Pesti Napló, 1928. január (79. évfolyam, 1–25. szám)
1928-01-01 / 1. szám
Mai számak ~ 16 oldalas képes mümelléklettel, 16 oldalas Musztrált &elett 37 és 4 oldalas gyermekmelléklettel -- 90 oldal - Mva 3@ filép Budapest, 1928 79. évfolyam 1. szám Vasárnap, január ! SZERKESZTOSEGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL! Erzsébet korát 18—20. sz. TELEFON : József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bácskeni I., Kohlmarkt 7. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra. . I1 egyedévre 4 pengő 10 pengő Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. . 16 fillér Ünnepnapokon .. 20 fillér Vasárnap 50 fillér A magyar neonacionalizmus írta: gróf KSebensberg Kyne "Az egyes ember is, a nemzet is, ha nagy krízisen esik át, nemcsak kárát látja a krízisnek, hanem hasznát is. Lelke, mely új világban transzponálódik, eközben megújhodik. Miránk, magyarokra nézve, a világháború elvesztésének szerencsétlenségét még megduplázta az, hogy úgy a forradalom, mint az ellenforradalom lelkileg teljesen meddőnek bizonyult, nem hozott egyetlen új eszmét, egyetlen eredeti gondolatot sem, amely a nemzeti élet felfrissüléséhez vezethetett volna. Károlyi Mihálynak és Kun Bélának forradalmát a nemzet egyenesen dezavuálta, mert amikor 1919/1920-ra forduló télen a legáltalánosabb titkos választói jog alapján a közönség először szavazáshoz jutott, majdnem egyhangúlag fordult, az 1916/1919. év politikai, mozgalmai elen. Hogy a Károlyi- és a Kun Béla-féle mozgalom csak silány zendülés volt és nem forradalom, annak legfőbb bizonysága éppen az,, hogy maga a nemzet dezavuálta. Dezavuált forradalom, valóban, meglehetősen egyedülálló jelenség is a történelemben. De az ellenforradalom sem volt szerencsésebb. Nemrég eszmetörténeti szempontból átlapoztam az első nemzetgyűlésnek naplóit, kutatva új eszmék, vagy legalább új ötletek vagy frazeológiák után. Találunk beszédeket, amelyeknek jóformáit minden mondatát dörgő taps szakította meg, és mégis ha, ma, megnézzük, ki volt a szónok, egyikre-másikra már nem is emlékszünk és azt sem tudjuk, hogy a világon volt. De még ismertebb nevű emberek szónoklataiban sem találunk egyebet, mint a weimari német, alkotmányozó nemzetgyűlésen vagy az osztrák parlamentben elhangzottak visszhangját. Napirenden volt egymás sivár okolása és a kiegyezés korának szigorú elítélése anélkül, hogy egyenértékű pozitívumokat, tudtak volna vele szembehelyezni. A Bethlen-kabinetnek jutott azután feladatul, hogy úgy a forradalmat, mint az ellenforradalmat likvidálja és a normális életet helyreállítsa. E részben jellemző, hogy sem, a forradalomból, sem, az ellenforradalomból, nem maradt meg egyetlen alkotás sem, egyetlenegy intézmény, amely a nemzet állandó birtokállományának kiegészítő része lenne. Ez azonban nagy baj, mert abban az időben a nemzet lelke a katasztrófák gyedermatürében cseppfolyóssá vált s könynyen volt átalakítható. Ahoz, hogy új harangot öntsünk, meg kell a régi ércet olvasztani, csak így kaphat új formát. Ha akár a forradalom, akár az ellenforradalom élén zseniális államférfiú állt volna, a magyar közszellemet valóban újjáönthette volna, olyan cseppfolyós volt ebben az országban maiden. Most már, hogy a katasztrófák tüze kialudt, hogy a politikai atmoszféra lehűlt, minden merevebbé, nehezebben alakíthatóvá vált, 1910 végén, 1920 elején minden olyan puha volt, mint a viasz, amelyben könnyű volt mintázni. Ma már minden kemény, mint a márvány, melyet csak acélvésővel és nehéz kalapáccsal lehet faragni . Ha azt kutatjuk, melyik az államfő leghasznosabb tulajdonsága, akkor a vezető miniszterek jó megválasztásának képességénél fontosabbat nem találhatunk. Franciaország nagyságát a XVII. században annak köszönhette, hogy XIV. Lajos Rickelieut, özvegye, Anne d'Autricce Mazarint, XIV. Lajos Colbert-t bízta meg az ügyek vezetésével. A XIX. században Viktória királyné a nagy angol államférfiak egész sorának, I. Vilmos császár pedig Bismarcknak, Roonnak, Moltkenek meghívásával tette naggyá a maga birodalmát. Aki a m történelmünket elfogulatlanul szemléli, nem tagadhatja, hogy I. Ferenc József egyik legnagyobb királyunk volt, de a vezető államférfiak és hadvezérek megválasztásában nem, volt mindig a legszerencsésebb. Innen eredt az, hogy ragyogó fejedelmi tulajdonságai ellenére is hosszú uralkodásaalatt nagy belső és külső katasztrófák rázkódtatták meg monarchiáját. Magyarország kormányzójának örök érdeme marad, hogy gróf Bethlen István meghívásával igazi politikai vezetőt adott a nemzetnek, aki nyugodtan kivárva mindennek a maga idejét, rendre megoldatta azokat az előzetes kérdéseket, aelyeknek rendezése nélkül konszolidációról beszélni sem lehet. Gróf Bethlen István politikai elgondolása alapján eljutottunk odáig, hogy a legyőzött és megcsonkított Montaguárországs sok tekintetben konszolidáltabb képet nyújt, mint több úgynevezett győztes állam. Bethlen István szilárd plattformot létesített, amelyen most a nemzet nyugodtan dolgozhat tovább. Szinte észrevétlenül, egészen új ország épült fel a régi romokból, a régi alapokon, de új erőkkel. Valami új közszellem, van kialakulóban, amely egyelőre inkább az öntudat alatt húzódik meg, de már munkában van. Ez az új közszellem nagyon keveset tartott meg az ellenforradalomtól, semmit a forradalomból, semmit a forradalom szenvedő világából, de kikristályosodva azonban még mindig nincs. A magyar publicisztikának és zsurnalisztikának lenne egyik legnemesebb feladata, hogy eztaz öntudat alól lappangó új közszementet a nemzet lelkéből az öntudat világosságára pattantsa, vezesse és irányítsa. Én az iskola, révén különösen arét vezéreszmét igyekszem az új nemzedékbe belevinni: az erkölcsi alapokon nyugvó nacionalizmust és a gazdasági termékenység gondolatát. Azt a nemzeti érzést és elgondolást,amelyet a magyar iskola révén ápolni igyekszem, neonacionalizmusnak kell hogy nevezzem. Neonacionalizmusnak annak ellenére, hogy mi magyarok az Európában élő nemzetek között a legrégibb nacionalisták vagyunk. Az ókor klasszikus népei, a görögök és a rómaiak, ismerték a, szinte mondhatnám, mai értelemben vett nacionalizmust. A népvándorlás azután mindent összekavart, de a középkor eszmei és érzelmi zűrzavarában nálunk születik először újra a tiszta nemzeti gondolat. Ennyiben a nacionalizmus nem új, hanem nagyon is régi, viszont tartalma egészen új. Mert mi volt az elmúlt négy évszázadban a magyar nacionalizmus tartalma? Elsősorban küzdelem az osztrák centralizáló és germanizálótörekvésekkel szemben! Ez tárgytalanná vált, miután elszakadtunk Ausztriától. Másodsorban harc volt a magyar nacionalizmus a magyar állameszmének beleplántálásáért azoknak a népeknek lelkébe, amelyek hazánk területén éppen azon idő alatt szaporodtak el, midőn a török és a német egyaránt pusztította a magyart. Ez a törekvés is tárgytalanná vált annak következtében, hogy a trianoni béke elszakította tőlünk nemzetiségeinket. A magyar nacionalizmus ekként elvesztette legfőbb tartalmát és így a régi érzés elé új célokat kell állítani. Integritási kérdésekről aktív miniszter magasabb tekintetekből az ország kára nélkül alig beszélhet. Így a magyar neonacionalizmus csak két más céljáról szólhatok : művelt és jómódú nemzet akarunk lenni, szóval, fajsúlyosabb, mint a bennünket, környező népek. Nagyon érdekes a nacionalizmus szempontjából az európai helyzetkép is. Azok a nagy országok, ahol a szocializmus különböző válfajai erős pozíciókra tettek szert, ahol ennek következtében az antinacionalizmus erőre kapott, kiváltak az aktív nagyhatalmak sorából. A bolsevizmus Oroszországot valósággal kikapcsolta a nemzetközi életből. Mennyivel más ezzel szemben a másik pólus, Olaszországnak, napról-napra erősödő hatalma. Közvetlenül a háború után Olaszországban is felülkerekedett az antinacionalizmus,amely valósággal megakadályozta a saját kormányát abban, hogy a béketárgyalásoknál Olaszország áldozatainak és győzelmének gyümölcsét megkapja, így nem is csoda, hogy az olasz hazafiakat az az érzés gyötri, hogy a béketárgyalásoknál a győzők közül ők jártak a legrosszabbul. De a külpolitikai balsikernél még veszedelmesebb volt a belpolitikai helyzet, a kommunizmus mind merészebben ütötte fel fejét és a sztrájkok beláthatatlan sora az olasz nemzeti termelést valósággal megbénította. Ebben a szinte kétségbeesett helyzetben jött Mussolini azzal a nagyszerű jelszóval, hogy Vittorio Veneto szellemét és Olaszországát hozza. Felrázva az olasz nacionalizmust és leverve az antinacionalizmus különféle árnyalatait, évekkel a háború befejezése után, annak öntudatára ébresztette az olasz nemzetet, hogy győzött és az olasz nép a győzelemnek utólag fakasztott felemelő érzéséből merít erőt azokhoz a nagyszerű alakításokhoz, amelyeket ma már azok is kénytelenek elismerni, akik ellenséges szívvel és szemmel utaznak szerte Itáliában. Ha kérdem, mi a fasizmusnak igazi belső tartalma, nem láthatom másban, mint ebben az olasz nacionalizmusban, amelynek szintén újak a céljai. A néptelen római Campagna és Szardínia benépesítése, a posványos és maláriás tengerpartok kiszárítása és művelhetővé tétele, gyarmatok szerzése, hogy a népfölösleget olasz földön lehessen elhelyezni, hadsereg, vízi és légi flotta, hogy Itália újból felvehesse Velence szerepét a Földközi-tenger keleti medencéjében, a Balkánon és a Levasitén, a rinasciamento befejezése után új nagyszerű célok és ideálok a fasizmus által megteremtett neonacionalizmus jegyében. És Olaszországban a nacionalizmus mellékzöngése is mindig az a motívum: gazdagok akarnak lenni. A középkor végének gazdag olasz államai, Velence, Genova, Firenze gazdagságának megújítása a cél. Ezzel szemben jellemző a magyar közgondolkodásra nézve, hogy még ma ist legalább is mint fenegyerekeket emlegetik azokat a kártyásokat, akik a múlt század középső évtizedeiben egyetlen éjjelen egész vagyonukat elvesztették. A pazarlásnak és a kockáztatásnak valóságos romantikája él minálunk és ezzel szemben gazdaságtörténet-