Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-01 / 303. szám

Bo3#pe9A, Tcend PESTI NAPLÓ 1014.­­december ( 7503. sz£m.) 7 A német-francia­angol háború A flandriai harcok A nyugati harctérről Berlin, november 30. A nagy főhadiszállás közli november 30 skain délelőtt. A nyugati hadszintérről nincs jelen­teni való. J1 legfőbb hadvezetőség A harccellár Berlinben Berlin, november 30. A birodalmi kancellár tegnap és ma ter­­mészetesen szigorúan bizalmas megbeszélése­ket folytatott a birodalmi gyűlés pártjainak vezéreivel a december 2-iki gyűlés dolgában. A Lokalanzeiger szerint a birodalmi kan­cellár e tárgyalások során tett kijelentései ügyében az összh­­gyzetre nézve igen bizakodó hangon beszélt, úgy a nyugati helyzetről, ahol a németek mai pozíciója után ítélve, ki­zártnak látszik, hogy a harcot onnan a német birodalomba viszik és ugyanígy kedvezően vázolta a keleti helyzetet is. Ily körülmények között a kormány és a nép képviselete egyet­értenek abban, hogy csak oly béke köthető, mely hosszú időre garantálja a békét és kár­talanítja a birodalmat minden vér- és pénz­áldozatáért. Küszöbön Calais bevétele Berlin, november 30. A Berliner Tageblatt-nak jelentik Londonból. A Daily Mail értesülése szerint a néme­teknek szent meggyőződésük, hogy legkésőbb december elején Calaisban lesznek. Essenből 80 óriási mozsarat szállítottak az északi frontra. Lüttichből pedig több árkász-ezredet rendeltek Dixmuidenbe s ezek az utóbbiak óriási mennyiségű hídépítési anyagot visznek magukkal, hogy az elárasztott területeken való akadályokat legyőzzék. Mindebből a Daily Mail a Calais felé való közvetlen előnyomu­lásra következtet. L-l'-1. 7 — A szeretet katonái # Egy olvasónk küldte be az alábbi rendkívül érdekes levelet, amelyet barátja K. D. másodéves orvosnö­vendék, jelenleg egészségügyi altiszt irt, aki az északi harctéren küzdő csapatainknál szolgál. Mintegy két hete ismét régi bajtársaimmal szolgálok együtt az első zászlóaljnál. Két fiatal se­gédorvos mellé vagyok beosztva. Nagyon jól érzem magam és minthogy augusztus 12-ike óta nem bo­rotválkozhattam, körülbelül úgy festek, mintha negyvenéves volnék. Képzeld, a minap egy csinos lengyel leány, látva tekintélyes barna szakállamat, azt a kérdést intézte hozzám, mikor kaptam hírt feleségemről és gyermekeimről! . . . Nagyon sok dolgunk van, de szívesen végezzük. Tegnapelőtt fél éjszakán át orosz sebesülteket kö­tözgettünk. Szép, de nehéz a medikus élet a háborúban. Reggel háromnegyed négykor indulunk el egy fa­luból. Kis pihenőkkel megszakítva, egész nap me­netelünk. Én nagyszerűen bírom a fáradalmakat, pedig néhány erős földmíves és munkás bajtársam kidőlt az úton. Jó hangulatban cipelem a nehéz „rüsztungot", pedig dél felé már a hátam görnyed bele. Közben folyton vissza kell maradnom a ki­dőlteknél. Kibontom a köpenyüket, egy kis vizet adok nekik és pár biztató szóval újra lelket öntök beléjük. A menet céljáról sejtelmem sincs, de azért mindegyiküknek beadom, hogy már csak egy fél óra, már csak öt kilométer, aszerint hogy ki mi­lyen fárad! Ez az ártatlan kis füllentés többet ér minden orvosságnál. A katonák új erőre kopva foly­tatják a biztatás után utjakat. Közben persze magam is meglehetősen elma­radtam és ugyancsak a nyakamba kell vennem a lábamat, hogy utolérjem csapatomat. Ha azután utolértem, elölről kezdődik az egész. Végre megérkezünk. A legénység ledől és várja a konyhakocsikat. Mi is velük tartunk. Boldogan csillog a szemünk, ha eszünkbe jut, hogy nemso­kára pompás illatú gulyásba márthatjuk kanalun­kat Már fel is tűnik a távolban a konyhakocsik könnyű füstje, amikor egyszerre parancs érkezik­. Szanitécek előre! Át kell kutatni az erdőt és a falu előtt a mezőt, hogy nem maradtak-e ott orosz sebesültek, vagy sebesült bajtársak. Magamhoz veszek két sebesült­ vivőt és el­indulok. Korom sötét van. Csak bugdácsolva tudunk előrehaladni. Óvatosan és gondosan benézünk min­den bokorba, minden elhagyott takarásba. Üres orosz konzerv­dobozok zörögnek a lábunk alatt, mindenfelé elhányt muníció, eldobott fegyver, el­hagyott sapkák. Ott az egyik orgona bokor tövében mintha mozogna valami. Óvatosan odamegyünk. A bokor sárga lombjai alatt egy sebesült orosz katona fekszik. Leoldjuk a szíjazatát és kigomboljuk a köpe­nyét. Az egyik emberem tud rólul, én is tudok már egy pár szót lengyelül, így valahogy mégis csak megértjük magunkat a sebesülttel. Kérdezgetjük, hol sebesült meg, be van-e kö­tözve a sebe, bírna-e gyalog velünk­­ jönni. Azután megvizsgálom az oroszt. Négy sebe van. Beköt­özöm s azután adok neki egy kis vizet. Kopenh­ága, november 30. Konstantinápolyi jelentés szerint Perzsiá­ban eddig 90.000 mohamedán lépett be ön­kéntesen a török hadseregbe. A török sereg előcsapatai már bevonultak Tebriszbe. Tabrisz Perzsia északi tartományának, az utóbbi időben sokat emlegetett Aszerbeidiannak fő­városa, több mint 100.000 lakossal. A perzsa-orosi egyezmény szerint Perzsiának ezt az északi tartomán Hálálkodik: — Egész életemben imádkozni fogok az orvos úrért No, nem nagy terminust mondott szegény, be­tarthatja. Aligha éri meg a holnaputáni. Felfektetjük a hordágyra és elvisszük a csapa­tunkhoz. Akkorára már a többiek is hoztak egy, pár sebesültet. A szűk lengyel paraszt szobában szahnst hin­tettünk szét és arra fektettük a sebesült oroszokat Aztán egy kis fájdalomcsillapítót adunk neki, hogy nyugodt legyen az éjszakájuk. Majd teát fü­zünk számukra. Erről eszünkbe jut hogy jó lenne tán, fai mi is ennénk valamit. A legénység már elfogyasztotta­ a menázsit, a konyhán épp kezdik kiöntögetni a maradékot Odatartjuk a csajkánkat és behunyt szemmel bekanalazzuk a kabarékot. (I ) Éjfél felé nagy nehezen találunk még egy fires pajtát. Szalmát hintünk szét a padlón és leheve­redünk. Na, most aludjunk egy óriásit! Igen, egész reggel háromnegyed háromig, amikor ia tovább tó­dulunk a muszkák után. Szervusz pihenés, békés szalmás pajtal Szeren­csére ma nem mentünk sokat Tíz óra felé már a célhoz értünk. A célhoz: az ellenség elé. A zászlóalj felfejlődik, mi pedig behúzódunk egy majorba. Kicsomagoljuk a kötszereket és vá­runk. Egyelőre nyomasztó csönd van körülöttünk, de nemsokára megszólalnak a hátunk mögött a fel­vonult ágyuk. A fejünk felett röpülnek el a lövegek. A ház fala csak úgy reng, de még jobban megróg meg, amikor a „válasz fizetve" megérkezik rá. Úgy látszik az orosz gyalogság is mozgolódik, mert « Angol hajók bombázták a belga partot Rotterdam, november 30. Pénteken két angol hadihajó ismét bombázta a belga partot. Feltehető, hogy az angolok csapa­tokat akartak partra szállítani. Albert király megsebesült Berlin, november 30. Brüsszeli távirat megerősíti, hogy Albert király az Yser mentén legutóbb vivott ütköze­tek egyikében karján megsebesült. Az újabb jelentés szerint a belga király sebesülése meg­lehetősen súlyos. Belgium hadisarca Brüsszel, november 30. A Belgiumra kivetett hadisarcot, tekintettel az ország súlyos helyzetére, végérvényesen 375 millió frankban állapították meg. A Banque Societé Gene­ralet támogatják a többi bankok s a bank felha­talmazást nyert 420 millió bankjegy kibocsátására, amelyből 375 mi­lliót a német kormányzóságnak fog­nak átadni. Antwerpenben megnyílik a német bi­rodalmi bank fiókja. A francia harctérről Japán Németország ellen Krisztiánia, november 30. * Tokióból táviratozzák a Temps-nek. Gróf Okuma japáni külügyminiszter ki­jelentette, hogy Japán részvétele a háborúban Kiaucsau­ elfoglalásával még nem ért véget. Németországnak számolnia kell azzal, hogy a háború során még többször fog találkozni Ja­pán hadseregével és hajóhadával. Genf, november 30. Pichon volt miniszter a Petit Journalban nagy megelégedéssel konstatálja, hogy az az eszme, hogy japáni csapatok menjenek Oroszországba és Franciaországba, mindinkább tért hódit. A leghi­­­vebb pártolói ennek a franciák, akik nagyra érté­kelik a japánok hősi szellemét. Az oroszok már el­felejtették egykori legyőzőjük iránt táplált harag­jukat és Anglia titokban mindent elkövet, hogy Észak-Amerika hozzájárulását megadja. Ez idő sze­rint Észak-Amerikában sok hang hallatszik Japán ellen. Angolország azonban elegendő garanciákat nyújtott. Pichon üdvözli az entente-hatalmakat ab­ból az alkalomból, hogy új vitéz harcosokat vezet­nek be az európai hadszíntérre. A verduni csatatér Amsterdam, november 30. A Telegraaf közli Verdunból: A francia előőrsök, amelyeket a legtávo­labbra küldtek ki, még mindig több mint ti­zenöt kilométernyire állanak a német harc­vonaltól. Újfajta ágyuk London, november 30. A „Times" értesülése szerint a németek egé­szen újszerű, rövid távolságra ható ágyukat hasz­nálnak, amelyek egészen a régi római vetőgépek (katapulta) mintájára — hordószámra vetik a robbanóanyagot. Az ágyú hatása rettenetes. Ugyan­csak a „Times" szerint a franciák az argonnei erdőkben szintén egy újfajta páros mozsarat hasz­nálnak, amelyeiknek lövedékeit lánc kapcsolja ösz­sze és rettenetes erővel, borotvaszerűleg söpri el a fedezéket nyújtó erdőségeket Törökország Újabb török győzelem Konstantinápoly, november 30. A főhadiszállás egy kommünikéje jelent: Az oroszok, akiket november 22-ikén Tutak környékén legyőztünk és északi irányban vetettünk vissza, jelenleg, miután erősítéseket kaptak, Kilitsgendephinél fog­laltak állást. Csapataink az ellenséggel szemközt foglaltak helyet. Tutak török község a kisázsiai orosz határtól mintegy ötven kilométerre délre, az Euphrát folyó partján. Tőle nyugatra van Kilitsgendephi. A törökök elfoglalták Tebriszt

Next