Pesti Napló, 1920. június (71. évfolyam, 130–154. szám)
1920-06-01 / 130. szám
A várható termés Aggódva nézegetünk fel az égboltozatra, neafi borul-e, a .»yugati szellő nem hajt-e a magyar föld ide párás felhőket?! S valahányszor szikrázóan kék a meny és esőt egyetlen pereme sem igér, nagyot sóhajtunk, s gondolatunk a búzatáblák felé repül, amelyek epekedve várják a nedvességet. De nemcsak nálunk méregetik és latolgatják így a termés lehetőségeit. Mindenütt a földtekén azon jár mindenkinek az esze, mi fog az idén a kalászból kiperegni, milyen lesz az isten áldása, amelyet megérdemel az emberiség annyi sováy, de koplalással bő esztendő után. A népek ma általában azt hiszik, hogy a béke most már a maga valóságában ránk köszöntött, nincs háború, a szerződéseket úgy ahogy megkötötték, ennélfogva ismét joguk van a békebeli ellátáshoz. Azt hiszik, hogy a ránk következő termésév a háborús év valamennyi tartozékát elsöpri; neon lesz jegyrendszer, nem lesz koplalás, de lesz bőven fehér lágy kenyér, rája friss vaj, hozzája pedig pirosló muskotály-szöllő. Úgy áll az ember a hullámzó búzatenger szélén, mint aki az ígéretföldjéhez érkezett el és figyeli az égi jelt,amely az indulásra szólít. Ezt a világszerte elterjedt hangulatoit kellemetlenül zavarja meg az angolközélelmezési miniszter egyik minapi beszéde. Azt mondotta a fotxi-controlor, hogy a legközelebbi esztendő élelmezés dolgában a legsoványabbak egyike lesz. A világháború és a fegyverszüneti esztendők egyike sem volt ilyen sovány. Ezt az íUlitásízt azzal bizonyítja, hogy a bevetett területek mindenütt kisebbek, mint az elmúlt években. Az Egyesült Államklőban, Kanadában és Ausztráliában — tehát a legnagyobb búzatermő helyeken — kevesebb föld került művelés alá, mint máskor. De ezen a kevésen is igen gyengék a terméskilátások. Igaz, Indiáiban a várható eredmény nean lesz a tavalyinál szűkebb, csakhogy India nem ellensúlyozhatja a többit. A többi kevésbé fontos helyeken szintén nem rózsás a helyzet. Anglia, amely a háború alatt szép darab területet fogott ebe alá, visszahanyatlott a háború előtti idők gyenge átlagára. Franciaország, a tipikus kisgazdaország, még nem tért magához, különben is területének egy része el lévén pusztítva, itt gazdálkodásra egyelőre gondolni sem lehet. De még amegművelt földön is igen soványak a kilátások, úgy, hogy a legnagyobb aggodalommal néznek a jövőbe. Olaszorságban a bevetett terület ugyan normálisnak mondható, ott azonban más momentumok késztetik a reálisan gondolkodókat annak megvallására, hogy Itáliában az élelmezési viszonyok a közeljövőben nem a legjobbak lesznek. Európa három kimeríthetetlennek látszó nagy gabonahombárja mindig Oroszország, Románia és Magyarország volt. Oroszország, tudjuk, ma nemi hombár, hanem pusztaság, ahol még a fák gyümölcseit is kiperselik. Krassin ugyan éppen tárgyalni készül az angol kormánnyal, de igen-igen valószínűtlen, hogy ezeknek a gazdasági tárgyalásoknak akárcsak egy kilogrammnyi liszt lesz a megfogható eredményük. Romániában majdnem anarkisztikusok az állapotok, legjobb esetben ha maga magát fogja tudni ellátni, de kivitelre egyáltalán nem gondolhat. A mi termésünk szépnek ígérkezett. Mi lesz belőle, egyelőre csak a jó Isten tudná megmondani. • Mindent összefogva tehát, Európának nem szabad vérmes reményekbe ringatania magát. A „hadi állapot" az élelmezés terén még tart, s úgy látszik, minden következménye ránk fog nehezedni« xxxxxxxxxxx A nemzetgyűlés keddi ülésén napirend előtt Huszár Károly és GabiULaszbon fognak felszólalni. Mindketten a gaboraforgalom dolgában fejtik ki álláspontjukat. Emzár Károly a kormány ismert terveit fogna t t támogatni, Gaál viszont a nagybirtokosok túlzó és önző álláspontját fogja védeni és a cenzúrát is kritikában fogja részesíteni. A helyzet egyébként enyhült a gabonakérdésben, mert a nagy szárazság illuzóriussá teszi az export lehetőségét, miért is ezt az ütközőpontot egyelőre kikapcsolják. A kisgazdapárt kedden este 7 órakor dönt ebben a kérdésben, este 9 órakor pedig minisztertanács lesz, és a kormány tagjai a pártok álláspontjához képest fog véglegesen dönteni. A kisgazdapárti miniszterek szombaton és vasárnap korteskörúton voltak a tiszántúli kerületekben. Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter Nagykállón kijelentette, hogy a kisgazdapárt a tiszántúli választások után átveszi a kormányt és megteremti a társadalmi békét. Nagyatádi Szabó István közélelmezési miniszter Nyíregyházán nagyszabású beszédet, mondott s a beszéd végén felhívta a választókat Fauhisz Márton támogatására. Paulusz ellenjelöltje Dvorcsák Győző, az ismert tét vezér, aki pártonkívüli programmal lép fel és akinek érdekében állítólag gróf Apponyi Albert szerdán Nyíregyházán beszédet mind. Érdekes hír, hogy Wagner Károlyt, a kemecsei csonka kerület kisgazdapárti képviselőjét Makón jelölték kisgazdapárti programmal. A kormány helyzete a béke aláírása után. A KeresztényNemzeti Egyesülés pártkörében hétfőti este csak kevés képviselő volt fenn. A jelen voltak élénken diskuráltak a termésrendelet várható hatásáról és általánosan az a vélemény alakult ki, hogy nagyon rossz hatása lenne annak és csak fokozná az általános drágaságot, ha a gabona árát túl magasan állapítanák meg. A párt tagjai egyébként e hét végére fordulatot várnak a politikában. Kiterjedt ugyanis annak a híte, hogy a kormány lemond a tőkeszerződés aláírása után. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Az a tény, hogy az esetre, ha a kormány képviselője, dr. Benárd Ágoston azzal az impresszióval jönne vissza Párisból, hogy az aláírás után le kell mondania, akkor a kormány, vele szolidárisan, szintén el hagyja a helyét. Este nyolc para után megérkezett a pártkarba Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök. A Pesti Napló munkatársa közölte vele, azt a hírt kolportálják, hogy a békeszerződés aláírása után a kormány lemond. A miniszterelnök kedvesen mosolyogva, jókedvűen felelt: — Igazán, ezt mondják? Ugyan Tei mondja?. Szeretném tőle én is megkérdezni, igaz-e? — Szóval megcáfoljam a híresztelést? — Dehogy, a világért se. Hadd örüljenek azok, akik látni akarják a kormány bukását. Szóval sem cáfolat, sem megerősítés... X X X X x x x x (Itt a cenzúra egy cikkünket törölte) «««wnmM^KIMMMiAWWmMUMtMW a magyar cekecdelegátusok x x xxxxxxxxxxxx Néhány nap választ el már csak bennünket a magyar história egyik legszomorúbb dátumától, június negyedikétől, s Versaillesban a Trianonpalotában már készülődnek a „nagy aktusra", a magyar béke aláírására. A francia kormány már megállapította: milyen berendezési és átalakítási munkálatra szorul a két Trianon-palotát összekötő folyosócsarnok, ahol annak idején az áruló Bazavis marsall perét tárgyalták s ahol most a magyar békét fogják aláírni és maga a szépművészeti államtitkár választja ki azokat a bútorokat, amelyekkel ebből az alkalomból a termet bebútorozzák. A magyar kormány delegátusai hétfőn este utaztak el Párisba, a béke aláírására, de a delegáció vezetője nem Soós Károly honvédelmi miniszter, akit a szombati minisztertanács ezzel a nehéz feladattal megbízott, mert Soós tábornoknak vissza kellett adnia megbízatását. A miniszterek közül csupán az egy dr. Benárd Ágoston maradt, aki hajlandó volt magára vállalni a feladatot, s így a versaillesi Trianon-palotában június 4. h. u. négy órakor a magyar kormány nevében a békeszerződést dr. Benárd Ágoston munkaügyi és népjóléti miniszter, továbbá Drasche Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter fogják aláírni. A román kormányhoz közelálló Renasteria Romana a magyar séke aláírásáról szólva azt írja, hogy a szövetségesek részéről szóba került egy Prága-Belgrád és Bukarest közt létesítendő egyezmény kérdése, mely az érdekelt hatalmaknak Magyarországhoz való gazdasági és politikai viszonyát közös alapon rendezte volna. Könnyen ki lehet tehát találni, hogy a béke aláírásának Magyarország részéről való megtagadása milyen következményekkel járna. (Itt a cenzúra 32 sort töröli I /IV.I / Budapest, 1920. 71 -ik évfolyam. 130. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK» Egy hóra 25 kor. — ill. Negyedévre 70 — Fél évre— 1400 — » Egész évre 280 › — » Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 1 koron». NAPLÓ / AKTIE Ktéá- június 1 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi út 18. TELEFON: József 62—80, 62—31, 63—32, 62—33, 62—34. Nyomda: 54—89. Felelős szerkesztői József 62—36. Igazgatóság: József 62—85. m. - i Levelek az aszfalton Saját tudósitáinktól.) A hajdani titokzatos kődobásik utódai a rejtelmes levélszórók. A későn hazatárő vagy korán kelő emberek egy idő óta leveleket találuik az utcán. Pontosan megcímezve, leragasztva hevernek az aszfalton a levelek. Természetes, ha|felveszi és nem természetes, de felbontjál\^J^rsze, otthon, biztonságban, ahol nincsen tanu arra az esetre, ha kihull belőle a pénz. Egy ismerősöm a minap megsúgta nekem a kávéházban. — Magának megmondom, hálával tartozom a mellényért, amit a zsakettemhez adott. A Kinizsyutcában találtam. Tudja meg maga is. Még két negyed kapható. Ezzel óvatosan elembe simította ezt a levelet: Kedves Jani! Ma érkeztem meg Pilis Csabáról és sietek neked írni, nehogy megint azt dumáld a família fülébe, hogy a faintos sógornak így-úgy nyolc a könyvkötőrokonság. Gazsóék odakinn nagyon jól vannak és fel fognak puffadni a sok pénztől, ha a buzijukat eladják. Csak a Fánival van baj. Hirtelen beteg lett, pont azon a napon feküdt le, amikor álmomban nyakig vízben láttam. Nem első eset, hogy a jóslatom beteljesedik, úgy látszik, valami spiritiszta szellem lakik bennem. Az elmúlt éjszaka megint ilyen jós álmom volt, csakhogy jobb. Két szakajtó pénzt láttam, amelyet két lidérc tartott. A fiatal lidérc gyorsan a fülembe súgta, hogy vegyem meg a 6217. számú osztálysorsjegyet a bankháznál, akkor nekem is ennyi pénzem lesz. Az öreg lidérc, az ősz szőrös bömbölni kezdett, hogy ne halljam meg, de meghallottam és felébredtem. Egy negyed sorsjegyet meg is vettem és sietek tudatni veled a számot, mint hű sógor, aki CSÓKOS Cere. U. i. Ninának sok kézcsók és bocsánat, amiért ragyásnak neveztem. — Nos, — kérdezte az ismerősöm — mit szól hozzá? De ne szóljon semmit, hanem siessen, még van két negyed. Siettem, de nem a bankba, hanem haza. A házmesterné a harmadik emeleten nem szállt ki a liftből, hanem elolvastatott velem egy levelet. Az „Kedves jó Karolin"-nak volt címezve, a két lidérc helyett három kéményseprő szerepelt benne és a végén egy sorsjegyet ajánlott, amely ugyanannál a bankháznál volt kapható. Tegnap a varrónőnk anyósa jött két levéllel. Ezek még érdekesebbek voltak. Az egyik Wekerle Sándornak volt címezve, a másik Lukács Lászlónak. Az egyik Irénke, a másik Bardolf aláírással gratulál nekik, amiért a legutóbbi jóslatot megfogadták és végül „régi tiszteletből" egyegy szerencseszámot árul el.. A bankház ugyanaz.