Pesti Napló, 1931. július (82. évfolyam, 146–172. szám)
1931-07-01 / 146. szám
Gratulálok írta: Friedrich István Megint győztek egységespárti uraim. Bebizonyult, hogy a hatóságok teljes gőzzel önöket támogatják. Az apparátus kitűnően működött. A zárórák kitűzése nagyszerűen sikerült. Nagyon jó volt, amikor itt is, ott is kitiltották az ellenzék bizalmi embereit. No de a nemhivatalos jelölteket sem hagyták ficánkolni. Bölcs előrelátásról tesz az is tanúságot, hogy egyes nem kívánatos jelölt urak idejekorán »őrizetbe vétettek«. Az újságíróknak sem ártott, hogy nem dughatták mindenhova az orrukat. Hej, mokány kis választás volt ez! Olyan igazi karakternemesítő, amilyennek egy nyilvános választójogú, alkotmányos küzdelemnek csak lennie kell. Lélekemelő volt. A kisebbségben maradottak lelkivilágára nagyon kedvező hatással volt. Az egész kampánynak azonban mégis csak az a 60 egyhangú választás a koronája. Ezeknél imponáló volt a rendszer óriási fölénye. Akkora volt ez a fölény, hogy már a jelölés aktusánál lehengerelt minden ellenzéki konspirációt. Gratulálok! Hálát kell adnunk a főispán és szolgabíró uraknak, hogy az elhivatottakat, a gondviselés adta nélkülözhetetleneket így teljes létszámmal visszaterelték a törvényhozás csarnokába. Alig hulltak el néhányan a providenciálisok közül. Majdnem valamennyien együtt vannak megint az egységben. Hogy egyes helyeken a hatóságok nem voltak résen és néhány nem kívánatos honatya mégis át tudta törni a konszolidáció drótsövényeit, az meg se kottyan. Az legfeljebb egy kis szépséghibája a nagy diadalnak, de nem számít. Gratulálok! A hatóságok igazán objektívek voltak. Nem tettek kivételt sem a gróffal, sem a pappal, sem a gazdával, sem a munkással. Egyformán jégretették valamenynyiüket, ha nem jelentek meg a harctéren a hivatalos jelölt uniformisában. Fajra, felekezetre, származásra, foglalkozásra való tekintet nélkül egyformán móresre tanították őket, ha szembe mertek helyezkedni a pártmonopólium akaratával. Lélekemelő küzdelem volt. Kontárnak deklaráltak a hatóságok mindenkit, akinek nem volt az Elnöki Tanácstól igazolványa. Politikai csavargó volt az, akinek az útlevelét a pártmonopólium le nem stemplizte. Nagy volt, uraim, a rend, a «»rend és a fegyelem Kitűnő fogásnak bizonyult a választások rajtaütésszerű elrendelése is. Így legalább nem volt ideje az ellenzéknek a szervezkedésre. Amúgy is veszélyes és aggályos szimptóma, hogy egyes kerületekben ezrével akadtak olyanok, akik nem a kormány jelöltjére szavaztak. Ha ennek a jelenségnek további terjedését tétlenül tűrné a konszolidáció, hova jutnánk? Még kizökkennénk a stabilitásból. Gratulálok, hogy az urak ilyen , szerencsésen megúszták ezt az egész mandátumprolongámot. Mert hiába, az ördög sohasem alszik. Például az a Dombóvár egy egészen kellemetlen mementó. Lemegy a frontra a kereskedelmi államtitkár a legkülönbözőbb hatósági különítményekkel és a fél belügyminisztérium karhatalmi alakulatokkal és azok a fránya szavazópolgárok mégis másfelé kalandoznak el Egyáltalában jobban kellene vigyázni, hogy a hatóságok sehol se lazsáljanak. Mert olyasminek már presztízs szempontjából sem szabadna megtörténnie, hogy az egységes párt alelnöke és a budapesti listát vezető államtitkár egyszerűen megbukik. Az ilyen hatósági mulasztások azután teret engednek a legkülönbözőbb kombinációknak. És vérszemet kap tőlük az ellenzék is. Gratulálok, hogy ezzel a diadallal ismét helyreállott a nemzet lelki egyensúlya. Mert nagy volt ám az aggodalom, hogy a közszeretetnek örvendő kormánynak esetleg nem sikerül ez az egységespárti társasjáték. Most azután már nyugodtan alhat megint a dolgozó társadalom. A szerencse forgandósága nem tudta kikezdeni a stabilitás fundamentumait. A hatóságok most eloszlatták az ellenzék illúzióit. A szavazópolgár, ennek az egész játéknak a Fekete Pétere is beláthatja most már, hogy ez a rendszer itt marad ad calendas graecas. Ez ellen nincsen appelláta és punktum. De póruljártak azok a kisgazdák is, akik állandóan Mayer János körül mocorogtak. Megbűnhődtek. Alig jut be közülük egynéhány. Felcserélték őket megbízhatóbb mamelukokkal. A csizma majdnem teljesen kiszorul a parlamentből. Pedig az első és második nemzetgyűlésen még sok volt belőle. Hiába, tempóra mutantuk. Igaza van annak az egységespárti főkorifeusnak, amikor azt mondja, hogy »ezekről a felfújt választási atrocitásokról egy hét múlva már senki se beszél«. Tényleg így lesz. Mert ezek az atrocitások tulajdonképpen már nem is különös események vagy jelenségek, hanem teljesen megszokott konszolidációs függvények, amelyeken az országban nem csodálkozik senki sem. Úgy hozzátartoznak azok a konszolidációhoz, mint például az a kartelvezér, aki mint egységespárti képviselő a Házban a kartelek túlkapásai ellen szónokol. Gratulálok, hogy nem változik semmi sem és minden marad a régiben. Hogy zavar- talanul folytathatjuk az utat az egységespárti diadalszekéren a feltámadás felé. Hogy az újjáépítés nagyszerű munkája ott folytatható, ahol néhány hét előtt abbahagytuk. Ez nagy szerencse. De azért is gratulálok, hogy nem kell a mostanáig olyan kitűnően bevált gazdaságpolitikán változtatni. Hogy minden úgy fog tovább menni, mint a karikacsapás. Túl vagyunk a választásokon és így már nincsen semmi sem, ami akadályozná, hogy a magas kormány kipakoljon gazdasági terveivel. A verebek a háztetőkön máris nagyon érdekes tervekről csiripelnek. Csak ki velük. Nagy öröm támad majd nyomukban. Gratulálok ahoz a nagyszerű gondolathoz is, hogy a vízipuskát is be méltóztatták állítani a hatósági eszközök közé. Ez nagyon hatályosnak bizonyulhat még adandó alkalommal. Mindenesetre sokkal békésebb instrumentum, mint a csendőrség fegyvere. A tűzoltóságnak tehát, mint ilyennek a bekapcsolását örömmel üdvözlöm. Egy Niagara-fecskendő döntő pillanatokban sokat nyomhat a latban. Nem is hiszik el, uraim, hogy nekem milyen furcsák az önök választási győzelmei. Nekem, aki tizenkét évvel ezelőtt életbe léptettem hazánkban a titkos választójogot azért, hogy ezentúl a dolgozó társadalom akarata legyen az országban az irányadó tényező. Bizony, nem gondoltam, akkor nagy-katádi Szabó István és Bethlen István minisztertársaim társaságában arra, hogy tizenkét év múlva ilyen választásokhoz én fogok önöknek egy cikk keretében gratulálni. No de ez is bekövetkezett. És ki tudja, mi minden fog még bekövetkezni ezen a konszolidációs úton, amelyen önök most a feltámadás felé vezet- nek? Én gratulálok önöknek, habár a jövőt illetőleg rossz sejtelmeim vannak. Ezek a választási sikerek nem szolgálják a nemzet egyetemes érdekeit, uraim, hanem csak a pártmonopóliumot. Azért gratulálok önöknek, a pártmonopólium boldog élvezőinek és kondoleálok szegény hazámnak ennek a legújabb diadalnak az alkalmával. Ára 16 fillér Budapest, 1931 82. évfolyam 146. szám Szerda, július 1 SZERKESZTŐSÉG Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON : József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben» I., Kohlmarkt 7. ELŐFIZETÉSI ÁRAK» Egy hóra . . 4.— pengi Negyedévre 10.60 pengő Félévre . 31.60 pengő Egyes számára Budapesten, vidéken és a gályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér EÜSS Ma: Népszerű Tudományos és Technikai Napló (Ingyen külön melléklet) Bécsben aláírták az új magyar– osztrák kereskedelmi szerződést, amely július 15-én lép életbe Bud János kereskedelmi miniszter nyilatkozata a nagyfontosságú szerződésről Magyar Távirati Iroda jelenti: Az új magyar-osztrák kereskedelmi szerződést a két kormány képviselői kedd délután Bécsben aláírták. A szerződés mindenekelőtt az Ausztria részéről 1931 július 1-ére a maga egészében felmondott szerződés több fontos részét újból hatályba lépteti, nevezetesen az 1922. február 8-iki alapszerződés általános részét, továbbá a vámkartelre vonatkozó megállapodást, valamint az állategészségügyi egyezményt. E megállapodásokhoz csatlakozik e vámokra vonatkozó megegyezéseket tartalmazó pótegyezmény és zárójegyzőkönyv. A tarifális megállapodások azon az alapeleven jöttek létre, hogy az osztrák mezőgazdasági termelésnek megfelelő védelem nyújtassék anélkül, hogy a magyar kiviteli érdekek veszélyeztessenek. A tarifális szerződést a kivitelre vonatkozó általános megállapodás követi, amely közös állandó tarifatanács felállítását veszi tervbe. Ennek a tanácsnak feladata lesz azoknak az intézkedéseknek útját egyengetni, amelyeknek célja az áruk szállítását az egyik állam területéről a másik állam területére vagy azon keresztül megkönnyíteni. Ez a megállapodás egyidejűleg alapul szolgál külön megállapodások kötésére a két ország errehivatott testületei között abból a célból, hogy mindkét ország exportőrjei különösen kedvező feltételek mellett kapjanak hitelt. Ennek alapján megállapodtak egyrészről az österreichises Kreditinstitut für Öffentliche Unternehmungen und Arbeiten, továbbá az Osztrák Szövetkezetek Giro-Központja, másrészről a Magyar Mezőgazdasági Kiviteli Intézet, valamint a Maagyar Külkereskedelmi Intézet Rt. A megállapodás értelmében a cél érdekében közös szervezetet állítanak fel, Osztrák-Magyar Kölcsönös Áruforgalmi Iroda cím alatt. Ez a magyar és osztrák részről két-két tagból álló választmány igazgatása alatt álló szerv közvetíti a két állam exportőrjei között az állami