Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)
1836-01-02 / 1. szám
PEST Januar 2dik. 1856. Megjelen e’ divatussag hetenkint ister, esztendő alatt legalalb 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész Előfizethetni helyben a* kiadónál Dorottya utczában Czigler házban Ildik szára alatti —E esten kívül pedig minden cs. kir. Posta-hivatalnál. , MMIHTinWH--------------------------- K.OKYVTAK a. ELSŐ FELE. MÁSODIK ÉK’ Szebb jövendőt a* Hazának, Bús idői már valának. évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS divatvilágból. 1 só szám. A* RAJZOLATOK’ LERAJZOLÁSA. RÖVIDKE RAJZOLAT EGY RAJZOLÓTÓL. Az uj év beköszönte ócska köpönyegében, vagy inkább : az ócska idő új köpönyeget von magára és közébünk döczögött keresztül a’ kemény tél’ fagyos göringyein.* * * A* jelen időben — in tempore praesenti — bárónk személy van: én, te , ő ; — és a’ többes számban ezeknek megfelelőleg ismét három : mi, ti, ők. És így én és mi mindig elől-állunk, azaz: azt képzeljük, hogy elől-állunk, mert ha hátul vagyunk is, onnét kezdjük a’ személyeket számolni, ’s ekkor természetesen mi vagyunk elől ’s a’ többieknek hátrálniok kell. Mi, a’ jelen körűlményekhez alkalmaztatva, vagyunk a’ Rajzolatok’ dolgozó társai; — ti, — ha a’ tisztelt olvasókat e’ barátságos szólitással nem sértem, — ti vagytok a’ Rajzolatok’ olvasói; — ők, — a’világ’ nagyai és előkelői, — ők azok , kik a’ jelenben munkálnak, és adnak nekünk rajzolni, és nektek olvasni valót. Hagyjuk most máskorra a’ második és harmadik személyt és nézzük körül egy kevéssé az elsőt. Úgy is eleget beszéltünk már az olvasóknak magunkról és magunkból; ideje már hogy egyszer magunkról is szóljunk. Lefesteni a’ világot? Igen könnyű, csak az embernek jó festékei legyenek , hogy mindennek megadja az illő szint. Leírni a’ világot? igen könnyű, csak az embernek jó fekete — de ugyancsak fekete tintája legyen. Elbeszélni a’ világot? igen könnyű , csak az embernek jó nagy szája és éles nyelve legyen. De lerajzolni a’ világot! ez már nehéz feladás. Azon különféle színezeteket, fény- és árny-elosztásokat olly illőleg előterjeszteni egy gyönge rajzon’ segedelmével, hogy az ember tüstént első tekintetre megösmerje : emez itt a’ reménynek zöld, az ártatlanságnak fehér, az örömnek piros, — amaz pedig a’ halálnak jár 1836. ga és a’ nyomorúságnak fekete színeit viseli, — ezt mondom előterjeszteni igen nehéz munka. Minthogy pedig a’világot ösmerni csak kell, ’s a’ festékek’ kedvező színei, vagy a’ feketítő tinta, avagy a rágalmazó nagy szájak és éles nyelvek mellett azzal balul ösmerkedünk meg; innét világosan kitetszik, — senki se gondolja hogy tréfa, •—• milly szükséges a’ világot a’ híven ösmertető Rajzolatokból, olvasni. Ez okból keletkeztek ki a’ Rajzolatok ma éve a’ semmiből, —• ma van tehát az a’ nagy nap, mellyben ezen megtestesült Rajzolatok születési napokat ülik. Mire nézve én kézzel-lábbal , mint írók szoktak, sietek e’ születési napra szíves örvendezésemet bemutatni a’ Rajzolatoknak, imigyen szólván : „Különösen örvendek , édes kedves Rajzolatok ! hogy fris és egésséges színben láthatom, valamint el nem mulaszthatom bámuló örvendezésemet az iránt is kimutatni, miképen annyi oldalba lökések mellett is immár egy egész évig fennálltának, sőt a’ mi több, mind azon rövidségek mellett is, mellyeket eddigi pályájukon szenvedtek, nem hogy — mint illenék — megrövidültek volna, hanem még meghosszabbodtak ’s mint látom, idén két ívben fognak hetenkint megjelenni. Ejh , ejh ! édes-kedves Rajzolatok , nekem némelly jó napokat szereztek, bárha hallám , hogy nem mindig a’ legjobb napjaik voltak. De kívánom is , hogy az ég minél több születési napokon keresztül hurczolja, fris és jó egésségben ; áldás , békesség terjedjen el pályájukon, ’s mindenek előtt bő szüretet kivágnék. Járjanak szerencsésen eddigi pályájukon , édes-kedves Rajzolataim! Hogy ezen örvendezésem, e’ kivonataim tiszta szívemből eredtek , arról senki sem, de a Rajzolatok legkevesebbé nem fognak kételkedni. tudom, lelkes magyar hazámfiai követni fogják példámat ’s hasonlókép fognak a’ Rajzolatoknak születési napjukra örvendezni, sőt bízom abban is, hogy nem kevesen lesznek, kik emlékül néma