Pesti Napló, 1925. szeptember (76. évfolyam, 195–219. szám)
1925-09-01 / 195. szám
J 1 / Budapest, 1925 \J ! w^sep 10 r ^ll^-rt^ &rta 206& fo&vona 76. évfolyam 195. szám Kedd, szeptember 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAKI Egy hóra .... 40.000 K Kegyedévre . . 120.000 K Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 2000 K Vasárnap 3000 K Keyen szám ára Ausztriában hétköznap és vasárnap 35 narab (2500 osztrák korona.) NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. M. TELEPÓN I József 82-30,62-31,62-32. Szerkasztőség Beonbajnok.Kinauxkt 7. Az új mintfennapi kenyér Megkezdődtek a drágasági ankétek — A hétfői értekezleten 5200 koronás új kenyértípust fogadtak el — A forgalmi adóról, vasúti tarifáról csak az érdekeltségek beszéltek, kormánytényezők nem - A községi kenyérgyár megbukott a felvételi vizsgán — A drágaságot „letörni" nem lehet — mondotta a helyettes miniszterelnök (Saját tudósítónktól.) Hétfőn délután Vass József helyettes miniszterelnök végre megkezdte azoknak a tanácskozásoknak sorozatát, amelynek célja a lakosság megélhetésének az egész vonalon való enyhítése. Hosszas halogatvan előzte meg a hétfő délutáni ankétot, sőt,teljesen érthetetlenül, titkolóztak az illetékes tényezők és minden lehetőt elkövettek, hogy a ^k nyilvánosság előzetesen ne vegyen tudomást a ^drágaságravonatkozó értekezletek idegindulásáról. Maguk a meghívottak is, a szakminisztériumok képviselői és az érdekképviseletek vezetői, úgyszólván a legutolsó pillanatban kapták meg meghívójukat és így történt azután, hogy alig néhány órával az értekezlet megkezdése előtt például maguk a kereskedelem érdekképviseletei sem tudták határozottan, megtartják-e az értekezletet, vagy sem Ennek a titkolózásnak oka, értesülésünk szerint, az volt, hogy a népjóléti minisztextrer rónávül sokan fordultak az utóbbi napokban különböző javaslatokkal a drágaság letörésével kapcsolatban és Vass Józsi azzal óhajtotta kikerülni a megtartandó drágasági ankét túlságos nyilvánosságát, hogy annak időpontját előzetesen nem publikálta. A hétfői értekezlet, mint maga Vass József helyettes miniszterelnök kijelentette, első etapja volt annak a nagyarányú akciónak, amelyet a kormány a drágaság ellen megindított.A mai értekezleten kizárólag a kenyérgyárakkal és a pékipartestület képviselőivel tanácskozott a helyettes miniszterelnök, a reszortminisztériumok kiküldötteinek, illetve szakreferenseinek és a kereskedelmi és iparkamaravezetőinek bevonásával. Az ankét fő problémája a kenyér árának letörése volt. A kormány képviselői részéről a tanácskozás egész folyamán kifejezésre jutott az az elv, hogy az árak alakulásába a kormány nem óhajt erőszakosan beleavatkozni, hanem csupán statisztikai adatokkal, tiszta kalkulációkkal, egyszóval a legigazságosabb érvekkel, akarja meggyőzni a kormány az érdekeltségeket, elsősorban az ipartestületeket arról, hogy nekikk maguknak kell mert indítaniuk az árak csökkenésének folyamatát. A kenyér és a péksütemény szerepelt csupán a mai értekezlet napirendjén és az elhangzott felszólalások, valamint az azokra adott miniszteri válaszok alapján megállapítható, hogy a kormány örömmel fogad minden indítványt, minden javaslatot, amely a drágaság csökkentésére vonatkozik olyan módon, hogy maguk az érdekeltségek saját iniciatívájukra leszorítják az árakat, azonban mihelyt arról van szó, hogy az államnak hozzá kellene járulni bizonyos megfelelő intézkedésekkel a közszükségleti cikkek árnívójának leszállításához, ennek megvitatására a kormány még csak hajlandóságot sem mutatott. A mai ankét a kenyér árának csökkentésével kapcsolatban határozatot is hozott, mégpedig olyképpen, hogy elfogadtak egy kenyértípust, amelyet az egyik kenyérgyár megjelent igazgatója bemutatott. Ezt a kenyérfajtát az illető kenyérgyár kalkulációd szerint 5200 korona körül tudják árusítani. A bemutatott kenyértípust megízlelték a jelenlévők, sőt belekóstolt maga Vass József helyettes miniszterelnök is, konstatálták, hogy a kenyér nagyon jóízű és a fogyasztás céljainak nagyon megfelel, az ár pedig valósággal olcsónak mondható, mindennek következtében .Tass helyettes miniszterelnök felhívta a • «ékeket, kötelizék marikat n ^•^n'érráípu^f** t áMitáhárá,' ho'/Jík tri fori galdába a 269 kortyás árért. A többi kenyérfajtákat és a péksüteményeket nem érintette az ankét, amelynek eredménye ezek szerint kizárólag ez az új 5200 koronás félbarna, de jóízű kenyér lenne. Vass miniszter kifejezést adott annak a véleményénél, hogy ő ezzel az eredménnyel is nagyon meg van elégedve. A közönség, sajnos, egyelőre nem adhat örömének ilyen spontán kifejezést az elért eredmények felett, amennyiben azt meglehetősben kevésnek tartja. A fehér kenyérről, a barna kenyérről és általában az összes jelenleg forgalomban lévő kenyérfajtákról nem esett szó az értekezleten, az árak leszállítását illetően csupán az történt, hogy rákényszerítenek a közönségre egy kenyérfajtát, akár ízlik az valakinek, akár nem. Mert — bocsánatot kérünk, ha esetleg a nagyközönség ízlése nem azonos a helyettes miniszterelnökével — bizony sokan akadhatnak, akiknek ez a kenyértípus nem lesz megfelelő. Vass József egyébként az értekezlet egy sorozatát már szerdán folytatni fogja, amikor is a vendéglősök és kávésok ipartestületeivel fog tárgyalni és egymásután kerülnek sorra a többi érdekeltségek, ipartestületek és ilyen módon igyekszik megkeresni a népjóléti miniszter azokat a módokat, amelyekkel a húsnak, a zsírnak és általában minden közszükségleti cikknek ára leszorítható lenne. Vass József helyettes miniszterelnökben valóban megvan a legkomolyabb hajlandóság a drágaság lecsökkentésére, hogy azonban milyen mértékben fog ez sikerülni neki, az úgy látszik, egyáltalában nem tőle függ, mert hiszen minden ankéton, így a main is, jelen van a pénzügyiminiszter képviselője is, aki természetszerűen megakadályoz minden olyan megoldást, amely az adóprés enyhítésével és általában állami terhek csökkentésével iparkodnék hozzájuttatni a közönséget az árak egészséges kialakulásához. Az ébetfestet Az ankét lefolyásáról egyébként munkatársunk a következőkben számol be: Délután 5 órakor kezdődött meg az értekezlet, amelynek elején báró Wimmerspern Frigyes kereskedelemügyi államtitkár elnökölt. A tanácskozáson résztvettek: báró Breund György miniszterelnökségi államtitkár, Schandl Károly földművelésügyi államtitkár, dr. Varga Imre pézügyi államtitkár, az illető minisztériumok szakreferenseivel, megjelentek továbbá as igazságügyminisztérium és belügyminisztérium képviselői, Kovács Alajos, a Statisz- Ankét Az ankét összeült. A" kormány egy bált írta, a gazdasági minisztériumok, a különböző érdekképviseletek, szaktestületeki primipilusait, hogy meghallgassa véleményüket és azután cselekedjék — a saját be? látása szerint. Mert hogy az érdekképviseletek miképpen fognak vélekedni a drágaságról, azt már jóelőre tudjuk: futballt fognak játszani a felelősséggel, az őstermelő okolia fogja a közvetítő kereskedelmet, a kereskedő a mezőgazdát, a malmok, a gabonaügynököket, a pékek a malmokat és így tovább. És a kormány? A kormány kénytelen lesz egy szomorú tény megállapításával megkezdeni az elmélkedést, az eddig beszolgáltatott adatok jelentőségéről. Ez a szomorú tény pedig az, hogy amit eddig a kormány a drágaság letörésért tett, az semmit sem hasoiált. Az jó lehe-t tett a termelőnek, a közvetítőnek, cnnak ép-pen a fogyasztónak nem volt jó. Mert az elsőrendű, szükségleti cikkek árában nem mutatkozik semmi enyhülés. A liszt, a kenyér drága. Az iparcikkek aránylag még drágábbak. A fogyasztó csakúgy ki van szolgáltatva fegyvertelenül, védtelenül, megszérvezetlenül, mint eddig. És itt! Van talán a katasztrófa magva. Mert hi-* ven mlég drága az élet Ausztriában , még sokkal drágább Németországban, kü-lönösen egyes városokban, Berlinben, Hamburgban, Frankfurtban, Kölnben, az egész megszállás alatt volt zónában. De van munka, van kereset, amely lépést tarál a szükséglettel és nem ólálkodik a fényes városok kapuiban a pauperizmus réme, minden bomlásnak és fölfordulásnak test-rája, forradalmak fementuma. Jó, hogy az ankét összeült. És jó, hogy nyílteszű, nagy tapasztalatokkal rendelkező szakemberek beható tanácskozást folytatnak létünk legégetőbb problémájá-ról, a drágaságról. De két dolog kell, hogy feltűnjék minden gondolkodó embernek, ha az ankét hírét veszi. Az egyik az, hogy a napirendre tűzött tárgyak sorában nem szerepel az a kérdés, mikép lehetne a munkás, hasznos ember részére lehetővé tenni, hogy keressen, hogy többet keressen, legalább annyit, amiből a mai nehéz viszonyok között megélhet. A másik az, hogy bármily tüzetesen kutatunk utána, az ankét résztvevői között nem találjuk a fogyasztók érdekképviseletét. A fogyasztó szavát szeretnék hallani azon az ankéten. A fogyasztó jajszavát, akit ezer gond szorongat, és aki nemcsak azon jajdul föl, hogy nem bírja terheit, hanem azon is, hogy a drágaság megokolatlan, irracionális, hogy a félhivatalos enyhe terminológiája szerint: »a közszükségleti cikkek előállítási és fogyasztási árai közt nagyfokú aránytalanság van«. Ami, magyarán kimondva azt jelenti, hogy a drágaságnak nincs reá,kis oka, hogy a drágaságot kézen-közön olyanok idézik elő, akik a köznyomorúságból uzsorakamatokat szednek; hogy a drágaságot a kellő energiával egyszerűen meg lehetne szüntetni. Ha meg lehetne szüntetni, miért nem szüntették meg máris! Minek kellett ehez előbb ankétet összehívni ! Azért van a hatalom a kormány kezében, hogy áldásait ne darabolja széjjel gazdák és iparosok és kereskedők között, hanem a maga sértetlen, egészében árassza ki^ az egységes ^ és osztatlan nemzetre. Prózai nyelven és a mí, ügyünkről szólva: az egész fogyasztó-* közönségre.