Rege, 1989 (1. évfolyam, 1-28. szám)

1989-06-21 / 1. szám

Közép-dunántúli közé­leti hetilap Megjelenik szerdánként Szerkesztőség: 8200 Veszprém, Bu­dapest u. 24. Telefon: (80) 22-477 Felelős szerkesztő: Szente Ottó Szerkesztők: Arany Horváth Zsuzsa (kultúra) Balogh Attila Zoltán (közélet) Donát Tamás (sport) Korbély Barnabás (fotó) Rendes Ferenc (gazdaság) Független munkatárs: Benda Kovács Ferenc Dózsa Tamás (grafika) Kiadja az Aranyiad Kft (Veszprém, Budapest u. 24.) Felelős kiadó: Balogh Attila Zoltán ügyvezető igazgató Szedés: Aranytad Kft Mesterházy Győzőné Bucsy Balázs komputer tipográfia Nyomás: Pannon Nyomda Veszprém Felelős vezető: Danóczy Balázs igazgató Terjeszti az Aranyrűd Kft, Tisztelet az Olvasónak! Mikor az elkényeztetett olvasó az újságosstand zsúfolt palettájára te­kint, netán megakad a szeme egy új címlapon, s abban az ihletett pilla­natban, ahogy a pénzéért nyúl, amikor megveszi a nyomdakész, friss lapot — nos, akkor aligha jut eszébe, aligha gondolja át: micsoda erőfeszítésből született meg az az újság? Pedig nem ment könnyen. Embert, hitet, ba­rátságot, egészséget próbára tevő erőfeszítés volt. Küzdelem volt. Dehát kit is keserítene most, hiszen sikerült! A rikkancs ma — s reméljük, mától minden szerdán — REGÉT kiabál: Veszprém megye és közvetlen környezete új, közéleti hetilapját süvölti az utcazajba.Megvásárlója ma még csak hitelez, hisz egy lapot megszerezni , ol­vasóvá, bíráló-szerető társává válni csupán so­kadik példánya után lehet. S aki hitelez, az bizony bizalommal van. Ga­rancia, őszinteség jár érte, így van ez minden korrekt kapcsolatban, velünk, közöttünk sem lehet másként. Általában a magyar — egyén és nemzet — , erőteljesebben a szűkebb tájhaza érdekeit képviselni, a tiszta köz-, és a pezsgő társasági élet, s a prosperáló gazdaság hiteles, pontos hetilapja lenni — a Rege erre vállal garanciát. Igazságot ígér, mert független, amennyiben egyetlen pártnak sem kötelezte el magát, leg­feljebb „csak”: olvasópárti. S hogy az lehessen, Szeretetet, törődést igé­nyel. Élő, pulzáló újság kíván lenni, személyes találkozások, levelek köldökzsinórjával olva­sói sorsához, a hús-vér, s a húsba vágó valóság­hoz kötve. Mert hogy csak így tudják elképzel­ni munkájukat, akik ezernyi betűvel, képpel töltik tele újra meg újra a 32 hófehér lapot. Az információ, — mondja az egyik elmélet, a rendszerbe szerveződött anyag fegyvere a ren­dezetlenség, a Káosz ellen hívott harcában. Ez magyarázza egyik alapvető jellegzetességét: az információ, ha a múltra is vonatkozik, azért mindig a jövőbe tekint. A rendezett jövőért tenni — ez a Rege célja is. Dolgozni, gondolkodtatni az Értelemnek elkö­telezetten, harcosan, ha kell, de mindenkép­pen az olvasó fegyverhordozó­jaként — ez a Rege-program. Hölgyeim és Uraim: a Rege már nem mese. Ve­gyék, vigyék! Olvassák. G­yertek eltévedt szavak, ti elha­gyottak és kifosztottak és meg­csúfoltak, ti megtépázott madársereg és magányos kóborlovagok. Amit rá­tok bíznak, kelt életre és öl meg ben­netek. A szavak, akiket elhallgatnak, kimondanak, leírnak, elolvasnak — életetek egy pillanat. Mint szorgos méhek, arra születtetek, hogy látha­tatlan fénycseppjeiteken átcsillanjon az igaz. Huszonnégy órán át talpon vagytok, ebben az országos üvöltés­ben és suttogásban. Megsokszoro­zódva hullatok egy korszak szakadé­kéba, mely fájdalmasan ébred önma­gára. Apokalipszisz van, ami annyi, mint feltárás és kinyilatkoztatás van. Az igazság nem lehet a kezünkben. A megnyugvást a szavak hozzák az igazságtól. Nem tömegben, nem az elviselhetetlen zajban, hanem mámo­ros józanságban, csendben és egye­dül. Nem hallod, nem látod, nem ol­vasod, akkor jön, mikor majdnem te mondanád. Eltévedt szavak várják, hogy szívedbe költözhessenek. • E­bben nem tudok tévedni, hogy most az asztalnál ülök és írok. Tér és idő ezer és ezer keresztje tfl­ Kőszegi Lajos ELTÉVEDT SZAVAK Rege­ nik fel, ember-regék ragyognak, amit csak akkor mondhatok el, ha azt az elmondó és hallgatója föltétlenül hi­telt érdemlőnek, igaz történetnek is­mer el. A rege a csoda, amely minden pillanatban esedékes, ha teljes erőből és mégis könnyedén éled az életed. A tömegnek nincs regéje, a tömegnek nincs élete, egyedül az embernek van. Helyetted senki sem élhet. A le­gelemibb napi kérdéseidre senkitől nem várhatsz választ. Mikor reggel a tükörbe nézel, látod azt, akivel szem­­­ben az összes követelményt támasz­tani lehet. A búzamezők, úgy látom, nem sztrájkolnak, a gyümölcs érik a fán, a tehenek tejjé melegítik a nap­füvet. Közénk engedtük a tehetetlen­séget. Mi van a búzamezők és köz­­ted? Politika, állam, társadalom, kor­rupció, hazugság és téboly. Ez ami sárként hömpölyög és mindent bete­met. Apikalüpszisz van. Kicsiben kell kezdeni. Legyél rege, hitelt érdemlő ég és föld között. * A­z ellenállhatatlan, az eltévedt szavakkal rokon, néma fák alatt üldögélt a parkban, egyedül egy pa­don. Öreg volt és szótlan. És maga mellett helyet mutatott. Néha mon­dott egy-két mondatot. Most az asz­talnál ülök és írom: „Az emberek elől elszökni nem le­het.” . A­z ami történt, amiben így vagy úgy, de jelen voltam, a teljes visszakanya­­rodás példája volt az embert anyag­ként széttaposó primitívséghez.” „Összeroppant országban élek, hol kinyitott sírokba csendesen szitál az eső. Mert elfogyott az ember kön­­­nye. Távol valaki sír.” „Szeretném azt mondani, hogy sze­rettem.” * A­z egység nem azonosság és nem egyenlőség. Ezer szín és illat és fény. Az amit szeretek benned. Hőségben nem ismerek hűtlenséget. Egyszer majd rám találsz, mint az el­tévedt szavak, ha megtaláltad önma­gad.

Next