Politikai Ujdonságok, 1884 (30. évfolyam, 1-53. szám)

1884-05-21 / 21. szám

tvl. szám 1884. XXX. évfolyam. e­lső 11-én, vasárnap, egyszerre húszan indultak el Amerikáta , jobb hazát keresni. Sajnos jelenség, hogy a kivándorlás láza a tót felvidékről már a tősgyökeres magyarok közé is elterjed. A kivándorlási kedv lehűtésére szolgálhat a követ­kező két eset, melyről amerikai lapok adtak hírt. Filadelfiában a városi hatóság nemrég a magyarok által lakott nyomorult házakat megvizsgáltatta és bűn­­vizsgálatot indított a tulajdonosok ellen, a közegészségi törvények áthágása miatt. Tizenöt telektulajdonost, kik rozzant gunyhókat és istálókat 50—60 főből álló csopor­toknak adtak bérbe, elfogtak és különféle pénzbírsággal büntettek; egyúttal rendelet bocsáttatik ki, mely újonnan érkező «magyarok» lakásba fogadását eltiltja. Egy másik közlemény szerint 12 magyar, köztük egy nő, ki nekik főz, az East-Franklin kőszénbánya közelében lakást vett ki és mindenáron munkát keresett. Az odavalók azonban a hely elhagyására szólították fel őket, s minthogy nem mentek, este munkások és bányászok fegyverekkel és revolverekkel lőrtek a magyarokra, kik kénytelenek vol­tak a hegyek közé menekülni, s azóta semmi hír róluk. Kívánatos lenne, hogy ez adatok minél szélesebb kör­­ben jussanak tudomásra hazánk azon vidékein, melyek­ben lelketlen ügynökök csábítják a népet kivándorlásra. A belügyminisztérium ez irányban felhívást intézett vala­mennyi törvényhatósághoz. Uj titkos tanácsosok, Herczeg Batthyány Ödön­­nek és gr. Pálff­y Jánosnak a király ő felsége a belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta; ugyan­e méltó­ságra emeltettek Szontagh Pál és báró Kemény Já­nos képviselőházi volt alelnökök is. Budavár bevételének harminc­ötödik évfor­dulója alkalmából a budai honvéd-emlékszobor bizott­sága az ostromkor hősi halált halt honvédekért, úgy mint minden évben, ez idén is, május 21-én rekviemet és a közös sírhoz való menetet rendez. A rekviem a krisztinavárosi templomban május 21-én délelőtt 11 óra­kor fog megtartatni s ugyanaz­nap délután 4£ órakor az aréna mellett levő úgynevezett Horváth-kertben lesz a gyülekezet és 5 órakor elindulás a temetőbe. A krach New-Yorkban. Május hónap olyan New- Yorkban, mint volt az 1873-iki május Bécsben. A krach förgetege rohant végig a pénzpiaczon. E hó 13-án indult meg a lavina, egy nagy vasuttársulat fizetésképtelenségé­vel s aztán óráról-órára több és több czéget ragadt ma­gával. Számos nagy czég összeomlott, mások meginog­tak. Az egész pénzpiacz megrázkódott, s annak a rázkó­dásnak hatását meg fogja érezni Európa is. A válságról az Egyesült­ államok egykor pénzügymi­nisztere, mr. Windom úgy nyilatkozott, hogy ez a túl­­spekulác­ió következménye. A háború után a jólét oly nagy volt, hogy nyakra-főre spekuláltak. A pánikot azon­ban nem szabad túlzottan felfogni. A válság következ­ményei alig lesznek tartósak. Az utóbbi idők túlzott spe­­kulácziója dac­ára van még elég érték, melyek valódi értéküket nem érték el. Egy másik tekintélyes szak­ember pedig azt mondja, a válság azért keletkezett, mert nagyon sok pénzt fordítottak oly vasutakra, melyek az­­ország természetes fejlődésére még szü­kségtelenek voltak és mert nagy bankárok ily vállalatokat nagyon is készségesen támogattak. Már régóta volt sok bankár zavarban. Ezeknek előlegeket adtak, de ez mit sem használt. A Marine Bank és a Grant and Ward czég fizetésképte­lensége 14.000.000 dollár passzívákkal sok kisebb ez­é­­get is magával rántott. A pánik azonban nem oly álta­lános, mint 1873-ban. Eddig csak new-yorki ezégek buktak. Van elég pénz, hogy nagyobb válságok megaka­dályoztassanak. A válság meg előnyös is, mert elhárítja a túlspekulácziót A csekély gabonakivitel is hozzájárult válság előidézéséhez. A május 14-én megkezdődött bukások hatása az Egyesült­ Államok többi részében, még csak ezután mutatja meg következményeit. A kormány min­dent megtesz a válság enyhítésére. Mély rokonszenvet kelt, hogy az első bukások egyike által elvesztette min­den vagyonát Grant tábornok, az északamerikai polgári báborban az unió dicsteljes hadvezére s később két ízben az Egyesült­ Államok elnöke. Minden közhivataltól visszavonultan, csekély vagyonát egy bankc­ésre bízta, melynek élén fia is állott. A czég másik tagja, Ward,­hir szerint visszaélt Granték bizalmával, és a volt köz­­társasági elnök, hogy a czéget megmenth­esse, vagyoná­nak utolsó maradványait is feláldozta, sőt a neje aláírá­sával is ellátott kötelezvénynyel kezességet vállalt a czégnek Vanderbilt, híres vasúti király által nyújtott hi­telért. Vanderbilt visszaadta ugyan Grantnak e fede­­zetet ép e napokban, mielőtt Európába indult, reá bíz­ván, hogy beválthassa akármikor kötelezettségét, de a győzelmes hadvezér és az Egyesült­ Államok kétszeri el­nöke teljesen elvesztette vagyonát, még adósságba is merült és egyedül azon 250,000 dollár kamatjaiva ■utalva, melyet tisztelői a háború után számára gyűjtöttek. Párbaj Görgey miatt. Budapesten sokat beszélnek­­egy véres kimenetű párbajról, melynek politikai háttere különös figyelmet követel. Néhány héttel ezelőtt több fiatal ember mulatott egyik távoleső fővárosi vendéglőben. Különböző dolgokról be­szélgettek, színházról, színésznőkről, tursról, stb. Végre a politikát is belevonták a társalgás keretébe s a többi közt megemlékeztek az 1848-dild szabadságharczról is. Len­gyel József egyévi önkéntes azt a megjegyzést tette, hogy a magyarok okvetlenül győztek volna, ha az a férfiú, ki akkor a magyar hadsereg élén állott, nem kö­vetett volna el árulást. Ebben a pillanatban egy fiatal ember emelkedett föl a szomszéd asztal mellől s oda lépve a vitatkozók elé s miután megmondotta, hogy ő Görgey volt tábornok fia, azt a kérdést intézte Lengyel­hez, vájjon tovább is fentartja-e imént tett meg­jegyzését, mely által Görgey személyében is sértettnek­­ érzi magát. Lengyel igennel felelt. Másnap megjelen­tek Görgey segédei Lengyelnél, ki elfogadva a kihívást, s megnevezte szekundánsait. A két fél megbizottai a kö­­­­vetkező feltételeket állapították meg : «Párbaj sima pisz­tolyokkal, háromszoros golyóváltás, távolság 20 lépés 5—5 lépés avance-szal. Ha a pisztoly párbajnak nem lenne eredménye, a felek kardpárbajt vívnak végső kimerü­lésig­.­­ A golyóváltás végbement a főváros határán. Két golyó nem talált. A harmadik lövés után fájdalmas kiáltással rogyott a földre Lengyel. Ellenfelének golyója, miután szétforgácsolta a távolságmérőül alkalmazott sétapalctát, a fiatal­ember felső czom­bjába fúródott s megsértett egy fontos véredényt is. Lengyelt az egyetem sebészeti klinikájára szállították, hol most a halállal vi­vődik. Az orvosok nem bíznak felgyógyulásában. A do­lognak alkalmasint folytatása is lesz, mert Görgeyt töb­ben kihivatták. A hesszeni nagyherczeg házassága még egyre foglalkoztatja a sajtót. Hogy a nagyherczeg és a szép orosz hölgy házassága csakugyan felbontatott, az már biz­tyos. A házasság éjjel 11 órakor történt a nagy­herczeg egy meghitt, emberének lakásán és Starck mi­niszter hajtotta végre a polgári szertartást. A miniszter­nek szemére hányják, hogy nem volt erősebb és bele­egyezett a dologba. Az udvari lelkész hiába kérte a nagy­­herczeget, hogy egyházi utón is kösse meg a házasságot, visszautasittatott. A nagyherczegi család csak másnap értesült a házasság felől, még­pedig a legnagyobb felhá­borodással. Kiutasított munkás, Fodor Mihály czipészlegényt, ki az anarkhista szerkesztő Szalay sírjánál beszédet tar­tott, a rendőrség kiutasította a főváros területéről. Ugyancsak a Szalay temetésén német beszédet mondott bizonyos Brunner Adolf, kit a rendőrség más néven is ismer, a temetés után azonnal elhagyta Magyarországot, a kőbányai állomáson szabván a vasútra. Anarchista sajtóper. A budapesti esküdtszék előtt e hó 15-én tárgyalták a «Radikál» czimű munkáslap márcziusi első számának négy közleményéért indított sajtópert. A lap szerkesztője Práger Ármin, kis f­gság­­ból vezettek a tárgyalási terembe, mert azzal van vá­dolva, hogy részes a bécsi Eisert-féle rablógyilkosságban. A vádlevél a hírlapi közleményekből több részletet idéz, s Bökk János kir. ügyész súlyt fektetett vádbeszé­dében ama gyűlöletre, melyet a szoczialisták mindenki ellen éreznek, a ki az egyéni tulajdont élvezi s azon erőszakra, melyet a törvénynyel szemben hirdetnek és alkalmaznak, fölkeltvén a birtokos és vagyonos osztály ellen a munkások gyűlöletét s erőszakat akarván vál­toztatni a társadalom rendjén. Az inkriminált czikkekben, szerinte a törvény és osztályok ellen való izgatás és for­radalomra való fölhívás oly mérve foglaltatik, hogy annak megítélésére a közlemények egyszerű elolvasása teljesen elegendő. Präger elvállalta a felelősséget a közleményekért. Mosonymegyei, kattenburgi születésű, 32 éves, hitfeleke­­zet nélküli és szabó segéd. Védője, Kenedi Géza volt, ki a bevádolt közleményekről tagadja, hogy azokban egyenes felhívás vagy izgatás volna. Felhozza, hogy mielőtt a lapot szétküldték volna, Prágert már elfogták. Prágert — úgy­mond — anarchistának tartják, jóllehet még abban sincs tiszta fogalom, mit kell ezen szó alatt érteni. Némelyek a harczoló ,szoci­alizmust látják benne, mások a megtévedt emberek szűk szövetségét, mely fe­jébe vette azt a gondolatot, hogy a társadalmat orgyil­kossággal és dinamittal teszi boldogabbá. A védő irtó­zattal utasítja el a harcz ezen orgyilkos faját. De Práger Ármin ellen az anarkhizm­us vádját emelni nem lehet. Az ország területén dinamit-merénylet nem történt s maguk a szoczialisták jelentették ki, hogy minden ilyen­nek útját állják. Budapest és a magyar terület tiszta maradt az anarchistáktól s a rettenetes értelmű szavat Práger Árminra, vagy bárkire, a­kik itt szocziális érte­lemben írtak és beszéltek, reá­fogni a legnagyobb igaz­ságtalanság. — Práger német nyelven védelmezte ma­gát. Beszédjében a szocziális tanok keletkezését leginkább a gépeknek tulajdonítja, melyek immár a világpiacz szá­mára termelnek a legtöbbször fölöslegeset, mely ha el nem kél, a munkások béréből húzzák le a kárt s már­­már alig adnak nekik annyit, hogy megéljenek. E ter­melési rendben a munkás elveszítette családját s ki van téve az elzüllésnek, a nyomornak és a teljes elsülyedés­­nek. Az inkriminált közleményekre megjegyzi, hogy azok Németország és Ausztria pártjai részére írattak s csodál­kozik, hogy a magyar állam ügyésze idegen államok érdekében emel vád­at. Végül kijelenti, hogy ő nem vár semmit az esküdtektől s ha mégis elitélnék, meg fogja mutatni a jövő, hogy tévedtek. Az esküdtek minden vádpontra nézve elitélőleg nyilat­koztak, még­pedig a számos kérdésre csaknem egyhan­gúlag. Práger 15 havi államfogházra, 600 frt pénzbírságra, 141 frt perköltségre és az élelmezési költségek viselésére ítéltetett. A pánszlávizmus egy apostola halt meg Bécs­ben : Bajevszkij Mihály, az orosz nagykövet­ség főpapja s egyszersmind a wallfisch-gassei orosz templom plébánosa. Rajevszkij 73 évet élt és életének szívszélhűdés vetett véget. A pánszlávok egyik hatalmas támaszukat gyászolhatják benne. A monarkhiában köz­pontja volt a pánszláv tevékenységnek; a magyarországi tót, horvát, cseh, galicziai, bukovinai agitáczió fonalait ő tartotta kezében és ő kezelte a propaganda pénzeit is. A monarkhiában született fiatal szlávokat Oroszországba küldte ki «nevelődni» , vagy ott szerzett nekik államhi­vatalokat, vagy itt támogatta őket működésükben. Leánya koporsójánál, Tordáról írják a követ­kező megható esetet : Eszenyi Károly keresett fűszer­kereskedőnek e hó 10-én nagyobbik, Julia nevű leánya meghalt tüdővészben. A fiatal, élte virágjában levő 17 éves leánynak, a­ki szüleinek szeme­ fénye volt, elhunyta annyira megrendítő hatással volt az apára, hogy — mint az általa leánya halálára irt gyászjelentésben mondja : «vele óhajtván az örök megsemmisülésben egyesülni», e hó 12-én éjjeli 12 órakor a kedves leány gyászravatala mellett szivén lelte magát s azonnal meg is halt. Mind­kettőjüknek temetése e hó 13 án történt nagy közönség jelenlétében. Sikkasztó törvényszéki biró. Kránitz József, szom­bathelyi kir. törvényszéki biró, testvéreinek nevére egy 1060 frtos adóslevélnek meghamisitása, továbbá Széll Ignácz nevére több száz forintra menő váltó meghamisi­tása és egyéb hivata­ls pénzek elsikkasztása miatt a szom­bathelyi kir. törvényszék által vád alá helyeztetett és letartóztatása elrendeltetvén, vizsgálati fogságba helyez­tetett. Az okozott kár 3000 írtra rúg. Hatszoros gyilkosság. Galicziában, Buczacz város­kában e hó 13-án borzasztó rablógyilkosság történt, mely hat emberi életet oltott ki. A gyilkosság áldozatai Ten­nenhaus Lejzer csapláros zsidó, a felesége Háni, az anyja Zsófi, tizenhatéves fia Mózses, ötéves fia Chune és a Grünfeld Zsófi nevezetű zsidó cseléd, a­ki a háznál szolgált. A zsiványok 300 frt készpénzt vittek el, a többi értéktárgyhoz nem nyúltak. A szerencsétleneket álmok­ban, ágyaikban hajnali öt órakor gyilkolták meg a go­nosztevők, egy baltával és egy nagy késsel. A család nyolc­éves fia, Izrael nagyanyjával aludt egy ágyban ; a gyermek elbújt a dunyha közt és mivel a gyilkosok nem vették őt észre, nem lett bántódása. A gyermek nagyon keveset tud mondani a rémtett felől és vallomásai alap­ján aligha fog sikerülni a tettesek kiderítése. A gyilkos­ság gyanúja miatt Buczaczban három embert elfogtak. Az egyik egy faczér mesterlegény, a másik egy napszá­mos, mindkettő ellen igen terhelő körülmények forognak fönn, hogy ők gyilkolták meg a Tennenhaus-családot. Az elfogottak mindent tagadnak, de az egyedül élve maradt nyolczéves fiú Izrael az egyikre ráismert. A fiú különben a kiállott rémület folytán oly izgatott állapotban van s oly ellentmondóan beszél, hogy alig lehet számbavenni vallomásait. Szörnyű öngyilkosságot követett el Bécsben Wal­­lisch kereskedőnek 20 éves neje. Három hete volt férj­nél. Összeszólalkozott férjével és izgatottan távozott a másik szobába. Itt leöntötte magát borszeszszel és az ily módon átáztatott ruhát meggyújtotta. A jajveszéklés hal­latára besiető férj egy égő fáklyát talált és minden men­tési kísérlet sikertelen maradt. Gonosz betyárt kerítettek kézre Sárospatak környé­kén e hó 15-én: Jakab Samut, kit két hónap óta üldöz­nek. A gonosztevőt Horváth Pál bodrogszabályozási fel­ügyelő és segédei fogták el. A betyár ugyanis a folyó partján járva, a felügyelő hívására bement egy munkás­­barakba és ott hirtelen felhajtott két liter bort. Ekkor egy munkás fejbeütötte a betyárt, s mikor az elkábult, összekötözték, elszedték fegyvereit és bekísérték a ható­sághoz. Jakab Samu hosszú bűnlajstromában vadállati kegyetlenségü gaztettek is vannak.­ Áprilisban egy éjjel négy legényével bement Halászra s ott a hetvenéves vén zsidó korcsmárost megrohanva, a g­önge öreget leütöt­ték, szemeit kivájták, s nagy kegyetlenségek közt megöl­ték. Az áldozat leányát pedig kényszerítették, hogy megigyék egy pohárnyit apja véréből. Az inas szobra. A londoni Truth c­ímű lap írja, hogy John Brown, a királynő elhunyt kedvenc­ ina­sának életnagyságú bronz­szobra megérkezett a balma­­rali palotába és ott föl is állították. John Brown sírem­léke a crathiei temetőben szintén elkészült már ; ezt is a királynő emeltette és impozáns nagyságú. Feliratát maga Viktória királynő készíté és az tükre azoknak a­ rejtélyes gyöngéd érzelmeknek, melyeket a fejedelmi hölgy John Brown iránt táplált. A sirirat igy hangzik: «E jóbarát, kinek hűségére ti is számítottatok, igazi isten ajándéka volt nekünk és adatott oly körülmények által, a melyek felől nektek sejtelmetek sincs.» (E «körülmé­nyek» alkalmasint a spiritizmus volt, mert köztudomású, hogy John Brown a királyné elhunyt férje, Albert her­czeg médiumaként szerepelt.) Alul ez evangéliumi mondat olvasható: «Jól vagyon, jámbor és hiv szolgám; kevesen voltál hiv, többre bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe.» Kirabolt grófi kastély. Gróf Hunyady Imrének a kéthelyi vadaskertben levő nyári lakót e napokban fel­törték s az összes fehérnemüeket, valamint huszonnégy személyre való ezüstöt elloptak onnan. A mit el nem vihettek, azt ö­szetörték. A gyanú kóbor czigányokra van, a kik már Sámsonban is lovakat akartak lopni a múltkor s az ellenszegülő gazdát megsebesítették. A «VILÁGKRÓNIKA» 21-ik száma mai lapunk­kal küldetik szét azon előfizetőinknek, kik e képes melléklapunkat már megrendelék. A «Világkró­nika» 21-ik számának tartalma a következő : Dél csillaga. A gyémántok hazája. Verne Gyula regé­nye. (Képpel.) — Francziák öröme. — Régi európai követségek Konstantinápolyban. — A szerb és bolgár nép. (Öt képpel.) — Khinai diplomata. — Az elfogott betyár. — Vegyes. rujjl ± IÍVj^.1 UJJLFVJ1N021AJIWIV. Felelős szerkesztő Nagy Bu­klás. (Lakása: Egyetem-tér 6. szám. 4000

Next