Pesti Napló, 1938. augusztus (89. évfolyam, 150–173. szám)
1938-08-02 / 150. szám
Kedd - PESTI NAPLÓ 1938 augusztus 2 a jó fényképek készítésénél a gyors készenlét. Nos, a Zeiss Ikon IKONTA-kamaráknál ez hiánytalanul megvan. A kiugró mechanizmus, a vázkioldó és a központbeállítás mind ezt a célt szolgálja. Objektívjei 1:4,5 vagy 1:3,5 fényerejű Novar-anasztigmát, vagy pedig a méltán világhírű Zeiss Tessar 1:4,5 és 1:3,5. Az IKONTA 4/2X6, 6X9 és 6x6 formátumban kapható. Az utóbbi, melynek képe itt látható, különösen népszerű. FOTÓKERESKEDŐJE SZÍVESEN BEMUTATJA ÖNNEK! Kérje a Zeiss Ikon új képes árjegyzékét ! Mesteri felvételekhez e három: Zeiss Ikon kamara Zeiss objektiv Zeiss Ikon film! Magyarország! vezér képviselő « ifj. Jurány Henrik, Budapest, IV., Váci utca 40. állott, a nagy testvér mellett: az olaszok sohasem fogják elfelejteni »szankciós« kiállásunkat. És azóta szinte tradícióvá vált, hogy kormányzatunk vezetői felkeresik hatalmas testvéreinket, Budapest kiküldöttei az olasz városokat. Magyarország jelenlegi miniszterelnökének, vitéz Imrédy Bélának olaszországi látogatása, az a hatalmas lelkesedés, amellyel a fasiszta Itália Magyarország kormányfőjét fogadta, ismét megerősítette kapcsolatainkat, ez a spontán, soha meg nem rendezhető ujjongás, amellyel a nemes olasz nemzet testvéri érzéseinek adott kifejezést, el nem múló nyomokat hagyott mindkét nemzeteskében és azok a megbeszélések, megállapodások, gazdasági szerződések, amelyek ezeknek a látogatásoknak nyomán keletkeztek, el nem törölhetők, mert nemcsak érdekek hívják életre őket, hanem az a lelki rokonság, amely szellemiségben, műveltségben a két nemzet között fennállott és fenn fog állni az idők végeztéig. szerződés könnyen mulandó hatálya tartana egy csatasorban bennünket, míg így lelki történelmünk azonossága, kultúránk egygyökerű-ssége, műveltségünk rokonsága szentesítik a politikai szerződéseket és emelik túl jelentőségben a nemzetek között szokásos megegyezések fölé. Az összeomlás után újjáéledő Magyarország államférfiai közül Bethlen István vette észre először, hogy a mi utunk is a Rómábavezet. És ekkor, a zsarnokian tragikus békeszerződések okozta káoszban és ködben először Mussolini hangoztatta a világ előtt a megnyomorított Magyarország jogait egy igazságosabb megállapodásra. A Jouce hazája ekkor már kiemelkedőben volt az európai nagyhatalmak között, szavát meghallották mindenütt a világon és százszorosan meghallottuk mi, akiknek számára ez volt az első biztató jel, az első sugár abban a vak éjszakában, amely avilágháború után, mint történelmünk legnagyobb szerencsétlensége szakadt hazánkra. A tuce messzehangzó hangjában az olasz nemzet lelke szólalt meg, annak a nemzetnek a lelke, amely rokon velünk, igazi rokon és igazi barát, mert akkor harsant fel, amikor bajban voltunk. És a mi szerencsétlen nemzetünk annál szomjasabban itta be ezt a haszgot, mert történelmünk folyamán nagyon is megtanultuk, hogy a barátok csak addig barátok, amíg a nemzet szerencsecsillaga magasan ragyog. Olaszország mellénk állt a bajban és ettől a pillanattól kezdve külpolitikánk, túl a tényleges gazdasági, politikai és földrajzi szükségszemreégen, roridishtumul Róma felé mutatott. Kormányzatok vágottákfel azóta nálunk egymást, amelyek politikai módszerekben talán különböztek egymástól, de egyek voltak abban, hogy testvégek vagyunk az olasz nemzettel szellemünkben, temperamentumunkban, kultúránkban, tehát nemzeti életünk legbenső gyökereiben. És a kis magyar nemzet is ott HEMES FÉM REGÉNY Írta: HUNYADY SÁNDOR 64 Matildot Bécs két legelőkelőbb színházi embere kísérte páholyába. Akik ugyancsak előkelő társaságot szerveztek abból a célból, hogy majd előadás után a Sacherben, zártkörű, kis lakomán ünnepeljék az előkelő vendséget. A »Johanna« hosszú darab. Éjfél felé járt, amikor Matild autója a Sacher elé érkezett. A hotel frontja erősen ki volt világítva. A forgó üvegajtón éppen egy fekete férfi jött ki az uccára. A horvát volt. Matild megdöbbent. Megállt. Hátha nem az? — Bon soir! — köszönt egy fokkal hangosabban és intenzívebben az illendőségnél. A férfi riadtan feléje fordult. Megemelte a kalapját. Arckifejezése megváltozott. Egymáshoz léptek, kezet fogtak. Megfogták egymás mindkét kezét. Oly hosszú ideig álltak így, a hellyel, az idővel és az etikettel nem törődve, hogy a két finom bécsi úr előbb meghökkent, végül megsértődött. A merészebb egy halk »pardon«-nal közeledni próbált. Matild tekintete föltartóztatta: — Bocsánatot kérek! Nem tarthatok önökkel. Valami történt velem! — mondta szárazon. Egyetlen pillantásával visszaküldte a semmibe a bécsieket, akik bementek a hotelbe, eltűnve a színről, mint két egészen jelentéktelen statiszta. — Persze, társaságban van! — szólalt meg a horvát. A hangjában szemrehányás volt és egy kis mozdulattal elárulta, hogy ebben az esetben hajlandó rögtön visszavonulni. — Már le is ráztam őket! — felelte Matild. Boldog volt, hogy újra érzi a követelő féltékenységnek ezt a vad viselkedését, amely nem tűr meg semmiféle riválist. Megindultak gyalog a Ringen. A férfi néhány szóval elmondta, hogy a régi császári levéltárban keres dokumentumokat valami horvát politikai ügyben. Még mindig Zágrábban lakik. Csak néhány napra jött Bécsbe. — Milyen kicsiny a világ! — sóhajtotta boldogan Matild. — Nekem eddig elég nagy volt! — jelentette ki sötéten a férfi. A nők azt az embert is olyan alaposan meg tudják nézni, aki az oldalukon halad, mintha körülsétálnak. Matild úgy találta, hogy a barátja valamivel előkelőbb lett, ami nem illett hozzá. Komikusan hegyes lakkcipője volt, de talán nem tehet róla, ha egyszer ilyeneket van kedve csinálni a délszláv susztereknek. Még mindig sovány volt, sőt még soványabb, mint azelőtt. Égett, fekete. A hajának nem volt esze ágában sem őszülni. Ha beszélt, arca most is szenvedélyes lett, ha hallgatott, úrrá vált vonásain a régi, drámai szomorúság. — Az én régi emberem! — ujjongott magában Matild. Hála Istennek, hogy megtalálta! Teljesedni érezte sorsát, boldogságát. Végtelen örömet érzett. Elhatározta, hogy nem teketóriázik sokat. Éhes. Eszik előbb valamit. Aztán fölhívja magáihoz a férfit. Szinte mulatott, amint beleképzelte ezt a sötét horvátot a kényes, bécsi hotel eperszín, selymes hálószobájába. Ha majd levetette, hogy fog heverni barbár lakk cipője a virágos szőnyegen. Egy pillanattal későbben már röstelte, hogy a szerelmével kapcsolatban ilyen tárgyilagos gondolatai vannak. Majd megvigasztalódott. A szerelem megköveteli a félre nem érthető bizonyítékokat. »Együtt lenni« — ez konvenciója a szerelemnek. De várjon szerelmes-e? Igen az! Évek hosszú során át nem látta a horvátot, nem írt neki, nem kapott tőle levelet. Nem volt hű hozzá, nem fogadott meg neki semmit a váláskor. És most mégis közel jár az ájuláshoz, térde gyönge, hogy itt haladhat az oldalán, nem törődik vele, hogy súlyosan megsértette miatta a finom Bécs egyik finom és fontos, baráti különítményét. Lementek az Opern-Kellerbe. Nagyon alkalmas sarokasztalt találtak. Az asztal szinte szeparénak számított, annyira elfödte minden idegen szem elől egy kabátokkal megrakott fogas. A horvát már vacsorázott. Csak nézte, hogy eszik Matild? És ivott. Előbb egy pohár sört. Azután valami erős, osztrák fehér bort hozatott, amelynek aromája megtöltötte körülöttük a levegőt. Matild egyre rémültebben nézte, hogy tűnik el barátja modorából a régi, kedves, vad szemérem minden nyoma. Arca fölhevült, állativá vált. A harmadik butélia bor után már nem a szerelmese, hanem egy részeg ember ült mellette, akitől félni kellett, akinek szeszes lehellete, mohó közeledése egyformán irtózatos volt. Ijedten érezte, hogy egy kéz brutálisan hozzányúl az asztal alatt és megfogja a térdét. A szeme könnybe lábadt. — Mióta iszik? p. kérdezte fájdalmas sajnálkozással. — Régóta! — felelte a Horvát gorombán, aztán nevetni, inkább röhögni kezdett, keze újra a szomszédja felé nyúlt. JEtofecagje* Sfeszkezik! ! Felhívás a magyar nemzeti társadalomhoz! Most, amikor minden nemzet hazájának és érdekeinek megvédésére a végletekig fokozza légi erejét, megvan a módja annak, hogy a magyar nemzet is felkészüljön minden eshetőség kivédésére a levegőben is. Történelmi felelősségünk e tekintetben ma minden magyar családra ránehezedik. A pénzáldozatra a miniszterelnök úr sikerrel hívta fel a nemzetet. Ennek kapcsán az anyagi alap megteremtése után most a személyi kiegészítés van soron. A tettrekész ifjúságnak ma nyitva áll az út a repülőkiképzés felé. Mindazok a 18—25 éves ifjak, akik a középiskolát eredményesen elvégezték, de olyanok is, akik csak négy középiskolát (esetleg hat elemit) végeztek és akik testileg és erkölcsileg alkalmasak, beléphetnek a komoly hivatást és egyben gyönyörű élményt nyújtó repülőkiképzős tanfolyamainkba. Ezeknek elvégzése az arra érdemesek számára a tisztviselői vagy altisztviselői karunkban való elhelyezkedést biztosítja. A szülőkhöz is fordulunk. A történelemből áttündöklő nagy magyar nők példáját követve érezze minden anya — a romboló erkölcsi irányzatokkal szembeni kitüntetésnek, ha fia sorainkba kívánkozik. Az érdeklődők a gyors elintézés érdekében a testnevelési és népgondozó szervekhez, vagy a legközelebbi repülőtér vezetőségéhez forduljanak azonnal tanácsért, hogy helyesen felszerelt kérvényeik ez év augusztus hó 15-ig már az alulírott hivatalban lehessenek. A felvétel szeptember 1-ére várható. — Magyar Királyi Légügyi Hivatal Budapest, II., Hunyadi János út 13.