Pesti Napló, 1918. január (69. évfolyam, 1–26. szám)
1918-01-01 / 1. szám
Budapest, 1918 RLOFIZET3SI ARAK, Ecész év.e . . . 38 kor. — Hi rd évre ... » „NfgycxKvrc. - 1 - -Egy bóra . . fíjjy«» ad ám íra: Hadapesten, vidéken és rú'Urudvarokon 1« WIPT 3 * 30 Szerkesztőségi és kiadóhivatal: VII., Rákóczi-ut 18. I IWI IMI * , januuár 1 VCRO HIRDETESEK AJUU Ejtycs azó 15 filler, vastagajifr lietii*el 29 fVUér , hpdetá*e£ lüméter stániával, d'ismhás «eriot Megjelölik hétfő rávéttffvd nfereo nap.4- UJ párt - uj év ' (h előestéjén, el.»karom ejteni egy pillar u'-t» a suk kimos aktualitás fel szeretnék odasétál, i aiherre a gondolataim Küsz, a vágyaim rUn El i.kyrom.'fejejtemi Hogy ezek az agyongyüU)' i .emfoprek, hogy öH'4. gyilkoljak és sanyargatták egymást s a gottosz fajta helyett iri'.•'•),'. •!«•»•/•... gyesek becsületes, kisírt '.lepárjába akarok nézni. Ifi, Ii-' «.ei '!'! !« . Jívniost kérdezd meg Pétert, kérdezd nvg !:áli, m akar!;: a táborul? .János' nem akarj», Pé; V sem akarta, Pál sem akarta. XülöndeiUön egy Niköjük sen akarta, de nlfckhvnnyian el üti még* csiik akarták. A tómé;: akarta, ilietve tösrW • •', u Ha, a soklember csiltál a. ara* egy emfcer sohse csinált, volna Tehát, ha megkérdezik, ki z elliried, azt felelem: mindenki. Az egész Világ, az csz.,zes cD?berek. Előlük !•»•.! \ édnei» Vz • irhádat. Köztük kel! árva magadat kai raV ököllel, I'aggal, fegyverrel átverekedned. I mi^er 1 ' embere! 'íl, — egyén , félj a S vka^"1' sz. , .tséntől, esőd&léttől, a társaságiéi, páTtió]. drtijil,-r^tár striitikai. Nem szabad hozzájuk csatlakozno ; ein szabad az életet és minden v Jp'enséggit a pártember elfogult szén*, vrl »v'zncJ. ve a-i az.i mondanorl: ez egy Iko!- .1il •'TVrkki.nt, mmr. p ::*.._ a nvu.V-kapárl fíai halottjának özvegye. Azt kell mondanod: •••• egy szerencsétlen ember, s ez egy szépeiv, régen asszony. És nincs függel. h vekas szegénység, nincs néppárti betegség, csak szegénység van és betegség van N ük emberri gebeinek van egy-egy sóhaja s mindenféle nyomvasag vámáru, már most ez ünnepi általános reflexió után, n elvivel nekikezdtem,mégis • csak az ítkitugás felé evezik lassan. l'j párti alakul előttünk. S a magyar, ki! a leg«': almasabb háborius külügynél is jobban érdekel a torzsalkodó belügy, /gatott szemmel fordul \\@kerre nagy apparátusos készülődése felé. A párt szimpatikusul indul, mert \\V kerleki miildenekelőtt régi pvulz pártkereteket akar szét robbantani s kiiV'm ki'dlön, minden egyes mberhez fordul, személy szerint, hogy a magi véleményének, vérének és hajlandóságainal megfelelően mondja ki az uj párthoz való k' a':!-f'koz8.ját. Szóval nem pártokat terel eg. fe I ' alá, hanem embervkel: a minisztereki,ak M.i emberek pártján dolgozik. Mit most csak az a kérdés, hogy micsoda emberikén? * 00'-'iCTom elfelejltíui Kossuti Lajosnak ..iagiUe ődött \, . . .. , , ... n jezmikkel, melyben leírja a pozson •, karok\ és rondtteremét. allo, nrm_ fenck lölg,, , hl.royilit}„kosainus kr(lveltjl,, a tar ko Kinváhi Vi .. 1 4 • ivorcseverene lel szemeben !,Z S ~mind*\ "««'» és jó-e bánata tükrö-S eW,l'n * \diszes «viilekez'/tben ültek Ivók** ' akik leié. m,,t * * monu,., /riA,.,, hon/i auitH, r- tttitek-t „»««tf religio jával K ' ívelünk mi" Kii Alkjait,,i,k nk^ *"f»i"':%««ioth KcHcse;-' ..hogy IvilTc szfrz-:i|^AS)to«-pifhtus ihleltjeként rezeg végig a • - i'! v.-niji ój, . * hisz \au köztök, ha i'in is jsuk, de legalább néhány tisz• •'••'homoító, kínűinő -úriember, akinek múltja b- ••• 1 1 •• belén nincs folt. Parlimentünk grófi vezérei eben nem eshetik erkölcsi kifogás. De ezen a jogon minden tisztes polgár kiesküvetetheti, hogy hajoljunk meg elötte. A legnagyobb emleri csoda, amely előtt térdre kell borulnunk, a legagyobb erő, melynek ellenállni nem iehet, a genie csodája és ereje, mely Kossuth homlokán tündökölt, Széchenyi ideges arcjátékában vonaglott. Deák busa szemöldei mögött bújt meg, mintha hiányoznék ebből az uri nariamenntből. Megilletődés nélkül néz a karzati néző a padsorok sivár ábrázaataira. Pedig »• egyikről' tudom, hogy éjszakákat 'virrasztál tudós kutatásban, a másiknak impozáns gégemunkáját kénytelen vagyok elismerni s a harmadikat ha nem is uj eszmék termelőjének, de legalább ivgy ismerem, mint a kor legeszményibb gondolatainak magábaszivóját Pedig ezek a királyok és vezérek, mint a szi iparokon irják. Hát még a kar, hát még a népi ' Kitűnő alsós- és ridgejátékosok vannak köztük. jeles vadászok fess megjelenésél rohadt panani'fiák. '• ügyes ikonokishordók, Uram-öcsém, Alám-bátyám, van köztük minden, csak az nincs, akit a szem keres, a lelek megáhít: embernyi ember, igaz ember, valaki. No, nem nisyl.-in Wekerlél, lurgy ebben a társaságban kaiylilefi ártgatni. Vmkár, akik a miniszterelnököt jól illik i m, i n, azt mondják róla, h'egy gyakorTa) ^zakém. ki az embereket ahugy ma* , éiwcV^ valami , ..,-áiis -««dj*».. .Sjceval .ö ii^'jaK:i\-| % kikkel lódás. kikkel fontos "akár társa, a | itt van dolga, őt nem érheti e ffr^i Neki, úgy valósítja az ember. Cl*-' látszik,s^nmi köze, hogy meg terveii neki ;ilt-ia •pár» csak eszköz. Szerdiín • . istvem : Válatok. Csütörtökön : Szamts.Juízy István : Expresszvonat.Regényt ginteiVen : Matveiny Kapós: Feleségek felesége. Szaxbaton : névesztéin: Két Mentschikoff-kabolt. Vasárnap : Kosztolányi Rezső: Ezüstbot. WWVW. Irja • Korbák Jenő Hónapok óta nem láttak asszonyt. •Hetek óta hánykolódtak a kórházi ágyon, az ágyuk zakatolva dolgozott, megpattanásig feszült kügeik nappallá tették az éjszakájukat. Nem tudták elhinni, "hogy a halál elkerülte őket, nem értették a kórház csendjét, az orvosokat, az ápolók nyugodt arcát. A civilek látása felháborította őket, mert gondtalanságot láttak a szemekben. Az ajtó halk csattoanása ugyvágott az agyukba, mint a gránátrobbanás, egy hangosabbjin kiejtett szó a rohamra indító tiszt vezényszavát juttatta az eszülbe s elszántan, csillogó szemmel felfittek az ágyukban. » » Az ablakon besütő halvány téli napsugár szelíden simogatta a rabolt homlokokat, őszülő haltjntékiikat. Nyolcan feküdtek a szobában. Itt találkoztak. Nem ismerték egymást AzgBSjI'iiiai•iaTJ.XIiái»''-iF'iTriffii'~T«iiii.iii--BfiiriM»."TTi » előtt a • Is , nap ,'i . Tsmeretettel, mely azelőtt s«.na nem érzett nevéttel érdeklődtek egymás sorsa iránt. Tréfáéi , katonás humorral időikeztek beszélni, mialatt a szivük vo-Jiagi.41 a fájdatomról. •.•.«,•• káromkodásokkal vigasztalták egy ív isi malatt lel voltak keresztény szeretetül .' .lelen kétségbeeséssel az emberiség sorsa miatt. A lengyel volt hím .zédesebb köztük. +-- Testvérek n.i.dijf igy szólították egymást — igy sz.'i •.. li hajn. Ion — ma megint a barátomról áhndiltam, akit a családjával együtt fához kötöztek a kozákok s halálra kinéztedt. De..bosszút álltam értek. Mindegyikért tiz kozákod akaszttattam föl. Hm, hogy lógtak! De fáradt vagyok! A gróf aki hajnali őrjáratát tartotta az ágyán, az ágy fejétől a lábáig, szabályos megállással, prém, katonás megfordulással, aztán megint elölről így szólt elgondolkozva. — Én megint agyonlőttem a tüzér liftemet, aki miatt ide kerültem a kőnnny frolotdok közé. Csinos fiuvolt, de há, tehetek én ráto'.' Mért nem menttette fel magát. Különben ki akartam békülni vele, de ő lőtt rám először. Miért paccolt el! A pap, aki az akasztásoknál való asszisztálást nem tűrte, csöndesen motyogta: Békét, testvérek! Békét!" Az önkéntes, akit gránát vágott a földhöz s még nem tudott beszélni, csöndet narancsolt a kefével s megszólalt. j—r- Vvvv/zijjúúú. Bumm. pffíT. buram. .Mindnyájan nevetlek, a gróf tapsolva kiáljzodta. ' I— Dt füstöt is csinálj! Füstöt! Popp, prpp, pröpöpő... szólalt meg egy nyélv hang a sarokágyból, a ..Vader' helyé? y%'m?'imfi ! i . t i.«^ . i.iw ről, aki a kárpáti of'enzivából került ide s csodálatosan tudta utánozni a gránátrobbanás után visszahulló rögök lármáját. Testvérek, fölkünk egy jótékony estélyen — kiáltotta a lengyel — hadd hallják a civilek is a háború zaját. Ők ugy se hallanak ilyet. Die Sauhorde. Nevettek. Aztán órákhosszal szótlanul feküdtek. "A kályhában halk ropogással égett a tűz, az ablakon szelíd vibrálással besütött a nap, a, ápolók nesztelen léptekkel, lábujjhegyen jártak köztük. Néha meggörnyedt hátó katonái, vonultak el az ablak alatt hordágyat cipelve. — Berukkolt egy új testvér. — mondta valamelyikük halkan, aztán ismét csönd borult anyolcas szobára. Fáradtan kinyújtották lesoványkodott testüket, hallgatva ügyelték a város messziről idesziremlő zaját, a békésően élő emberek vidám zsongását s lázas erőlködéssel igyekeztek visszatérni amonnan messzixít ide az életbe, amelytől elszakadtak, s most vágyakozva, sóvárogva kívántak. Ekkor jelent meg közöttük az asszony. A haja aranyszínű,kissé sárgás árnyalatis volt, az arca elefántcsontszínű, a szeme kék és jelentéktelen, de friss és vidám, a szája kicsi,halványpiros és a fehér ápolónői ruha puha redőkben omlott a termetére, mint lágy selyempihe egy madár testére. A terem közepén megállok s igy sz.ól: Mától fogva én ápolom az urakat. Mind a nyolcan felálltak az ágyukbban. Nézték meghatottan, mint egy látományt. Az arcuk gyerekesen ellágyult, szomjasan s mégis szelíden, s örömtől ragyogó szemmel nézték • v ' * •S»*1 •• '.'... I' .teriimoL