Révai Nagy Lexikona, 19. kötet: Vár-Zsüri, Kiegészítés: Aachen-Beöthy (1926)

V - Világháború

Világháború — 300 — és végül a szorongatott Szerbia), amelyeket Olasz­ország követelt a maga számára. A másik irány Toblachba, a Dráva eredetéhez vezetett, ahol a Dráva-melléki és a Tirolban küzdő a.­m. csapatok ütőerét alkotó vasúti vonalat óhajtotta elfoglalni. A harmadik cél Trient elfoglalása volt. A.-M. megfelelő erők hiánya miatt egyelőre a puszta védelemre szorult. Erőviszonyok és felvonulás. A.-M. határainak egész hosszában (520 km.) csupán hat hadosz­tályba összefoglalt határelzáró csapatok fölött rendelkezett (28 V, ill., 51/,­­ sz., 20 v.). Ez az erő fokozatosan emelkedett, egyrészt sorhadi, másrészt népfelkelő csapatok hadbaállításával úgy, hogy máj. 31. már tíz hadosztó állott az Isonzo mellékén. Az összes csapatok Jenő főher­ceg lov. tb. főparancsnoksága (vezérk. főnök Krauss Alfréd altbn.) alatt három hadsereget alkottak: a tiroli részeken Dankl Viktor, a karintiai és krajnai határ mentén Rohr Ferenc, az isonzói arcvonalon Boroevic Szvetozár tb. vezetése alatt. Olaszország 1.500.000 főre becsült kiképezett fegyveres erejéből egyelőre 35 hadosz­tályt vonultatott fel az Adriai-tengertől a svájci határig a következőképen: az Isonzo ellen a 14 hadosztályból alakított III. (aostai herceg) és II. (Fragoni) hadsereget, a karintiai határ felé az ú. n. Carnia-csoportot (XII. hadtest), Tirol ellen pedig ugyancsak a 14 hadosztályból álló IV. (Bur­zati) és az I. (Nava) hadsereget. Az Isonzo alá rendelt erők a tiroli és karintiai arcvonalak előző megszállása után igen lassan, metodikusan vonul­tak fel úgy, hogy az első csatát csak jún. végén vívták meg. Hadműveletek. Az I. és IV. olasz hadsereg eleinte a tiroli arcvonalon tért nyert, de csak azért, mivel had­vezetőségünk a határok kiugró és véde­lemre nem alkalmas területeinek egy részét kiürí­tette (Condino, Ala, Primiero, Cortina D'Ampezzo). A legfontosabb és legnagyobb arányú hadmű­veletek az Isonzo hosszában zajlottak le (1. a 6. vázlatot). A harcokra nézve általában megálla­pítható, hogy az o.­m. csapattestek olyan csatá­kat vívtak, amelyekben az ellenség még nagyobb számbeli és egyéb felsőbbségben volt, mint a francia hadszíntéren a szövetséges erők a néme­tekkel szemben. Itt 1915. négyszer csaptak össze az ellenfelek, és pedig: az 1. (jún. 23.—júl. 6.), a 2. (júl. 18.—aug. 16.), a 3. (okt. 15.—nov. 5.) és a 4. (parlamenti csata; nov. 9.—dec. 11.) isonzói csatákban. Az elsőben 100,000 olasz támadt felényi c.­m.­erő ellen; voltak napok, mikor 22 támadást vertünk vissza (Fogliano, Palazzo, Redipuglia, Monte d. sei Busi és M. S. Michele). A másodikban az olaszok 250,000 fővel, 530 gépp.­val és 860 ágyúval sem győzhették le a tenger és Canale között csupán 78,000 emberrel, 180 gépp. és 371 ágyúval rendelkező védőket. Az egymásba folyó és 47 napon át tartó 3. és 4. csatában az olaszok kétszeres túlerőben voltak. Oslavijánál pl. 8 p.­m. ill. 54 olasz zll.-at tartóztatott fel; Podgora ellen negyvenszer, Oslavi­ja ellen harminc­szor, a M. Sabotino ellen pedig tizenötször hiába támadtak az olasz zászlóaljak. 4.­ Balkánii hadszintér. Törökország hadbalépése és a Dardanellák ostroma (1915 febr. 26.-1916. jan. 9.). Az entente elsőrendű érdeke kívánta, hogy Oroszországgal minél több, zavartalan és lehető legrövidebb úton összeköttetésbe jusson. A leg­rövidebb út a Dardanellákon és a Boszporuson át vezetett. Ezenkívül Oroszországnak melegvizű, a világforgalomba bekapcsolódó tengerek utáni vágya és az Angliával ebben a tekintetben kötött egyezsége kétségtelenné tették, hogy Oroszország utat kíván törni a Földközi-tenger felé. A háború kitörésével Törökországnak jutott az a feladat, hogy elzárja a Dardanellákat. Tehát az előrelátás is parancsolta, hogy Törökország semlegességi nyilatkozatot tegyen (1914 aug. 3.), hogy a hadi­hajók elől elzárja a tengerszorost (aug. 5.) és végül, hogy elrendelje hadserege mozgósítását (aug. 28.). A fokozatosan kiélesedő helyzet foly­tán (okt. 21.) Törökország tökéletesen elzárta a tengerszorosokat, majd a feketetengeri orosz és török flották összecsapása révén (okt. 29.), nem­különben mivel az angolok a Dardanellákat (nov. 3.) és Akabát (nov. 4.) bombázták, nov. 12. császári h­adéval hadat üzent Angliának, Francia- és Oroszországnak. Nov. 14. kihirdették a szent­háborút. A török fegyveres erő a háború elején Európában csupán a Dardanelláknál, Ázsiában pedig­­ Örményországban, Mezopotámiában és a Szinai-félszigeten vonult fel. Mivel Törökország !Arcvonalunk az olasz háború kitörésekor 1915. V./23.) •Arcvonalunk a­ 12. Isonzó csata­ előtt (1917. X./231 6. vázlat. Világháború,

Next