Pesti Napló, 1937. január (88. évfolyam, 1–25. szám)
1937-01-01 / 1. szám
Budapest, 1937 88. évfolyam 1. szám Péntek, Januári ELŐFIZETÉSI ÁRAK• Egy hóra 4.— pengő Negyedén« 10 80 pengő Félérre 21 60 pengő Egres »ám azs Budapesten, vidéken és a Pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap ... 82 fillér PESTI NAPLÓ « SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon 1-455-6a-tól 11 19, 1-434-19 től 17-la Zsarolat) Jegypénztár, hirdetési-, ellátsi-, utazási- és könyvosztályu VII., Erzsebet körut 18 2a Szerkesziva6y BockOri L Kohlmariu 7. Esztendő szombatján Esztendő szombatján — hogy a nagy francia költő szavával éljünk — gondolatban még egyszer végifutunk a régin, az ezerkilencszázharminchaton, annak minden hősiességén és viszontagságán, kalandjain és kudarcain, sikerein és alulmaradásain, azon a sok minden jón és rosszon, amit vegyesen hozott és vitt ez az esztendő, mint egyébként mindegyik ... Sors volt benne és ma nem tudunk rá tárgyilagosan gondolni. Hogyan is tudnánk? Emberek vagyunk és ha ilyen gyorsan tudnók levetni az elmúlt élmény, öröm és gond emlékét, akkor hiányoznék jövőbeli cselekedeteinkből is az ösztön ereje, a vállalás, a nekimerészkedés bűbája. Ma még nincs, de nem is lehet jéghideg ítéletünk erről az esztendőről, amelyről ebben a pillanatban egyetlen pozitív érzésünk van: túléltük. Ma ért véget. Hogyan kezdődött, mit hozott, mit teljesített, mit tört össze? 1936 .január elsején olasz repülők felhői száguldtak Abesszínia fölött. Ezt a háborút még 1935 indította el és 1936 befejezte, benne az európai kultúra győzött, nem csak a magasabb technikai felkészültség, de lelki fölszereltség is. Lemosódott a földabroszról a rabszolgagazdálkodásra alapított etiópiai uralom, ez a minden költészet és regényesség nélkül való barbárság és afrikai síkokon és hegyeken kiteljesült tíz új római impériu, de mindenütt cézári nagylelkűséggel, büntetőökol helyett építő kézzel, a győzelem után a meggyőzés, diadalbabérja mellett a béke pálmája. A nagy latin félsziget az összhang szépségében éli történelmi hivatását, a birodalomépítő Róma sorsszerű küldetését. Ugyanakkor — véres és játékos paradoxonja a történelemnek — egy másik mostohább, latin félszigeten, az ibériain a pártoskodás, a fegyverbeszállt világnézet kettéosztott egy országot. Tavaly ilyenkor egy Spanyolország ünnepelte az új esztendőt, idén siét Spanyolország van, de ünnepnek egyikben sincs leghaloványabb nyoma sem. Mit lehet még mondani erről a polgárháborúról, amelyről már mindent végiggondoltak és talán többet is mondtak, mint amennyit kellett volna! Ez volt az esztendő legnagyobb csapása, Spanyolországon túl hideglázban tartotta az egész világot, voltak napok, hogy félni lehetett, Spanyolországból, amelyet megkímélt az első, fog kiindulni a második világháború, még az elsőnél is szörnyűségesebb. Nemcsak azért, mert azóta tökéletesedett az öldöklés technikája — de mivel is foglalkozhatott volna az emberiség békeidőben, ha nem az öldöklés technikájának tökéletesítésével! — hanem azért is, mert ez a nemzetek és népek háborúján túl egyszerre lett volna a világnézetek, az osztályok, a fanatizmusok, a gyűlöletek és hóbortok háborúja. Megbomlott, tagjaiba szakadt szerencsétlen Spanyolország elpusztult templomokkal és elpusztult emberekkel, mult városokkal, melyek helyét azóta meghintették sóval. Nemcsak határos közelsége, de azonos dinamikus erők játéka miatt a spanyol események hatása alatt sokan féltették Franciaországot, nemcsak franciák, de igen sokan mások is, jó európaiak, akik nem tudják feledni, hogy Franciaország mit adott Európának és hogy Franciaország a történelem __ csillaggal jelzett óráiban gyakran egymagában tudta jelenteni egész Európát. Ma már bizonyossággal lehet mondani, hogy Franciaországot el fogja kerülni a spanyol sors. A Blum-kormány nem lett — egyesek féltek, hogy azzá válik, mások kívánták, hogy azzá váljék — a Blum-kormány nem lett kalanddá. Bár markánsan pártkormány, belülről, hogy így mondjuk, szélsőségesen világnézeti, de eddigi gesztióiban tudott pártatlan lenni, semleges és igazságos, sosem egy párt, de mindig az egész ország és az egész nép kormánya, gyakran népszerűségének feláldozásával is, tulajdon tömegeinek olcsóbb kegyeit kockáztatva, hangulatokon felülemelkedve a felelősség fegyelmében. És talán ez a realitás és józanság, amit a Blum-kormány végeredményben mégis csak jelent, adott erőt a Belgiumot ma kormányzó nemzeti demokráciának arra, hogy úrrá legyen a kalandos Rex-mozgalom fölött, amely némely pillanatban úgy látszott, hogy a presztízs pusztító erejével fogja megenni és felfalni a vallon területeket, a háborúban vérzett flamand földeket és a polgárháború fáklyáját dobja el abban a kaptárszerűen dolgos, iparos és művelt kis országban, amelynek pedig államalapító alapokmánya — nem is olyan régen kelt, csak 1830-ban — mint suprema lexet mondta ki a semlegességet. De ahhoz, hogy egy ország semleges lehessen kifelé, ma, az összefüggések és elgyökerezettségek sűrűjében, a történések egyidejűségének ebben a korszakában, amikor minden mindenre reagál, elsősorban arra van szükség, hogy az semleges legyen befelé is. És ezért kell - forgatsabb megítélés számára az orosz veszedelem veszítsen látszólag oly félelmetes erejéből. 1936 augusztusában Moszkvában tizenhetet végeztek ki a párt arisztokráciájából. A bolsevizmus részleges öngyilkosságot követett el, önmagán végzett amputációt, nem lehet máskép nevezni a Kamenev—Zinovjev pert, a meggyilkolt gyilkosok pőrét és kivégzését, a diktatórikus rémuralom félelmetes és mérges aktusát, ezt az európaian raffinált, ázsiaian őszinte és vakmerő gesztust, amely kendőzés nélkül mondta ki az erősebb, a felülmaradt jogát, ezt a legerkölcstelenebb jogot, amiben benne lehet minden, csak éppen egy fog hiányozni belőle mindig, maga a jog. Nagyobb antibolsevista propagandát különben elképzelni sem lehet, mint ezt a moszkvai pert, amelynek földalatti hatásait meg fogja érezni Oroszország, Moszkva. Ugorjunk át a túlsó oldalra, a diktatúrából a demokráciába. Londonban vagyunk. VIII. Edvárdra gondolunk, aki a múlt évben lett királlyá, ugyanabban az évben szűnt is meg királynak lenni. Királyi szerelem volt, szinte a Shakespeare szonettek érzelmileg túlfeszült hangján, legemberibb történet, de mert éppen olyan valakivel történt, aki élén állt az öt világrészre szóló birodalomnak, könnyen végzetessé válhatott volna az egész világ számára. Nem így lett és hogy nem így lett, az mindenképpen az angol parlament, törvények, polgári hagyományok, nemzeti jószokások érdeme. Emberien és békésen likvidálódott egy királydráma, másnap ment minden tovább. Londonban nem fogyott el egy plumpuddinggal kevesebb, az óceánon az angol steamerek egy karika füsttel se többet, se kevesebbet nem eregettek az ég felé. A világon több lett egy nagyon tisztelt és nagyon rokonszenves magán úriemberrel (nem olyan sokan vannak), egy gentlemannel, a magánélet megmaradt, magánéletnek, történelem történelemnek, király és ország elbúcsúztak egymástól mint két gentleman, Windsor hercege elutazott síelni, maga a Windsor-ház pedig VI. Györggyel az élen tovább kormányoz az alkotmány, a két ház, a kürtös heroldok, a speakeri gyapjúzsák, a hagyományok, a munka, a szabadság, a rend és a fenyeleny erejével mindazokkal a nagy erkölcsi és fizikai hatóerőkkel, amelyek szintetikus foglalatja és világtörténelmi eredménye Old Merry England, a régi boldog Anglia. Marad minden a régiben és hála Istennek, hogy marad. Hiszen a sok új közül, amivel ma, szerte a világon próbálkoznak, körülbelül ez az egyetlen élhető: a régi és a legdicsőségesebb holnap még igen sokáig a tegnap fog maradni. Hogy a kép teljes legyen, ez a kép, amely különben sem akar igényesebb lenni primitív vázlatnál — említsük még fel Németország felségjogainak újabb kiélését a birodalom felfegyverzésével és a Rajna-vidék" belső megszállásával, a német-japánegyezményt mint külpolitikai aktust és az újszerű gazdasági kísérleteket, mint belső eseményeket. Ide tartozik a kitűnő róma-berlini viszony is, amit szinte pár órával esztendő zárlat előtt oly szerencsésen, az európai béke szempontjából szerencsésen kiegészít és komplementál az angol-olasz megegyezés és a francia-olasz viszony őszinte és örvendetes kitisztázása is. Nem a kötelező szilveszteri optimizmus, de a mérleg hideg eredménye mondatja velünk: az európai béke 1937 január elsején aránytalanul szolidabb és biztatóbb, mint 1936 újévén volt. Aki a dolgokat ismerte, tavaly ilyenkor boldogan beérte volna, ha tudja, hogy az esztendőt legalább úgy megússzuk, ahogyan megúsztuk. Túléltük. Európa, Amerika. — Roosevelt újabb megválasztása a külső és belső béke javára van — Európa, Amerika túlélte. Magyarország pedig, s mi magyarok, nagyon is meg lehetünk elégedve az óévvel, amelynek sok fáradságát, küzdelmeit, keserűségét persze nem akarjuk letagadni. De ott vannak fényes sikereink is. Kormányzónk külföldi útjainak erkölcsi fénye, a római fogadtatás, a nápolyi és bécsi ünneplés és ünnepség mély ereje. Feléledt a függetlenné lett ország szuverenitása, helyet kaptunk a nap alatt, benne vagyunk a világban és 1918 óta soha ilyen jól nem voltunk benne. Számítunk. Nélkülünk a Duna-medencében és Közép-Európában nincs és nem is lehet. Ezt hirdette meg Mussolini is beláthatatlan tömegek közepette és világvisszhangtól kísérten a milánói Dóm téren és ezt a másik milánói világesemény: gróf Bethlen István előadása, az államférfiúi és a történelmi szemlélet mélyen magyar megnyilatkozása, amelynek szellemi hatalma oly megragadó volt-Az 1936-ik esztendőre esik Gömbös Gyula halála. Magasröptű, széles becsvágyó élet összezúzódott, emberi sors önmaga lángjában elégett. Meggyőződött jóhiszeműségére kegyelettel gondolunk, a nemzet pedig csendes, családian meleg bizalommal kíséri Darányi Kálmán miniszterelnököt, akinek első gesztusában új állomáshelyén, benne volt az alkotmányhűség, a törvények fogadalmas tisztelete, élő és éltető kegyelet a parlament, a közszabadságok, az ezeréves magyar jószokások iránt. És megtette az első döntő gyakorlati lépést abban az irányban is, hogy tisztességes megnyugvást hozzon a választói jog kérdésében. Jó atmoszférával kezdte, ő is, a nemzeti ellenzék tehetséges vezére, Eckhardt Tibor is. Magyar 1936. Küzdöttünk, kínlódtunk, de hiány nélkül zártunk és a közíró nem hamisít mérleget, amikor azt mondja, hogy tartozik és követei rovat rendben zárultak. Jön az új oldal. Jóslat? A legtudósabb valószínűségi számítás sem jelent többet, mint amikor cigányasszony beszél tenyérből. Nem lehet jósolni. De kell hinni. Az emberiségben, a tisztességben, a munkában és a ke Újévi szám — Mpa 24 fillér Teljes heti rádióműsor