Pesti Napló, 1933. március (84. évfolyam, 49–73. szám)
1933-03-01 / 49. szám
Vissza, a mindennapokhoz A mindennapok világa mintha megszűnt volna. A világ elvesztette azokat az egyszerű napokat, amelyekben nem történik semmi... azokat az egyszerű napokat, amelyek egyszerű munkájukból ismeretlenül, de annál termékenyebben merülnek el az idő végtelenségében; azokat az egyszerű napokat, amelyeknek nincs világtörténetük, azokat az egyszerű napokat, amelyek a békebeliség, de az igazi békebeliség Európáját és Amerikáját olyan naggyá tették és szinte a civilizáció csúcspontjaira juttatták. Mostanában naponként több tragédiát él át a világ, mint az osztrák-magyar monarchia korszakának, a wilhelminus korszaknak, a harmadik köztársaság első korszakának negyven-ötven évén keresztül, a poroszfrancia háborútól a világháború kitöréséig. Egyetlenegy napon az események egész krátere nyílik fel az újságolvasó előtt. Már nem is kelt feltűnést, hogy két délamerikai állam hadat üzen egymásnak. Már fásultan olvassák a jelentéseket a japán-kínai konfliktus elintézéséről és fel nem intézéséről; a távol keleti ágyú dörgések hullámzása talán végigfut az európai ember idegein is, de már egyre reménytelenebbül nézi a Népszövetségnek csüggedtségében is nagy erőfeszítéseit a sárgaháború megelőzésére ... megelőzésére a sárga háborúnak, amely már folyik. S ezt úgy hívják, hogy béke. És békének hívják azt is, hogy az új kisantantban egy preventív államgépezet lép működésbe, egy preventív gépezet mindannak megelőzésére, ami a valódi béke érvényesülése volna és mindannak fentartására, ami a valódi békének útjában áll. S mi tartozik még ehez a békéhez? Hozzátartozik a világgazdasági válság, amely most az amerikai bankpánikban szédítő méreteket ölt, elfújva és betemetve bankok százait, magával ragadva exisztenciák tömegét ... mégpedig nem Közép-Európában, hanem a diadalmas világrészben, amely eldöntötte a háború sorsát Európában és így találja meg a békét: saját világotthonában. S ha mindez nem elég, ha nem elég az arany válsága, a világrészek válsága, ha nem elég a pártok és világbirodalmak mérkőzése, itt van a fenevad mérkőzése az egész emberiséggel, itt van az az őrjöngő rémtett, amelyben lobogó fáklyává lesz a német birodalmi gyűlés palotája, itt van az embertelenségnek az a világraszóló elvetemültsége és tébolya, amely lángokat vet a német törvényhozás csarnokába. Itt van a századnak ez a szörnyű pincetenyészete, amely most tűzben és füstben tört felszínre a német birodalmi gyűlés palotájában — néhány nappal a választások előtt romhalmazzá változtatva a termet, amelyből a német népmilliók birodalmi gyűlésének egyensúlyt kell vinni a szakadatlan válságok forgatagában feldúlt Németország életébe. Abban a teremben már volt túlsúlyban a jobboldal és volt túlsúlyban a baloldal, de mindig emberek harcoltak benne emberek ellen, míg most a fenevad borította lángba. Abban a teremben mérkőztek évtizedeken át pártok és világnézetek. Abban a teremben akárhányszor egész Európának beszéltek. Abban a teremben született meg a modern német szociálpolitikai törvényhozás, — az a modern német szociálpolitikai törvényhozás, amely egy fél évszázad eletére hatott ki s amely valódi »szociális fejlődést« biztosított, nem pedig azt a bolsevik »szociális fejlődést«, amely politikailag a legszörnyűbb zsarnokságnak és elnyomatásnak, társadalmilag minden szociális kötelék felbomlasztásának, anyagilag egy sohasem képzelt nyomornak éjszakájába taszította Oroszországot. És most ez a terem üstök és pernye. A választások előtt felgyújtotta ez a piromanikus téboly és gonoszság a birodalmi gyűlés palotáját, ahol a birodalmi gyűlésnek össze kell ülnie. Ez a támadás nemcsak a német birodalmi gyűlésnek szól, de minden alkotmányos érzésnek, mindennek, ami szellem, rend, békés társadalmi fejlődés és haladás. Mindenkép rettenetes ez a merénylet, amely azonban megmutatja a világnak, mégpedig egy ilyen szörnyű tűzvész fényében mutatja meg, hogy más veszedelem is van a világon, mint amiről a nagyhatalmi diplomácia nemzetközi politikai hieroglifáinak kutatói és kommentátorai beszélnek. A nagy »biztonsági« politikában rámutatnak arra a berlini lángok, hogy az emberiség biztonságát is meg kell védeni. Az emberiség biztonságát csak a béke védheti meg — a nemzetközi politikában az a béke, amely az igazság békéje lesz s ennek nyomában az a béke, amely a lelkek békéje, a józanság békéje; s az a béke, amely a világgazdaság életében épúgy bekövetkezik és épúgy lehetetlenné teszi az olyan óriási válságokat, mint ez a mostani bankkatasztrófa, amely most egész Amerika életét megremegteti. S az a béke, amely a világnak vissza fogja adni azokat a dolgos, egyszerű és mégsem nyomtalan mindennapokat, amelyeknek nem lesz ily mozgalmas és borzalmas történetük, de amelyekben emberek, nemzetek, birodalmak és világrészek egykép megtalálják nyugodt, biztos és harmonikus fejlődésüket. Ára 16 filér Budapest, 1933 84. évfolyam 49. szám Szerda, március 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér FESTI NAPLÓ Vasárnap 32 fillér SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL! Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON: 455—50-től 455-57-iől, 464-18 és 464-19. Szerkesztőség Bécsben! L. Kohlmarkt 7. Ma: Népszerű Tudományos és Technikai Napló (Ingyen külön melléklet) Megindult a Hitler-kormány irtó hadjárata a német kommunisták ellen A kormány szerint Moszkva utasítására a kommunisták gyújtották fel a Reichstag épületét s egész sor terrorcselekményt készítettek elő Eddig 129 kommunistavezért tartóztattak le Berlin, február 28. (A Pesti Napló berlini szerkesztőségének telefonjelentése) A Reichstag felgyújtása a német kormány végső offenzíváját indította el a baloldali szélsőséggel szemben. Bármilyen katasztrofális is a Reichstag égése, a politikai következmények jelentőségükben messze felülmúlják a hétfői éjszaka végzetes eseményeit is. Mindazok az alkotmányjogok és politikai meggondolások, amelyek tegnap még kihatottak az elhatározásokra, keddre már semmivé váltak. A kormánynak azok a tagjai, akik a legvégső eszközök érvényesítését propagálták, teljesen érvényesíthetik álláspontjukat, mert a Reichstag égése következtében a hangulat az egész vonalon nagyon megváltozott. Münzenberg kommunista képviselő a terrorcselekmények előkészítője A kommunisták berlini székházában, a Liebknecht-házban néhány nappal ezelőtt tudvalévőleg házkutatásokat tartottak, amelyeknek során rengeteg kommunista röpiratot, tervet találtak. A kormány szerint a leletek és a Reichstag felgyújtása között szoros kapcsolat van. Bebizonyítottnak veszik, hogy a Reichstag felgyújtása a kommunista párt akciója volt és hogy nem elszigetelt eseményt jelentett, hanem az erőszakos akciók egész sorozatának a kezdetét, amelyeket állítólag Moszkvából irányítottak volna. Ez az az érvelés, amely arra készteti a német kormányt, hogy minden eszközzel eltiporja a szélsőbaloldali mozgalmakat. Az irányítás elsősorban természetesen a nemzeti szocialisták kezében van, akiknek álláspontját az Angriff vezércikke fejezi ki. *Féleszközökkel most már nem lehet dolgozni. Egy 60 milliós nép kiáltja oda a kormánynak: most cselekedni kell, véget kell vetni mindennek, nem szabad kegyelmet gyakorolni, nem szabad mgbocsátani. Irtsátok ki Németországból olyan alaposan ezt a pestist, hogy ne maradjon meg még a neve sem. Úgy látszik, a Liebknecht-házban azt hiszik, hogy a kormány csak a hátráló és türelmes szociáldemokrata kormányok utóda. Rettenetes csalódásban lesz részük. Most kitör a harag és a német népnek éveken keresztül a végsőkig fokozott, gyűlölete. Az állam hatalmi eszközeivel söprik el őket.* A kommunista párt és a hollandiai gyújtogató között annyira pozitívnek veszik a kapcsolatot, hogy egyenesen meg is nevezik azt a kommunista személyt, aki állítólag az egész szervezkedésnek az élén állt és ez nem más, mint Manzenberg kommunista birodalomgyűlési képviselő, a kommunista újságkonszern tulajdonosa. Igen nagy vagyona van, az ő kiadásában jelenik meg a kommunista, napi és hetilapok, folyóiratok nagy része. A kormány felfogása szerint Münzenberg szervezte volna azokat az akciókat, amelyeknek a Reichstag felgyújtása csak kezdetét jelentette volna. Eddig 129 kommunista vezért tartóztattak le, köztük Torgler képviselőt is, aki a gyújtogatás előtt néhány órával állítólag a gyújtogatók társaságában láttak. Ezzel szemben áll az elfogott hollandiai kommunistának az első vallomása: teljesen egyedül követte el tettét. Mégis tesz választás Bár a rendőrség jelentése ezt a vallomást említi meer, a kormány nyilatkozatai szerint bevallotta az elfogott tettes azt is, hogy összeköttetésben állt a szociáldemokrata vezérekkel is. Ez az utóbbi momentum a jobboldali polgári sajtóban is indokolt csodálkozást kelt, mert a szociáldemokrácia magatartásával és különösen a mérsékelt német szociáldemokrácia egész lényegével szöges ellentétben áll. Meg kell természetesen várni, hogy a nyomozás milyen adatokkal támasztja, majd alá a kormány jelentésének ezt a kombinációját. Egyelőre még a Wolff-ügynökség is csak anynyit tud közölni, hogy a nyomozó hatóságok az eddigi nyomozati eredményre vonatkozólag a legnagyobb tartózkodást tanúsítják. Bár a választásokat a most kialakult körülmények között alig lehet a német nép szabad akaratmegnyilvánulásának mondani, a német kormány el van határozva arra, hogy minden körülmények között lepecegteti a választási aktust. Ennek persze alig van jelentősége, mert a most megjelent kényszerrendelet a polgári szabadság végletekig való korlátozását tartalmazza és a kormányt olyan teljhatalommal ruházza fel már a választások előtt is, amely a választások eredményét már előre illuzóriussá teszi. A pusztulás képe a Reichstagban Az újságíróknak egyébként most már szabadabban lehet közlekedni a Reichstag épületében. Csak most nyilvánul meg teljes borzalmasságában az a kár, amelyet a német birodalmi gyűlés palotája szenvedett. Kívülről alig lehet valamit látni, csak a kupolán észlelhetők a szörnyű rombolás nyomai. Belülről azonban a teljes pusztulás képét mutatja az épület. A nagy tanácsterem széthulló betonoszlopoknak, elgörbült vastraverzeknek a halmazata. Minden tele van szórva hamuval, egész hamuhegyek állanak a padlón. A padsoroknak alig van nyomuk. A terem erős faburkolatát telte