Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-28 / 72. (4218.) szám
26 A Magyar Minerva húsvéti száma 36 oldal terjedelemben a napokban jelent meg a szokottnál is gazdagabb tartalommal. A szép kiállítású füzet újra fokozott mértékben igazolja a folyóirat nívójának emelkedését s egyúttal a szlovenszkóiságra való erőteljes törekvését, amelynek folyományaképpen egyre több szlovenszkói író csatlakozik a Magyar Minerva írógárdájához. A márciusi szám szorosan vett szépirodalmi részében első helyen kell kiemelnünk Farkas Istvánnak „Tavaszi világ“ című szlovenszkói izó, vérbeli íróra valló pompás elbeszélését. Kívüle Fenyves Mária és Marék Antal szerepelnek még nemesveretű novellákkal, míg Nyíresi- Tichy Kálmán „Cinege úr végzetes tavasza" címen tovább folytatja nagy érdeklődéssel várt, humoros tárgyú regényét. A költemények között nagy figyelemre tarthat számot a pozsonyi Kende Istvánnak „A gyöngy" című verse, amellyel a kiváló poéta hosszabb hallgatás után újra bekapcsolódott az itteni irodalmi életbe. Tamás Lajostól, Tompa Lászlótól és W. Wimberger Annától olvasunk még egy-egy szép költeményt a Magyar Minerva hasábjain. A nem szorosan vett szépirodalmi részben Farkas Geiza és Farkas István három élvezetes tanulmánnyal szerepelnek. Az előbbi egyik írásában „Örök élet — örök jutalom — örök büntetés" címen mély vallásbölcseleti témát dolgoz fel, míg a másikban André Gide „Retour de 1. U. S. S. R." című könyvéhez fűz rendkívül érdekes és találó megjegyzéseket. Farkas István „Kulturmunka a magyar falvakon" című írásában a magyar falu kultúrájára vonatkozó legégetőbb problémák mielőbbi megoldását sürgeti. A könyvkritikák sorát Major József nyitja meg, aki a szlovenszkói magyar írók antológiájának két kötetével foglalkozik s egyúttal szakszerű útmutatást ad a jövőre nézve az antológia szerkesztőinek. W. Wimberger Anna Alja Rachmanovának „Irgalom", Mezei Gábor pedig Beverley Nichols „Kertem" című könyvéről ír figyelemreméltó sorokat. Több kisebb bírálat és a kassai Hunyadi Györgynek színes filmrovata egészíti még ki a tartalmas folyóiratot, amelyet melegen ajánlunk olvasóink figyelmébe. * A dr. Reiner János szerkesztésében havonként megjelenő folyóirat előfizetési ára félévre 15, egy évre 30 korona. Egyes szám ára 3 korona, amely bélyegben is beküldhető. Az előfizetési összeg ugyancsak a Magyar Minerva kiadóhivatala címére (Pozsony, Segner-ucca 3) küldendő, amely 360 korona portóköltség fejében értékes ajándékkönyvet ad egészéves új előfizetőinek. A folyóirat egyes számai Pozsonyban a Steiner-, Stampfel- és Szent Józsefkönyvkereskedésben, valamint Weisz M. újságüzletében kaphatók. (*) Párhuzamos kulturelőadások Naszvadon. Komáromból jelentik: Nemrégiben szervezték újjá a naszvadi SzMKE fiókját s oly nagy sikerrel, hogy a kulturelőadások, rendezések egymást érik a naszvadi szervezetben. A kulturelőadásokat a tanítói kar irányítja, az újjászervezést Szombath Antal irányította. Nagy sikere volt a Simonyi Lajos tanító által rendezett kéthónapos számtankurzusnak, amelyen nagyszámú résztvevő ismételte át a praktikus számtan elemeit. Más hasonló gyakorlati előadásokat is tartottak, különösen a gazdasági ismeretek köréből. Az érdeklődés oly nagy volt s annyi előadó is jelentkezett, hogy — ami ritkaság — párhuzamos kulturelőadásokat kellett tartani, hogy az érdeklődő kulturegyleti tagokat kielégítsék. Itt említjük meg, hogy a PMH múltkori cikkében említett naszvadi takácsokra a szlovenszkói népipart kedvelő közönség figyelme ráterelődött s ennek köszönhető, hogy Szlovenszkó számos népművészeti gyűjtője jelentkezett rendeléssel a naszvadi takácsoknál. A SzMKE így pártolja a népipart: néhány kitünően dolgozó öreg naszvadi takács jutott váratlanul munkaalkalomhoz.*) Murgács Kálmán: Tárogató. A budapesti Nádor Kálmán zeneműkiadó óég kiadásában új melodráma jelent meg, amelynek szövegét Várlyi Nagy Gáza, zenéjét pedig Murgács Kálmán, az ismert magyar zeneszerző szerezte. A melodráma címe Tárogató. Történelmi magja, hogy Heiserer 0szárak hadvezér a Rákóczi-szabadságharc leverése után összeszedette a legisellkeszítőbb magyar hangszereket, a tárogatókat és elégettette. A kompozíció a nemzeti szellemű magyar szerzemények keretébe illeszkedik tele, tele van fájdalmas invencióval és egyéni ízzel. A szép tárogatóét, amely a melodráma szólója, a színfalak mögött fújják. (*) Frontmozikat építenek a franciák a Maginot-vonalon. Párisiből jelentik: A hires francia Maginot-vonal földalatti betonfedezélkéne beiépítették az első bombabiztos frontmozit, amelyet kizárólag a szolgálatot teljesítő katonák látogathatnak pihenő perceikben. Még tíz ilyen földalatti frontmozit építenek a híres véderőmű vonalán. > / __________________________________________________________X937 március 28, vasárnap. Új énekfenomént fedeztek föl Budapesten A jövő Galli-Carcijának tartják Gyurkovics Máriát BUDAPEST. — A magyar Zeneművészeti Főiskolának van egy fiatal énekesnövendéke, aki eddig is, valahányszor szerepelt, lázba hozta a közönséget bámulatraméltó tehetségével. Ez a növendék: Gyurkovics Mária, dr. Molnár Imre tanítványa. Eddigi sikereit is fölülmúlta azonban legutóbb a Főiskola Segítőegyesületének hangversenyén. A technikailag rendkívül nehéz Adam-variációkat, és Strauss János Falusi fecskék című keringőjét énekelte, GaUi-Curdnak lehetett egészen fiatal korában ilyen angyalian tiszta, könnyű, ezüstfényű és selyempuha szopránja, mint Gyurkovics Máriának. Ha nem tudna énekelni, akkor is meghódítaná a közönséget pusztán a hangja fizikai szépségével. De ez a karcsú, szőke leányka még hozzá született muzsikus is: pompás zenei érzékkel és kultúrával s meleg átérzéssel énekelt Technikáját pedig már alig kell továbbfejleszteni: a legnehezebb koloraturfigurákat is természetes könnyedséggel győzi le. A háromvonalas oktávában is otthonosan röpköd a hangja s az Adam-variációkat befejező Esz töretlenül, tömören csillogott. A fiatal művésznövendéknek szakkörökben rendkívüli jövőt jósolnak. Budapesten a tragikusan elhunyt Szabó Lujza fölfedezése óta nem akadt Gyurkovics Máriához hasonló énekfenomén. Egy nagy kassai művész elindul... Hogyan jutott első nagy sikeréhez Loósz József hegedűművész? KASSA. Az itteni közönség emlékezetében még élénken él annak a forró sikernek az emléke, amelyet a mintegy két héttel ezelőtt megtartott nagyszabású hangversenyén aratott Loósz József, a 24 éves kassai hegedűzseni. Az ember szinte önkénytelenül azt mondaná, hogy a 24 éves csodagyermek, mert hiszen ez a kor manapság még valóban gyermeki és szemközt ülve az egy csapásra híressé vált hegedűművésszel, az ember valóban érzi a fiatal, gyermeki lélek minden varázsát. Loósz József megmaradt gyermeknek, nemcsak azért, mert minden művész örök gyermek, hanem azért is, mert minden gondolatát, szenvedélyét a muzsika köti le és így szinte ideje sem volt még a felnőtt gondjaival foglalkozni. Nem szabad Loósz Józseffel kapcsolatban a csodagyermek szót emlegetni, — noha gyermekkorában is sokat szerepelt a dobogón, — mert ő maga tiltakozik ellene a leginkább. A „csodagyermek”” esten — Mindig gyűlöltem a „csodagyermek” elnevezést — mondja a művész, akit az igényes kassai közönség ünneplése egy csapásra a legnagyobbak közé emelt. A csodagyermekek vége mindig szomorú, sorsuk tragikus sors. Emlékezzünk csak Rugiero Ricci-re, az olasz csodagyermekre, aki lázba hozta a világot tüneményes képességével. A szegény fiú meghalt, mielőtt kiforrott művész válhatott volna belőle. Vagy gondoljunk egy másik csodagyermekre, Kerékjártó Ducira, aki korán lejárta magát és letűnt, mielőtt igazi művészi sikereket arathatott volna. Én már 9 éves koromban szerepeltem, azóta is gyakran felléptem hasonló rendezéseken, de előrelátó édesapám gondosan óvott a gyors sikertől, akármennyire csábították a hozzáértők hízelgő véleményei. A padláson talált törött hegedű — Pedig éppen apámnak köszönhetek mindent, —- mondja némi elgondolkodás után a fiatalember, akinek egészséges, könnyen derülő arcán alig látszik meg, hogy a legkomolyabb zenei feladatok és elmélyedések szerelmes rabja. — Hat-hét éves gyerek voltam, mikor egyszer a padláson kutattam és egy törött hegedűt találtam. A nyakánál tört ketté a kicsiny, feles hegedű, apámhoz vittem, hogy meggyógyítsa. Apám, aki maga is zeneértő ember, talán különös jelet látott a kis törött hegedű megtalálásában. Nagy gonddal összeragasztotta a hegedűt és elkezdett tanítgatni. Későbben azután, mikor látta tehetségemet, beadott a kassai városi zeneiskolába. Drumár, a kiváló zenepedagógus, szkeptikusan fogadott. Mikor aztán meghallotta játékomat, lelkesedéssel vállalkozott rá, hogy ő maga fog kiképezni. Lelkesen és szorgalmasan tanultam. Iskoláim nagy részét mint magántanuló végeztem, hogy minél több időm maradjon a zenére. Középiskolás koromban már budapesti mesterek növendéke voltam. A rendes évi program az volt, hogy májusban Pesten vizsgáztam hegedűmestereim előtt, júniusban pedig Kassán tettem le a vizsgát a középiskola osztályaiból. Hat éven keresztül ment ez így. Később közelebbi érintkezésbe kerültem az élettel, ami azt jelenti, hogy a hetedik és nyolcadik gimnáziumot nyilvános iskolában végeztem el. A Hubay-tanítvány — Az érettségi után, 1931 szeptemberben véglegesen Pestre kerültem. Itt az a szerencse ért, hogy Koncz János vett fel tanítványai közé a Zeneakadémián. Ezt az intézetet elég gyorsan letudtam. Egyenesen a harmadik évfolyamba vettek fel — a felvételi vizsgán Ernst fis-moll koncertját játszottam — és a harmadik-negyedik évfolyamot egy év alatt elvégeztem. 1932-ben már a művészképző főiskola növendéke voltam. Ezt a legelső zenei intézetet akkor Hubay vezette, ő maga is meghallgatta a Csajkovszky-koncertet, amelyet a felvételi vizsgán játszottam. Zathureczky Ede volt a tanárom és neki köszönhetem, hogy a modern jobbkéztechnikát, a francia könnyed vonókezelést hamarosan elsajátítottam. Kötelességemnek tartom itt, hogy újból megemlékezzem Drumár Lászlóról, aki kezdettől fogva megkönnyítette számomra —■ a szükséges alap megadásával — a modern technika elsajátítását. Ablaktisztogatás és fürdőzenekar — 1932-ben bevettek katonának, de sikerült tanulmányi halasztást kapni. 1934 júniusában szereztem meg a hegedűművész oklevelet és ugyanez év októberében bevonultam katonának. Lemondtam a tisztiiskolába való igényemről és azt kértem, hogy kiképzésem után a katonazenekarhoz osszanak be. El akartam kerülni ezáltal, hogy a katonáskodással járó durva munkák tönkretegyék a kezemet. Igyekezetem megértésre talált, legalábbis annyiban, hogy a szokásos nagytakarításnál kellett a kőpadozatot súrolnom, hanem nem az ablaktisztítás magasabbrendű feladatát végezhettem. Öt hónapig bántak velem ilyen „kesztyűs kézzel" a századnál, akkor végre elértem a nagy álom beteljesülését: beosztottak a jicini helyőrség zenekarához. Itt egy alkalommal ünnepi hangversenyen szerepeltem és akkor a Sokol-egylet babérkoszorúval tisztelt meg. Rövidesen áthelyeztek Prágába, onnan pedig Trencsénteplicre, ahol a fürdőzenekarban játszottam és aranyéletem volt. Minden hegedűművész aranyéletnek nevezheti, ha katonáéknál mindennap három hangversenyen játszhat a zenekarban és ezenkívül napi kétórás próbát tart. Ráadásul az a dicsőség ért, hogy a rádióban is szerepelhettem, hol a zenekarral együtt, hol pedig mint szólista. — A katonaságtól való szabadulás után a múlt év szeptember 15-én szerepeltem újból először nyilvánosan a Rákóczi emlékére rendezett ünnepi hangversenyen. A most megtartott hangversenyre nagy gonddal készültem, de álmodni sem mertem arról a sikerről, amelyért. Régtől fogva ismerem azt a mondást, hogy senki sem próféta a saját hazájában és boldog vagyok, hogy éppen ellentétes tapasztalatokra jutottam. Boldog voltam, mikor láttam a Schalkház zsúfolt nagytermét, amelyben Kassa leghozzáértőbb közönsége szorongott, százszorosan boldog voltam minden felviharzó taps hallatára. Ha szülői városomban így fogadnak, úgy nem félek az idegenben sem. Legközelebb Pozsony, Zsolna, aztán Prága kerül sorra és utána ... ki tudja? Talán a nagyvilág. A szerény, nagyon rokonszenves fiatalember álmodozva simítja végig haját. Álmodik arról, ami bizonyára várja: hírről, dicsőségről, nagy sikerekről. Boldogságról? (T) A rimaszombati Magyar Gazdász Bál elé írta: Dr. MACHNYIK ANDOR. Garam, Ipoly, Rima, Sajó, Hernád, Bodrog és Tisza völgyének magyar gazdaifjusága a folyó tanéviben oly szép számban gyűlt össze a rimaszombati gazdasági intézet rendes tanfolyamán, hogy még az első magyar gazdászbál megtartására is vállalkoztak. Ha azonban ez a 33 falusi magyar ifjú egyedül és tisztán csakis az összefogás erejében bízva a testvéri és baráti kapcsolat erősítésére vállalkozni tudott, úgy nekünk öregebbeknek annál is inkább segédkezet kell nyújtanunk a magyarságukért még lelkesedni tudó és dolgozni akaró jövő nemzedékének. A 33 lelkes magyar gazdaifjúnak nem szabad megismernie a magyar széjjelhúzás következtében előállott gyengeségünket, valamint az önzésen alapuló érzésnélküliséget és fásultságot. Nekünk nem szabad megengedni, hogy ifjúságunkat az életuntság, az elkeseredés és a körülötünk dúló irigykedés légköre megfertőzze és ezáltal gyáva, képmutató, gerinctelen csúszó mászókká alakítsa. Karoljuk fel, kedves testvéreim, a fiatal magyar gazdák első társadalmi megmozdulását, hogy ezáltal életkedvet, reményt és lelkesedést vigyünk a fiatal lelkekbe, mert nekünk erős, bátor, népüket és fajukat szeretni és védeni tudó, szakképzett magyar gazdaifjakra van szükségünk. Ehhez azonban nem elegendő a szürke elmélet és a könyvek tudománya, hanem ehhez lélek, szív is szükséges, melyet a fiataloknak az öregektől kell átörökölniök vagy átvenniük. Az Első Magyar Gazdász Bál április 10-én, szombaton este 8 órakor kezdődik a rimaszombati állami mezőgazdasági szakiskolák nagytermében. A táncmulatságot egynéhány mulattató szám és jelenet fogja bevezetni. Támogassuk a magyar falu jövő nemzedékét és fogadjuk el szeretettel a beérkező, avagy „A magyar gazdászbál Rendezőségétől" (állami mezőgazdasági szakiskola, Rimaszombat) még levélileg bekérhető tiszteletjegyeket. A mulatság tiszta jövedelmét az idei egyhetes tanulmányi kirándulás költségeinek részbeni fedezésére fordítják. A fwesúuyi mattit imsoea: METROPOL: A cárnő panziója. (Leányok fehérben.) TÁTRA: Lili kisasszony. (Gaál Franciska, Szőke Szakáll.) REDOUTE: San Francisko. (MacDonald.) URÁNIA: Szegény kis gazdag lány. A NYUGATSZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA IPOLYSÁGON: Vasárnap délután: PÁRMAI IBOLYA. Vasárnap este: CSAVARGÓLÁNY. Hétfőn délután: CSÁRDÁS. Hétfőn este: A CSÚNYA LÁNY. Kedd: VALLOMÁS. A MAGYAR SZÍNTÁRSULAT MŰSORA KASSÁN. Vasárnap délután: Pármai hercegnő. Vasárnap este: Marika hadnagya. Operettel ágér. Hétfő délután: Sok hűhó Emmáért Hétfő este: Marika hadnagya. Operetteláger. Kedd este: Tisztelettel értesítem. A KASSAI MOZIK MŰSORA: CAPITOL: így végződött egy szerelem. TIVOLI: Szegény kis gazdag lány. AZ UNGVÁRI MOZGÓK HETI MŰSORA KINŐ PASSAGE: HI/27—28—29: Allah kertje. III/30—31: Érettségi. IV/1—2—3—4—5: A csúnya lány* BIO RÁDIÓ: II/27—28—29: A kis lázadó. III/30—31: A tűzhdgád.