Pesti Napló, 1925. május (76. évfolyam, 98–122. szám)
1925-05-01 / 98. szám
Budapest 1925 ELŐFIZETÉSI ARAKI Egy hóra . . . 40.000 K Negyedévre . . 120.000 K Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 2000 K Vasárnap 3000 K Egyes szám ára Ausztriában hétköznap és vasárnap 2500 outrák korona. NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. ev, TELEFON : József 62-30,62-31,62-32. Szerkesztőség Bécsben! I., Kohlmarkt 7. Magyar-osztrák-cseh föderalista államról tárgyaltak Gömbös szerint Budapesten (Saját tudósítónktól.) A fajvédők pártja, a Nemzeti Függetlenségi Párt csütörtök este vacsorán ünnepelte Hindenburgot. Gömbös Gyula volt az ünnepi szónok. Rámutatott arra, hogy a német nép végre feleszmélt. Ha összeültek volna az úgynevezett politikai bölcsek és latolgatták volna, hogy mely választás kedvesebb az antantnak, valószínűleg sem Hindenburgot, sem Marxot nem választják meg, hanem olyasvalakit, aki mindenkinek kedves, csak a német népnek nem. Ha annak idején nálunk is okoskodni kezdtek volna a politikai bölcsek, akkor nem választották volna meg a kormányzót sem. A gyors kezdeményezés azonban sokat jelent a nemzetek életében. Gömbös ezután a Hindenburg elnökké választásával előállott helyzetről beszélt. — A Duna-konföderáció természetesen még mindig kísért, — mondotta. — Hallom, hogy nemrég összeültek Budapesten magyar, osztrák és cseh urak és azt beszélték meg, miképpen leenne magyar—osztrák—cseh föderalista államot létesíteni. Ez ellen mi vétót kiáltunk, mert ebben a konföderációban Magyarország húzná a rövidebbet. Nem érzem magam jól olyan államszövetségben, amelyben a régi ellenségek új uniformisban vigyáznak reánk. Hindenburg győzelme ebben a kérdésben is döntést hoz, mert megkezdődik az a processzus, amely a békeszerződésnek revíziójához vezet. Frankfurti többet kell szerint 1926 havonként a főváros hitelezőinek Majna mellett Frankfurt, április 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Budapest székesfőváros külföldi kölcsöneinek ügyében tudvalevőleg legutóbb Baselben megegyezés jött létre Budapest főváros megbízottai és a külföldi hitelezők képviselői között. A megegyezés értelmében Budapest 1924. év végéig, majd utóbb 1925. év végéig moratóriumot kapott, ezzel szemben kötelezettséget vállalt arra, hogy 1925. január elejétől június végéig havonként 13.000, azon túl pedsig az 1925-ik év végéig havonként 15.980 fontot fog a svájci bankegyesületnek kifizetni. A »Frankfurter Zeitung« mai jelentése szerint a hitelezők által Budapestre küldött bizottság, amelynek az volt a feladata, hogy Budapest anyagi helyzetéről és fizetőképességéről tájékozódjék, megállapította, hogy Budapestnek az 1926-iki esztendőben jóval nagyobb összeget kell fizetnie az eddiginél havi fizetésképpen, sőt esetleg már a kamatszolgáltatást is meg kell kezdenie, ha esetleg nem is teljes mértékben. A bizottság ilyen értelmű javaslatot tett a hitelezők megbízottainak. Wegtsessaals&ínák ms agánzási ívek (latáridelét? (Saját tudósítónktól.) Az egységes párt csütörtök esti értekezletén Szabó Sándor napirend előtt felhívta a kormány figyelmét azokra az anomáliákra, amelyek a fővárosi választásra kiadott szavazóigazolványok terén mutatkoznak. A szavazóigazolványok hibái miatt a választópolgárok nagy tömegei nem gyakorolhatják alkotmányos jogukat, már az ajánlási íveket sem írhatják alá. Ha nem orvosolják ezeket a bajokat, méltán érheti a kormányt az a vád, hogy elütötte a választókat választójoguk gyakorlásától. A leghelyesebb lenne, ha a fővárosi választásokat elhalasztanák és közben a belügyminiszter sürgősen intézkednék az anomáliák kiküszöböléséről. Erődi-Harrach Tihamér is szóvátette ezt a kérdést. Az igazolványok helytelen és téves kiállítása miatt a polgárság széles rétegeit ütik el szavazótosuktól. Jogosan lát az ellenzék ebben súlyos sérelmet és mielőtt az ellenzék használná ki a maga számára ezt a körülményt, helyes lenne, ha a kormány meggfelelő intézkedéseket tenne. A közigazgatási bíróságnál elintézés alatt álló névjeeyzéki panaszok körül is adminisztrációs késések tapasztalhatók, márpedi nem szabad addig a fővárosi választást megtartani, amíg ezeket az ügyeket nem rendezik. nyomban válaszolt a felszólalásokra. — A most elhangzott panaszokról és viszszásságokról már tudomásom van, — mondotta a belügyminiszter. — Ellenzéki oldalról is felhívták ezekre a figyelmemet. Foglalkozom az orvoslás kérdésével és minden lehetőt meg fogok tenni, hogy a szavazóigazolványok körül megszűnjenek a visszásságok, annál is inkább, mert pártkülönbség nélkül érdekében áll mindenkinek, hogy orvosolják ezeket a panaszokat. A kormánynak kötelessége gondoskodni arról, hogy a polgárok alkotmányos jogain csorba ne essék. Remélem, hogy sikerülni fog a kérdést kellő időben rendezni és az ajánlási ívek benyújtására szánt határidő leteltéig megtörténhet a szavazóigazolványok kijavítása. Ha azonban ezirányú törekvéseim eddig az időpontig nem vezetnének eredményre, akkor a szavazópolgárok alkotmányos jogainak biztosítása érdekében esetleg mérlegelés tárgyává kell tennem azt is, hogy az ajánlási ívek beadására szánt határidőt egy héttel, vagy tíz nappal meghosszabbítsa is. Ennek természetszerű következménye volna azután az is, hogy a fővárosi választások ugyanilyen terminussal kitolatnának. A párt megnyugvással vette tudomásul a belügyminiszter válaszát. Fekete május Azt mondják: nem olyan fekete az ördög, amilyennek festik. Az az ijesztő ör dög azonban, amelyik ma ugrik ki a májusi házbér skatulyájából, rácáfol még a közmondásra is. Ez a rúgóra járó, negyedévenként felbukkanó szörnyeteg egyre feketébb gondok felhőjét sűrűsíti fölénk és sötét ábrázata még attól a reménységtől se derül világosabbra, hogy jövő fertálykor már lemarad róla a kincstári haszonrészesedés szurkos máza. Mert ezt még ki kell fizetni. Senki sem kérdi: honnan, miből? — csak az előre elkészített nyugtát tartja elénk előzékeny udvariassággal az adószedő. Feketén indul ez a május, amelyet boldog Heine Henrik, egy idillikusabb korban, a hónapok ifjú királyának nevezett. Feketén, mintha csak magába foglalná mindazt a gyászt, amivel a gazdasági romlás, a kereskedelem és ipar kétségbeejtő pangása teregette tele egyre lehangolóbb életünket. A vesztett világháború okozta nyomorúság hullámait, évek során át, még viharosabbra korbácsolta az a tehetetlen, kapkodó, elhibázott gazdasági politika, amely megmaradt értékeink kihasználása, fejlesztése helyett, a meglevőt is pusztulásba züllesztette, szétbomlásra ítélte. Nézzük csak meg a néma boltokat, a »leépített« üzemeket, a B-Astások és munkanélküliek nagyra nőtt tömegét, a mindennapi kenyér megszerzéséért folytatott, óráról-órára nehezebbé váló ádáz küzdelmet, a pénz riasztó szűkét, a falu és város megsokasodott gondját, — mi jó néz ki mindebből?! Hiszen az emberek már minden megmozdítható ingóikat zálogházba, piacra, vásárra hordták, a munka becsületében pedig szinte teljesen elvesztették hitüket. S hogy a kontraszt világítóereje még markánsabbá tegye a siralmas képet, pillantsunk az érem másik oldalára A kirakatok tele vannak pazar és drága holmival, a színházak és szórakozóhelyek válogatott gyönyörűségeket ígérnek, a klubok egymásra licitálnak abban, hogy mi mindent nyújtsanak tagjaiknak, a rózsaleveles Abdullától az aluminium csónakos két utazásig, a lapok hirdetései harsogó reklámmal kínálják kelet és nyugat minden csodáit. De várjon kinek? Ki tudja, ki bírja megszerezni ma mindazt a drága és csillogó káprázatot, ami egykor széppé varázsolta az életet?! A kongó boltok, színházak, szórakozóhelyek és klubok hiába csalogatják a közönséget. Ásító némaság terpeszkedik bennük, mert hiszen nincs üzlet, nincs vállalkozási kedv, nincs eleven élet, nincs munkaalkalom, nincs pénzszerzési lehető,ség, így hát pénz sincs. Úgy érezzük, valahogy éppen fordított mélypontja következett el annak az állapotnak, ami a kommün diktatúrája alatt volt Budapesten. Akkor mindenkinek zsebe púposra dagadt az értéktelen pénztől, amelyért semmit sem lehetett vásárolni a kopár boltokban s gerslivel demokratizált vendéglőkben. Ma fonálljára fordult a helyzet. Most minden van itt, ami drága és finom, válogatott és előkelő, »szem-szájnak ingere«, s csak éppen a zsebek lapultak üressé, a pénz hiányzik, nemcsak a luxus, hanem a nélkülözhetetlen életszükségletek kielégítésére is. Csoda-e hát, ha ezer gondunk, bajunk, tenger nyomorúságunk közepette, csüggedő gondolatunk még a virágos, tavaszi pompában ujjongó májust is gyászos feketének érzi.