Pesti Napló, 1939. szeptember (90. évfolyam, 199-223. szám)
1939-09-01 / 199. szám
Budapest, 1939 Teljes heti rádióműsor 90. évfolyam 199. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. ..5 pengő Negyedévre. 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap...........32 fillérPESTI NAPLÓ Főszerkesztő : GRATZ GUSZTÁV tó. m.^Vil/^ Péntek, szeptember 1 SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL« VILlern Rákóczi út 54. Telefon :*145-559,*146-41a Jegypénztár, hirdettés*, előfize*tési-, utazási- és könyvosztályján„ Erzsébet körút 18-20 Végsőkig kiéleződött az európai helyzet Németország közzétette tárgyalási javaslatát, amely szerint 1. Danzig azonnal Németországhoz, 2.Gdynia marad, 3. a korridor hovatartozandóságáról népszavazás döntene egy év múlva Mivel a Berlinbe hívott lengyel megbízott nem jött el, a német kormány gyakorlatilag elutasítónak tekinti javaslatait Anglia mozgósította tengeri és légi haderőinek tartalékait A válság háborús vagy békés megoldásának, illetőleg e megoldás lehetőségének utolsó percei előtt áll a világ. Az egyre gyorsabban rohanó események e pillanatban annyira önmagukért beszélnek, hogy szinte feleslegessé tesznek minden kommentárt. A német kormány csütörtökön este közzétette azt az ajánlatot, amelyet a válság megoldásának módozataként Anglia elé terjesztett. Ez a megoldási tervezet 16 pontból áll s leglényegeseb elgondolásai szerint.Danzig, mint tisztán német város, azonnal visszatérne a Német Birodalomhoz, Gdynia kikötője viszont a megfelelő utakkal együtt elvitathatatlanul lengyel birtokban maradna, míg a korridor sorsáról egy év múlva népszavazás döntene A következő 12 hónap alatt az úgynevezett folyosó teljhatalmú igazgatását a Saarvidék statútumainak példájára, egy angol, francia, olasz és orosz delegátusokból álló bizottság venné át, amely egyben ügyelne a népszavazás rendjére és nyugalmára. Népszavazásra jogosult lenne mindenki, aki 1918-ban a korridor területén lakott, vagy ott született. A szavazás egyszeri szótöbbséggel döntene a korridor hovatartozandóságáról. Abban az esetben, ha a korridort a népszavazás akár Németországnak, akár Lengyelországnak juttatná, a másik fél jogos igényeinek biztosítására, autóút, illetőleg négy sínpáros átmenő vasút épülne a folyosón keresztül. A német, illetőleg lengyel területen maradt nemzeti kisebbségek gazdasági és kulturális igényeiről külön kisebbségi szerződéseket kötne Berlin ésVarsó. A német kormány még augusztus 28-án közölte az angol nagykövettel, hogy amennyiben augusztus 30-ig lengyel megbízott érkeznék Berlinbe, úgy német részről hajlandóak lennének megvitatni vele ezt a tervet. A lengyel megbízott azonban nem érkezett meg, sem augusztus 30-án, sem később. Amikor német részről végül megkérdezték Lipski berlini lengyel nagykövetet, hogy nincs-e módjában állást foglalni a német javaslattal szemben, a lengyel diplomata kijelentette, hogy erre sem megbízatása, sem felhatalmazása nincs. A német kormány ilyen körülmények között javaslatát gyakorlatilag visszautasítottnak tekinti. Ennek a ténynek távolabbi következménye az, hogy szünetelnek a további angolnémet megbeszélések, annál inkább, mert — Berlin felfogása szerint — az angol javaslatok mindezideig általános jellegűek voltak s csupán a második angol jegyzék közölte, hogy Anglia hajlandó bizonyos értelemben közvetíteni Berlin és Varsó között. Ez a közvetítés, mint most utólag megállapítható, abból állott, hogy az angol külügyminisztérium megjegyzés nélkül továbbította Varsóba a német javaslatot. Varsó válasza erre a javaslatra abból állott, hogy a lengyel kormány elrendelte az általános mozgósítást... Rendkívül komor perspektívákat jelez az utolsó három nap folyamán lezajlott politikai tényeknek és diplomáciai tárgyalásoknak ez a csoportosítása. A német közleményből ugyanis megállapítható, hogy: 1. Varsó még tárgyalási alapnak sem fogadta el a német javaslatot, 2. a német-angol megbeszélések legalább is egyelőre megszakadtak, 3. nincsen újabb terv a német-angol, illetőleg német-lengyel kapcsolatok felvételére. Az egyre jobban kiéleződő krízisek megoldási kísérleteinek lélektanához tartozik azonban, hogy a tárgyalásoknak — még a nyitvánvaklóan meghiúsulásra ítélt meddő tárgyalások is — egy pillanatra sem szabad megszakadniok, nehogy a félbenmaradt diplomáciai megbeszélések helyett a fegyverek kezdjék meg az akciót. Főleg ezért látszik rendkívül veszedelmesnek a jelenlegi tárgyalási szünet, eltekintve azoktól a nagyon is pozitív katonai rendszabályoktól, amelyeket visszafejleszteni még akkor is roppant munka lenne, ha valamely megfelelő tárgyalási alapot sikerült volna találni. Elsősorban a csütörtökön este elrendelt újabb angol mozgósításra gondolunk, amely a haditengerészet, illetőleg a légiflotta eddig nem mozgósított csoportjait aktiválta; ilyenmódon az angol katonai erők ma már elérték a teljes mozgósítás állapotát, noha ebben a mozgósításban a szárazföldi haderő a sajátos angol helyzet miatt nem vesz kontinentális arányokban részt. Hasonlóképpen nyugtalanító jelnek kell tartanunk azt a körülményt is, hogy London kiürítése, illetőleg a polgári lakosság elszállítása teljes erővel folyik, hogy Anglia és a kontinens között megszakadt a telefonösszeköttetés s nyilván már ma a berlini és bécsi telefonforgalomban is igen nagyarányú korlátozások várhatók. Olaszország ugyancsak a legnagyobbszabású intézkedéseket hajtja végre; légvédelmi gyakori,ás folynak valamennyi nagyvárosban, a női aggokat és gyermekeket vidékre szállítják vasúti és közúti forgalmat, a benzin- és a gyarmatáru fogyasztást nagymértékben korlátozzák, s ugyanakkor a fegyveres erő jelentékeny egységeit is készenlétbe helyezik. * A végkifejlődés óráit éljük. Ha ezekben az órákban nem sikerül az egymással szemben álló két fronton kölcsönös áldozatok árán olyan megegyezési alapot találni, amelyen állva a tárgyalások tüstént megkezdődhetnek, imepot nem fogja elkerülhetni a háborút.