Kárpáti Magyar Hírlap, 1939. július-december (20. évfolyam, 147-294. szám)
1939-07-22 / 165. szám
yt^RPAr, U Cl ар Q S tV magyar hírlap UNGVÁR-MUNKACS BEREGSZÁSZ оевяPOLITIKAI NAPILAP XX. ÉVP. ?65 sz. 1939. JÚLIUS 22 SZOMBAT US - BEREG - ULOCSA EGYESÍTS? Г VÁ4 MEGYÉK ÉS A FELVIDÉKI EGYESÜLT MAGYAR PÁRT KÁRPÁTALJA KERÜLETÉNEK HIVATALOS NAPILAPJA Szerkeszti: Kováts Miklós Ungvári szerkesztőség és Kiadóhivatal : Munkácsi Mihály utca 67. szám. — Csekk: 71 939 — Telefon: 950 * Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal: II. Zsigmond u. 8- szám - Csekk: 71.939 — Telefon: 367-177, 167-177 Felhívás a csehek által elbocsátott tisztviselőkhöz és közalkalmazottakhoz! A volt Kárpátalja egész területének ez idő szerinti magyar képviselői a múlt héten Siménfalvy Árpád dr főispán vezetése alatt megbeszélést tartottak a legfontosabb és legidőszerűbb kérdésekről. A megbeszélésen R. Vozáry Aladár ismételten felszólalást és kezdeményezést tett a csehek által annak idején elbocsátott magyar tisztviselők és közalkalmazottak végtelen nehéz helyzetéről és ügyük megoldatlanságáról. Beszámolt arról, hogy részben maga, több esetben Holota János dr képviselőtársával együtt a tárcanélküli (felvidéki) minisztérium illetékes tényezői és elsősorban Jaross miniszter támogatásával az elbocsátott vasutasok ügyében a kereskedelmi minisztériumban többször eljárt, tárgyalások történtek a pénzügyminisztériumban az ügy általános rendezése érdeké- і ben, de eddig az illetékes minisz- < і і иин'іпліщмигчиїгт tériumok részéről ebben az ügyben megnyugtatóan és kielégítően döntő elhatározás még nem történt. A megbeszélés tudomásul vette a helyzet ismertetését és dr Siménfalvy főispán előterjesztésére felkérték és megbízták R. Vozáry Aladárt, hogy ne csak tartsa továbbra is nyilván s szorgalmazza az elbocsátottak ügyét s annak jogosan várt megnyugtató, igazságos rendelkezését, hanem hogy a képviselők összesége ez ügyben nagyobb sulival s teljes felkészültséggel léphessen fel, tegye meg az elbocsátottak összeírását. Figyelmeztetjük a volt Kárpátalja (de csak a volt Kárpátalja) területén élő magyar elbocsátott tisztviselőket és közalkalmazottakat, hogy legkésőbb 1939 augusztus 10-ig írásban (levélben) jelentkezzenek ügyük teljes feldolgozása céljából Munkácson R. Vozáі ry Aladár képviselőhöz címzetten (Munkács, Kossuth u. 1.) A jelentkezés írása tartalmazza a következőket: і—' Niév, —A születés helye, ideje, ’ — vallás, — családi állapot. — 1918 nov. 1-én milyen állásban volt? — Mikor (s miért) történt elbocsátása? — Hol élt (lakott) a cseh megszállás alatt, s hol él s mióta (lakik) ma. — Van-e ma alkalmaztatása (állása), ha igen, hol s mennyi jövedelemmel? !—і Egészségi állapota alkalmassá teszi-e újbóli szolgálattételre, vagy nyugdíjaztatását kéri? — Adott é be kérvényt ügye rendeztetése érdekében a felszabadulás óta, mikor s hová? A jelentkezések csak írásban történhetnek meg és a jelentkezőnek pontosan felelnie kell a fenti kérdésekre! Mag Ulag vármegyének öt vára volt, amelyek az unvárit leszámítva — romokban hevernek. A vinnai, kónyászi, nevickei és szerednyei váraknak falmaradványai érdekes történelmi emlékeket őriznek. Szobra csak egy van a megyének, az Ungvárott felállított Dayka-szobor. A jeles költő-tanár 1796 okt. 20-án halt meg Ungvárott. Sírja már 1805-ben alig volt felismerhető. A Szamovolszky Ödön által készített s a gimnázium előtt felállított gyönyörű szobor leleplezése nagy ünnepség keretében 1909 okt. 3-án történt. Emlékoszlopaink: Négyről van tudomásom. Kettő a nevickei várromok közelében az erdészeti kincstár által sétautakkal ellátott gyönyörű „tisztás,,-on. Az egyiknek a felirata ez volt: „Wagner Károly m. kir. főerdőtanácsos, az Orsz. Erdészeti Egyesület I. alelnöke és a magyar erdészeti irodalom egyik alapítójának emlékére emelte a honfi hála 1880-ban.“ A milleniumi emlékoszlop volt a másik. Erre csak az évszámot (1896) írták fel.— Uzsokon, a magyar és osztrák (galíciai) határ érintkezésénél szintén volt egy emlékoszlop. Bizonyára ez is áldozatul esett. A negyedik emlékoszlop helyére és rendeltetésére határozottan nem tudok viszaemlékezni. Nagykapos közelében a vasútvonal mellett egy emlékoszlop a mocsaras vidék lecsapolásának munkálatáról tesz említést. Síremlékek. Dobó István, az egri vár híres védőjének az emléke a legnevezetesebb. Dobó 1572-ben halt meg Szerednye várában, onnan vitték holttestét a dobóruszkai templomiba. (A család előneve: ruszkai.) A hős tumibáját, fia, Ferenc állította „az országos gyászra igazán méltónak.“ (A latin felirat fordítása ezek a szavak.) Később a tumbát szétszedték, az oldalrészek a templom két mellékoltárának mensáit alkotják, a fedőlapot pedig, amely Dobó alakját ábrázolja, a templom külső falába helyezték. Ezt a domborművet 1833-ban Pyrker egri érsek az egri várba szállíttatta. Egán Edének nem a sírját, hanem halálának helyét jelöli egy kereszt a Szerednye felé vezető országút mellett Vvigdarócon túl a Hegyfarkdombon. Ott halt meg a Hegyvidéki Kirendeltség lelkes vezetője. A domboldalon — Roblitz Nándor erdőtanácsos, aki jelen volt a szerencsétlen esetnél, mondta nekem — Egan fegyvere véletlenül elsült s a golyó megölte. Ez 1901 szept. 20-án történt, az emlékkeresztet egy év múlva állították fel. A felszentelés a halálának első évfordulóján folyt le.— A harmadik emlék Lányi Gézának, a híres dalköltőnek és cimbalomművésznek az ungvári Kaposi-uti temetőiben levő sírján van. A Gyöntgyösy Irodalmi Társaság állíttatta. Dr Zombory Dezső hatásos beszédjének és Victor Marci gyönyörű költeményeinek elszavalása kíséretében avatták fel 1910 nov. 1-én. — A negyedik síremlék Szerednyén báró Ghilány Sándornak hamvait jelöli. (Szül. 1880, + 1932.) Ghillányinak egy ipartelepe volt, a múlt század harmincas évek leghíresebb szeszgyári szerelőműhelye. Emléktáblákban bővelkedik a vármegye. Történelmi emlékeket elevenítenek fel, meg az írók, költők dicsőségét hirdetik. Az utóbbi І Miért van vízhiány Ungváron? A hatósági bizottság megállapítása a városi vízvezeték vízhiányáról A városszerte mindjobban fokozódó panaszok, valamint a hivatalosan is tapasztalt adatok folytán a város vezetősége, a m. kir. földművelésügyi minisztérium kirendeltségénél működő egyik kiváló vízügyi főmérnökének bevonásával bizottságot alakított annak szakszerű megállapítása végett, hogy a város lakosságára mindinkább kellemetlenül nehezedő vízhiány okáról meggyőződjék és az eljárás során keresse és találja meg az emberileg tehetőt a vízhiány mielőbbi megszüntetésére. A bizottság tagjai Goda László m. kir. vízi főmérnök, Mihálka Gyula V. műszaki tanácsos-főmérnök, Pálóczi Horváth Aladár v. tanácsnok és egy szakértő-gépész dr Peltsárszky Imre polgármester vezetése alatt f. hó 18-án szálltak ki a Dsomonya község határa melletti vízművekhez, ahol is sajnálattal győződtek meg arról, hogy jelenleg a rendelkezésre álló négy hatalmas kút vize valamilyen ismeretlen ok folytán nem képes annyi vízmennyiséget folytonosan utánpótolni, amely mennyiség elegendő volna a folytonos, zavartalan napi) vízvezetéki víz ellátására. Az ok után kutatva a bizottság a vízügyi szakértő főmérnök okfejtése folyamán az Ung folyó töltésén beépített kémlelőcsötön keresztül meggyőződött arról, hogy a vízhiányt nem emberi mulasztás okozza, hanem azon körülmény, hogy az Ung medrében folyó víz a fizika hajszálcsövesség,ének törvénye ellenére nem tudja vízmenynyiségét a földrétegekben szerteágaztani valószínűleg azért, mert a víz medrének közel a parthoz eső rétege, de maga a part is alapos, a kövek között annyira iszappalt telt, hogy a víz szétágaztatására, szűrésére már alkalmatlan. Ezen feltevésnek és okfejtésnek gyakorlati kísérlete végett a bizottság úgy határozott, hogy az Ung folyónak a szóban lévő kutak-hoz eső részét kísérletképen kézi- s erővel ki fogja kotortatni és el fogja távolíttatni az Ung medrében és partján a vízszükődést megakadályozó kő, föld és iszap üledéket. Amennyiben a már megindított munkálatok folyamán kémlőcsövöm keresztül egykét nap múltán az derülne ki, hogy a kémlőcső vize emelkedni fog, — tehát a kísérlet eredménnyel járt, — úgy a munkálatokat a város vezetősége áldozatok árán is a legteljesebb mértékben ki fogja bővíttetni. A munka folyik, türelemmel vár(Folytatása a 3-ik oldalon.) Ujiі vármegye emlékei várakban, szobrokban, emlékoszlopokban, síremlékekben, és emléktáblákban Budapest, 1939 VII. 20. Ennek a kis összefoglaló cikknek megírására — amely természetesen az 1919-ig szóló állapotról ad tükörképet — a Kárpáti Magyar Hírlap f. évi jún. 27-i számában közölt „Emléktáblaleleplezés a nevickei várban,. c. közlemény serkentett. Ott olvastam ugyanis, hogy a csehek eltávolították a nevickei vár falában elhelyezett két emléktáblát és összetörték a Wagner-féle emlékoszlopot. Valószínű, hogy a milleniumi emlékoszlop is hasonló sorsra jutott, erről azonban a közlemény nem tesz említést. A történelmi emlékekben gaz