Pesti Napló, 1932. november (83. évfolyam, 246-269. szám)
1932-11-03 / 246. szám
Ma: Orvosi Napló (Ingyen külön melléklet) Budapest, 1932 , 83. évfolyam 246. szám Ara 16 Hírév Csütörtök, november 3 ELŐFIZETÉSI ÁRAKI Egy hóra 4.5 pengő Negyedévre 10.80 pengő Félévre 21 60 pengő Egyes szám ara Budapesten vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap ... 82 fillérPESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG» Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18—20 sz. TELEFON József 455—50-től 56-ig, József 464-18. J 464-18. Szerkesztőség Bécsbeni I.. Kohlmarkt 7 Írta: Friedrich István Baj lesz abból a kétértelműségből Németország gazdasági hadüzenete az agrárországoknak Átszervezik az egységes pártot. A főváros új főpolgármestert kap. Néhány kerület rövidesen iíj képviselőt választ. A főispánokat is cserélgetik. Szóval a politikai élet terén vége a Stillhaltenak. Elmozdulunk a holtpontról. Valami csinálódik. Talán a Ház feloszlatására is sor kerül nemsokíre. Mindenesetre jobb a lüktető politikai élet, mint az a temetői csend, amelybe az utóbbi években hatóságilag belekényszerítették a nemzetet. A mozgásból mégis fakadhat valami jobb, mint amilyen a mai pocsolyanyugalom. Aki tehát nem hajlandó a nyomorúságos jelen prolongálásáért a szebb jövőt feláldozni, az igenis örömmel üdvözli a meginduló életet. És habár még egyáltalában nem látjuk tisztán, hogy végeredményben ezek a megmozdulási kísérletek hova tendálnak, mégis bizalommal nézhetjük kifejlődésüket, mert annyi biztos, hogy nem a tolakodó múlt konzerválását szolgálják. Ami pedig a bethlenizmus likvidációját csak egy lépéssel is előbbre viszi, az nemzeti szempontból hatáozottan előnyös. A miniszterek nyilatkozatai is azt sejtetik, hogy csakugyan új politikai rendszer inaugurálásáról van szó. Eltekintve tehát a bemutatkozás keretében elhangzott szózatoktól és Gömbös Gyulának erre vonatkozólag tett kijelentéseitől, most már a kabinet tagjai is azt hangoztatják, hogy új stílus áll a házhoz. Az igazságügyminiszter kedden a szentesi nagygyűlésen olyan nagy horderejű nyilatkozatot tett ebben a tárgyban, hogy afölött nem térhet egyszerűen napirendre a magyar politika. Azt mondja Lázár Andor, hogy másfél évvel ezelőtt, amikor politikai misszióval Szentesre jött, még más világ volt. Vagyis Bethlen István dicsőséges uralma idején. Hát ebben igaza van az igazságügyminiszternek. Tökéletesen! Akkor ugyanis még nem ismerte az ország a rendszer pénzügyi könnyelműségeinek a szomorú következményeit. Akkor még titok volt mindaz, ami azóta kipattant és amit azóta a számvevőszék publikált. Igen, akkor a rosszul tájékozott nemzet, nem ismerve a valódi tényállást, járult az urnákhoz, hogy hatósági útmutatás mellett képviselőket válasszon. Bizony, bizony, akkor még egészen más világ volt. Homály és köd feküdt az országon. De mond ennél még érdekesebbet is Lázár Andor, amikor megállapítja, hogy azóta a nemzet megtalálta önmagát, megtalálta vezetőjét és a vezető megtalálta a nemzetet. Hogy a nemzet mai vezetője, Gömbös Gyula miniszterelnök meg tudja fogni a nemzet lelkét és meg tudja teremteni a harmóniát a vezető és a vezetettek között. Mit jelent ez? Hát másfél évvel ezelőtt nem volt a nemzetnek hivatott vezére? Hát ki volt akkor az Isten szerelmére az a Bethlen István, akit tíz éven át az egységes párt »holtomiglan-holtodiglan« hűséggel támogatott? Akinek a kabinetjében Gömbös Gyula ült vagy öt éven át, mint államtitkár és miniszter. Tíz hosszú esztendeig azt verték a nemzet fejébe, hogy Bethlen Istvánt egyenesen a Gondviselés delegálta a pártmonopólium élére. Hogy nélkülözhetetlen és pótolhatatlan. Hogy távozása után csak a vízözön szakadhat a nyakunkba. És íme, most egyszerre a magyar pecsétőr, minisztertársai és egységespárti honatyák társaságában, azt teszik közhírré, hogy ami mostanáig volt, az nem gilt. Az tévedés volt. Az igazi vezér csak most érkezett. Tessék jól megérteni. Szeretett mamelukjaink most, pont november hó elsején, rájöttek, hogy ■tévedtek. Hogy tíz éven át nem az igazi vezért szolgálták. Elmennek tehát Szentesre és elkiáltják magukat. Visszakozz az egész! Berlin, november 2. (A Pesti Napló tudósítójától.) A mezőgazdasági importcikkek behozatalának kontingentálása csütörtökön megtörténik. Szerdán délelőtt kihallgatáson jelentek meg Papen kancellárnál a porosz tartománygyűlés német nemzetipárti frakciójának agrárképviselői és felszólították a kancellárt, hogy léptesse életbe haladéktalanul a kontingensrendszert és terjessze ki valamennyi olyan mezőgazdasági terménycikkre, amelynek árát a belföldi mezőgazdaság érdekében sürgősen alá kell támasztani. A küldöttség azt hangoztatta, hogy a keletporoszországi mezőgazdaság szanálása most már nem tűr halasztást, mert a kisgazdák és a nagybirtokosok helyzete egyaránt kétségbeejtő. Papén kancellár kötelező ígéretet tett a küldöttségnek, hogy a miéit szóljak én mindéhez?. Én, aki tíz éven át meggyőződésből szemben állottam Bethlen Istvánnal és rendszerével. Igen, csakis meggyőződésből és nem animozitásból. Én meg voltam győződve, hogy stílusa és pártabszolutizmusa csakis pénzügyi, gazdasági, politikai és szociális krízissel végződhetik. Sajnos, igazam volt. Amitől tartottam, az szerencsétlenségünkre minden bekövetkezett. De az én harcom nyíltan szemtől szembe folyt. Transigálás nélkül. Ha tehát én más rendszert, más stílust, más világot sürgetek, az érthető és indokolt. De hogy az egységes párt egy része most egyszerre, Bethlen István politikai hitbizományában továbbélve, nyíltan hirdeti a múlttal való szakítás szükségét, az nagyon is furcsa. Bethlen hívei talán mégsem állhatnak most oda a fórumra, mint olyan reformátorok, akik éppen a bethlenizmust készülnek eltemetni és Bethlen hű minisztertársát pajzsra emelni. Higgyék el nekem, hogy sokkal helyesebb volna nyíltan színt vallani a végső politikai célok tekintetében. Mert ha annyira rossz volt a múlt, hogy azt likvidálni kell, akkor nem lehet annak felszámoltatását a múltért felelős tényezőkkel keresztülvinni. A megbukott múlt matadoraival nem lehet új jövőt építeni. Látom tehát, hogy eppur si muove. Hogy a magyar holt tenger tükre meg-megmozdul. Hogy az új kormány is látja, hogy a múlt nem folytatható. Hogy megmozdul a politikai élet és baglyoknisztertanács huszonnégy órán belül, legkésőbb azonban csütörtök délután megállapítja a behozatali kontingenseket. A berlini sajtó legnagyobb része, amely kezdettől fogva ellenszenvvel kísérte a mezőgazdasági árubehozatal kontigentálásának tervét, mégegyszer és utoljára felszólítja a kormányt, hogy gondolja meg jól, mit cselekszik és vegye tekintetbe, hogy milyen kereskedelempolitikai következményei lesznek a külföldön ennek az intézkedésnek. A lapok vezető helyen köztik a szászországi gyárosok szövetségének nyilatkozatát, amely leszögezi, hogy a mezőgazdasági árubehozatal kontingentálása végső romlásba dönti az exportipart, mert a külföldi államok várható megtorló intézkedései lehetetlenné teszik, hogy az ipar továbbra is exportálhasson külföldre, huhognak a pártmonopólium omladozó várfalai körül. A magyar nemzet kétségtelenül ismét elindult a történelem útján. De az elindulás körül nincs meg az az őszinteség, amely nélkül pedig a célhoz eljutni képtelenség. Megvolt a riadó. El is indulunk. De hogy hova és miért, azt még csak lepecsételt borítékban rejtegetik. Majd néhány hónap múlva ki szabad nyitni a borítékot és akkor elolvashatjuk, hogy merre is vezetnek minket az új elhivatottak. Addig azonban kétfélét is hihetünk. Azt, hogy a bethlenizmus likvidálásáról van tulajdonképpen szó és azt is, hogy Gömbös Gyula és az egységes párt között továbbra is fennáll a s véd- és dacszövetség a sacro egoismo alapján. Az egész elindulásban ez a kétértelműség az az alapbetegség, amely eleinte a vérnyomást fogja felhajtani és a végén a gutaütést előidézni. És megint meg fogunk torpanni a végzet országútán, mert bátor férfiaknak nem volt meg a kurázsijuk, hogy tiszta bort öntsenek a pohárba. őszintén örülök, hogy olvadozik a jégpáncél, hogy elindulunk a holtpontról. De csúnya dolognak tartom, hogy éppen egységespárti honfiak forgatják a buzogányt a bethlenizmus feje felett. És megjóslom, hogy a kétértelműség nemsokára sokkal nagyobb bajokat fog okozni, mint ahogy azt a konszolidáció felső emeletsoraiban ma elhinni hajlandók volnának. Ma lép életbe a mezőgazdasági importcikkek behozatalának kontingentálása Németországban . „A kontingentálás romlásba dönti a német ipart“ A világpolitika fordulópontja előtt Zaleski lengyel külügyminiszter lemondott — Franciaország rejtélyes szándékai Oroszországgal — Mit hoznak a vasárnapi német választások? — Papén a német-francia kibéküléstől várja a világ sorsának jobbrafordulását (Saját tudósítónktól.) Súlyos kérdések előtt áll a világpolitika, de — ámbár nyilvánvaló, hogy nincs államférfi, aki ne lenne teli hátsó gondolatoktól mentesen békeakarattal s az egyre veszedelmesebben elnyúló válság gyors megoldásának szándékával — e jószándékok megvalósítása egyre késik. A leszerelési konferencia és a nagy világgazdasági tanácskozás előestéjén Európa legkülönbözőbb frontjain egyre jobban szaporodnak a különböző konfliktuslehetőségek. Ezek a néha halk, néha nagyon is erőshangú súrlódások két krisztallizációs pont körül gyűlnek össze: az egyik Franciaország teljesen új irányú politikája Oroszországgal szemben, a másik a háború utáni Európa külpolitikai rákfenéje, a leszerelés kérdése. Miután a világgazdasági összefüggések az egész világpolitikát egyetlen hatalmas komplexummá tették, csak természetes, hogy ez a kettős probléma voltaképpen egyetlenegy kérdéssé olvad össze: nemzetközi bizalom vagy még helyesebben a nemzetközi bizalmatlanság kérdéséré. Az »orosz fronton« a mai nap legkomolyabb szenzációja az a meglepő tény, hogy Zaleski lengyel külügyminiszter, aki hét év óta vezeti országa külügyeit, váratlanul beadta mondását s utóda az alig 38 éves Beck ezredes lett, aki már régebben irányította az orosz-lengyel tárgyalásokat. Zaleski »megrongált egészségi állapotára« hivatkozik, — ez az ok azonban valóban nem több