Pesti Napló, 1921. április (72. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-01 / 69. szám

3 Péntek Koronatanács, minisztertanács, pártértekezletek Kihalgatssjja'a kormányzónál — A holnapi ülésen a kormány nem nyilatkozik s­aját tudósítónktól.) A politikai világ lázas izgalommal készülődik a nemzetgyűlés pénteki ülésére. A történelmi jelentőségű ülés tárgyával függnek össze azok a kihallgatások, amelyek a csütörtöki nap folyamán voltak a kormányzónál. Különösen Simonyi-Semadam Sándor volt minisz­terelnök töltött hosszabb időt a kormányzó dol­gozószobájában. Délután öt órakor gróf Teleki Pál miniszterelnök Andrássy Gyula és Bethlen István társaságában megérkezett Budapestre. Mind a hárman egyenesen a Várba mentek, ahol a kormányzónál koronatanács volt. Ezen részt v­ettek az összes Budapesten időző mi­niszterek és pártvezérek is. A koronatanács után minisztertanács volt. Este fél éjte 1t órakor a keresztény nemzet­­egyesülés pártja értekezletet tartott, amelyen a párt tagjain kívül megjelentek a disszidensek kö­zül a következők: örgóf Pallavicini György, báró Korányi Frigyes, Huszár Elemér, Tarányi Ferenc, Mikovényi Jenő és Reischl Richárd, összesen mintegy negyvenen vettek részt az értekezleten, köztük Szmrecsányi György is. Az értekezletet gróf Andrássy Gyula nyitotta meg és beszámolt az ese­ményekről. Utána gróf Teleki Pál miniszterelnök, majd Vass József miniszter beszélt. A párt úgy ha­tározott, hogy a pénteki ülésen , méltóságteljesen fog viselkedni és hivata­lost szónokot sem állit, ha azonban akárme­lyik oldalról bármilyen zavaró Incidens for­dulna­ felü, ugy rögtön zárt ülést kér és ezen gróf Andrássy Gyula és a párt tagjai ko­mások is felszólalnak. A zárt ülést kérő ívet minden eshetőségre rögtön alá is írták. Az érte­kezlet végén Lingauer Albin beszámolt tapasztala­tairól. Ugyanebben az időben a kisgazdapárt is ér­tekezletet tartott. Ezen mintegy harminc képviselő jelent meg. Alighogy az értekezletet Maijer Jáno­s megnyitotta, megjelent gróf Teleki Pál miniszter­elnök Vass József, Benárd Ágoston és Hegyes­halmy Lajos miniszterek kiséretébben. Rakovszky István is eljött és Tomcsányi Vilmos Pál igazság­ügyminiszterrel tanácskozott, azután eltávozott Hegyeshalmyval együtt. Az értekezleten elsőnek nagyatádi Szabó Ist­ván szólal fel. Beszámolt a helyzetről. Telek Pál miniszterelnök ugyancsak a hely­zetet ismertette. Gömbös Gyula felszólalása után Hencz Károly ismertette azt a határozati javasla­tot, amelyet a nemzetgyűlés pénteki ülésén fog előterjeszteni. Meskó a kormányzó üdvözlésére vonatkozólag tett előterjesztést, amelyet ugyancsak a holnapi ülésen fog indítványozni. Simonyi-Semadam Sándor nyu­galomra és méltóságteljes viselkedésre kérte fel a párt tagjait. Ezután még több felszólalás hangzott el. Az értekezlet végül a holnapi ülésre vonatkozóan ab­ban állapodott meg, hogy először Hencz Károly fogja előterjeszteni határozati javaslatát.­­Hencz után Meskó Zoltán tesz indítványt a kormányzó üdvözlésére vonatkozólag. Az indít­vány elfogadása után az elnök az ülést felfüggeszti arra az időre, míg a Ház küldöttsége a kormány­zónál eljár. Amikor a küldöttség visszaérkezik, az ülést újból megnyitják és sorra kerülnek előbb a kisgazdapárt, azután az ellenzék szónokai. Való­színű, hogy Andrássy Gyula, Huszár Károly, Ras­say Károly, Balla Aladár, Ereki Károly és Ugron Gábor fognak felszólalni. Gróf Teleki Pál miniszterelnök és Vass Jó­zsef.­kilenc órakor távozott az értekezletről. El­meb­efélben Vass minijét«­ munkatársunk előtt igy^' nyilatkozott^, denki átérzi a pillanat történelmi fontfk­s­ságát s éppen ezért remélhetően méltó­ságteljesen és nyugodtan fog viselkedni min­denki a nemzetgyűlés holnapi ülésén. A kor­­­mányzó eljárását hálás köszönettel fogjuk tu­domásul venni és azt hiszem, hogy a Ház uta­sítani fogja az elnökséget, hogy ezt haladéktala­nul közölje a kormányzóval. Gróf Teleki Pál miniszterelnök munkatársunk előtt úgy nyilatkozott, hogy a nemzetgyűlés hol­napi ülésén kormánynyilatkozat valószínűen nem fog történni. TÜNDÉRKERT REGÉNY ÍRTA: MÓRICZ ZSIGMOS Mikor a kupát letette, cse­re, megtántorodik, lassú, téveteg,­óvatos kézzel lette le a kupát, de az erősen az asztalhoz koccanv, felborult; ugy nézett utána merev Rátámaszkodott az asz­talra s ugy maradt: minden mozdulat hosszú, hosszú időbe került, mig véget ért. Géczy még nem vette észre a fejedelem szine változását s előbbi­­hangon folytatta: — Csak két hely van, ahol megfeneklik, ha előre nem vigyáz az ország, minden dolog. Egyik hely kivül­ van a határon s ez az olá vajda, Ser­bán Radul, ez a minden hájjal megkent ravasz uljas fickó, ez keresztet vethet a tervekre. A má­sik idebelül van, az ország jjelsejébe ... A fejedelem ugy, maga elé meredve, dadogva szólt: a bor egész erejével elrontotta s ő ezt jól tudta már, de őrizte magát, sötéten szólt: — Mondd ki... mondd ki, ha tulajdon vérünk is, kivetjük... az útból. Géczy nagy szemet meresztett. Ebben a perc­ben bejött Imreffyné s ijedten látta, hogy a feje­delem ily váratlan s hirtelen levitézlett. A többiek még nem jöttek rá a titokra. Géczy nagy hangon, ahogy süketeknek s gyerekeknek szokás beszélni, mondta: — Én megnevezem, ha Nagyságod alkarja!... A fejedelem dolga a parancsolás: a szolgáé az en­gedelmesség ... Én kiimondom ápertén: én nem féltem a fejem ... Pedig nagy bökkenő, mert mág a római pápa is Arrafelé int keresztet először, ahonnan a pénz nevet feléje... Ugye tiszteletes uram? Foktai Máté, akit váratlanul aposztrofált, ki­húzta magát s szónoki bólintással helyeselt, de a fejedelem nem hallotta, nem figyelte, nem értette már őket, nagy erővel tartotta fenn magát, bal­karjára támaszkodva az asztalon, s jobb kezét kidobta ingatag, merev mozdulattal: — A szászok ... A szászokat gondolod? ... Géczy előbbi nagyzoló módján folytatta: — Nem én mondtam!­ Nagyságod mondja!... — A szászok?! — ismételte a fejedelem. — Ha Nagyságod mondja: ugy vagyon: a szá­szok! — A száászok, — károgta Báthory s az ujjá­val megfenyegette a távolt, — a szászok csak vár­janak! ... Tudjátok? — s széthúzott szájjal, neve­tésre ferdült ajakkal, vad kárörömmel dadogta: — Tudjátok, mért dugta zsebre István vajda Sze­ben kulcsát?... Tudjátok?... Mer­aszonta, aki Szebent birja, az birja Erdélyt! ... Lassan, lötyögve elfordította a fejét, mert még ebben a sötét éjszakában is, ami ráborult, a hirtelen részegségnek ebben a rázúdúlásában is őrizte titkát , fejedelmi méltóságát. Intett, hogy elmehetnék. Most már mindnyájan látták, mi történt. A hajdúk, akik még sehol se voltak a borral, fiatal még az idő, nagy csodálkozással vették, hogy a fejedelem már­is elázott legyen ... Imreffyné mere ott állott az asztalnál, készen rá, hogy szükség esetén segítsen. Báthory újra intett, széles, heves intéssel: — Kegyelemben ... elbocsátjuk ... kegyel­meteket . .. Elferdült szája már értelmetlenül csemcsegte a szavakat s a haja mind az arca előtt hullt, olyan volt, a kondor fekete hajával, mint egy ci­gányvajda. Az urak összenéztek Inkrefr­one.-tóiak­ — Terítve a másik h­ázban kegyelmetek szá­mára nagyjóuxaimék. Erre döngő, nehéz lépésekkel kimentek a másik szobába ... A fejedelem addig nem ült­­e, mig bent vol­tak, úgy rémlett neki, ez méltóságosabb. De az utolsó percekben elszédült, Imreffyné hamar át­ölelte, de a rettentő nagy ifjú mellett ő egy vé­kony támasz,ha lett s Géczy visszaszökött az ajtó­ból egy ugrással s az asszonyon keresztül fogta el a fejedelem karját, hogy el ne zuhanjon, át­ölelte az u­tast s észre se vette, hogy hosszú karjai közt ott maradt melle alatt az asszony, aki csak sokára tudott kibújni az öleléséből. A fejedelem álmosan feltámasztotta a fejét, óriási álmos szemét s belebámult a Géczy arcába, Géczy egészen közel volt hozzá, most már egyedül ölelte át a hóna alatt a beteg fejedelmet s arcuk csaknem­egy mást érte. — Nyugodjon le Nagyságod, heverjen le Nagyságod, hozza ide kegyelmed, -t- mondta be­céző, de erélyes hangon Imreffyné s Géczy a med­vebőrrel letakart heverő felé cipelte a fejedelmet, „nehezebb két bécsi mázsánál", mondta a fiatal testre, mely minden erejét úgy elvesztette, hogy egy sártözmeggé vált. Minden erejét megfeszítette, a­ nehéz tölgy­asztalt félrenyomta, a széket felrúgta, amint cipe­kedett vele. A fejedelem mosolygott,­­vemét félt,­ leejt­tette, mint a haldokló s a szája szélén e­l­lfolyt a­ nyála. Végre Géczy lefektette a hevt­rőre. Egész belevörösödött a munkába, halántékán as erek vastagra dagadtak. — Nem kell edény? —» kérdezte, ahogy meg­szabadult s a természetes megkönnyebbülést várta a részegnél. — Nem, nem, nem, — mondta Imreffyné­­•• csudálatos nagy természetre van, soha nem okádik. — Sokat bevehetett. — Többet egy a t­ónál ez három napba; hat­van-hetven iccét bevedelt. Ajkát szorította, hogy ne nevessen; nagyon PESTI NAPLÓ 1921 április 1. Gróf F Apponyi Albert Budapestre érkezett (Saját tudósitónktól. Gróf Apponyi Albert ma Tizenc nevü gő­fővárosba őrözett. Gróf Apponyi reggel él, hogy a képviselőház holnapi­g megjelenhessen. Az utat a négyórás késés ellenére jól bírta. A hajóállomáson Palugyay Mó­ric volt államtitkár várta, akivel együtt kocsiba ült és a Várban levő lakására hajtatott. Debrecen nem vette tudomásul a főispánkérdés megoldását . Debrecen, március 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) Deb­recen vár­os törvényirassági bizottsága csütörtökön közgyűlést hpta, amelyen a szabad­ságot­ Hubert Ott­ánispán helyett Csóka Sámuel helyttes polaidmester elnökölt. A közgyűlésen dr. Balogh sándor titkár bejelentette, hogy a bel­ügyminiszter Hubert főispánt szabadságolta és a főispáni teendők ellátásával" ideiglenesen a helyet­tes polgármestert bízta meg. Márk Endre szólalt­­fel ezután és kijelentette, hogy a jelentésnek azt a részét, amely a főispán helyettesítésére vonatko­zik, nem veszi tudomásul. A főispánság kérdésé­ben a közgyűlés már állást foglalt és úgy határo­zott, hogy a főispán-kérdés végleges megoldását kívánja a kormánytól. Erről az állásfoglalásról, értesítették a belügyminisztert, akitől azt az ígére­tet kapták, hogy kívánságukhoz képest fogják­ el­intézni a kérdést, ami nem történt meg. A köz­gyűlés­ többek felszólalása után egyhangúlag nem vette tudomásul a jelentést és erről feliratban érte­­sítette a belügyminisztert. A Hősök em­lékversenye (Saját tudósítónktól.) A Magyar Atlétikai Club „Hősök emlékversenye" ma délután kezdődött meg. Ma a tőr-előmérkőzéseket bonyolították le. A Nemzeti Lovardában szépszámú közönség gyönyörködött a szebbnél szebb küzdelmekben, amelyek eredményét alább adjuk: Első csoport. Döntőbe kerülnek: Santelli György (Műegyetem) és Tóth Péter (MAC ). Második csoport. Döntőbe kerülnek: Rády Józsefi (MAC) és Fit­­t­ás Ferenc (MAC). Harmadik csoport. Döntőbe kerülnek: Trstyántzky Ödön (MAC) és Schenker Zoltán (MOVE). Negyedik csoport. Döntőbe kerülnek: Dr. Posta Sándor (Műegyetem) és dr. Lichtneckert István (MAC). A küzdelmek általában a várakozásnak megfelelően végződtek és legfeljebb a be nem avatottak előtt volt meglepetés a Műegyetem reprezentánsainak,­­II. Posta Sándornak és Santelli Györgynek, a híres olasz mester fiának pompás vívása. Posta nagyszerű riposztjaival a verseny egyik favoritja lett, Santelli pedig olyan jal dolgozott, hogy Bogen Bélát, a MOVE vívókapitányát is kiverte a döntőből és legyőzte Tóth Pétert, Magyar­ország hétszeres tőr­bajnokát. Pénteken és szombatom délután a kardverseny előmérkőzéseit bonyolítják le.

Next