Pesti Napló, 1929. december (80. évfolyam, 274–297. szám)
1929-12-01 / 274. szám
Vasárnapi szám — Ara 32 fillér Budapest, 1929 80. évfolyam 274. szám Vasárnap, december 1 SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. és. TELEFON József 455—50-től 56-ig, József 464-18. J. 464—19. Szerkesztőség Becsben: L.ioblmarkt 7. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 4,5 pengő Negyedévre 10.80 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 18 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap . ... 32 fillér U0 ki?® írta: gréi KLEBELSBEEG KUNO Mikor a németek fegyverszünetet kértek a nyugati fronton, óriási öröm robbant ki a győztes nemzeteimél. Már kissé alábbhagyott ez az ujjongás a Párizs körüli békék megkötésének idejére, pedig ha győzők valaha azt írták bele a szerződésekbe, amit akartak, ez a ver-Beillesi, trianoni és saintgermaini békeokmányoknál történt. Az idő tovább múlt és az európai győztesek öröme mindig csendesebb lett, mert nyilvánvalóvá vált, hogy eltekintve Európa keletétől, az, amit a felülkerekedett nyugati nemzetek kaphattak, korántsem állt arányban azokkal a veszteségekkel, amelyeket a hosszúra nyúlt tusa során szenvedtek. Lassanként köztudomású lett, hogy ennek a háborúnak voltak többen győztesei, de igazi nyertese csak egy volt, az Északtamerikai Egyesült Államok. . Kezdetben csak arról beszéltek, hogy a politikai súlypont átment a földgömb másik felére, abból a háromszögből, amely Berlin, London és Párizs közt volt, abba a háromszögbe, amely Washington, Newyork és Csikágó között terül el. De a tapasztalás azt mutatja, hogy a politikai erő sohasem marad magában. Elsősorban is magához ragadja és magával ragadja a pénzt; ekkor már a hatalom és a pénz egymás között vannak jó társaságban. Ezekhez lassanként és szerényen oda szokott csatlakozni a kultúra is. Európa nagyon sokáig úgy okoskodott, hogy anyagiakban előtörhet ugyan Amerika, de művelődési téren olyan óriási előnyünk van, amelyet hamarosan behozni nem lehet, sőt talán egyáltalában nem. Még a diplomaták is, akik a viszonyokat megfigyelték, többnyire azt jelentették, hogy a korábbi hatalmas bevándorlás folytán az Egyesült Államok népessége éppen Európának műveletlenebb keretéről évente akkora tömegeket kap, amekkora embermennyiséget egy állam megemészteni nem tud, amiből társadalmi, nemzetiségi, felekezeti és művelődési bajok származhatnak. A fejlődés azonban ezeket a jóslásokat nem igazolta, az Egyesült Államok hihetetlen gyorsasággal asszimilálták az évenként beözönlött elemeket, újabban pedig, amikor a népesség már olyan magasra szökött, hogy további munkásseregek odaözönlése nem volt többé kívánatos, el is zárkóztak a nagyobb arányú s különösen a műveletlenek bevándorlása elől. A kedvező kereseti lehetőségekből fakadó jómód hatalmas vonzóerőnek bizonyult, amely gondolkozásban és értelemben asszimilálta már az első nemzedéket is, a népiskoláknak fényűzően kiépített hatalmas hálózata a beolvasztás munkáját nyelvi téren is elvégezte részben a második, részben a harmadik nemzedéknél. Kétségtelen azonban, hogy az Egyesült Államoknak a 130 millióhoz közeledő népessége ma már — magyar műszóval élve — egy politikai nemzetté olvadt össze, amely az angolszász kultúra amerikai ágának döntő szellemi befolyása alatt áll. Ilyen irányú és óriási arányú fejlődés világában egészen csodáletos méreteket öltött az, amit az amerikaiak kultúrpolitikai, főleg iskolaszervezési téren tettek, úgyhozy ennek láttára az olyan európainak, aki földrészének ősi büszkeségében nem akarja magát áltatni, be kell látnia, hogy Amerika a kultúrák versenyében is feltartóztathatatlanul nyomul fel a legműveltebb európai nemzetek mellé. Európa helyzete még a legkedvezőbb a szellemi, különösen a történelmi tudományok terén, mert az emberiség fejlődésének, főszínhelye a legújabb korig mégis csak Európa volt, itt vannak a múlt írott emlékeit magukban foglaló hatalmas levéltárak, itt vagy a közelben vannak nemcsak az ép műemlékek, hanem a nagy lelőhelyek és ásatási területek is, Egyiptom, Mezopotámia, Kis-Ázsia, Görögország, Itália. Ezek elvitathatatlan, de nem elvihetetlenelőnyök. Mind gyakoribb az az eset, hogy amerikai pénz és amerikai szakemberek ásatnak a Földközi-tenger körül fekvő ősi kultúrterületeken és azokból a képekből és szobrokból is, amelyek a nagy múzeumokban beláthatatlan időre immobilizálva nincsenek, hanem még magánkézben vannak, mindig több és több vándorol át az óceánon, oly magas árakat képesek és hajlandók megfizetni az amerikai mstecénások. Nem is szólva arról, hogy Munkácsy főműve, Krisztus Pilátus előtt, is megtette ezt a hajóutat, különösen legújabban dúsgazdag amerikai műbarátok a legnagyobb mesterek műveit nagy mennyiségben vásárolták össze. Szimbóluma mindez annak az eltolódásnak, ami még a szellemi tudományok reánk aránylag legkedvezőbb terén is szemünk láttára történik. A természettudományoknál ez a folyamat hasonlíthatatlanul még gyorsabb. Mert míg a szellemi tudományoknál könyvtár, múzeum és levéltár aránylag még olcsóbbak, addig a laboratórium és klinika igen drága. A természettudományi készülékek és műszerek mindig komplikáltabbak, mindig nagyobb arányúak lesznek s hogy az indukció ne csaljon, a kísérleti állatoknak mindig nagyobb számára lesz szükség. A kutatóintézetekben pedig a legkülönfélébb specialistákat nagy számban alkalmazzák, úgyhogy rengeteg emberkéz fogja meg a legkülönfélébb szempontokból a kutatásnak koncentrikusan középpontjába állított problémákat, ami szükségképpen igen nagy kollektív eredményekhez vezet. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a fajok tehetségességében való minden különbség mellett hasonlíthatatlanul jobb helyzetben van az, aki 130 millióból szelektál, mint Európa nagy népei, ahol a kiválasztás 65—50—40 millióból történik. De a szelekciónál nemcsak az alapul szolgáló nagyobb szám döntő Amerika javára, hanem a gazdagság és a szervezet is, mert míg Európának a világháborúban leszegényedett társadalmai saját erejükből a gyermekeknek csak kisebb részét képesek taníttatni, addig Amerikában a kedvező szerzési lehetőségek mellett az utódok neveltetése, sőt a saját továbbképzésről való gondoskodás is hasonlíthatatlanul könnyebb feladat. Ehez járul még az ösztöndíjaknak, collegeknek és ezek hátterében álló hatalmas alapítványoknak mammutszervezete, amely valósággal kezénél fogja meg a tehetséget és vezeti szerető gonddal végig az iskolákon át, ki a szabad életbe. Európa vezető kultúrnemzeteit a sok tekintetben jogos művelődési önérzet ma még visszatartja attól, hogy ezt beismerjék, bár a németeknél szemmel látható a felcsatlakozás, amit a sokemeletes házaknak Hamburgban és Berlinben való megjelenése mintegy szimbolizál. Nekünk, számra nézve kis nemzetnek, azonban mindent egészen tisztán kell látnunk és a művelődés egyes fajtáit onnét kell vennünk, ahol ezt legtökéletesebben kaphatjuk. Áll ez elsősorban az elméleti és alkalmazott tudományoknál és méginkább a gazdasági tudományoknál. Jövőben közgazdaságtanra már nem lennék hajlandó egyetemi tanárrá kinevezni olyan szakférfiút, aki nem töltött hosszabb időt az Egyesült Államokban. A gazdasági életnek ott születnek meg legmodernebb szervezési formái és termelési módszerei. A gazdasági életnek egész metodikája ott olyan új és eredeti, hogy mindezeknek ismerete nélkül nemzetünket gazdaságilag helyesen beállítani nem is lehet. Hogy milyen expanzív már kultúrpoli-etikai téren Amerika, azt leginkább nagy alapítványai mutatják, amelyek működési körüket kiterjesztették Európára is, s nem állnak meg ösztöndíjak osztásánál, hanem vállalták például a világ egyik legnagyszerűbb műemlékének, a versaillesi királyi kastélynak, helyreállítását Franciaországban, Poroszországban pedig már ott a kezük a német természettudományi kutatás hagyománydús gócpontjában, Heidelbergben, Gauss városában, ahol a porosz állam számára matematikai intézetet építettek. Nálunk is az érdemes Rockefeller-fellew, Johann Béla kutatásaihoz gyönyörű közegészségügyi intézetet kapott. És most nagy örömmel töltött el az a hír, hogy itt már folyamatban levő ösztöndíjakciónknak mintegy intézményes folytatásaként a Rockefeller-alapítvány az 1927. évi XIII. törvénycikkel autonóm módon szervezett ösztöndíjtanácsunknak három évre 24.000 dollárt juttatott avégből, hogy amerikai stúdiumokra ösztöndíjakat engedélyezhessen. A Rockefeller-alapítvány ezeknek az ösztöndíjaknak egyéni adományozását rendszerint magának tartotta fenn és ez elv alól kivételt csak három esetben tett, a német Notgemeinschaft der deutschen Wissenschaft-nál, a Council of medical research-nél és a magyar ösztöndíjtanácsnál. Mert csak ennek a három szerveezetnek minden politikai befolyástól ment öszszetételében lát garanciát abban a tekintetben, hogy az ösztöndíjat tisztán tárgyilagos szempontból adományozzák. Ekként intézményesen is megvan a nagy kapcsolat az amerikai egyetemekkel és kutatóintézetekkel, amelyet gondos munkával majd tovább kell építeni. Művészeti téren a Falconieri-palota ösztöndíjasai révén kapcsolatba jutunk azzal az olasz »újklasszicizmussal«, amely a barcelonai világkiállításon a világ összes nemzetei között már az első lett. Az olasz életnek általános fellendülése már érezteti hatását az olasz szellemi tudományok fejlődésében is, amely téren szintén eredményesen kereshetjük a kapcsolatokat, amint azt olasz kollégámmal iménti látogatása alkalmával meg is beszéltük. A gazdasági és a természettudományok terén pedig mindinkább bele kell kapcsolódnunk az amerikai tudományosságba is, mert ezen a téren szintén diadalmasan lobogtatják a világáramlatok az U. S. A.-nak sokcsillagos zászlaját. Általában meg kell látnunk az új idők jelét, mert jaj annak a nemzetnek, amelynek a kultúrpolitikája csak bi-zonytalankodó léptekkel halad és nem látja tisztán azt az utat, amelyen a világtörténelem halad előre, minden évtizedben gyorsabb más gyorsabb ütemben. Amit az imént elmondottam, az kétségtelenül egyik fő iránya lesz a harmincas évek kultúrpolitikájának. Jöjjetek hát csak, harmincas évek!