Pesti Napló, 1936. október (87. évfolyam, 224–250. szám)
Ma: Jogi Napló (Melléklet) Arak 6 §.«&• Budapest, 1936 87. évfolyam 224. szám Csütörtök, október 1 . ELŐFIZETÉSI ÁRAK» Egy hóra 4. pengő Negyedévre 10.80 pengő Félévre 21 60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a Pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap . . 82 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL! VII ker. Rákóczi út 54-Telefon 1-455-59-túl Sü-ig, 1-454-19 től 17-Io (formiat. Jegypénztár, hirdetési-, előfieetési-, utazási- és köinyvesszlyi VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztőség Bécsbam L. Kohlmarkt 7. A Népszövetség válsága A Pesti Napló számára irtas LLOYD GEORGE Ha magyarázatot keresünk arra, hogy Japán miért tört be ismét Shanghaiba, akkor a válasz erre az, hogy a Népszövetség tehetetlensége egyre jobban fokozódik. Ennek fő okát a vezetőkben kell keresni. Azt hiszem, mindenki szívéből szólok, ha azt állítom, hogy a Népszövetség mostani közgyűlésének előzetes, kulissza mögötti tárgyalásai egyenesen tengeribetegséget keltettek az elfogulatlan szemlélőben. Azok a suba alatti tárgyalások, amelyeket Eden és Blum egymással folytattak, hogy kibújjanak vállalt kötelezettségeik alól, egyenesen rekordot állítanak fel még a elmúlt évek sötét történelmében is. Ez a két államférfi azt a jogot akarta bitorolni magának, hogy előzetesen meghatározzák azt a kacskaringós utat, amelyen szerintük a Népszövetségnek járnia kellett volna. A kis nemzetek haragosan utasították vissza ezt a lealázó vezetést és sikerült keresztülhúzniuk Eden és Blum számításait, mindazonáltal a genfi békepalotában alapos nagytakarításra lenne szükség. A Mandzsukuó kérdésében hozott kétszínű határozatok és döntések szemetét még mindig nem takarították el. A stresai határozatok teteme fölött legyek zaja kering és az abesszin-kérdés maradványai a palota sarkaiban tovább bomlanak, hogy megfertőzzék az egész levegőt. Ezt a megszentségtelenített templomot alaposan ki kell füstölni, mielőtt magát csak a legkevesebbre is becsülő nemzet ide vinné az ügyét. A genfi mérgezett légkör belélegzése majdnem megölte Titulescut és Eden boldognak mondhatja magát, hogy egyszerű bárányhimlővel szabadult. Igazán nem csodálom, hogy az oszlásnak indult népszövetségi alapokmány és a számos többi félrerúgott egyezmény a bomlás bacillusaival fertőzik meg a levegőt. A skandináv nemzetek velükszületett tisztasága nélkül már rég lakhatatlan volna az egész épület. A Népszövetség egyetlen célt fog elérni, de ez a cél azután annál kedvesebb minden diplomata számára. A Népszövetség ismét visszatereli a nemzeteket a háború előtti idők titkos diplomáciájához. Nem azért, mintha ez jobb vagy sikeresebb lett volna, mint a háború utáni évek nyílt diplomáciája, hanem azért, mert legalább megőrzi a külszínt és nem hoz szégyent a legszélesebb nyilvánosság előtt is Európa vezető, államférfiaira. Azelőtt is ugyanolyan intrikák és cselszövények irányították a nemzetek külpolitikáját, azonban a régivágású diplomaták emberi gyengeségüket és gyávaságukat nem tárták fel oly visszataszító módon a legszélesebb nyilvánosság előtt. A genfi diplomácia valóságos televíziós mozi, amely lehetővé teszi mindenki számára, hogy a vastag falak ellenére tisztán lássák, mi játszódik le odabent. Az eredmény általános undor, de helytelen lenne a népszövetségi alapokmányt okolni ezért. Nem a Népszövetség idézte fel mindezt, hanem csak a mostani új módszerek tárták fel a való helyzetet a laikusok előtt is. Genfbe indulásuk előtt Eden, Blum és Delbos előre elintézték maguk között a Quai d'Orsay-n, hogy Abesszíniát egyszerűen kizárják a Népszövetségből. Az újságok csak annyit tudhattak meg, hogy Anglia konzervatív külügyminisztere teljes egyetértésben van Franciaország szocialista miniszterével, aki viszont Oroszország kommunista külügyminiszterére támaszkodott (mint utólag kiderült, minden alap nélkül), hogy lejátsszák a szépen kiosztott szerepeket. A Népszövetség tekintélyének süllyedését mutatja az is, hogy az érdeklődés menynyire csökkent az ülések iránt. Amikor Sir Samuel Hoare tavaly Genfben hangzatos beszédét elmondta, az általános izgalmat keltett mindenütt. A beszéd reményteljes üzenet volt mindenki számára, aki attól tartott, hogy a világ új háború felé halad. Sir Samuel Hoare szebb és nemesebb jövőt helyezett kilátásba, amelyben a béke a nemzetközi igazság alapján fog állani és ezt nemzetközi együttműködés biztosítja. Egyetlen beszéd nem keltett oly általános visszhangot, mint a volt angol külügyminiszter szavai, azonban sajnos, kiderült, hogy ezek csak üres szavak voltak, amelyek nem jelentettek semmit, nem vezettek sehova és legfeljebb az angol választókat nyerték meg a kormánypárti jelöltek számára. Diplomáciai szempontból Sir Samuel Hoare beszéde rosszul sikerült blöff volt, amellyel ez a diplomata, aki minden élő államférfi közül a legjobban ért a blöffölés művészetéhez, csak ijesztgetni akart. Azóta letépték a bőrt Sir Samuel Hoare csinadrattázó dobjáról és kiderült, milyen üres is az belül. Az első ember, aki kését a Hoared Lavalegyezménybe döfte, az az ember volt, aki most a dobverőket a kezében tartja. Ma már azonban úgyis hiába vernék ezt a dobot Genfben, mert csak a kishatalmak _t veszik komolyan a dolgot és az ő őszinte bátorságuk mentheti meg egyedül a Népszövetséget. A mostani tapasztalatok arra látszanak mutatni, hogy bátran szembe mernek szállani a francia és anngol államférfiak gyávaságával. Mindenki tudja, hogy a nagyhatalmak milyen nyomást igyekeztek gyakorolni ezekre a kis országokra a titkos kulisszák mögötti tárgyalások során. Mindazonáltal az első menetben a kishatalmak győztek és a mandátumbizottság nem zárta ki Abessziniát. Ez a döntés nagyon kiélezte a helyzetet és mind a nagy-, mind a kishatalmak a Népszövetségről egyformán úgy beszélnek, mintha a végsőket járná. Ennek bizonyítéka az a lázas fegyverkezés is, amely a világon mindenütt egyformán tapasztalható. Senki sem bízik már többé abban, hogy a Népszövetség biztosíthatná a világ számára a békét. Egyesek számára legfeljebb a regionális egyezmények látszanak biztosítékul szolgálni. Ezek az egyezmények nem pótolhatják ugyan a fegyverkezést, de egyesek véleménye szerint talán kiegészíthetik azt. Nagy veszélyt jelentenek azonban az ilyen egyezmények, mert ellenséges csoportokra bonthatják a világot és ezzel háborút idézhetnek fel. Ma az a helyzet, hogy mindenki állig fegyverkezve még tovább igyekszik fegyverkezni. A küszöbön álló új Locarno-konferencia talán annyiban módosíthatná a helyzetet, hogy Franciaország, Belgium, Olaszország és Németország legalább egy fronton megegyezésre juthatna. Ez egy időre kétségkívül enyhítene a feszültségen, de a kilátások a jövőre nem túlzottan sok és kevés remény van a javulásra. A spanyol események váratlanul új elkeseredést szültek a tárgyaló felek között, ami nagyon bonyolítja a helyzetet. Ha az új locarnói konferencia résztvevői leülnek a tárgyalóasztalhoz, gyűlölettel, gyanakodva fognak egymásra tekinteni egy olyan dolog miatt, amelynek tulajdonképpen nincsen semmi köze a szőnyegen levő témához. Sajnos, ezek a kölcsönös elfogultságok nagy mértékben akadályozni fogják az őszinte megegyezést. (Copyright by Pesti Napló and Paatheon Press Service.) 1 A francia szenátus 141 szóval 125 ellenében megszavazta a frankatáértékelést Lényeges módosításokat tett a szenátus a kormányjavaslaton - a módosításokért Blum nem vállalja a felelősséget Németország fenntartja a devizagazdálkodás mostani rendszerét „Semmilye nvorrás nem indíthatta Németországot olyan intézkedésekre, amelyek veszélyeztethetik érdekeit" - Schaeftt ismertette a német birdspontot az új vakutahelyzettel szemben,amely szerinte még növeli a bizonytalanságot Meghiúsult a bázeli kontingens- és klíringleépítő világértekezlet terve Svájcban lefoglalják a nyersanyagkészleteket Darányi miniszterelnökhelyettes Makón nyilatkozott a valutaleértékelés súlyos kérdéseiről Új megállapodásokat kell kötnünk, egyes országokkal már megkezdtük a tárgyalásokat (Saját tudósítónktól.) Hjalmar Schachmajc, a német birodalmi bank elnökének és Németország gazdasági miniszteréének napok óta várt nyilatkozata szerdán megtörtelt. A nyilatkozat, amely Németország állásfoglalását ismerteti az új valutahelyzettel szemben, bár hangsúlyozottan kerüli az eseményekkel és a többi ország intézkedéseivel szemben való bírálatot, aligha fogja megerősíteni azokat a reményeket, amelyek túlságosan gyors eredményeket, a valutáris világhelyzet gyökeres tisztulását várták a három demokrata nagyhatalom pénzügyi összefogásától. Schacht szerint az angol és amerikai árértékelések megzavarták a világgazdaság egyensúlyát, ezen a helyzeten pedig az új események csak keveset változtattak. Hiszen az érdekelt kormányok még arról sem intézkedtek, hogy egymás közt szilárd valutaviszonylatot teremtsenek, ezzel pedig — Schacht felfogása szerint — méginkább növelték a bizonytalanságot. Nyomatékosan utal