Salon és Sport - A „Fővárosi Lapok” képes melléklete, 1892 (1-53. szám)
1892-01-03 / 1. szám
Budapest, 1892. 1. szám. Vasárnap, január 3. A „FŐVÁROSI LAPOK“ KÉPES MELLÉKLETE. ELŐFIZETÉS a „Fővárosi Lapokra“ a Salon és Sport“ melléklettel együtt MEGJELENIK HETENKÉNT. Szerkesztik: ELŐFIZETÉSEK és HIRDETÉSEK a kiadóhivatalba (Budapest, Athenaeum-épület) Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. WOHL JANKA és ADORJÁN SÁNDOR. küldendők. Regatta. Irta : Pekár Gyula. Gentlemen, are you ready ? — Go!« tegatta .... Ah, nagysád, — athléta szivünk megdobban e szóra, akárcsak egy szerelemtől illatozó édes emlék volna...... S fergetegként zúg át rajtunk a sistergő evező csapások láza. Ideges egy nyári nap volt az, de egy szép asszony mosolya rózsaszínre festette minekünk. A szerencse istenasszonya, Madonna Fortuna mosolygott ránk........ Szeme pillantása, melynek verőfényében győztünk, most is forrásba hozza athléta véremet. Eszembe jutnak e nap barnitotta izmoktól duzzadó athléta élet naiv boldog örömei, — az egézséges fáradtság szinte kéjes kimerülései, — a training keserűségei s a verseny izgalmai. És elgondolom, hogy büszke gondolat az ama hatalmas férfierőnek a fensége, mely oly serenus nyugalommal pihen az antik gladiátorok márvány szobrain s melyért mi oly rajongva lelkesülünk. Mint a lusta jaguárok úgy hevertünk az árnyékos gyepen, várva a parancsszót, mely hajónkba szólítson. Angol szokás szerint az imént párszor eleveztünk a tribün előtt, hogy az izgalomtól merev tagjainkat kissé felmelegítsük. A júniusi meleg délután csöndesen ereszkedik le erre az üde bécsi Donau- Au-ra. Már mindjárt három óra: Kint a távoli tribün felől elfáradtan morajlik az emberzsivaj, melyen a fiákerek pattogó kerekei dörögve robognak át. S a jaguárok jól érzik magukat: a trainer (a halhatatlan kis görbelábú Clasper, kiosztott nekik ebédre fejenkint három nagy darab frissen sült véres húst és most ott feküsznek sorban »kieresztett körmökkel« pihenve a küzdelem előtt. S latolgatjuk magunkban: nem fog-e megcsalni erőnk ? Tagjaink simák és ruganyosak s az evezők aczélos csapása már ott lüktet bennünk. Csendes körülöttünk minden. A trainer mint egy hüeb úgy sétál sorunk mentén fel s alá, pillanatra se véve le szemeit rólunk. A legyeket, dongókat, méheket mind elhajtja elölünk, csakhogy mi se zavarja fiestánkat. Kicsit ünnepélyes a hangulat__ Én elnéztem a sétáló kis angolt s egyszerre isten tudja mért, eszembe jutott, hogy Nagysád »daxli«-nak keresztelte el és elkezdtem nevetni. Clasper azonban rámförmedt: »ne nevessen«, mondá komolyan, »az gyengit.« — — Well, Sir, kezdé aztán, mikor ellenfeleink a tribün felé indulván mi is szedelőzködtünk.. — s férfias nyíltsággal nézett ránk: »én mindent elkövettem, hogy a csapatot jól traviírozzam, most minden csak önökön múlik.« * Egy nagy mosolygó tarka kép.... A fényes nyári kék mennyezet alatt megnyugtató békés zöld ecset vonásokban fest a Duna-liget erdője, melyen a holt Duna-ág szélesen fénylik által. E regattaviz — egy velenczei tükör, melynek szélein a nagy tribün úgy néz ki, mint egy mosolygó rózsákkal csordultig telerakott nagy szalon virág doboz. Az egész virágzik, él, ragyog a napfényen, — egy rózsafüzér kicsordult a partra is; könnyű nyári toilettek lepik el a gyepet, s a zászlódiszben fitoskodó yachtokat, melyek aztán mint holmi vizilepkék sivilanak el a tükör színen, a toilettek szinei olykor czélzatosan vannak összeválogatva, — itt vörösfehér, ott vörös-kék az öltözet, s mindjárt tudjuk, hogy az illető szivek vagyis rabot-betétek a »Zia« vagy »Pirat« egyletért dobognak-e. A regatta-egylet nagy száraz árboczán vagy tizenöt tarka zászló évődik a széllel csendesen. Ezrekre menő elegáns közönség jár-kel a parton. A hölgyek körül az egyletek nem versenyző tagjai sürögnek fontoskodó arczczal s a versenyzőktől