommal hallgat a hatóság figyelmez­­­tetéseire. Máramarossziget, december 17. Vitköztől Majdánkáig visszavonultak az oroszok. Az ütközet ma Majdánka fölött folyt. Csapataink, amelyek a vízválasztón keresztül nyomultak előre s ezzel meghiúsították az oro­szok térfoglalását, a kitűnő vezetés és a nagy­szerű pozíció folytán nagy fölényben vannak. A nyugatgaliciai események jelentősen érezte­tik hatásukat. Munkács, december 17. A Latorca völgyéből menekülő ellenségből katonáink sok foglyot ejtenek. Aklósnál a mai napon 50 orosz katonát fogtak el, akiket Munkácsra szállítottak. A fog­lyok már a negyedik hete nem jutottak tábori konyhához és tisztán fosztogatásból éltek. A besztercenaszódi kormánybiztos­ • Dornavatrán Beszterce, december 17. Arra a gyakori érintkezésre való tekintettel, a­melyben a bukovinai tartományfőnökség ez idő szerint Beszterce-Naszód vármegye közigazgatásá­val áll, gróf Bethlen Balázs, a vármegye főispánja és kormánybiztosa, kedden látogatást tett gróf Meran tartományfőnöknél Dornavatrán. E látoga­tás alkalmával természetesen több olyan közigaz­gatási kérdés felől is folyt eszmecsere, amelyek úgy a magyar, mint az osztrák közigazgatást a hadi­állapot révén közösen érdekli. Gróf Meran lekötelező intervenciója folytán gróf Bethlen Ba­­lázsnak módjában állott Dornavatráról gépkocsin beljebb utazni Bukovinába és ott találkozni Buko­vina zseniális és hőslelkű védőjével, Fischer ez­redessel. Gróf Bethlen Balázs elutazása előtt láto­gatást tett dr. Repta csernovici görögkeleti érsek metropolitánál és a tartományfőnökség vezető tiszt­­viselőinél. A Szepességben már nincs veszély Igió, december 17.

Next