Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-18 / 320. szám
i városa küldött a birodalmi dumába és akimost mint tartalékos a Dunajec mentén teljesített katonai szolgálatot, az osztrák-magyar csapatok foglyul ejtették. "... "&udapest, péntek PESTI NAPLÓ 1914. december 18. (320. szám.) 3 . Przemysl ostroma Berlin, december 17. A Berliner Tageblatt haditudósítója jelenti az osztrák-magyar főhadiszállásról: Przemysl első ostrománál szenvedett óriási veszteségeik arra bírták az oroszokat, hogy most lemondtak az általános ostromról. "Az egyes előretolt és megerősített osztrák-magyar pozíciók ellen megkísérelt támadások mind gyászosan végződtek az ellenségre nézve. Az orosz csapatokban még most is élénk az emlékezés a szeptemberi borzalmas vereségekre és ezért az utóbbi napokban gyakran megtörtént, hogy megtagadták az engedelmességet, amikor Przemysl körül támadásra vezényelték őket. A föllázadt csapatokat lefegyverezték és megvasalva vasúton Lembergbe szállították. Elfogott orosz tisztek vallomása szerint a Przemyslt ostromló orosz hadsereg vezére, mint az első alkalommal, most is Dimitriev Radko tábornok, aki Rennenkamp bukása óta ismét Nikolajevics Miklós generalisszimusz kegyeibe jutott. A Kuzmanek tábornok parancsnoksága alatt álló przemysli helyőrség mostanig visszaverte az oroszok minden egyes részleges támadását.A tulajdonképpeni várművek még mind teljesen érintetlenek. A Przemyslből a főhadiszállásra érkezett aviatikus tisztek jelentése szerint Przemyslben nagyon bizakodó a kedv. , t. A lengyelek az oroszok ellen Köln, december 17. A Kölnische Zeitung távirata szerint katolikus lapok, mint orosz lapok jelentik, a lengyel lakosságot eredménynyel szólítják fel, hogy német és osztrák-magyar csapatok közeledésekor ne meneküljenek, hanem maradjanak nyugodtan. Egész Lengyelországban tömegesen terjesztenek lengyel nyelvű röpiratokat, amelyekben az oroszoknak a lengyelek, különösen pedig a zsidók javára tett ígéreteit nevetségeseknek tüntetik fel. A lengyelországi csapatok számára Oroszországban igásökröket nagy tömegekben vásároltak, mert lovakban hiány állott be. Több kormányzóságban nagy a kenyérhiány. Ypres halála . Luigi Barzini számol be ebben az érdekfeszítő írásban Ypresben, a flandriai harcok legforrób pontjában tett látogatásáról a Corriere della Sera hasábjain. Lassan haladunk a téren. Köröskörül az ősi kis házak, majdnem mind sebesültek, néhányan rombadülök, olyanok, mint valami borzalmas jelenet által megriasztott tömeg. A talajban a katedrális és a Halles (a híres vásárcsarnok) közötti üres területen rengeteg fekete üreg, mely szabálytalan és mély: egy 42-es gránát harapása. Mintha a bomba megette volna a falakat és a földet az egész anyag eltűnt ebből a kráterből, amelybe húsz ember beleállhat, valószínűleg apró lövedékek felhőjeként repülve szerteszéjjel. Köröskörül, mint valami földrengés, lámpaoszlopok a falakhoz vágva, kicsavart fák messzire dobva, a rettenetes robbanás fegyverévé és újabb pusztítás eszközévé tett mindent, amit közelében talált. És ennyi rom között, szétdúlt kis kertben ott áll Vandenpeerebom szobra, az egyedül megmaradott emberi jelenség, sértetlenül és továbbra is nézi a csarnokot, elégedett és színpadias állásában. A Szent Márton katedrális egyike volt ama északi bazilikáknak, amelyek alapját a tizenegyedik század vetette meg, a tizenkettedik fölépítette, a tizenharmadik megnagyobbította és a tizennegyedik befejezte, izmos, mint valami vár, mégis lenge pillérekkel, aipelyek íveiket, csipkéiket, hajlásaikat szökőkútszerű könnyedséggel lenditik a magasság felé; egyike volt ama templomoknak amelyek köreiben szinte feszült a hitbuzgóság és amelyeken a hit a századok múlásán elveszett művészet báját halmozta föl. Munkács, december 17. Hivatalosan jelentik: A Latorca völgyébe betört ellenség gyors visszavonulásban van. A járőrök jelentése szerint az ellenség Kisszolyván túl, közel a határhoz húzódik. Munkácson megszűnt minden rémület. Új csapatok érkeztek és ezek minden további betörési kísérletet meghiúsítanak. A lakosság nagy része nem is menekült el a városból, csupán az asszonynépséget és holmijaikat helyezték biztonságba. Munkács, december Az oroszok beregmegyei betörése is kudarccal járt; az orosz csapatok az egész vonalon megkezdték a visszavonulást. Az ellenségnek, amely itt Kékesfüredig, Polenáig és Osszatelepig hatolt előre — úgy látszik — Szolyva volt a végcélja; tegnapelőtt Szolyvánál megvertük előretolt csapatrészeiket s ez persze hevesen gyorsította az orosz visszavonulás tempóját, ami már nagyobb haderőnk mutatkozásakor kezdődött. A szolyvai főszolgabiróság már elfoglalta hivatalát s a közigazgatás ismét megkezdheti működését. .A szolyvai lakosság kezd visszatérni. Ma reggel Munkácson nagybetűs cédulákat akasztottak ki a kirakatokban, melyeken közlik a hadvezetőségnek azt a jelentését, hogy a Latorca völgyébe nyomult ellenség visszaverésére az intézkedéseket megtették. Egyáltalán nem felel meg a valóságnak az a hír, hogy Munkácsról a lakosság elmenekült. A lakos-A rózsa óriási vonalai szét vannak szaggatva, a kapuk be vannak omolva, a történelmi ablakok szétszórtak, képeik ékköveit, mint valami ragyogó mágikus puzzle darabjait, amelyet már senki sem fog összeállítani türelmi játékot kedvelő kézzel. A torony megtépetten, koronája fosztottan, pirosra zúzott sebekkel még magán viseli az állványzat romjait, amelyen szerető kezek, gyógyítgatták az idő ejtette sebeket. A torony csúcsán egy kis elrongyolt belga zászló még ott remeg, mint valami megriasztott madár. A romok elzárják a bejáratot. Szobordarabokat kell félretolni, hogy beléphessünk a templom belsejébe, amelyet eláraszt a napnak a bombák nyitotta hatalmas nyílásokon betolakodó fénye. Föltépett sírok, rombadőlt oltárok, tépett képek, az ágyú ostoba dühe mit sem kimért, egy „keresztről levétel" cafatokban lóg a Krisztus szenvedő képével, mintegy új vértanúságban. Időről-időre tompa zaj, recsegés, súrlódó hangok, majd porfelhő; a boltozat darabjai hullanak. Íme a Szent Márton katedrális képe, amely oly ünnepélyes megpróbáltatásában, tele rejtelemmel, borzalommal, fájdalommal. Mintha az elhagyatottság magányában a saját ravatali miséjét mondaná a régi templom. Aztán a „Halles". Kiirtott ívek éles szögeinek sora megfeketedett falakon, amelyek mögött semmi sincsen. Megcsonkított szobrok tömege és mind e romhalmaz fölött a szétlyuggatott, repedésektől nyitott Beffroi, a harangtorony, a községi önállóság jelvénye, amely úgy látszik, mintha minden pillanatban összeomlani készülne. És a romok négy sarkán sajátságos módon sértetlenül a „tourelles", a tornyocskák, karcsuk, mint minaretek, kifejező, fájdalmas túlélő őrökként. De a képzelet hasztalan igyekszik ezekből újra alkotni az yprisi „Halles" éreSzepes vármegye törvényhatósági bizottsága csütörtökön tartotta rendes téli közgyűlését, amelyen báró Wieland Arthur főispán kijelentette, hogy a Szepességet veszély már egyáltalában nem fenyegeti. Dr. Neogrády Ladell alakját. Ez már csak emlék, álom. A „Halles" volt az egyetlen létező eredeti nagy gótikus palota. Köröskörül pignonons régi házak agoni-zálnak elhagyatottan. Régi időkből fenmaradt házak, amelyekről kimondhatatlan családiasság árad, van a házaknak valami atyai, jóságos és méltóságos kifejezésük. A flamand festőművészet szerette a házat, mert a flamand lélek is szerette a házat. A házak fölött nyomtalan múltak el a századok, akár a templomok fölött, mert a háznak is volt kultusza. Tegnapig e házak interieurjében az ólomkarikás kis ablakok mögött Ypres derűs nyugalmú hölgyeinek ügyes ujjai alól omlott a valenciiines csipkék virágzása, mint a hab. Gand elvehette tőlük a vásznat, Anglia a posztót, Páris a bársonyt, de senkinek sem volt türelme, nyugalma, ízlése ahoz, hogy csipkéit utánozza. Így maradt meg Ypres Buranes versenytársának e légies iparban. Ebből az öreg mesterségből élt szerényen, csöndben. Az iparral megtartotta a régi idők gondolkozását és szokását is. A középkorias városi csodás álmát aludta, mintha a Kasteelgracht és Majoorgracht széles csatornái elválasztották volna áthághatatlanul a világ forgatagától. És, íme, hirtelen halálra szánták ... Miért? Miért? Miért? Ó szegény és drága Flandria, sík és csöndes, mint a tenger szép napokban, a csatornák, a csend, a tradíciók, a derű, a jóság országa! A mozgalmas Európában, ahol minden nép akart valamit szomszédjától, ahol minden népnek meg voltak az ambíciói, vágyai, gyanakvásai, gyűlölségei, csak egy ország volt, amely nem akart senkitől semmit, csak szerényen álmodni, békében élni: Flandria. És éppen ő rá zúdult minden idők legborzalmasabb háborújának dühe . A pesszimista francia sajtó Genf, december 17. A francia sajtónak a keleti harctéri helyzetről közzétett tudósításai egyre nyomottabb és pesszimisztikusabb hangulatot árulnak el. A vezető párisi lapok egy része már egyáltalán kétségeskedik, hogy a keleten még szó lehessen orosz győzelemről, amely nélkül pedig a francia támadás teljesen kilátás nélküli. A kárpáti harcok Az oroszok Beregből is menekülnek A máramarosi harcok ság helyén maradt. Bay György polgármester megnyugtató jelentést tett közzé és a lakosság teljes bizalommal hallgat a hatóság figyelmeztetéseire. Máramarossziget, december 17. Vitköztől Majdánkáig visszavonultak az oroszok. Az ütközet ma Majdánka fölött folyt. Csapataink, amelyek a vízválasztón keresztül nyomultak előre s ezzel meghiúsították az oroszok térfoglalását, a kitűnő vezetés és a nagyszerű pozíció folytán nagy fölényben vannak. A nyugatgaliciai események jelentősen éreztetik hatásukat. Munkács, december 17. A Latorca völgyéből menekülő ellenségből katonáink sok foglyot ejtenek. Aklósnál a mai napon 50 orosz katonát fogtak el, akiket Munkácsra szállítottak. A foglyok már a negyedik hete nem jutottak tábori konyhához és tisztán fosztogatásból éltek. A besztercenaszódi kormánybiztos • Dornavatrán Beszterce, december 17. Arra a gyakori érintkezésre való tekintettel, amelyben a bukovinai tartományfőnökség ez idő szerint Beszterce-Naszód vármegye közigazgatásával áll, gróf Bethlen Balázs, a vármegye főispánja és kormánybiztosa, kedden látogatást tett gróf Meran tartományfőnöknél Dornavatrán. E látogatás alkalmával természetesen több olyan közigazgatási kérdés felől is folyt eszmecsere, amelyek úgy a magyar, mint az osztrák közigazgatást a hadiállapot révén közösen érdekli. Gróf Meran lekötelező intervenciója folytán gróf Bethlen Balázsnak módjában állott Dornavatráról gépkocsin beljebb utazni Bukovinába és ott találkozni Bukovina zseniális és hőslelkű védőjével, Fischer ezredessel. Gróf Bethlen Balázs elutazása előtt látogatást tett dr. Repta csernovici görögkeleti érsek metropolitánál és a tartományfőnökség vezető tisztviselőinél. A Szepességben már nincs veszély Igió, december 17.