Pesti Napló, 1928. július (79. évfolyam, 147–172. szám)
1928-07-01 / 147. szám
Vasárnapi szám 36 oldal 30 fillér Budapest, 1928 79. évfolyam 147. szám Vasárnap, július 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK» így hóra. * . . . 4 pengd Negyedévi* ... 10 pengd Egyes szám ára, Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . . 16 fillér Ünnepnapokon . . 20 fillér Vasárnap ...... 80 fillér NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL Erzsébet körút II—20. o. TELEFÓNI József 464-18.464-19. szerkesztőség Bécsbern L. Kohlmarkt 7. 99 Szóval nem lesz a dologból Semmi** m m irta: NAGY EMIL Furcsa náció ez a mi dereik magyar fajtánk. Tisztelet a kivételeknek, külpolitikai kérdésekhez annyit ént, mint a hajdú a habanfiöntésben. Nol de ez igazán nem is csoda! Hisz sok évszázadon keresztüli a bécsi kéz olyan, messze tartotta a magyar közönséget a külpolitikai kérdésekbe való beleszólástól, hogy nem lephet az meg senkit, hogyha ennek következtébenvégleg el is vesztette a magyar k közönség azt az úgynevezett külpolitikai érzéket. Közéletünk századoikon át beásta magát a vármegyei ellentállás szellemének a sáncai mögé s onnan lövöldöztük közjogi nyilainkat a bécsi kamarita elleni, de külpolitikai kérdésekben annyira nem hallgattak fent a császárvárosban a magyar kívánságokra, hogy egészen le is szökött arról a magyar, hölgy külpolitikai kérdésekben a józan külpolitikai lehetőségek finom hangszerén muzsikáljon, hanem ehelyett csak az marsadlt meg a számunkra, hogy a tradíciókbús magyar tárogató egyforma hangját fújjuk bele közéletünk világába. Amikor pedig a nagy összeomlás után süggetelen koldusokká váltunk, eleinte úgy reánk nehezedett a győztesek barbár keze s a vigyorgó szomszédok hatalmas intrikája, hogy magyar külpolitikai irányzatok megválasztásáról akkor se lehetett szó. Azután pedig hét évvel ezelőtt a mai miniszterelnök úr vette át a külpolitikai szempontok irányítását, de ezek a szempontok úgy el voltak temetve állandósan az ő misztikus meteollggársú hallgatag arca mögé, hogy lassan-lassan kiforrott az a felfogás, hogy a külpolitika intézését hagyjuk csak a miniszterelnök úrna, mert csak ő tudja azt, hogy mit kell tenni és mit nem kell tenni és szinte eltévelyedésszámiba kezdett az menni, hogyha közönséges halandó, még ha képviselő is, egyáltalában belelmerészkedik szólni külpolitikai kérdéseikbe. Úgy kezelték az ilyeneket, mint azorvvadászokat s különösen a külpolitikai erdőkerülők, a tisztelt követ urak — tisztelet egyes egyéni kivételeiknek — nagyon rossz fózemmel néztek mindenkire, aki a külföldön trianoni Magyarország dolgait illetőleg még a legszentebb szándékkal is, ki merte nyitni a lzáriát. Sokat tudnék én erről elbeszélni az én londoni tapasztalataim szomorú tárházából. Ezen az állapoton nagyot fordított Rothermere Lord fellépése, aki anélkül, hogy arra a londoni követ úr kegyes engedélyét megkapta volna, hatalmas szóval beleszólt a világba, igazságot követelve a magyar nemzetnek. Én voltam a legelső magyar politikus, aki tavalyi június 21-iki cikkének megjelenését követőleg, július 17-én hosszabb eszmecserét folytathattam nemes barátunkkal. Akkor ő egy üzenetet küldött haza általam a magyar nemzetnek, amelynek én azt a címet adtam, hogy: »Rothermere Lord azt üzente...« Akkor ezt az üzenetet mindenfelé kiplakatírozták az országban s ez volt talán az első eset 300 év óta, hogy józan külpolitikai hangokat eljuttattak a nagy magyar közönséghez. Abban az üzenetben közöltem én a magyar nemzettel Lord Rothermere ama kívánságát, hogy készítsük el idehaza magunk azt a néprajzi határt, amelynek a figyelembevétele mellett kellett volna meghúzni a trianoni határt még akkor is, ha egyébként a győzők minden tekintetben alkalmazkodni akartak is a nemzetiségek szabad rendelkezési elvéhez, amelyet Wilson hirdetett. A magyarokat szédületes lelkesedésbe ejtette Rothermere Lord fellépése, de meg kell azt állapítani, hogy a hagyományos magyar külpolitikai tájékozatlansággal kezelte a magyar fantázia az ő hatalmas fellépését is. Az elmúlt nyolc év alatt az Integritás szent ihletű, de tökéletesen általános jellegű ábrándos eszméje úgy átitatta már a magyart, hogy Rothermere Lordban is egyszerűen csak az integritási eszme apostolát nézték, s eszerint könyvelte el az ő igéit is a magyar fantázia. Ez megfelel annak a magyar gondolkodásmódnak, amely azt hiszi, hogy lelkesedéssel, ünnepségekkel és pohárköszöntőkkel meg lehet menteni a hazát, s nagyon kellemesnek tetszett az, hogy így egyszerűen a könnyebb végét lehet fogni a dolognak, lelkesen felszentelvén Lord Rothermeret, a magyar integritás apostolának. Kigyúltak mindenfelé a nemzeti örömtüzek, hazafias lelki táncra perdültek a hazában,és örvendező arccal várták, hogy majd beröpíti a szánkba a sült galambot a nagy angol Lord, az integritás visszaállításának a képében, ahelyett, hogy józanul elemezték volna az ő akciója valódi külpolitikai lényegét. Bájos és szép dolog ez egy nemzet részéről, s minden dicsérőt fel lehet mondani erre a mi kedély világunkra, csak éppen azt nem, hogy gyökerei a józan külpolitikai lehetőségek reális talajába ereszkednének. Amióta csak elhangzott Lord Rothorniere első nagy szava, én nem szűntem meg soha egy percig se hirdetni, fejtegetni és magyarázni úgy tollal, mint élőszóval, nagy pártfogónk gondolatmenetét, s az volt az ábrándom, hogy az ő hatalmas hangjának rengeteg erejét egyúttal arra is felhasználom, hogy a magyar közönséget belevezetni igyekezzem az általános érvényű magtalan lelkesedés kedélyvilágából a külpolitikai józan lehetőségek levegőjébe, hogy így a magyar nemzeti megértés karöltve haladhasson a nagy angol újságfejedelem józan eszmemenetével. De nagyon nehéz feladatra vállalkoztam, mert az szintén velejár a magyar külpolitikai világnézet hiányosságával, hogy a társadalom egyik része cinikus, akik egyvonalnyira se hisznek abban, hogy létezhessék a nemzetközi igazságtétel fogalma, a társadalom másik része pedig elszántan, idealista általánossággal lovagol olyan ábrándokon is, amik a nemes Lordnak soha eszébe se jutottak. Mikor nagy pártfogónk ide küldötte hozzánk maga helyett az ő nagyszerű, pontás fiát, akkor még a Rothermere-gondolat cinikusai is jobbnak látták azt, hogy megalkusznak a helyzettel, ahelyett, hogy szembehelyezkednének az országos hangulattal, ők maguk is úgy tettek, mintha szintén lelkesednének a Rothermere-féle gondolatért s ebben a buzgalomban olyan messzire mentek, hogy félretolni igyekezték azokat, akik maguk elszántan hisznek a józan és reális Rothermere-féle gondolatban: körülgarnírozták nagy pártfogónk fiát olyan férfiakkal, akikről egészen biztosan megállapítható az, hogy nemcsak hogy nem lelkesednek aRothermere-féle gondolatért, de éppen ellenkezőleg, annak határozott ellenségei. A nagy ünnepségek lezajlottak, s ahogy minden farsang után böjt szokott következni, úgy a nagy magyar lelkesedésnek is beállott az ellenhatása. Innen is, onnan is olyan hangok jöttek a külföldről, sőt még Angliából is, amelyek a Lord Rothermere-féle gondolat realitását kétségbevonták. Legutóbb pedig még Baldwin miniszterelnök is lekicsinylőleg nyilatkozott a Rothermere-féle akcióról, s ezek a baljóslatú jelenségek egyrészt megelégedett röhejre késztették a cinikusokat, másrészt meghökkentették az idealistákat, akik úgy nézték ezeket a szájliúkra váratlan ellenző hangokat, mint a borjú az újkaput, s ijedten látták, hogy a magyar integritás szájába berepülni r eméllett sült galamb még talán ki se kelt a tojásból. A hagyományos magyar szalmatűz érvényesülésével, lebiggyeztették az állukat, s mellükre hajtották bánatos fejüket nagyon sokan olyanok, akik még Harmsworth úr látogatása alkalmával lelkesen kiabálták, hogy »vesszen Trianon«. • MMI Ennek a lelkiállapot-vergődésnek egyik érdekes megnyilvánulása az, hogy neon tudott én pár lépést tenni az utcán, s nem tudok tíz szót, váltani bárkivel, hogy azonnal meg ne kapjam azt a baljóslatú tipikus magyar kérdést, hogy mi lesz hát a Rothermere-féle gondolattal, sőt nincs olyan postám, hogy két- három olyan kedves levél ne érkeznék hozzám, amelyik ugyanezt a szorongó kérdést intézi szegény fejemhez. A legjellemzőbb jelenet a vasúton történt, meg velem: Miskolc felől utaztam Budapest, felé, s a kupéban összekerültem igen kedves zempléni és abaúji csentri urakkal. Természetesen ők itt ugyanilyen fajta kérdéseket intéztek hozzá mi Meg akartam adni a stereotíp felvilágosításig ami azért mégse olyan nagyon egyszerű,, amikor az egyik abaúji úr, egy igen kedves földi birtokos, akinek szép lótenyésztése is van, már az ötödik szavamnál ezekkel a jellegzetes igékkel vágott a beszédembe: — *Szóval nem lesz a dologból semmi.«Természetesen én őszintén, szókimondó vérmérsékletemnek megfelelően azonnal ráterítettem a vizeslepedőt s bárcsak ez a vizes lepedő olyan, nagy lehetne, hogy egyszerre rátríthetnem mindazokra a tisztelt Wraskinat, aktí "ezzel az észjárással nézik ezt a nagy nemzettörténelmi óriási kérdést: a trianoni határod (kiigazítássámaik a problémáját. Ennek a mostani cikkemnek az a célja, hogy megspóroljak egy csomó fáradságot, ha jövőre valaki ugyan ilyen fél© kérdéssel fordul is hozzám, ki fogom húzni a zsebemből ezt az •ujsáigcikkemet, s szó nélkül átadóim neki • hogy ezt megtehessem, mély tisztelettel kérem •arra az igen tisztelt nyomdát, hogy készítsen •az én számomra néhány száz különlenyoma-Itot, amelynek egy-egy tucatját, reggelenként ideletektessem a zsebembe, amikor a kezem re veszem a botokt és a kalapomat. Ebben a szellemben vizsgáljuk meg a külpolitikai kérdésekben annyira tájékozatlan kedves magyar fajtánk számára a Rothermere-féle akció valóságos lényegét. Könnyű ez Vieikem, mert hisz magam is egész csomó előadást tartottam Angliában teljességgel aRonhiermene Lord szellemében, még az ő június 21-iki hatalmas újságcikkének megjelenése előtt is. Hogy az ő akciójának a valódi lényegét megismerjük, figyelembe kell vennünk elsősorban azt, hogy ma a nagyvilág feltétlenül békét akar. Nem érdeklődnek a hatalmasok semmiféle olyan eszme iránt, ami számukra háborús bonyodalmat jelenthet, sőt lehet azt imondatni, hogy minden ilyen eszme ellen tűzizel-vassal dolgoznak. Ellenben sok tapasztalatból kifolyólag állíthatom azt, hogy úgyszólván az összes nemzeteik vezetőelemek nagymértékben érdeklődnek minden iránt, ami arra alkalmasnak látszik, hogy megelőzzön két többi háborús bonyodalmakat. Tehát mint féligazságot le kell szögeznünk azt a körülményt, hogy a Lord Rothermere-féle akció egész lényében és velejében békés természetű törekvés s aki ismeri a Lord észjárását, nagyon jól tudja azt, hölgy ő egy tollvonást s?tenne semmiféle hárhomis botagoidialoim érdekében, hannem éppen ellenkezőleg, az ő gondolata, egyedül a keleti középeurópai béke szilárd, őszinte alapokra való helyezésére irányul. A második kardinális igazság, amelyet szüntelenül szemünk előtt kell tartanunk, az, hogy a trianoni, szerződés wilsowi alapvető elve békés eszközökkel megtámadhatatlann Ennek az alapelvnek az volt az értelme, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia Habsburg-jogarral és a bajonettek erejével összetartott nemzetiségi elemeit szét kell ereszteni és minden nemzetisért menjen ahoz a szomszédjához, amelyikkel fajilag megegyezik, vagy amelyikhez közelállói faji érzéseinél fogva vonzódik. Ennek a két alapvető igazságnak az egybevetéséből alakul ki a Rothermere-fél© gondolat, amelyik azt mondja, — és helyesen mondja — hogy a trianoni határ valóságos földrajzi megvonásánál meghamisították ezt a második alapgondolatot, mert minden parancsoló szükség nélkül körülbelül két és félmillió olyan magyart és németet szakítottak el az anyaországtól, kik nyilvánvalóan semmi szín alatt se akartak elszakadni fajtájuktól, illetve a régi anyaországtól, s akiket mégis tudatlanságból és hamis információk alapján durván elszakítottak onnan, dacára a folyamatos földrajzi szomszédságnak. Nyilvánvaló, hogy ez a határmegvonás nem a béke, hanem egy netont magyar revansháború szellemében történt, s ezért kellett lejönni a cseh határral Szobra, a román határral a szegedi tanyák alá, ezek miatt kellett kettévágni még magát Sátoraljaújhelyeá-