Pesti Napló, 1936. május (87. évfolyam, 100–125. szám)

1936-05-17 / 114. szám

38 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1936 má­jus 17 A­z UNATKOZÓ EMBEREK Irta: RAB GUSZTÁV Sehol nincs annyi unatkozó ember, minit Budapes­ten... Várjon miért? Járok-kelek a városban és lépten­nyomon bedobotlom unatkozó emberekbe. Olyan álmo­sak- mintha ép most rángatták volna ki őket az ágyukr­­ól minden különösebb o­k nélkül csak azért, h­ogy ne aludjanak to­vább. De miért nem alusznak? Ki tiltja meg ezt nekik?... Belebámul­nak a levegőbe s arcuk­ról rejtélyes szemrehá­nyás árad minden és mindenki iránt, mintha ezt a várost, a polgári rendet, a Dunát és a bu­dai hegyeket tennék fele­lőssé azért, mert nem al­hatnak és unatkoznak.» Külföldi barátaimtól nem egyszer hallottam első budapesti impresszióik összegezése közben, hogy van a városban valami »orientalisch«. — Va­bé­nél — feleltem nekik. — De miért?... Erre azt felelték, hogy az emberek úgy tesznek, mintha nem aztán rájöttem az igazságra. Az emberek unatkoznak. Mintha várna... pedig semmi dolga itt nálunk sokat ülnek és volna semmi dolguk. Végre különös jelenség. Budapest ma Európa egyik leg­vidámabb városa. A nyurga, szőke svédek, a rostkír­arcú angolok, a tatárfej­ű finnek, a mokány franciák és a nehézjárású németek úgy özönlenek hozzánk, mintha egy láthatatlan Führer­nek engedelmeskednének, aki kiadta a jelszót: Ro­hanjatok Budapestre és szórakozzatok!... Európa legvidámabb és legszóra­koztatóbb városában pe­dig unatkoznak a ben­szü­löttek. Annyi a szín­ház, mozi, zenés ven­déglő, kávéház és mu­lató, hogy már-már Bu­dapest egy nagy Mont­martre és mégis tele van unatkozó emberekkel. Európa államférfiai egy idő óta naponta nemes vetélkedésben egymást győzik le, hogy minél több csiklandozó és szó­rakoztató izgalomanyag­gal lássák el földrészünk lakosságát. Ebből a finom anyagból minden nap ne­künk is jut elég. Csak el kell olvasni az újságot és az ember egymásután négy-öt olyan injekciót kap, ami azonnal megszünteti az unalmat. Tegnap Európában új birodalom született, holnap császárt koronáznak, holnapután a Távol-Kelet sötét viharfelhőiből lecsap a Hám. Kell ennél érdekesebb és izgatóbb látvány? 11 ennél jobb szer az unalom ellen! Rajzolta: HERMÁN LIPÓT De úgy látszik, érzékeny városunk lakossága már nem reagál. A szert túladagolták. Már nem hat, nem izgat, városunk anja az egészet és benszülötteink unat­koznak. Ingujjban kikönyökölnek az emeleti ablakon és óriákhosszat lebámul­nak az utcára, ahol nem történik semmi, csak ide­ges és bosszús tülkölés­sel szaladgálnak az autók s egy koldus, akinek már verklire sem telik, éne­kel. A tehetősebbek el­lepik a kávéházakat és miután hiába injekcióz­ták magukat az összes reggeli és esti lapok hí­reivel, kiábrándultan és csalódottan lehanyatla­nak a három pohár víz mellé, melyet a pincér negyedóránként cserél és lerak a márványasztalra. Halálosan unatkoznak és rémülten összerázkódnak, ha véletlenül ismerős te­lepedik le asztalunkhoz s meg akarja vele vitatni a négus menekülésének világpolitikai következményeit. A tolakodó ismerős és a borzalmasan unalmas négus ellen hidegvizet használ és unalmában délután fél há­romtól, amikor a kávéházba betelepedett, este nyolcig, amikor holtfáradtan hazamegy vacsorázni, megivott öt liter vizet. Főváro­sunk mindenre finoman felfigyelő vezetősége any­nyi padot állított fel a körutakon és a pesti avenue-ken, amennyi se­hol a világon egyetlen fővárosban sincs. Nem be­szélve a nyilvános ker­tekről, a város tele van padokkal és a padok reg­geltől éjszakáig tele van­nak unatkozó emberek­kel. Az utóbbi napokban különös figyelmet szen­teltem ezeknek a padon unatkozóknak. Eleinte azt hittem, hogy villamosra várnak vagy randevút adtak hitelezőiknek. De a villamosok és a hitele­zők egymásután robog­tak el anélkül, hogy a padon unatkozó megmoc­cant volna, vagy az ér­deklődés legkisebb jelét mutatta volna a villa­mosban­­szorongó unat­kozó sorstársai és az autóban elsuhanó kartallvezérek iránt. Belesüllyednek a nagy, szürke, uccai padba, ké­nyelmesen hátradőlve az eget és a háztetőket nézik, mintha valami különös csodát várnának. Az is meg­történik, hogy előrehajolva görbe meggyfabotjuk végé­vel láthatatlan ábrákat rajzolgatnak az aszfaltra. Van-Még a koldus is unatkozik­nak emberek, akik annyira unják magukat, hogy ki­mennek a Keletire és megnézik, kik utaznak el és kik érkezt­ek. De aztán ezt is unják és megadva magukat unalmas sorsuknak, leülnek a Baross-szobor tövében... Budap-St a rang,ejtve unatkozók városa. A mula­tók is tele vannak unatkozókkal. Nem érdekli őket, mi történik körülöttük és megbocsátó s könyörületes !»« ereszkedéssel csak eltűrik a pénzükért azt a meddő kísér­letezést, ami szórakozta­tásuk érdekében törté­nik. Ezért van, hogy a budapesti közönség a leg­nehezebb fajtából való. Ember legyen a talpán, aki igazán tudja szóra­koztatni. Szegény Galli Curci és Grace Moore, akik megbuktak nálunk, nem számoltak azzal, hogy itt az embereket nehéz kizökkenteni ebből a magyar »spleen«-ből és pesti »cafard«-ból. Teg­nap megkérdeztem egy embertől, aki ásítozva, unalmas órái ellen néma lázongással ült egy kávé­házi terraszon, hogy miért nem megy haza, ha nincs itt semmi dolga. Miért nem vesz elő egy jó könyvet, hiszen annyi van? Azt felelte, hogy őt az emberek jobban érdeklik, mint a könyvek. Felélénkült és ellenségesen nézett rám. Lát­­tam rajta, hogy szeretne megfojtani, amiért megzavar­tam fenséges unalmát. Leültem mellé és hamarosan azon kaptam rajta magam, hogy én is unatkozom. A pénbeszedő, aki hiába vár... WJVK rá koncerten is.it Munka közben.. Csak vár és vár... IW^*1­ Amig a gyermek játszik . ru* rA padon Aki kénytelen-kelletlen nyaralva unatkozik I­ TERSáNSZKY 3. VEND dz (It^vMum­­mwMü4irttyiyifai). Új- Kvtít • óta, d'Go petujtf'. LÁSZLÓ hd,J,y,od,é' szalonta most IV., Bécsi ucca I. félemelet alatt van. Telefon A Hölggközönség szíves pártfogását kéri. 822—­ Olcsó irak. — Higiénikus kiszolgálás.

Next