Pesti Napló, 1930. október (81. évfolyam, 222–248. szám)
1930-10-01 / 222. szám
Budapest, 1930 81. évfv 222. sz ELŐFIZETÉSI ÁRAK» 77 hóra . . . 4.5 pengő esyedévre . 10.80 pengőre. . . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 16 fillér ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér Ára 16 Httél Szerda, október 1 SZERKESZTŐSÉG» Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL! Erzsébet körút 18—20. o. TELEFON : József 455—50-től 56-ig, József 464—18, J. 464—19. Szerkesztőség Bécsben: I., Kohlmarkt 7. Briand válaszol«.* 1A legszebb Briand-beszédek egyike ez a mostani, — de Briandnak csaknem valamenynyi beszéde: a legszebb Briand-beszédek egyike; főleg azok a beszédek, amelyeket nem aNépszövetségnek, vagy a kamarának nyílt illéseiben mond, hanem amelyekben küldöttségeknek válaszol, banketteken rögtönöz. Ez a mostani beszéd, amelyben a Nőegyesületek Nemzetközi Szövetségének válaszol és a nőket hívta segítségül Páneurópa megteremtéséhez, polémia volt, válasz arra a tízmillió német szavazatra, amely a szélsőségek felé akarta tolni Németországnak szekere rúdját, ide méginkább válasz arra a politikára, amely a német választási eredmények ürügyén a világpolitika egész locarnói frontjátvissza akarná vonatni. •»Mi lesz Briand-nal?« — kérdeztek, ming járt a német választások után. Volt egy pillanat, amikor úgy látszott, hogy ez a tízmillió szavazat nem is annyira a német kormányt dönti le helyéről, hanem a francia külügyminisztert, azt a francia külügyminisztert, aki Stresemannal csinált politikát a világ számára, és akit egyszerre mint valami ideológust kezdtek kezelni, fantasztáját a Páneurópának és az egész európai békének. Briand — az ideológus! Alig van ma olyan reálpolitikus, mint a világpolitikának ez a zseniális bohémje, akinek rögtönzéseiben is: koncepció van, fantáziájában több — útmutatás, könnyedségében több mélység, mint akár saját hazájabeli ellenfeleinek egész sorában. Nem Briand az utópista, hanem azok, akik azt hiszik, hogy a világpolitikát és a diplomáciának egész gépezetét vissza lehet szerelni a háború előtti idők metódusaihoz; nem Briand az utópista, hanem azok, akik még mindig két részre akarják osztani a világot, háborúnyertesekre és háborúvesztesekre, és ebben a frontban megmerevíteni a mai helyzetet, annak minden súlyos nyomorúságával, abszurdumával, gazdasági kríziseivel, erkölcsi süllyedésével. Egy valami van, ami irreális a Briand egész koncepciójában, az, hogy ezt a koncepciót a mai békeszerződések mellett is meg lehet valósítani, — hogy a békét meg lehet szervezni — a békétlenségnek és nyomorúságnak ama szervezete mellett is, amelyet ezek az úgynevezett »békeművek« jelentenek és képviselnek. Ez igazán utópia, de a realista Briand előbb-utóbb rá is jön arra, hogy ez utópia. »Nagyon sok érdek dolgozik a béke ellen«, — mondta fájdalmasan Briand. Valóban úgy van. Nagyon sok érdek dolgozik a béke ellen, — de ilyen békellenes érdek a békeellenes békeszerződések fentartása is. Mindenki tudta, hogy a német választás nem babra megy és az igazi küzdelem majd a választások után kezdődik; mindenki tudta, hogy a német választások még úgynevezett személyi politikában is legalább annyira érintik Franciaországot, mint Németországot, és tartottak tőle, hogy talán Franciaországban is egy szélsőséges politika kap föl arra a sárkányra, amelyet a német választásokon nyergettek fel; igen, attól tartottak, hogy a sokmillió német szélsőséges szavazat papírhulláma összecsap az egész Locarno-politika fölött és elsodorja vagy lesodorja a Briand pozícióját is. Úgy látszik nem ez történt. Ez a beszéd nem a defenzíva hangja, hisz kegyetlen élesvágásokat mér a béke üzleti ellenségeire; nem a búcsúbeszéd hangja ez, a sok fájdalmas és keserű motívuma mellett sem az. Briand hangsúlyozza, hogy helyzete megnehezedett és a német választások után megerősödött, veleszemben az ellenséges tábor, de azt mondja, hogy mindezek ellenére is mellette van a népek akarata/a francia népé is; világgá kiáltja a béke hadüzenetét: »mi, a béke barátai a német választások után sem veszítjük el bátorságunkat és kitartunk mindenkivel és mindennel szemben«. Briand mint francia politikus is koncedálja, hogy a német választásokban nagy szerepet játszik a német nyomorúság is, »a szenvedések a szélsőségek felé hajtják a népeket, Németországban ezen a télen 4 millióra fog emelkedni a munkanélküliek száma«. Ez a választás a német kétségbeesésnek választása volt. Majdnem azt mondhatnók, hogy a fuldoklásnak kapkodása — a szalmaszál után, amelybe, ha nem is kapaszkodik be, de amelyen átkiálthat a partra, a szenvedés artikulálatlan hangja volt ez a választás, amelyet semmi judiciumon leszűrni nem lehet, amelynek legfeljebb magyarázata van — oka, mert célja nincs, csak hangulata, de meggondolása nem. Csak demagógiával nem lehet megmagyarázni ezt a választási eredményt, amelyben nem kevesebb történt, mint az a világtörténelmileg majdnem példátlan tünemény, hogy egy nép, amely visszakapja sorsának intézését, vissza akarja azt adni a kezéből a különféle hitlerista diktátorok kezébe. Briand lelátott a dolgok mélyére, mélyen a szavazócédulák, proklamációk, plakátok papírtengerén túl, meglátta a szenvedéseknek azokat a sötét és mély áramlatait, amelyek ezt az egész tengert mozgatják és rengéseit előidézik. Ettől már csak egy lépés meglátni azt, hogy egész Közép-Európa szenvedései (s ami evvel egyet jelent, egész Európáé is) a békeszerződések igazságtalanságából és kegyetlenségéből erednek, sí Németország a huszonnegyedik óra előtt A birodalmi kormány programja revízió alá veszi a háború utáni évek gazdasági világszemléletét — A költségvetést egymilliárd márkával csökkentik — Leszállítják a közalkalmazottak fizetését — Egyszerűsítik a közigazgatást — Olcsóbb lesz a pénzügyigazgatás — Könnyítések a jövedelmi és forgalmi adó terén — 215 000 állami lakás épül hátbéradóból — A mezőgazdasági termékeket standardizálják Három évre megszabják a közkiadások maximumát — Alkalmazkodni kell a világgazdaság nagy fordulatához, az árnívó csökkenéséhez . Munkaadóknak, alkalmazottaknak alacsonyabb fizetést, alacsonyabb életstandardot kell vállalniuk Az új Brüning-program a német nép minden rétegétől áldozatot követel Berlin, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A Brüning-kormány nagy érdeklődéssel várt programját kedden délután nyilvánosságra hozták. A kormányprogram hivatalos címe: »A birodalmi kormány gazdasági és pénzügyi tervei A program beveztő része megállapítja, hogy az útj tervek a mai idők nagy gazdasági nyomorából születtek meg. Az árak összeomlottak, a nyersanyagok és a mezőgazdasági termékek világpiaci pozíciója megrendült. Kiderült, hogy revízió alá kell venni a háború utáni évek gazdasági világszemléletét, amely abból indult ki,, hogy a népek lényegesen magasan azárak mellett élnek,, vagyis az arany vásárlóereje csökkent. A mostanában beállott árösszeomlás következményei természetesen még nem terjedtek ki a német nép valamennyi szükségleti cikkére, miután az általános olcsóbbodásnak még útjában állnak a magas termelési költségek, amelyek a fizetésektől bérektől, adóktól és társadalmi terhektől függenek. A gazdasági romlás eredménye a munkanélküliség állandó növekedése és az adóbevételek tartós csökkenése. Az 1930. év költségvetési előirányzatában ily körülmények között 750—900 millió márkás deficittel kell számolni. Ennek a deficitnek a fedezése külön alapból történik, mégpedig a következő három év költségvetési előirányzatának keretén belül. A következő évi költségvetést az 1930. évi költségvetéséhez képest kereken egymilliárd márkával csökkentik. . .A kiadások csökkentését a legkülönbözőbb intézkedésekkel hajtják végre, így elsősorban a közalkalmazottak fizetésének általános csökkentésével. A birodalmi elnök, a birodalmi kormány, a miniszterek és a képviselők fizetését húsz százalékkal csökkentik, a közalkalmazottak fizetését, ellátási illetékeit, várakozási illetékeit és nyugdíját pedig hat százalékkal. A birodalmi vasutaknál és a Birodalmi Bankban hasonló arányú fizetésleszállítást vettek tervbe. A birodalmi kormány reméli, — mondja a kormánynyilatkozat — hogy a köztisztviselői kar, amely mindenkor az állam legbiztosabb támaszának bizonyult, ezekben a nehéz időkben is magára veszi az átmenetileg szükségessé vált áldozatot a köz érdekében. A közalkalmazottak fizetésének csökkentése a tartományok és községek részére átutalandó birodalmi hozzájárulás összegét is csökkenteni fogja százmillióval. Ami már most a munkanélküliek biztosításának fontos fejezetét illeti, ezt a biztosítást a jövőben a birodalmi költségvetés megterhelése nélkül kell végrehajtani. A kormány alapvető reformot készít elő a munkanélküliek biztosítása terén. A költségvetési előirányzat kiadási tételeiben keresztülvitt csökkentések összege kereken háromszázmillió márkára rúg. A birodalmi kormány biztosítani akarja a takarékosság elvének egységesvégrehajtását s ezért megállapodást köt az egyes tartományokkal, amelyeknek értelmében a tartományi költségvetések felállításánál ugyanazok az elvek érvényesülnek, mint a birodalom költségvetési előirányzatában. A tartományok és községek költségvetési jogát minden tekintetben hozzá kell illeszteni a birodalom adópolitikájának alapelveihez. Birodalmi törvény útján lehetővé fogják tenni, hogy a birodalom, felülvizsgálhassa a tartományi és községi háztartásokat. A jogszolgáltatás büntető szankcióira nézve is megfelelő törvényjavaslatot készítenek elő. Tervbe vették a közigazgatás egységes egyszerűsítését is, amit a birodalom szintén a tartományokkal egyetértésben fog végrehajtani. Az adóügy terén ugyancsak messzemenő egyszerűsítésekre van szükség. A birodalmi pénzügy-és adóigazgatás ez időszerint több mint ötszázmillió márkába kerül, tehát az adóbevételek négy és fél százalékába. Ez az arány az angol költségvetésben mindössze két százalék. Németországban természetesen egyelőre még nem lehet elérni ezt az alacsony százalékarányt, azt azonban feltétlenül keresztül kell vinni, hogy a pénzügyi és adóigazgatás költségeit a minimumra kell redukálni. A birodalmi kormány ezért egész csomó adótechnikai újítást határozott el, amelyeknek végrehajtása a legrövidebb időn belül megtörténik. Ilyen például a jövedelmi adó adómentes határának húszezer márkában történő megállapítása. Az adómentes határ felemelésével igen sok jövedelmiadóalany nem szerepel többé az adóigazgatásban. Mentesítik többek közt a forgalmi adó alól azokat a vállalatokat, amelyeknek összforgalma, nem több ötezer márkánál. A pénzügyi program ezután a lakásgazdálkodás reformját ismerteti. Az 1931. évi költségvetés 215.000 állami lakás építését irányozza elő. Ezek között 165.000 kislakás lesz. A szükséges eszközöket a birodalmi kormány a hátbéradóból teremti elő. Az alapelv az lesz, hogy a nagyvárosból él