Pesti Napló, 1939. június (90. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-01 / 123. szám
Budapest, 1939 90. évfolyam 123. szám Csütörtök, június 1 SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL* VH ker„ Rákóczi út 64. Telefon *145-559,♦146-419 Jegypénztár, hirdetési-, előfiztési-, átázási- és köönyvosztályi VII., Erzsébet körút 18—20 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. 4.— pengő Negyedévre. 10.80 pengő Félévre .... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap...........32 fillér Átlátszó cseh üveg Szimbólummá nő egy kis eset. Tüntető diák felett ítélkeztek Budapesten, aki hónapokkal ezelőtt beverte a főváros egyik legforgalmasabb pontján a nagy kávéház nagy üvegablakát. A bíró, lelkiismeretes jogászhoz illő módon okot keresett az okozat mögött és megkérdezte: mi szükség volt erre a rombolásra, miért éppen üvegcsörömpöléssel adott kifejezést a vádlott politikai meggyőződésének? Az érdekes kérdés elfogadható válasz nélkül maradt. És a bíró emlékeztetett arra, hogy az új üvegablakot a velünk ellenséges Cseh-Szlovákiából kellett beszerezni. Pénzt adtunk nekik érte, valutával fizettünk. Szóval a vádlott nagy horderejűnek szánt duhajkodása egyetlen eredménnyel járt: Cseh-Szlovákia »keresett az ügyön« Magyarország rovására.* Ezzel vált szimbólummá ez az egyébként alig lényeges büntetőbírósági akta. Jelképévé korunk nagyot akaróinak, akik gyakran pont az ellenkezőjét érik el annak, amit szeretnének. A közjogok elméleti tudósa úgy hiszi, hogy egy új parlamenti ciklus képviselőinek megválasztásával például megszűnik a politikai agitáció szüksége, sőt lehetősége és megkezdődik a komoly törvényhozói munka. A hétköznapok szürke krónikásának viszont megkell állapítania, hogy az agitáció berkeiben csak most kezdődik az igazi mozgolódás. Az úgynevezett közvélemény pedig még mindig nem talál hasznosabb témát, mint tágabb keretek közt folytatni a mandátumok átadásával időszerűtlenné vált, szűnni nem akaró politizálgatást. Pedig itt áll intő példának az üvegablak furcsa sorsa. Nagy kérdés, hogy az agitáció bajnokai hová érnek el hősies versenyfutásukban. Nagy kérdés, hogy célszalagot tépnek-e el, dagadó mellel, üdvrivalgás közben, vagy pedig csak futnak, futnak, futnak, sajátnuk szakadtáig és teljesen céltalanul. Olyan kevésre volna szükség, hogy kicsit magukhoz térjenek. Csak néznének körül, csak állnának meg egy tizedmásodpercre, csak gondolkoznának egy pillanat törtrészéig: mire jó ez az egész? * / Vagy itt van másik tünetként a politizálgatás. Régi, jó magyar szokás. Azelőtt pipaszó mellett folyt, ráérő öregek töltötték vele töménytelen idejüket. Most viszont sokan, polgári, héköznapi munkájuk félretételével, legfontosabb kötelességüknek tartják, hogy más ne is érdekelje őket igazán, mint a politika és főként mások politikai meggyőzése. Vagy meggyőződése. Ahogy tetszik. Sok-sok kis agitátor szaladgál az utcán, ül az íróasztalok mellett és a kávéházakban. Nem divat az íróasztali munka, a kalapácsolás, nem divat a gyerekek jövőjére gondolniés a saját munkás érvényesülésünket elősegíteni, sokkal divatosabb: mindenekfölött politizálni. Tények mutatják, jelek intenek, menynyire céltalan időtöltés. Sajnos azonban az új iskola első tantétele: szemet hányni a tények előtt, csak nem észrevenni a jeleket. Pontosabb az, hogy mindenki mindennap minél több embernek elmondja legkorszakalkotóbb véleményét a legmagasabb politikáról és közölje mindenkivel, akivel csak közölhető, hogy miként vélekedik az ország sorsának intézéséről. Módot talál közben arra is, hogy elcsepegtessen pár cseppet saját államférfimi zsenialitásából, amely előbb-utóbb kitör eséget kér és amelynek érvényesülése mindnyájunk legfőbb feladata. A tüntető diák azt hitte, valami nagyot használ hazájának és betört egy kávéházi ablakot. Mi lett a haszon? Valutát kellett adnunk a cseheknek. Ez az eredmény. Az utcák és kislakások nagy politikusai is jól tennék, ha az eredményekre gondolnának néha. Vannak eredmények, melyek kézenfekvők. Például: aki dolgozik, érvényesül előbb-utóbb. Vannak eredmények, amelyek nem vitásak. Például: szószátyárkodással még senki sem vitte előbbre az ország sorsát. És van egytanulság is. Egyetlen kimondott gondolat, egyetlen emberi tett útját nem lehet előre megrajzolni. Senki nem tudja, hová kanyarog a szó. Elkapja-e a futó szél, vagy lavina gömbölyűi köréje, mely, még jobb eset, ha csak azt temeti el, aki elindította. Gróf Csáky István: „Nagyművű nemzeteket érhetnek szellemi és fizikai megmrobáltatások, de soha nem pusztulnak abba bele A külügyminiszter átvette Sopronban két mandátumát Sopron, május 31. Gróf Csáky István külügyminiszternek szerdán ünnepélyes keretek között adták át Sopron város és a sopron megyei és városi lajstrom mandátumát. A külügyminiszter titkára Ujpétery Elemér kíséretében érkezett Sopronba. A mandátum átadása este 7 órakor a városház közgyűlési termében történt, amelyet zsúfolásig megtöltött a közönség. Dömötör Mihály, a soproni egyéni választókerület választási elnöke hivatalosan kihirdette a választás eredményét és ennek alapján gróf Csáky Istvánt megválasztott képviselőnekjelentette ki. Ezután Takácsy Nagy Endre a Sopron vármegyei és városi lajstromos kerület megbízólevelét adta át a miniszternek. A külügyminiszter beszéde Gróf Csáky István emelkedett ezután szólásra és a következőket mondotta: — Mi is a magyar élet munkája? — Újjáépíteni házunkat, hogy abban mindenki megtalálja hétköznapi helyét és ha lehet, az ünneplő sarkot is. A lecke fel van adva. A kormány mögött egy hatalmas párt áll, az építés politikai eszközét tehát megadta a magyar nemzet nekünk. A gazdaságiakat igyekezni fogunk előteremteni a lehetőség határáig, még akkor is, ha ennek nyomán egy újabb társadalmi átrétegződés áll be. A siker előfeltétele, hogy közös erővel és egyetértéssel fogjunk a feladatok megoldásához. Nem engedhetjük meg magunknak a széthúzás fényűzését, mert nem vagyunk elegen és sürget az idő. Sokan azt mondják, hogy elvi harcról van szó ma Magyarországon. Ezt ebben a formában tagadom. Fel kell tételeznem, hogy mindenki előtt csak egy alapelv lebeg: az, hogy a magyar föld lakóit megrázkódtatás nélkül, de gyorsított ütemben jobb életlehetőségekkel kell megajándékozni. De nem vagyok hajlandó elfogadni azt a tételt, hogy egy bizonyos eszméért elvből kell küzdeni, mintegy légüres térben anélkül, hogy az tekintettel volna a tényleges lehetőségekre és adottságokra. Csak egy elvet ismerek el, amely felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül, részrehajlás nélkül egyenlően megnyitja az utat a boldogulásra a magyar föld minden lakójának. Csak ez a felfogás teszi lehetővé, hogy erősek legyünk bent az országban. Azt mondottam, hogy erősnek kell lennünk, de ennek egyik előfeltétele az őszinte magábaszállása, a nagy lelkiismeretvizsgálása a magyar népnek. Csak ennek a folyományaként állapíthatjuk meg azt a diagnózist, amely előírja a gyógyulás és építés módszereit. Ehhez a szenvedélymentes belső vizsgálathoz nyugalom kell. Nyugalom az országban és a határainkon kívül Nyugalom, bent az országban és a határainkon kívül. Ezt a szükséges belső nyugalmat az egész ország területén az összkormány van hivatva megvalósítani, úgy mint az általános, az egész népet felölelő munkatervet. — Tisztában vagyok azzal, hogy:A magyarság most vívja meg önmagával lelki és szellemi harcait és tisztában vagyok azzal is, hogy ezt megnyeri. Megnyeri, ha ugyanazzal a hidegvérrel és elszántsággal küzdi át, mint a fizikai csatákat szokta. Ha nem így volna, akkor nem írná már ezer esztendeje történelmét. Nagymúltú nemzeteket érhetnek szellemi és fizikai megpróbáltatások, megrendülhetnek, de soha nem pusztulnak abba bele. — A magyar éghajlat alatt már sok idegen szellemi vagy fizikai termelő erő telepedett meg és fejlődött tovább a kereszténység felvétele óta. Vagyis beleilleszkedett a magyar légkörbe, életfolytatásában magyarrá lett. Nálunk csak az sorvad el, ami nem közénk való. De ez mindig elsorvad. Szükségünk van a külső békére . A magyar nép ösztönszerűleg megérzi, hogy mi az az idegen mag, amely termést hozhat a magyarok földjén, ha annak palántáját kellőképpen gondozza. Megérzi azt is, hogy ennek hasznát látja. A magyar légtér soha nem terjedhetett volna ki annyira, mint amennyire kiterjedt, ha népünknek nem volna meg az a természetes jó ösztöne, az a lelki rugalmassága, hogy minden e°efnS-Pel termékeny eszmét magába fogadhat, anélkül, hogy átidomulna. A világ nemzetei csodálkoznak azon, hogy egy évezred irtózatos pusztításai, amelyek végigszántottak rajtunk, akik itt a népek keresztútján élünk, nem tudtak letörölni minket a térképről. Csodálkoznak, mert nem tudhatják, hogy a magyar birodalom örökéletű, mert annak a képét a magyar föld lakói születésüktől fogva a lelkükben hordják, ahonnan azt fizikai eszközökkel kiirtani sohasem lehet. Ez a magyar légkörrel, telített kép védett meg minket egy évezreden át és ma is erős védsáncunk, mely bevehetetlenebb, mint a különböző országok határain annyiszor emlegetett tökéletes erődvonalak. De nekünk a világháború és az azt követő erős megpróbáltatások után talán nagyobb szükségünk van, mint bárkinek a külső békére is. Ezért tekintünk aggállyal a határokon túlra mindenkor, amikor az egyes szembenálló hatalmi csoportok keletkezéséről és tevékenységéről érkeznek hírek. A külső nyugalom fenntartása és megerősítése az összkormányon belül elsősorban a külügyminiszter feladata, összes törekvésem és minden erőfeszítésem erre irányul. — A múltkor már részletesen ismertettem