Pesti Napló, 1930. május (81. évfolyam, 98–122. szám)
1930-05-01 / 98. szám
Csütörtök? PESTI NAPLÓ tékben kezében tartja az emberiség sorsát és hogy jövőnk nagyon sokban attól függ, hogy ezek a csoportok fokozatosan mennyire tudnak nemzetközi felelősségük tudatának magaslatáig emelkedni. Ha saját érdekeik őrzői akarnak maradni, országaik és kormányaik szolgái, anélkül, hogy tevékenységüknek az egész emberiség sorsára viasló tekintettel szabnának határt, kilátásaik sötétek. A békére vonatkoztatva legbensőbb meggyőződésem, hogy miután az ideális megoldás, a nemzetek általános megállapodása a háború törvénytelenségéről, nincs kéznél, az egyes államok között kötött döntőbírósági szerződések hálózatára van szükségünk. A Népszövetség, amely a maga területén szükséges, meglassította az államközi bíráskodás folyamatát. Az a véleményem, hogy az egyes államok közötti döntőbírósági szerződés szükséges korroráriuma a Népszövetségnek, annak céljaiba semmiképpen sem ütközik, sőt inkább sokban hozzájárulna ahoz, hogy a Népszövetség mai árnyékhatalma megerősödjék. Minden egyes államközi döntőbírósági szerződés szilárd kötelék, amely mozdulatlanságra kárhoztatja a háború hadiszekerét. A nemzeti érdekek örökké különbözők lesznek és viták mindig fognak keletkezni. A béke fentartásának reménye abban rejlik, hogy olyan gépezetet készítsünk elő, amely a lehető legjobban biztosítja a szükséges huzavonát és alkalmat ad arra, hogy az első fellángolással szemben a második gondolatok hűvös bölcsessége kerüljön uralomra. Ez a gépezet nem lehet a Népszövetség egymagában, sem az államközi döntőbírósági szerződések hálózata, hanem csak a kettő kombinációja. Ha ezt a munkát betudnék fejezni, olyan biztonságban volnánk, amilyen biztonság egyáltalában elérhető. Semmi sem pusztítja el biztosabba azt a lappangó félelmet, amely — a háború előtti évekből tudják — legbiztosabban vezetvégül a háborúra, mint azilyen államközi döntőbírósági szerződések tökéletes hálózata. N nike hogy elegáns legyen Ezt mindenkinek lehetővé teszi párizsi modelek után készült scaföplaiat és utolérhetetlen olcsóságával FRIE VI. kerület, Király ucca 8. szám. (Udvarban) Volnék mint Lantos Sebestyén Irta: Weöres Sándor Volnék mint Lantos Sebestyén kóborolva kopott estén árva hajlékot keresvén. Kivert minden birkapásztor, bíró úr elűzött százszor, fahid alatt a szállásom. Fahid alatt kicsi condra ráma vén rongyokba gyúrva, tisztülpattant szókra gyúrva: »Gyeri kedves, tessék-tessék...« És én mellé heverednék és mint a köles fizetnék. Kis kezekkel ölbe kapna, ölelgetne, csókolgatna, százszor is megsimogatna. Mozgékony tenyér a tálja, agg kenyérrel megkínálna és jól esne mint a párna. Szinnylé-marta árokparton kuporogva barna hanton meghallgatná árva lantom bestye tar fejű pogányról, hires neves egri várról s nem nevetné bitangságom: Kivert minden birkapásztor, bitó ur elűzött százszor, fahid alatt a szállásom.. .a Meddő vágyam szét szeretve, álom-cérnát örögetne... Réggel csókkal költögetne. ) I 26345 Írta: Karinthy Frigyes Kivégzés. A komor fogházudvaron félkörben állanak az Őrök, mögöttük néhány kíváncsi közönség. Belül, a fal mellett magános faoszlop, két durva lépcső magasságában — a bitófa. Előtte, pár méternyire, hosszú asztal, a barátságtalan reggeli felhők alatt, — az asztalon néhány irat, tintatartó, a jegyző számára. Kivonulnak a hivatalos személyek. Elől az ügyész, két fogalmazó, egy jegyző. Szótlanul foglalják el Sielyeket az asztal mellett.A jegyző papírt tesz maga elé, az ügyész az iratokat nézi. A bitófa mellett, észrevétlenül, megjelent már a hóhér, pribékjeivel, szakavatott kézzel vizsgálják a felszerelést. Az ügyész, szemüvege mögül, felnéz, aztán hangosan megszólal: — Vezessék elő az elítéltet. Két fogházőr tiszteleg, katonásan indul Csönd. Két perc múlva, a fal fordulóján, feltűnik a menet, — hat őr között, gallér és nyakkendő nélkül, szőke fiatalember, ő is katonásan lép, mint a többi. Mikor közelebb jönnek, látni, hogy cigaretta van a kezében, nyugodtan szippant Az elítélt. " A hat őr félfordulatot tesz, oldalt lép, — az elítéltet odaállítják azasztal elé. Most ott áll, egyenesen, haptákban. Két slukkot tesz még, aztán eldobja a cigarettát. Mosolyog. Vár. Az ügyész feláll, kezében hat. Egyhangú, hadarva mormogó hangon olvasni kezd: »A magas törvényszék nevében... Ez és ez... így és így... Mindezekért az elsőfokú bíróság... tízévi hivatalvesztés... kötél általi halál... A másodfokú bíróság... elutasította... minek következtében ...« Már két perce tart a felolvasás. De úgy látszik, vége felé jár. »...minekutána tehát a kegyelmi kérvény is visszautasíttatott, az ítélet végrehajtását az ügyészség huszonhatezerháromszáznegyvenötös számú rendeletével elrendelte s ennek értelmében átadom elítéltet az igazságszol...« Ekkor, váratlan fordulat. Az elítélt felemeli kezét. " Lázas moraj. Mi tesz itt? Ellenállás? Könyörögni akar életéért — vagy ráveti magát a hivatalos személyre? Vagy valami hallatlan enunciációt tesz? Az ügyész idegesen torpan meg egy pillanatra. — Mi az?... Mi azt... — Bocsánat, — szólal meg az elítélt, tisztán csengő, rendkívül udvarias hangon, — ha volna szíves... nem jól éltettem... hányadik számú rendeletével? Az ügyész belenéz az iratba. — Huszonhatezerháromszáznegyvenöt... Az elítélt összehúzza szemöldökét, mint mikor a diák magát. — Huszonhat... ezer... háromszáznegyven... öt... Húszon ... hatezer... háromszáz ... negyvenöt... Húszon... hatezer... háromszáz... negyvenöt... Aztán, derült arccal, egy hasonlíthatatlanul előzékeny gesztussal: Köszönöm. Parancsoljon folytatni, ügyész úr. Ott méltóztatott abbahagyni: átadom elítéltet... - - . . Ha a sajtó állandóan azon derlgózik, hogy előmozdítsa a béke ügyét, — ami modern gazdasági viszonyok mellett, mint mindannyian tudjuk, sokkal hasznothajtóbb dolog még a győzőknek is a győzelemnél — óriási, szolgálatot tehet azzal, hogy állandóan hangoztatja ezt a döntőbírósági elvet. Ha beszélünk a háborúról... Van még egy gondolatom, amely a békére vonatkozik. Ha sokat beszélünk a háborúról, abból végeredményben mindig háború lesz. Ha a háborút egyáltalában meg kell említeni a szószéken, vagy a sajtóban, inkább úgy kell rá célozni, mint valami elképzelhetetlentítuffra és nem mint mindennapi gondolatra. A kormányok gondolatvilágát végeredményben alapjában befolyásolja a kormányzott népek gondolatvilága. Ha a nép tabunak tekinti a háborút, akkor ez a legbiztosabb módja annak, hogy minden harcias politika megbukjék. Az emberiség kereskedelmi haladása bizonyítja, hogy végül sikerülni fog az ellentéteket ellenőrizni és irányítani a nemzetek között is. Ránk, akik ebben a korban élünk, minden egyes országra és minden egyes emberre elsősorban az a feladat tartozik, hogy fentartsuk a békét a mi korunkban. 1930 május 1 Folkusházynak a BESzKAR alelnökségéről való lemondását követeli a baloldal Tekintélyes Ripka-párti városatyák a baloldallal akarnak tartani és szembefordultak Kozma Jenővel , tudósítónktól. A jövő hónapban lesz a BESZKAR közgyűlése. Ezen a közgyűlésen előreláthatóan nagy viharok lesznek, mert a baloldali bizottsági tagok azt kívánják, hogy Folkusházy Lajos mondjon le a BESZKAR alelnöki állásáról. A vezérigazgatói székből való távozást nem fogják követelni, de hiába is követelnek, hiszen Folkusházynak szerződés biztosítja ezt az állást. A baloldal tervezett akciójáról tudomást szerzett Folkusházy is. Kedden este bizalmas vacsorán együtt voltak: Sivecz polgármester, Wolff Károly és Kozma Jenő, a két jobboldali Párt vezére, Folkusházy Lajos vezérigazgató és még többen s ezen a vacsorán szóba került, hogy az ellenzék akcióját miképpen lehetne megakadályozni. Arról van szó ugyanis, hogy a BESZKAR közgyűlésén bizalmatlansági indítványt akarnak előterjeszteni Folkusházy Lajos ellen s ezáltal akarják rákényszeríteni arra, hogy alelnöki állásáról lemondjon. Azt, hogy mi történt a kedd esti vacsorán, pontosan nem tudja senki. Kozma Jenő pártjának néhány tekintélyes tagja azonban azt az információt kapta, hogy Kozma Jenő állítólag ígéretet tett a vacsorán Folkusházy Lajosnak, hogy pártja, a községi polgári párt meg fogja védelmezni, minden támadással szemben a BESzKAR alelnökét, illetve vezérigazgatóját. KozmaJenőnek ez az állásfoglalása számos pártjabeli terkéntélyes bizottsági tagnak egyáltalán nem tetszik és a szerda délutáni közgyűlés alatt az egyik tanácskozóteremben többen összeültek, megvitattak,pártvezérük állásfoglalását, majd egyikük Kozma Jenőért ment s felszólította, hogy azonnal jöjjön le hozzájuk,, mert fontos közlendőik vannak számára. Kozma Jenő meg is jelent tanácskozó párthívei között, akik a kiszivárgott hírek szerint tiltakoztak az ellen, hogy Kozma a községi polgári párt megkérdezése nélkül bármiféle irányban kötelező ígéretet tegyen a párt nevében, annál inkább, mert ha a baloldal részéről Folkusházy ellen bizalmatlansági indítvány hangzana el, nem hajlandók szembefordulni e bizalmatlansági indítvánnyal. A tanácskozás résztvevői szenvedélyesen magyarázták pártvezérüknek, hogy eljárása véleményük szerint helytelen volt. Közelednek a községi választások — hangoztatták — s a választó-, közönség előtt nem lehetne megmagyarázni, ha Folkusházy védelmére kelne a párt. Éppen ezért, ha kell, a pártvezér akaratával szemben is csatlakozni fognak a baloldal esetleges bizalmatlansági indítványához, sőt nemcsak Folkusházy Lajos távozását tartják kívánatosnak, hanem teljes rendszerváltozást követelnek a BESzKAR vezetésében. 1 -" « Kozma Jerőt megdöbbentették tekintélyes párttagjainak kijelentései. A községi polgári párt egysége az utóbbi időben amúgy is megingott, mert a párt liberális érzelmű tagjai nem nézik jószemmel azt a politikai barátságot, amely Kozma Jenő, a párt elnöke és Wölfl Károly a keresztény községi párt elnöke között fennáll. Nem lehetetlen s ezt mind nyíltabban hangoztatják az elégedetlen községi polgári párti liberális érzelmű bizottsági tagok, hogy szakításra kerül a sor Kozma •Jenő ,és közöttük.. Az elégedetlenséget,. úg.v.iáttszik, a Felkasházy-kérdés fogja kiváltani. Várospolitikai körökben nagy érdeklődései ^lint^ek'-ft. BKSzÍvÁR közgyűlése elé, amely esetleg arra fog vezetni, hogy a községi polgári párt tagjainak egy része szembefordulva pártvezérével, a BESzKÁR közgyűlésén támogatni fogja a baloldal akcióját, aminek levonják konzekvenciáit is. P. Gy. Óra után menne óra s bucsucsókos kakasszóra újra várna régi róna, ö meg esti vak haraggal régi kéjbe újra nyargal más kivert szegény bitanggal . . .