Pesti Napló, 1922. július (73. évfolyam, 146–171. szám)
1922-07-01 / 146. szám
Budapest, 1922-ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 100 kor. Negyed évre — 280 kor. Fél évre 560 kor. Egész évre — 1100 kor Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 5 kor. Ausztriában és Bécsben 100. osztrá K. Jugoszláviában 1 dinár. 73. évfolyam 146. száma . •"! '" 1 •"•' : Szombat, július 1 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL: Erzsébet-kiirat 13. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-38 Kiadóhivatal Wienben: L. Kohlmarkt 7. Harcias szózat már untig elég harsogott el a nemzetgyűlésen. Tömérdek fogadkozást hallottunk az idők során, amely letiprással, összemorzsolással fenyegette meg a politikai ellenfelet. Számtalanszor volt részünk abban a visszataszító látványban, amikor legilletékesebb helyekből is a szenvedély tüzét szitották, a politikai genfi konvenció meg nem ivott, de mégis mindenképpen tiszteletreméltó lovagias szabályainak teljes mellőzésével. Bevalljuk, éppen erre a harcias zenebonára gondolva, mindenképpen örülünk a nemzetgyűlés mai napjának, amely jóformán egészen a legbékésebb fogadkozásoknak volt szentelve. Békét, ismét békét és csakis békét hirdetett gróf Bethlen István miniszterelnök, társadalmi, felekezeti és politikai békét, amelynek természetesen az egyetemes önmérséklés és önmegtagadás az előföltétele. És a miniszterelnöknél talán még nyomatékosabban követelte a békét Kállay Tibor pénzügyminiszter, amikor mindazoknak, akik még ma is irreális kalandokról álmodoznak, — fájdalom ilyenfajta politikusok is még mindig akadnak — a szemükbe vágta, hogy Magyarországon senki sem vágyik már szenzációkra. A pénzügyminiszter, akinek a közelmúltban a számtalanszor emlegetett, de soha pontosan meg nem határozott „destrukció" fogalmának legszabatosabb definícióját köszönhetjük, ma ismét megajándékozott bennünket olyan szállóigével, amely igen, szerencsés fogalmazással tömöríti magába Magyarországnak, pontosabban szólva az igazi Magyarországnak, a verejtékesen dolgozó és tovább is zavartalanul dolgozni akaró Magyarországnak igazi hangulatát. Megállapította ugyanis a pénzügyminiszter, torkig vagyunk azzal, hogy történelmi időket élünk. Egyforma hétköznapoknak kell bekövetkezniük, ő pedig programmját csakis az ismert és fájdalmasan megtapasztalt történelmi szenzációktól mentes hétköznapokra akarja rászabni. Ennek a programmnak, amelynek egyes motívumai már előbb a miniszterelnök beszédében is felcsendültek, az a veleje, hogy állami kiadásaink csökkentésével és bevételeink fokozásával okvetlenül rendbe kell hoznunk államháztartásunkat. És ezzel a világos és logikus célkitűzéssel kapcsolatban üzen a külföldnek is, a belföldnek is. A külföldnek azt üzeni, hogy Magyarország, amely már a békekötéskor a tőle erőszakos jogtalansággal eltépett területekkel busásan megfizette a reparációkat, újabb reparációkat nem tud fizetni. A belföldnek meg azt üzeni, hogy nagymértékben fogja igénybe venni a nemzet áldozatkészségét. Hogy pedig serkentse ezt az áldozatkészséget, a jövőnek azt a perspektíváját villantja elénk, hogy három esztendő alatt rendbe kell hoznunk államháztartásunkat, mert különben vagy a bolsevizmus vagy az államcsőd következik be. Természetes, hogy áldozatkészségünket a megreformált, magyarán szólva megszigorított adórendszer fogja az államkassza felé irányítani. Kifogásunk ez ellen sem lehet, feltéve, hogy az adóreformban elsősorban a földadót kellőképpen kifejlesztő, a nagytőkét utolérő, a fogyasztási és forgalm adókat meg nem növelő igazságos progresszivitás jut kifejezésre. És ragaszkodnunk kell ahoz is, hogy a gazdasági termelés fokozása, ha már eddig, sajnos, meg nem előzte, legalább párhuzamosan haladjon az adók kilátásba helyezett fokozásával. Új adóalanyoknak a termelése bizonyára nehezebb, de jóval hálásabb gazdasági politika, mint csakis új adóknak a termelése, amely sokszor egyet jelent az adóalanyok kiirtásával. Ennek megfontolása nélkül fájdalmasan csonka maradna a pénzügyminiszternek egyébként okos is megszívlelni való üzenete. (Saját tudósítónktól.) Még az indemnitási vita megkezdése előtt éles differenciák jelentkeztek a keresztény ellenzék soraiban a kormánnyal szemben követendő magatartás kérdését illetően. Ezek az ellentétek az indemnitási vita első ellenzéki szónokának, Friedrich Istvánnak pénteki beszédével még jobban kiélesedtek. Mint ahogy Friedrich beszédében maga is kijelentette, mérsékelten ellenzéki hangot ütött meg a kormánnyal szemben, amely nemcsak a szélsőbalon, hanem a keresztény ellenzék Andrássy-frakciójában is nagy visszatetszést keltett. Úgy látják, hogy Friedrich pálfordulásának oka nem abban rejlik, amit ő maga hangoztat, hogy tudniillik a gazdasági kérdéseket külön akarja választani a politikumtól, hanem abban, hogy a kulisszák mögött folyó új orientálódás tekintetében szerephez akar jutni s ezért feladja az eddig követett szerepét. Friedrich pénteki beszéde után a keresztény ellenzék Andrássy-csoportjában azt állapították meg, hogy Friedrich túllépte azokat a határokat, amelyekre a párttól engedékenység tekintetében felhatalmazást kapott. A beszéd után Andrássy Gyula maga jelentette ki a folyosón, hogy Friedrich „túlságosan ellovagolta magát." Rakovszky István is kijelentette, hogy az indemnitási vitában maga is felszólal és olyan módon fogja, dezavuálni Friedrichet, hogy "jjpni lesz köszönet benne. Az Andrássy és a Friedrich-csoport közötti, szakadás — mint a fentiekből látható — elkerülhetetlen. Friedrich István pénteken este kőnyomatos útján cáfolatot ad ki, amely szerint pártszakadásról, vagy arról, hogy a szövetkezett keresztény ellenzék feloszlana, szó sincs. Az ezekre vonatkozó hírek minden alapot nélkülöző kitalálások. Ezzel a nyilatkozattal szemben megállapíthatjuk, hogy Friedrich István alig egy-két hívével és egyelőre a Halter-féle csoporttal egyedül maradt azon az útón, amelyre újabban lépett. Friedrich magatartásával szemben viszoyt AndrássyékApportyi Alberttel folytattak tárgyalásokat egy intranzigens legitimista blokk megalakulásáról. A tárgyalásokba bevonták a legitimista pártonkivül ellenzék tagjait is. Ezek a tár- ' gyalások meglehetősen előrehaladott stádiumban vannak, ugy hogy azAndrássy—Friedrich-pártnak szombaton este tartandó értekezleten a szakadás már nyílt színen is be fog következni. A jelek arra mutatnak, hogy a keresztény ellenzék Haller-csoportja is cserben fogja hagyni Friedrichéket, és a szakadás után Andrássyhoz fognak csatlakozni. Erre vonatkozólag úgy Friedrichék, mint Hallerék azt állítják, hogy közöttük teljes a megegyezés és hogy két csoport között a fúzió eddig nem következett be, annak pusztán az az oka, hogy a Wenckheim-palotban túlmagas lakbéreket követelnek töltik, ugyanis másfélmillióval felemelték a klubhelyiség bérét. Próba előtt a kormánypárt egysége A kormánypárton a keresztény ellenzéken megindult bomlási folyamatot élénk figyelemmel kísérik és arra számítanak, hogy a keresztény ellenzék tagjai közül néhányan át fognak menni az egységes pártba. Ezek mellett az optimisztikus remények mellett csak a beavatottak veszik észre, hogy magában a kormányzópártban is megindult valami erjedési folyamat, amelyet ha nem is lehet kifejezetten bomlási processzusnak nevezni, mégis a legelső alkalommal érdekes próbára fogja tenni az egyseget párt címbe foglalt egységét. Ez az alkalom már nem is késik messzi és az erre vonatkozó szimptómák már az indemnitás pénzügyi bizottsági tárgyalásai során jelentkeztek. A miniszterelnök pénteki parlamenti beszéde nagyban fokozta a kormánypárt agrárius csoportjában azt az elégedetlenséget, amelyet az indemnitási törvényjavaslatba kontemplált földadó-reform ezen az oldalon kiváltott. A miniszterelnök ugyanis kijelentette, hogy mint mindenben, úgy e tekintetben is szolidáris a pénzügyminiszterrel. A földadóra vonatkozóan az indemnitás letárgyalása után a pénzügyminiszter már külön és részletes törvényjavaslatot fog a Ház elé terjeszteni, amelynek megvalósítására már ősszel sor kerülne. Két hétig is eltart az indemnitás vitája. A liberális ellenzéki oldalon azt hangoztatják, hogy az indemnitási vitában követendő magatartásukat a miniszterelnök pénteki programmbeszéde nem befolyásolta. Kérdést intéztünk ez irányban Rassay Károlyhoz, aki munkatársunknak a következőképp nyilatkozott: — Azokat a programmpontokat, amelyeket mi két éven keresztül a destrukció vádjával terhelten hirdettünk, természetesen örömmel fogadjuk. Szemmel láthatólag nagyobb megnyugvással fogadtuk, mint a kormánypárt egyes csoportjai. Független ettől magától értetődően a kormány felelőssége az elmúlt dolgokért és függetlenek ettől a miniszterelnöki programmnak, azon pontjai, mint például a kivételes hatalom fentartása, a közszabadságok megszorítása, a társadalmi békének gyakorlati megoldása, amelyekben a kormánytól bennünket, úgy látszik, még mindig éles ellentétek választanak el. Különben módját ejtem, hogy a kormánynyal és pártjával szemben a parlament jövő alakulását illetően még az indemnitási vita folyamán kifejtsem álláspontomat. Az indemnitásivitához minden pártból nagyon sokan iratkoztak fel, úgyhogy előreláthatóan két hétig is le fogja foglalni a nemzetgyűlés idejét a javaslat tárgyalása. Erre való tekintettel azt hiszik, hogy már a jövő hét folyamán elrendelik a nyolcórás és később pedig a tizenkétórás üléseket. Jó vita szónokai Az indemnitási vita szombati első szónoka Rupert Rezső lesz. Utána Nagy Emil kormánypárti képviselő fog felszólalni, aki ki fogja fejteni Kállaival szemben a pénzügyi bizottságban is kisebbségi véleményként fentartott álláspontját, amely szerint az államnak több milliárdot kell rendelkezésre bocsátani a munka megindítása céljából, miután az ipari és mezőgazdasági termelés a jelenlegi helyzet miatt nagy veszedelemnek van kitéve. Valószínűen pénteken kerül sor Rassay Károly beszédére, amely igen érdekesnek ígérkezik. Az indemnitási vitához egyébként az egész Rassay párt, valamint az egész demokrata párt parlamenti képviselete felszólal. Andrássyék részéről gróf Andrássy Gyula, Haller István, Lingguer Albin, Sirieger Miklós és Homonnay Tivadar, a pártonkívüli ellenzéki képviselők közül gróf Apponyi Albert, Paupera Ferenc és Létai Ernő, a szociáldemokrata párt részéről elsőnek Peyer Károly, majd minden szakkérdéshez egy-egy szakember fog felszólalni. Szombaton délután minisztertanács lesz, amelyen egyes szakminiszterek benyújtják törvényjavaslataikat, így gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter beterjeszti első törvényjavaslatát, amely a tudományos intézetek szakszerű magasabb adminisztrációjáról fog szólani Madrássyék és Friedrichnék különválnak J Andrássy intranzigens legitimista blokk megteremtésén fáradozik — Próba előtt a kormánypárt egysége — Nyolc-és tizenkétórás ülések a látóhatáron