Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1924. január-június (5. évfolyam, 1-34. szám)
1924-04-24 / 25. szám
Forog a kerék tovább A választások is elmúltak, az ünnepek hete is lejár s Ruszinszkóban megy minden, mint eddig, tovább. A választások eredménye óriási meglepetést, később megrökönyödést hozott s kapkodta fejét a helyi kormányzat, a prágai kormány s a kormánysajtó odafenn és idelenn egyaránt. Ruszinszkó képviselői is megjelentek a fórumon, eldörögték és elsírták mondanivalójukat, mindazt, mit hat esztendeje elkeseredetten magukba gyűjtöttek. És forog a kerék tovább. A prágai kormány jól bevált módszere a „süket fülek“ hat éves rendszere alapján állja azt a támadást is, mit a ruszinszkói népmegnyilatkozás teremtett. A választásokat ki kellett írni. Kiirtuk! A választásokon a kormány csúnyán megbukott. Hát megbukott ! A nép — az Istenadta nép — a kormány ellen nyilatkozott! Hát nyilatkozott! A formán átestünk, a lényeg, avval kitörődik. Forogjon a kerék tovább. Úgy, mint eddig. És forog. Rozsypál alkormányzó az ünnepek alatt nyilatkozott. Nyilatkozatában megállapítja, hogy a választásokat a kormánynak ki kellet írni, hogy az agitáció legteljesebb pártatlansággal folyt, az eredmény meglepetést keltett s világossá vált, hogy „alapos szervező, tanító és nevelő munkára“ van szükség, míg Podkarpatszka Rusz népét alkalmassá teszik a demokratikus elvek befogadására.“ Majd így folytatja: „A mi dolgunk tovább haladni a megkezdett alkotmányos utón, amely távol áll minden hangzatos frázis puffogtatástól, s e terület gazdasági, szociális és kulturális konszolidációját célozza.“ És így tovább : „Lehetetlennek tartom, hogy e munka eredménye elmaradna — mondja Rozsypál — és hogy a nép, amely élni és dolgozni akar, részt ne venne az építőmunkában. Ezért nem hagyjuk magunkat munkánkban zavartatni és bárki álljon a konszolidáció útjában, félre fogjuk az okvetlenkedőket állítani, mert nem tűrhetjük, hogy a zavarosban halászni akarók szabad prédájává sülyedjen Podkarpatszka Ruszban az állam és a nép közös érdeke.“ „Nem vonunk le helytelen következtetéseket, — zárja az alkormányzó nyilatkozatát — a választási eredményekből, viszont a szerzett tapasztalatokat a jövőben értékesíteni fogjuk.“ Forog a kerék tovább. Hat esztendeje hallunk már ilyen kormányzói, alkormányzói, miniszteri és egyéb nyilatkozatokat. Újra kezdődik. Azt hittük most a nép nagy megnyilatkozása után, a kormány, illetve helyi vonatkozásban a kormányzat, ha van bátorsága helyén maradni, reálép az igazi reálpolitika talajára s hozzá fog azon követelések teljesítéséhez, melyek itt minden konszolidációnak egyedüli alapját képezik. Úgylátszik újra nem így van. Megint a régi frázis nóta zúg. Törvényes képviselőink és szenátoraink erőteljes munkájára lesz szükség, hogy a választások eredményének következménye is legyen, s a kerék ne úgy forogjon tovább, mint ahogy eddig az ment. HELYBEN ÉS VIDÉKÉN EGYES PÉLDÁNY ÁRA 1 KORONAVATAL: VÉHOROD—UNOVAR, A RUSZINSZKYI MAGYAR PÁRTOK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA ÉVRE 52 KORONA, FÉLÉVRE 26 SZÉCHENYI (KORJATOVICH)-TÉR A KORONA, NEGYEDÉVRE 13 KO-33- HEQJELENIK f MINDEN CSÜ- „ „ „ . , RÓNA. KÜLFÖLDRE NEGYED-törtökön TELEFONszAnk40. FELELŐS SZERKESZTŐ! ZOMBORY DEZSŐ DR. • SZERKESZTŐ! RÁCZ PÁL. évre tizenkilenc cseh kor. Bíróság elé dr. Korláth Endrével Újságírót még egy képviselő sem rágalmazhat büntetlenül Kedves Kollega Úr! Az elejétől fogva élénk figyelemmel kísértem a Korláth—Havas féle affért, de nem tartottam tanácsosnak beleszólni, míg a Gömöri Jenő levelét nem olvastam. A ha! Most, hogy ezt az újságírói becsületügyet a magyar újságírás ügyévé tették, most már a magyar sajtó tisztessége érdekében elsőrangú fontossága lett a Havas becsületükének. És ezt szeretem. Nem tudom ugyan, hogy Gömöri Jenő felfogadott, vagy fogadatlan prókátorként avatkozott-e bele ebbe az ügybe, de minden sorát aláírom és magamévá teszem, ha.. És itt ez a ha ökölnyi argumentum, mert ezen fordul meg úgy az újságírói kar, mint a magyar sajtó tisztességének és becsületének az ügye. Aláírom és magamévá teszem tehát, ha Korláth Endre dr. valóban rágalmazott ! De ha nem ? Ha csak a magyar újságírói kar tisztessége és becsülete, valamint a magyar sajtó megfizetlendetlenségének és tekintélyének megóvása érdekében különítette el Havast és „sajtóját“ a többitől ? Akkor Gömöri Jenő két út előtt áll. Ha felfogadott prókátor és cikkét csak védencének érdekében írta és terjesztette a közvélemény ítélőszéke elé, akkor el fog hallgatni. Ha azonban a fogadatlan prókátor szerepére vállalkozott, úgy becsületbeli kötelességének fogja tartani, hogy levelét visszavonja. Sőt ! Amennyire én Gömöri Jenőt becsületes, tisztességes és igazságos embernek ismerem, Havas fölött fog pálcát törni és őt fogja úgy a sárga földig lerántani, mint ahogy Korláthot lerántotta. És akkor jogosan fogja megtenni, mert hiszen Korláth fölött annak meghallgatása nélkül mondott fényes vádbeszédet, ami talán mégsem volt jogos. Mondom nekem éppen olyan kedves Havas, mint Korláth. Én azonban se Korláthnak nem hiszek, sem Havasnak. Én áhítozom az igazság után. Én nem hinni, de tudni akarom azt, amit egyik, vagy másik áll itt-Korláth azt állítja, hogy Havas nem az a független, pártonkívüli újságíró, mint akinek hirdeti magát, mert egy koncert szolgálatában áll és lapját nem azokból a fillérekből tartja fönn, amiket a közönség fizet neki az egyes számokért. Havas ezzel szemben azt állítja, hogy Korláth közönséges rágalmazó. Úgy a Havas, mint a Korláth becsülete, de a legfőképen a magyar újságírás tisztessége azt kívánja, hogy ebben az ügyben végre már tisztán lássunk. Vagy igaz, amit Korláth állít, vagy nem! He nem igaz akkor Havasnak felesleges siránkoznia azon, hogy bíróság elé kell mennie és felesleges holmi szentimentális frázisokkal „halottas kamrát“ emlegetni, vagy a vádat „hajszának“ minősíteni. Van még független bíróság Csehszlovákiában. Bíróság elé a rágalmazóval, ha mindjárt képviselő is az. Nem hiszem, hogy a bíróság előtt való számonkérés esetén Korláth a képviselői immunitás kínai fala mögé bújna ! Ha oda bújnék, ki kell rángatni onnan! Hát mi van ebben valami komplikált ? Ugye, hogy semmi ! A magyar sajtó tisztessége megkívánja, hogy a sajtó munkásainak becsülete fényeskedjék, mint a nap. Aztán valahogy azt ne válaszolja e levelemre Havas, hogy én is a bíróság elé kényszerítem őt menni ezzel az üggyel? De nem ám, mert akkor Havas ismét kiesik szerepéből. Hát ne essék ki! Szugerálja magába, hogy ő Havas, a tisztességes újságíró, hurcolja bíróság elé Korláthot, a bűnös rágalmazót ! Ha ezt el nem felejti, akkor minden rendben van. A bíróság dönteni fog, hogy kinek van igaza ! Ezt szeretettel tanácsolom is Havasnak, mert megeshetik, hogy