Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-24 / 326. szám

Budapest, csüütörtök PESTI NAPLÓ december 7­. ,326. szám.) A közvetlen szomszédai Szerbiának, egész nyugodtan lén bizalommal néznének a közel jövő elé. Minden folyamatban van és minden meg fog történni, ami jogosulttá teszi a hadseregbe vetett bizalmat. A te­rep Szerbiában egyszerűen rettenetes. A jelentések 'vaksággal járhatatlan utakról, iszonyú időjárásról "szólnak. De nincs olyan akadály, amelyen a mi, most már edzett hadseregünk ne diadalmaskodnék előbb-utóbb . « » Ami a Kárpátokat életi, boldog vagyok, hogy Magyarország felmentése oly szépen halad előre. Most is jó híreket kaptam a magyar me­gyékből. Remélem, nem telik bele sok idő és a magyar IBM teljesen megtisztul az ellenségtől. Csak persze mindennek okosan, lassan, óvatosan kell történnie, mindenre kell gondolni és főként kímélni kell katonáinknak nemcsak életét, hanem az egészségét is. Higgye el, éjjel-nappal gondolok erre. A galíciai orosz haderő Rotterdam, december 23. A Daily Mail pétervári tudósítója 750.000 em­berre becsüli a Kárpátok északi tövében, Galíciá­ban operáló orosz hadsereget. Krakó ostromától az oroszok nem sokat várnak, mert most már nyilvánvaló, hogy­­Krakó nagyon jól elkészült az ostromra. Hogy Krakó körül még mindig harcol­nak az oroszok, az az angol lap pétervári tudósí­tója szerint titokzatos és érthetetlen dolog. Oroszország pénzszükséglete Kopenhága, december 23. A Po­ltiken­nelt jelentik Pétervárról, hogy, Oroszország újabb két milliárdnyi fedezetlen kincstári jegyet bocsátott ki a hadiszükségle­tek fedezésére. A kárpáti harcok Az oroszok kárpáti betörése .­ Pesti Napló kiküldött tudósítójától Kárpáti harctér, december 22. A Latorca völgyében megkezdett hadmű­veletek napról-napra újabb és újabb ered­ményt érnek el. Támadásunk minden ponton fel halad előre és az ellenség lassan szorul visszafelé. A lakosság soraiban félelem vagy nyugtalanság sehol sem észlelhető. A hadműve­letektől érintett helyiségeket ez alkalommal is a legteljesebb rendben elhagyták a lakosok. A járásokban azonban sehol sem szünetel a köz­igazgatás. Sianki és Turka felé tisztul az út. A Ha­lasd és Ligetes között szenvedett vereség ko­ éjféltől reggelig Egy francia falu elfoglalását írja meg a Vossische Zeitung ha­ditudósítója az alábbi izgalmasan érdekes levélben. Sötét, üszkös romhalmaz van előttünk, amely két nap előtt még egy falu volt. Éjfél van. Még nem lőttek egyet sem s a végsőkig megfeszített ide­gekkel fekszünk egy töltés mögött. Egyszerre tő­lünk jobbra a harmadik zászlóalj borzasztó tüze­lésbe kezd, amelyet nyomban dörgő hurrá követ. Ez a jeladás számunkra is. Fenn vagyunk a vasúti töltésen. Dühös tűz fogad. Pillanatra megáll a ro­ham, de az utánunk következők tovább rohannak s nyomulunk keresztül a réten egy erdőig. Minden­felé a földbe verődnek a lövegele és porfelhők szálljanak föl. Már az erdőben vagyunk. Mellettem le­rogyik egy társam­ a fűbe. A fején keresztülfúró­dott egy felülről jövő golyó. Elragadtam a halott puskáját és egy fa mögé ugrottam. A lövés felül­ről történt. Itt valahol rejtőzködnie kell egy vörös­nadrágosnak. Ott van ! Látom, amint egy fa ágai között meglapul. A puskám eldördül s mint egy túlérett vadalma lepotyog egy turkó a földre. Megyünk tovább. Feladatunk, hogy a falun keresztülhatoljunk és a meglehetősen erős meg-Szálló csapatot elfogjuk. Eljutun­k a főutcáig. Egye­nes, mint a legtöbb francia út. Harminc ember, köztük az én embereim egy része is, szerencsésen túl vannak már rajta. Ebben a pillanatban azonban dolgozni kezd egy francia gépfegyver és sepri az utat. Most már élve nem juthat az útra senki. A gépfegyver valamelyik házban kitűnően el van rejtve, úgy, hogy nem tudunk hozzáférni. Az úton keresztüljutott harminc emberrel a falut megszállni nagyon merész dolognak látszik, de meg kell tör­ténnie s szabaddá kell tenni az utat a többiek szá­mára. Tehát rajta ! A szélső házakig elsiklunk, előttünk balra, jobbra erdő van. Óvatosan megyünk előre, s nem akadályoz senki. Úgy látszik, a falu hátsó széle nincsen megszállva. Egyszerre megszólal egy gép­fegyver s nyolc emberünk elesik. Valamennyien le­vetjük magunkat a földre és fedezék után nézünk Egymásra zuhanunk, s én az emberhalom aljára kerülök. Mellettem egy emberen golyó fut át s raj­tam megakad. Egy idő múlva felállunk és egy árok mentén kúszva jó állást találunk. Lőni kezdjük az erdő szélét, ahol nemsokára halálos csend lesz.­ A falunak mind a két széle most már a miénk. Beha­tolunk a legszélső házba, amely matracokkal, bú­torokkal nagyszerűen el van barrikádozva. Valósá­gos vár. Innen végignézhetünk a főutcán s látjuk, hogy minden ablak meg van szállva s messzire, egy házban, amelynek ajtaja fölött aranyos betűk­kel „Marie" név ragyog a hajnali szürkületben, a kőlépcsőkre állítva m­egpiflantjuk a ggfffegssgrt. Minket még nem látnak, s annál nagyobb a megle­petés, amikor egy franciát, aki a fejét kidugja az ablakon, eltalál a golyónk. Erre megzavarodik az ellenség. Némelyek biztonságba igyekeznek helyezni magukat, mások végig futnak az utcán, hogy a mi házainkba nyomuljanak. Ezt a kísérletet valameny­nyien az életükkel fizetik meg. A túlsó végén ez­által megürül néhány ház s a mi visszamaradt em­bereink benyomulnak. Most kereszttűzbe kerülnek a franciák, amelyet nem bírnak el sokáig. A gép­fegyverük azonban még mindig dolgozik. Ezt meg kell kaparntanom. Négy önkéntessel házról-házra bujkálva, udva­rokon és kerteken át megyek feléje, s már csak húsz lépésnyire vagyok tőle. Ebben a pillanatban egy ablakból tüzelni kezdenek ránk. Elhallgattatjuk a lövöldözőket, azután felmegyünk a lépcsőkön, ahol a gépfegyvert láttuk. Odaérünk s a gépfegyver nincs ott. Eltűnt, csak három francia halott fekszik a helyén. Levitték a lépcsőn a pincébe s a ház túlsó oldalára nyiló pinceablakon keresztül biztonságba helyezték. Ezután folyt még a harc egy ideig, közben az ellenségnek sikerült tüzérségét is felvonultatni. Mi beástuk magunkat és vártuk a reggelt. A reggelnél hamarabb megérkezett a mi tüzérségünk is és mire megvilágosodott, a fala a mienk volt. "A nap friss sugarai sok száz francia holttestre hulltak. Borzal­mas,­­de mégis ho­gy pirkadás sett­et moly jelentőségűnek mutatkozott, mivel az oroszok ezen a vonalon igen gyors hátráló mozdulatokat tettek, nehogy a megmaradt csa­patokat elvágják a főseregtől. A sianki-i vonal már járható. A felderítés nehéz munkáját végző katonáink jelentették, hogy az oroszok folytonosan visszahúzódnak. A wiskovi vonalon, Toronyánál betört orosz csapatok hamarosan fiaskót szenvedtek. Már Majdánkánál útját állottuk a portyázni akaró erőknek és még mielőtt valami ered­ményt tudtak volna elérni, visszavetettük őket. Az oroszok ezen a vonalon arccal Beregnek állottak, de támadásra még csak nem is gon­dolhattak, mivel csapataink kitűnő pozíciót foglaltak el és az oroszok ezt tudva, moccanni se mertek. Megállapítottuk, hogy a Kárpátokba be­tört orosz erőknek csak nagyon kis számú tüzérség áll rendelkezésére. A tüzérség pa­rancsnoka Bruszilov generális, aki érzi, hogy tüzérsége nem nagy és éppen ezért lehetőleg kerüli a komoly harcot. "A máramarosi visszahódított hágókat és szorosokat biztonságban tartjuk és ezeken a helyeken a további betörésektől nem kell tar­tani. K. K. Az oroszok veresége Ungban és filáramarosban Az oroszok Ung megyében is teljes vere­séget szenvednek. A több mint huszonnégy órán át szakadatlanul zúgó harcban, amely Malomrét és Fenyvesvölgy közt folyt, Feny­vesvölgyet rohammal visszafoglalták. Máramarosban már csak a vármegye északi részében a visszavonulást fedező orosz hátvédekkel csatároznak csapataink. e hátvé­deket tegnap megtámadtuk, heves harc fejlett ki, az oroszok elsáncolt állásokban védekez­nek, de tüzéreink heves ágyútüze egyre gyön­gíti állásaikat. A déli harctér Szerb foglyok szállítása Pécs, december 23. Még egyre jönnek a délről hadifoglyokat szál­lító vonatok, bizonyságai annak, hogy visszavo­nulásunk dacára is nagy veszteségeket okoztunk a szerbeknek. Tegnap délelőtt 170 reguláris katonát, délután pedig negyven komitálisit vittek Pécsen ke­resztül a fogolytáborba. Este 230 fogoly érkezett. Újabb győzelmek az angolok és franciákon Berlin, december 23. A nagy főhadiszállás jelenti: A Dunákban, Lombartzyde közelében és Dixschotetól délre ellenünk in­tézett támadásokat csapataink könnyű szerrel visszaverték. Richebourg és L'Avoue mellett az angolokat tegnap ismét kivertük állásaikból. A Richebourg és a D'Aire a Labassee-csatorna közt az angoloktól elhódított összes állásokat az angolok kétségbeesett támadásaival szemben is megtartottuk és megerődítet­tük. December 20-ika óta 750 színes ember és angol, 5 gépfegyver és 5 akna­vető jutott kezünkre. A chalonsi tábor környékén az ellenség élénk tevékeny­séget fejtett ki. A Sillerytől északra Reimstól délkeletre Louainnál és Perthes­nél ellenünk intézett támadásokat visszavertük, miközben a franciák több he­lyen súlyos veszteségeket szenvedtek. ^ 1­­ 6 h d tő ég A flandriai harcok A francia és angol támadások kudarca Köln, december 23. A Kölnische Zeitung kiküldött tudósítója a württembergi herceg főhadiszállásáról ezeket je­lenti tegnapi kelettel: Három napig aránylag nyugalom volt a fronton, ma ismét általános élénkség váltotta fel a tétlenséget. A katonák eddig bíztak ab­ban, hogy karácsonyra pihenőjük lesz, de a jelek most már arra vallanak, hogy a kará­csonyi ünnepet ágyúdörgéssel fogják meg­ülni. A franciák és angolok több napon át nagy erőkkel támadtak, tüzérségük fedezete alatt; nehéz ágyúik között 34 centiméteres mozsarak is voltak, amelyekkel a mi hadállás

Next