Pesti Napló, 1929. augusztus (80. évfolyam, 172–196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

Csütörtök PESTI NAPLÓ 1929 augusztus 1 ­ „Minden szlovák uszított 1924—25-ben a csehek ellen Vs A cseh-tó­b ellentét minden részlete kiderül a Tuba-per tárgyalásán­ ­ Pozsony, július 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) A Tuka-ügy szerdai tárgyalásán folytatták Knacky kihallgatását, aki az elnök kérdéseire el­mondotta, h­olgy nem, volt tagja a Rodobratia-nak és az autonomista mozgalomhoz a szlovák néppárt egyes tagjai adtak pénzt. A­­bécsi kémirodáról azt állítja, hogy az kitalált mese. Az elnök: A házkutatásnál önnél­ egy röp­iratot találtak, amelyen az ön neve,állott, és amelynek címe: »Hogyan lehet a Rodobranát praktikus katonai módon kikzépezni?«• J Snacky azt feleli, hogy ez csak terv volt, amely sohasem valósult meg. „Az öregek is ezt csinálták" Utána Mach Sándor kihallgatását kezdik meg, aki azt mondja, hogy soha ilyen igazságtalanul még nem állt bíróság előtt. Apját szlováksága miatt üldözték, állásából kitúrták. Rosszindulatú rágalom, hogy fegyveres felkelést akart szervezni és Szlovenszkót vissza akarta csatolni Magyar­országhoz. Tényleg írt cikkeket a csehek ellen, de azt a vádirat elhallgatja, hogy hány cikket írt a magyar uralom ellen. Aztán belekezd, cikkeinek felolvasásába, amelyekben a szlovák népnek a ma­gyar uralom alatt történt elnyomatásáról szá­mol be./ * Mikor hazament Szlovákiába, látta, hogy vi­déken nagy az elkeseredés. Tagja lett a Slovak című lap szerkesztőségének, majd a szlovák ke­resztény szövetség titkárává választották meg és mint ilyen Tomaneket és Jurigát követte. Erősen autonomista volt, de ezt is Tömöttektől tanulta. A Rodobranaban Tomanek és Juriga voltak a leghevesebbek és Tuka, a vezér volt a legmérsé­keltebb. Elmondja, hogy 1921—1925-ben mindenki uszított a csehek ellen, élén Jurigával és Hlinká­val. Juriga ilyeneket mondott: »Ki a csehekkel. Zsákba a csehekkel és a zsá­kokat a Dunába.­ Ezen a hangon meglepődtem, — mondotta — de aztán arra gondoltam, hogy az öregek csak tudják, mit cselekszenek. Ekkor belépett a szlovák néppárt a kormányba és a vezéreknek egyszerre csendesebbé vált a hangjuk. Nekem — folytatja — nehezebb volt a dolgom, mert én a nép között jártam és a nép elégedetlenkedett azért, m­ert a párt belépett a kormányba. Elmondja azután, hogy a Kod­oh­ran at Tuka alapította. Ő volt a­­legszorgalmasabb szervezője. A pénzt gazdagabb néppárti tagoktól vették. Snacky ellenezte az autonómiát, ezért sokat ve­szekedett vele. Fegyvereket nem gyűjtöttek, a bé­csi kémirodáról csak a vádirat alapján szerzett tudomást. — Ön a vád szerint — mondja az elnök — a leventeszervezetet tanulmányozta és azzal össze­köttetésben állott. Mach ezt tagadja. Az elnök ez­után felolvassa Jakab János vendéglős vallomá­sát. A vendéglőben a szlovák néppárt — így szól a vallomás — 1928 február 25-én gyűlést tartott és azon Mach államellenes beszédet mondott. A fekete és a fehér könyv Mach azt feleli erre, hogy Jakab kocsmárost letartóztatták, mert eleinte úgy vallott, hogy a beszédből semmit sem hallott. Két-három hónapig fogva tartották, mire megjött az esze és az ő háromórás beszédét szóról szóra lediktálta a vizs­gálóbíró jegyzőkönyvébe. Ugyanígy lediktálta Tuka kétórás beszédét is. — Miért csináltak fekete és fehér kö­nyvet, — adja fel a kérdést az elnök? — Amikor a szlovák néppárt belépett a kor­mányba, — hangzik a válasz — elégedetlen szlo­vákok panaszkodni jöttek hozzánk, hogy milyen tortúrákat és igazságtalanságokat állnak ki a hatóságok részéről. Hogy megnyugtassuk őket, fekete könyvet csináltunk s ebbe beleírtuk mind­azoknak a nevét, akik ellen panaszkodtak. — Mit tud a földalatti szervezkedésről? — Semmit, — válaszolja Mach. — Mi tényleg használtunk nagy és hangzatos szavakat, amelyek­nek azonban semmi jelentőségük nem volt. Titok­zatos meséket találtunk ki, hogy a népet meg­nyugtassuk. — Mit tud arról hogy az egyetemi ifjúság Pozsonyban forradalmi tanácsot alapított? — Csak annyit tudok, hogy néhány fiú sokat ivott Pozsonyban, aztán kinevezte magát forra­dalmi tanácsnak, minisztereknek és­­ másnap fel­ébredtek. A tót csendőrség megszervezése Fél négy órakor befejezték Mach kihallgatá­sát és hozzáfogtak a tanuk kihallgatásához. Első­nek Schwarz Albert csendőrőrnagy tette meg val­lomását.. Sida József kassai csendőrkapitány ko­máromi tartózkodásakor közölte Schwarzzal, hogy magasabb tót politikai személyekkel áll összeköt­tetésben, akik azzal bízták meg, szervezzen tót csendőrséget, amelynek az élére egy magyar al­ezredest fognak állítani. Sida azt kérdezte Schwarztól, mennyi tót szolgál a komáromi csend­őrségen, továbbá a komáromi helyőrségről is in­formálódott nála. Beszéltek még Jeblicska kül­földi tevékenységéről is a tót autonómia érdeké­ben, de arra a tanú már nem emékszik, hogy Tu­káról is tettek-e­­említést. Midőn 3 nappal később Dittrich csehdőrőrnagy Komáromba jött inspi­riálni, Schwarz elmondta neki mindazt, amit Si­dával beszéltek. Az ügy a hadosztály törvényszéke elé került és Sidát négyhónapi szabadságvesz­téssel sújtották, az eljárás újrafelvétele után azonban szabadon engedték. Tukát a tanú már gyermekkora, óta ismeri, mert a két család egy utcában lakott. Egy ízben Kálmán földbirtokos, a csendőrségi laktanya tulajdonosa Tuka üdvözle­tét adta át a tanúnak és azt az üzenetet, hogyha történetesen Pozsonyba megy, keresse fel Tukát, amit azonban ő nem, tett meg. . Az elnök erre megjegyezte, hogy Kalmán vallomásában azt mondotta, hogy erről semmit sem tud. Schwarcz kijelentette, hogy hajlandó esküt tenni arra, hogy Kálmán a kijleentéseket meg­tette. Tuka családjáról kijelentette a tanú, hogy ez magyar származású. Az ügyész azt kérdezte a tanutól, mondotta-e Sida neki, hogy a tótokat egy tót csendőrség, vagy pedig a jövendőbeli autonóm Szlovákia csendőrsége részére akarja megszerezni. Schwarcz megmaradt korábbi vallomása mel­lett, hozzáfűzi azonban, hogy a részletekre nem tud visszaemlékezni. Az ügyész további kérdésére, vájjon az volt-e a benyomása, hogy a cseh köz­társaság keretében működő csendőrségről van-e szó, holott a csendőrség élére magyar parancs­nokot akarnak állítani, a tanú azt válaszolja, hogy nem lehetett a csehszlovák köztársaság szol­gálatában álló csendőrségre gondolni. Galla védő kijelenti, hogy a törvényszéken nem a benyomások, hanem csupán a tények lehet­nek döntők, amire az elnök figyelmezteti, hogy a tanúvallomás értékének a megítélése a bíróság feladata. Az ügyész kijelenti, hogy éppen azért kell megállapítania közelebbről a tényeket a bűnösség vagy büntetlenség kérdésében, mivel a vallomás nem volt egészen világos. Tukának azt az állítását, hogy Tuka családja a tanút, mint szegény diákot és a tanúnak az anyját támogatta, Schwarcz őrnagy valótlannak mondja. Lida csendőrkapitány vallomása Ezután Sida József volt csendőrkapitányt hall­gatják ki, aki elmondta, hogy Kassán egy törzs­tiszt mellett volt adjutánsként beosztva. Amikor értesült arról, hogy Komáromba kerülhetne, Schwarcz őrnagynál informálódott annak az osz­tagnak a körülményéről, amelynek parancsnoka szeretett volna lenni. Sohasem tartozott a tót nép­párthoz és nem is írt annak lapjaiba. Tukával Rózsahegyen ismerkedett meg, ahonnan ő szárma­zik, később mindössze egyszer-kétszer találkozott vele, amikor Pozsonyban sógora részére állást keresett. A vafflott­ás befejezése után az ügyész Schwarcz őrn­aigy m­ecgesiktetését ajánlotta. Ezzel szemben Weissherz, Snacky véd­ője, hivatko­zott arra, hogy a tamu vaffromássálban ellentikradésok fordultak elő. Sidóvall szembesítve Schwarcz őr­nagy megismétli állításait. Az ügyész Sida megesketése ellen foglal ál­lást, minthogy Sid­a összeestőnnivéteibe­n való rész­vétel gyanúja alatt áll. Giallla védő a tanú meg­esik élését kéri. Tanácskozás után a bíróság­­Schwarcz őrnagyot megesketi vallomására. Megkezdték Werner Lajosnak kihallgatását, aki Snackyval együtt szolgált a 25. gyalogezred­ben. Vallomása lényegtelen. Sida Józsefet holnap fogják Belanskival szembesíteni. Negyed három órakor a tárgyalást félbeszakí­tották, folytatását az elnök holnap reggel 8 órára tűzte ki. Egy bécsi újságíró tendenciózus és hazug tudósítást küldött lapjainak a Tuka-perről Pozsony, július 31. A Tuka-per mai tárgyalásának elején különös incidens ügye vetődött fel. A bécsi sajtó ugyanis a bécsi Geriectspresse-Dienst által kapja a po­zsonyi per anyagát. Ez a kőnyomatos Schnabl nevű újságíróját, küldte le Pozsonyba. A teg­napi tárgyaláson a bécsi lapokban olyan tudósí­tások jelentek meg, amelyeket Pozsonyban nagy megdöbbenéssel olvastak. Így a Neue Freie Presse, a Stunde és a Neues Wiener Tagblatt ennek a kőnyomatosnak a jelentése alapján a tárgyalás egyik részletéről azt írták, hogy: »Tuka az elnök ama kérdésére, honnan szerezte a pénzt a Rodo­brana-szervezethez, ezt felelte: »Magyarországból jött a pénz Csehszlovákiába, Hollandián keresz­tül!« Amikor reggel megnyitotta az elnök az ülést, Halik prágai ügyvéd. Tuka védője emelkedett szó­lásra és bejelentette az elnöknek, hogy a bécsi la­pok egy része a valóságnak meg nem felelő tudó­sítást közölt. Bebizonyítást nyert ugyanis, hogy Tuka nem tette meg az egyes bécsi lapokban kö­zölt kijelentést, ellenkezőleg. Tuka tiltakozott a vád ama állítása ellen, hogy ő külföldi hatalom pénzével folytatta volna propagandáját.A Hollan­dia szót az egész per folyamán nem is ejtették ki. Ezek a tudósítások az ügyvéd szerint még más valótlanságokat is tartalmaznak. Kéri az elnököt, hasson oda, hogy a tárgyalásról ne adjanak ki elferdített tudósításokat. Az elnök kijelentette, hogy nincs módjában befolyást gyakorolni ebben az irányban, kérte, forduljon a védelem közvetlenül a bécsi lapokhoz helyreigazítás céljából. •J. A1. ügyvéd tényleg felhívta telefonon az illető bécsi lapok szerkesztőségét és Schnabel eljá­rása ellen tiltakozva, helyreigazítást ígért. A szerda esti Neue Freie Pressében már meg is je­lent a helyreigazítás azzal, hogy a tudósítást telefonon adták le és valami félreértés történ­hetett. Schnabel egyébként szerdán reggel már meg sem jelent a tárgyaláson és mint kiderült, még kedden este elutazott a bécsi villamossal, így tehát nem lehetett tőle felvilágosítást kapni. . Halik ügyvéd bejelentésére a csehszlovák újságírók maguk is felháborodtak az eseten. Elha­tározták, hogy a csehszlovákiai újságírószervezet által sürgönyileg jelentik be tiltakozásukat az osztrák újságírószervezetnél. Ballada a botról Mélyen tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Ne mél­tóztasson haragudni, hogy személyes kérdésiben interpelt állam. Az eset olyan mulatságos,­­hogy érdemes megtellgatni. Úgy kezdődött a dolog kérem, hogy két­ nap­pal eze­lőtt háborús sebeim kegyetlenül kezditek fájni. A lábaimban felejtett sziilánikok cudarul ficánkoltak. Először csak egyszerű sántítás­sal­­ke­zeltem, későb­b aztán elmente­m orvos barátomhoz, aki megvizsgálta. — Kérlek szépen, úgy látszik, hogy ezek a szilánkok is a háború jubileumát t­nnik&pilin­k, — konstatálta jókedvűen, mert hogy nagyon vicces fiú a barátom. Még hozzá is tette: — A kis bolsik. — Mégis mit csináljak? — Holnap megnézzük a röngtennel. Addig ne nagyon járkálj, ha pedig muszáj mászkálni, ve­gyél magadnak egy jó erős botot és támasz­kodj rá. Méltóztatik tudni, manapság muszáj mász­kálni az eanbenneik még a szdilámkok társaságában is és ezért a bot mellett szavaztam. Bementem egy Rákócz­ úti üzletibe és kértem egy botot. — Milyet parancsol? — kérdezte a kisasszony. — A legolcsóbb­bat. Mutatott egy barna színű egyszerű kampós botot. Kipróbáltam. Nagyszerűen lehetett rá támaszkodni. — Mennyibe kerül? — Két pengő hetven. Ötpengőssel fizettem. A pénztárnál visszaad­tak két pengőt és három fillért. Bár fejlövést is kaptam a háborúban, annyira mégis tudok szá­molni, hogy ez nem stimmel. Meg is kérdeztem: — Mi ez a 27 fillér, amit hozzászámítanak? A kisasszony udvariasan felelte: — Luxusadó kérem. Tíz százalék. Adott is egy bárcát, nyugtázta a pénzügymi­niszter úr nevében, hogy a rokkant­botra kivetett luxusadót felvette.­­ Bevallom, egy kicsit szomorúan bicegtem ki az üzletből, de aztán később megnyugodtam. Milyen jó, hogy nem mankót kellett vásárolnom. Mert a mankó után a luxusadón kívül bizonyára még külön vigalmi adót is kell fizetni. TÉNYLEG MEGSZŰNIK 70 éves cégünk, miért is a raktáron levő női gyapjúszöveteket és mosókelméket stb WÉISYELEn @LCS©il ELADJUK JÓZSEF RT., IV. CALVIN TÉR

Next