Pesti Napló, 1924. június (75. évfolyam, 106–128. szám)
1924-06-01 / 106. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 40.000 K Negyedévre . . 120.000 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 2000 K Vasárnap 3000 K Egyes szám ára Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztrák korona. 75. évfolyam 106. szám Ara 3000 korona Vasárnap, június 1 PESTI NAPLÓ SZER KES£TŐSE(31 %;Jákóczi út 54.szám. KADÓHIVATALI Erzsébet körút 18—20. sz. * Atir TELEFON : József 62-30, 62- 31, 62-38 Felelős szerk.: J. 62—38. Szerkesztőség Bécsbeni I. Kohlmarkt 7. A Konzekvenciák Igaza van a miniszterelnöknek: az akormányzat, amelyet saját párthívei minduntalan hátba támadnak, nem tud termő eredménnyel dolgozni az ország javára. Különösen nem ilyen súlyos időkben, amikor a gazdasági és pénzügyi válság szörnyű útvesztőiből kell keresni, minden erő megfeszítésével és összefogásával, a kibontakozást. Az elítélő nyilatkozattal azonban, amellyel a miniszterelnök úr az őt ilyen különös módon »támogató« párt töredékét megbélyegezte, egyáltalán nincs elintézve a dolog. A közigazgatási bizottságban való dupla leszavazásnak konzekvenciái vannak. És ezeket a konzekvenciákat most már le kell végre vonni. Ez nem kétséges. A kérdés csupán az: milyen formában történjék meg a konzekvenciák levonása? Azt hisszük, ebben a tekintetben nem sok út között válogathat Bethlen István kormánya. A helyzet tisztázásának egyetlen módja: az erőviszonyok nyilt összemérése. Tessék a bizottságban kétszer is leszavazott javaslatot sürgősen a nemzetgyűlés plénuma elé vinni s ott szerezni bizonyságot afelől- kik állnak mellette, kik vannak ellene? Ha aztán a nemzetgyűlésen megint bekövetkeznék az az eset, hogy a kormányt, saját párthívei igyekeznek elgáncsolni, tessék feloszlatni a parlamentet s új választásokat kiírni. Az új parlamentből majd kikerül az igazi, hivatott, többség, amely az ország kormányzását méltón vállalhatja .Ő eredményesen munkálkodhat a vészkép összekuszálódott gazdasági problémák megoldásán. Még egyszer hangsúlyozzuk: sürgősen vigyék nemzetgyűlés elé a házilag leszavazott javaslatot. Ott majd eldől annak sorsa. de eldől magáé a nemzetgyűlésé is, amely mai összetételében — úgy látszik — minden komoly, alkotómunkára képtelen,sőt a kormány ilyen irányú törekvéseit is minduntalan megbénítja. Ha a pártpolitikus urak nem tudnak dönteni, döntsön az ország — felettük. Az új választások majd létrehozzák azt a parlamentet, amelynek többsége politikailag érett, megbízható és pártfegyelmet ismerő egyedekből tevődik össze s akkor zavartalanul indulhat meg a nemzet újraépítésének örökös incidensekkel megakasztott munkája. Vagy ha abszolút többség nem kerül ki, jöjjön egy egészséges koalíció, összefogva a legkülönbözőbb pártárnyalatokat a közös munkára és a nemzet lerombolt értékeinek visszaszerzésére. Pusztán megbélyegző nyilatkozattal azonban ezt a kínos kérdést nem lehet komoly megoldáshoz segíteni. Jöjjön egy más többség, vagy jöjjön egy más kormány, amelyik energikusabban tud érvénytszerezni akaratának, mert így tovább dolgozni nem lehet az ország kára nélkül. A konzekvenciák levonásának ez az egyetlen egyenes, őszinte és célravezető módja. Olyan sereggel, amelynek megbízhatatlan oldalszárnya minden pillanatban kész hátbatámadni saját vezérkarát, sehol a világon nem arattak még győzelmet. Mégpedig itt győzelemre van szükség. Győzelemre van szüksége az országnak az anyagi és erkölcsi bajok megsokasodott, pusztító légiói fölött. és Szalonnacsordítás írta: Kárpáti Aurél 1. Álmos, délelőtti csend nehezedett az audibriumra. A levegőben pörkölt almahéj illata csiklandozta a szeminárium ősi, savanykás szagát. Avarjak unatkozva gubbasztottak helyükön. Nyakukat fázósan húzták a kék reverenda gallérjába, amelynek hőségében szinte elveszett alacsony kolláréjuk, fáradt gondolatuk már az ebéden járt, míg a katedra magasában újra meg újra felhangzott a Dirit Magister, megtoldva a sok száraz, skolasztikus argumentációval. Aquinoi Szent Tamás Summájának híres traktátusa volt soron: De Deo uno et trino. Hirtelen felfigyeltek a bóbiskoló fejek. Az öreg spirituális nagyot szippantott fockateknős burnót szelencéjéből, kicsit darákolt, aztán jóízűt tüsszentett, jelezve, hogy végére ért a kiszabott fejezetnek. Könnyed, csevegő hangon tért át a szent auktor életének néhány jellemző epizódjára, amit egyetlen óra végén se engedett el. — Albertus Magnus tanítványai, hallgatagsága miatt »néma ökörnek« hívták Tamást, — mondta erőltetett komolysággal, előre élvezve a szavai nyomán támadó, elfojtott kuncogást. — Ők még nem tudták, carissimi domisi, amit mi már tudunk, hogy ez a néma ökör egyszer akkorát ordít majd a tudományban, hogy az egész világon meghallják . . . Az utolsó padban kipukkadt a nevetés. A kispapok fülig rántották szájuk szélét, elővillantva sárga fogaikat s a terem megtelt hahotával. A váratlan zajra egy téli légy tipolt súgással kezdett keringeni a bezárt ablak üvegfalú börtönében. Csak Domine Skrivec, a konyha ellen lázadozó -debaehánsok vezére ült felmélyedve, mosoly nélkül, komor arccal a karokban, két könyökét a falnak támasztva. Alig hallotta, mi történik körülötte. Lustán pislogott az angyali doktor előtte heverő, ijesztően vastag könyvének szamárfüles, jegyzetes lapjaira s a »csomagra« gondolt, amelynek érkezését már reggel jelentette neki az ajtónálló a portán. Otthon nyilván disznóölés volt, — állapította meg magában hosszas töprengés után, — a küldeményben tehát alkalmasint komolyabb subsidiumok foglaltatnak. Hurka, oldalas, kolbász, esetleg némi sódar s bizonyára szalonna is. Füstölt szalonna, ikrás, vastag és elefántcsontszínű, amelynek pirítása e pillanatban Domine Skripec előtt csaknem földöntúli gyönyörűségnek tetszett. Megnyalta a szája szélét s egyszerre föleszmélt Idegenül csapódtak fülébe a ráncosképű spirituális szavai, amelyek éppen arról számoltak be, hogy Szent Tamás, szóról-szóra vévén az írás intését, az Úr legyen tihennetek, — egyszer leírta a Miatyánkot egy szemet papírra és lenyelte. Jobb a Summát nyelte volna el, — tört ki Skripeeből félhangon az őszinte kívánság s bosszúsan csapta be az előtte heverő, testes kötetet. A körülötte ülők ajkán újra felharsant a nevetés. Még az öreg is mosolygott a katedrán, szapora cikákolásba rejtve jókedvét. Kinn, a visszhangos folyosón megszólalt a dogmatika óra végét jelző csengő. Pár pillanat múlva már halk zsivajgással vonult át az egész raj a múzeumba, majd adoratio végeztével a refektóriumba. Ebéd után Domine. Skripec lesietett a portára. Átvette a csomagot. Jó nehéz paksaméta volt, lehetett vagy hétkilós vastag, szürke papírgöngyölegén, a postai pecsétek mellett, zsírfoltok éktelenkedtek. Lázas izgalommal kezdte bontogatni már a lépcsőn, közben megmegállott és szagoltatta Fönn, a pipázóban aztán kitárult előtte az ínycsiklandó gyönyörűség. Nem csalódott: a csomagban csakugyan gazdagdisznóság rejtőzött. A füstöt fújó, beszélgető klerikusok irigy, sóvárgó pillantásai nak kereszttüzében gyönyörűséggel szedegette elő a selymes-fehérbőrű, kövér májashurkákat, a rózsaszín kolbászokat s a lapos disznósajtot, amely nagyszerű dolgok láttára, fűszeres szagára és síkos tapintására Skripec szájában összefutott a nyál. De a legáhítottabb csemege csak végül került napfényre. A kígyósra csavart kolbászok alatt jó kétfontos szalonna-tégls lapult, keményre fagyott, perzselt héjú, illatos füstölt szalonna. Domine Skripec megilletődve nézte. Szemét szinte elfátyolozta a könny s anyjára gondolt, a töpörödött, begyesorrú, mindig mosolygó, felvidéki kis tót asszonyra, aki ime, még ebben sem, feledkezett meg róla. De hogyan is? Hiszen tudja, mennyire szereti a'tisztelendő Vendelka fiam» a csordított szalonnát. Hanem hol lehet itt, a szemináriumban »csurdítani«? — villant át Domine Skripecen a másik percben az aggasztó kérdés. Ez cseppet sem alkalmas hely az ilyesmire. Ám egyszerre diadalmasan elmosolyodott. Eszébe jutott a vicerektor kályhája. A nehézség meg van oldva. Hosszúpengéjű, csillagos bicskájával lemetszett egy vastag szeletet a ropogó zsírtéglából, sebtében összekapkodta kincseit, bezárta kis, barna ládájába s a bicskahegyre tűzött szalonnával levonult a kertbe. Ott, az egyik mogyoróbokorról alkalmas vesszőt vágott, meghegyezte nyársnak, rávonta a kockásra hasogatott szalonnát, aztán óvatosan besurrant a néptelen folyosóra. Lábujjhegyen sietett végig a piros-fehér márványkockákon a forduló felé, ahol a falban, Szent Ambrus püspöksüveges szobra mellett. a vicerektor kívülről fűthető kályhájának fehérre festett, hatalmas vasajtaja félig nyitva állott. Aggódva körülfigyelt, aztán hirtelen benn termett a sötét kuckóban. A kormos fal mellett' glédába rakva magasodott a tüzelőfa s a kályha ajtajának szelelő lyukacskája pirosat hunyorgott a sötétben. Domine Skripec csendesen behúzta maga után a nehéz . Mitterand, lemondatása kérdésében, a kamara és szenátus együttes üléséhez tettebbet Makacs állóharc az államfői méltóságért — Hartoy rendkívül a gyesen taktikázik Párizs, május 31.A Pesti Napló külön tudósítójától.) Franciaország elnökválság előtt áll. Azon a 7. ülésén, amelyet majdnem valamennyi ball Mau párt részvételével tartottak a Palais Royalban, az az akarat jutott kifejezésre, hogy Millerand elnököt lemondásra bírják. Ezzel szemben világos az is, hogy Millerand nem hajlandó az első rohamnak engedni, hanem erélyes ellentállásra készül. A szociáldemokrata frakció tagjai megegyeztek abban, hogy csak olyan kormányt támogathatnak, amely nem Mi Hermádészéből kapta megbízását. A köztársaSR-i szocialisták, akiknek pártértekezletén Phinsoré és Brirund is résztvett, hasonló értelemben nyilatkoztak. A radikális párt, legnagyobb része ugyancsak elengedhetetlennek tartja Milerand távozását. Herrio ugyanilyen értelemben nyilatkozott. Egyik kijelentése szerint csak abban az esetben vállalja Porpcaré örökének betöltését, ha Millerand lemond, vagy kötelező ígéretet tesz neki, hogy a Herriot-kormány hivatalbalépése után visszalép a köztársasági elnökségtől. Lehetséges, hogy Millerand lemondását elhalasztja az új kormány megalakulásáig, ha azonban a Terriot-kormány bemutatkozása után sem lépne vissza, a Herriot-kormány nyomban lemondana. A Pesti Napló párizsi tudósítója más forrásból arról értesül, hogy Herriot minden körülmények között elvállalja a kormányalakítási megbízást. Az a nézete ugyanis, hogy az államfői kérdést nem lehet pártértekezleteket eldönteni, csupán a kamara és a szenátus van hivatva ebben a kérdésben állást foglalni. Jules Sauerwein a Matinben azt írja, hogry Millerand még abban az esetben is a legvégsőkig ellene fog szegülni a vele szemben megnyilatkozó lemondatási szándéknak, ha a baloldali pártok megtagadnák a kormányalakítás elvállalását. Minden ilyen kényszerítő eszköz amellyel az elnököt az államfői állás elhagyására akarják bírni, az alkotmány megsértesz. Ha a baloldali pártok tényleeg megvalósítanál azt a szándékukat, hogy Millerand-t lemondásra szólítják föl, akkor az elnök egy ismert előkelő személyiség útján az kamarának és a szenátusnak üzenetet küld, amelyről azután megszavaztatja, a parlament két házát. A két Háznak azután nem lesz módjában ennek az ismert személyiségnek vezetése mellett megalakuló kormányt esetleg más kérdésben megbuktatni, mert nem fesz más kérdést fölvetni mint a köztársasági elnök hivatalban maradásának kérdését. A cikkíró itt nyilván arra céloz, hogy a kamara és a szenátus eszgintes ülésén Millerand elnöknek a baloldali pártok minden ellentétes állásfoglalása mellett is, ma is többsége van.