Sárospataki Lapok, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-05-14 / 20. szám
367 SÁROSPATAKI LAPOK. fel; a sárospataki főiskola egykori, első tornatanítóját tőlünk illeti meg a hálás elismerés szerény világa. Folyó hórikán a város és egész vidék méltó részvéte kísérte korai sírjába. Áldott legyen emlékezete! — Szenterzsébeti Szakács István, irodalmi körünk egyik munkás tagja, a a kecskeméti ref. főgimnázium derék tanára, folyó hó 3-ikán, 40 éves korában elhunyt. Temetése e hó 5-ikén nagy részvét mellett ment végbe. A boldogult munkás életét családjának és a közügyeknek szentelte. Az általánosan szeretet és becsült férfiú 15 évig volt a ref. főgimnáziumban a természetrajz tanára, 10 évig iskolaszéki elnök, továbbá az ipar- és kereskedelmi iskolák igazgatója. Tagja volt Kecskemét város törvényhatósági bizottságának. Ő volt a dunamelléki ref. egyházkerület tanári gyámegylet titkára is. Irodalmi körünk nagy elismeréssel fogadta egyik derék dolgozatát: „Magyarország ásványainak lelőhelyei“ című térképét, melynek kiadására azonban a költséges kiállítás miatt nem vállalkozhatott. Özvegyet, szül. Pólya Rózát és 4 árvát hagyott hátra. Őszintén osztozunk a gyászoló család és a kecskeméti tanári kar fájdalmában. — A Gönczy-jubileum, amint a jelek előre is mutatták, országos tüntetéssé fokozódott folyó hó 6-ik napján, s ha a M. Tud. Akadémia nagygyűlése — akár véletlenségből, akár kiszámításból — ugyanerre a napra nem esik, még fényesebbé lett volna az, mint különben, t. i. országos nagyságok személyes jelenléte által, akik így az Akadémiánál lévén elfoglalva, csak levélben fejezhették ki az ünnepelt iránt elismerésüket. Gönczy Pál egész életét ifjúi lelkesedéssel szentelvén egy eszmének, t. i. a hazai oktatásügy javításának, munkássága által lekötelezte maga iránt az egész haza értelmiségét, s nem esett volna csorba az Akadémia tekintélyén sem, ha nagygyűlésének napjával kitér a Gönczy-jubileum elől és magas példát ad az érdem elismerésére. Az egykori köbölkúti tanítónak, volt debreceni diáknak, a hazai protestáns egyház-egyetem különösebben is le van kötelezve. Ő volt egyike azoknak, akik az ország fővárosában, mint nevelők, tanítók, tanárok és papok tiszteletet szereztek a protestáns névnek és szóval és irattal terjesztették a tiszta protestáns és hazafias eszméket oly időben, mikor a hazafiság politikai bűn volt, s mikor az absolut hatalom az iskolákban is a maga imádására szerette volna tanítani a mindenre fogékony gyermekvilágot. A derék Szőnyi Pál hívta Budapestre, akivel előbb együtt, majd tőle külön, önállóan tartott fel egy tanintézetet, s a középiskolák akkori túlzó humán irányát kerti s iparmunkák bevonásával s természetrajzi ismeretek gyűjtése végett tett kirándulásokkal szelídítette. Az ő intézete lett alapja a pesti (most már budapesti) ev. ref. gimnáziumnak, ez pedig összetartó s fejlesztő kapcsolata s ereje a fővárosi és vidéki protestáns intelligenciának s hathatós terjesztője a protestáns gondolkodásnak a nem protestáns szülők gyermekei között is. Ez intézetnek, a melyet a Török Pál és Gönczy egyesített ereje csakhamar főgimnáziummá s a főváros kultúrájában jelentékeny tényezővé emelt, Gönczy volt az igazgatója egész 1867 ig. De még többet is tett a protestáns tanügy s általában a protestáns egyház szellemi javáért. Már 1857-től tagja volt a reformátusok országos tanügyi bizottságának, s úgy itt, mint különösebben a dunamelléki egyházkerület tanügyének fejlődésére kitűnő befolyást gyakorolt. Az említett bizottság felhívása folytán 1859-ben «Népiskolai Szervezet,» 1860-ban pedig álnév alatt (Sebesi Pál) «Egy prot. gimnázium terve» c. műveket adott ki s eszméit a «Prot. Egyh. és Isk. Lapok» útján is terjesztette. Az országos állapotok jobbrafordultával előbb a főváros közoktatási bizottsága, majd az országos közoktatásügy alkotmányos vezetője, Eötvös sietett elismerni és megnyerni a Gönczy kipróbált szaktehetségét. 1867-ben osztálytanácsossá lett s e minőségében fényes alkalmat nyert eszméinek megvalósítására. Terveket, tan- és vezérkönyveket írt, térképeket s egyéb taneszközöket készített vagy készíttetett saját elvei szerint és rányomta a saját szellemének képét különösen népoktatás-ügyünkre. E mellett és e közben azonban sohasem szűnt meg a protestáns egyházat szeretni, annak szent érdekeit ápolni, sőt ma is egyik leghívebb presbytere a budapesti, most már virágzó ev. ref. egyházközségnek. Folyó hórikán a Vigadó nagy termében a küldöttségeknek igazán egész légiója tisztelgett az 50 éves munkában országos tiszteletre érdemesült férfiúnak; a sürgönyök, levelek roppant halmaza vitte neki a négy égtáj felől a tisztelet és ragaszkodás nyilatkozatait; testületek, szakférfiak, ajándékokkal hódoltak a jubilált tehetségeinek, alkotásainak és emberszerető nemes szívének, a ki Isten után egyedül magának köszönheti, hogy a köbölkúti néptanítóból egy ország közoktatásügyi minisztériumának államtitkárává emelkedett. A sárospataki főiskola tanári karának üdvözlő sürgönyéhez, amely — személyes tekintetek és érdekektől távol — igazán az érdem elismerése volt, mi is mély tisztelettel csatoljuk a magunk őszinte hódolatát s melegen ajánljuk a jubilált tisztelői által kiadott Tanulmányokat mindazok figyelmébe, akik a Gönczy Pál szellemének fejlődési történetét látni s abból erős kitartást meríteni óhajtanak. — Ad multos annos ! — Értékes adomány. A közelebb elhunyt Ujházy János, sárospataki lakos s főiskolánk gazdasági választmányának egyik tagja, 600 darab könyvet hagyományozott a főiskolai könyvtárnak. — Levél a szerkesztőhöz. Egy elvi fontosságú, de a gyakorlati életbe vágó, fölmerült vitás kérdésben kérem becses felvilágosítását! Egy egyházba beválasztott s egyházmegyeileg hivatalába beerősített lelkész, a volt lelkésznek le-, illetőleg kiköszönése után, miután egyházában megjelent, de székfoglaló beszédét még el nem mondotta, s az újabb szokás szerint beigtatva nem lett: egyházának rendes lelkészéül tekintheti-e magát, presbyteri gyűlést tarthat-e, gyakorolhatja-e rendes lelkészi jogait? vagy a székfoglaló beszéd teszi a megválasztott s beerősített lelkészt rendes lelkészszó, illetve az egészen újabb keletű s még a gyakorlat vagy szokás által sem szentesített beigtatás igtatja-e be a lelkészt, egyszersmind lelkészi jogainak gyakorlatába is ? Szerintem a kálvinista papok beigtatása szükséges ünnepélyes cselekvény, beajánltatása híveinek az esperes vagy ennek helyettese által, de nem a katholikus jellegű hivatalátruházás. Nagyon üdvös intézkedés ez, szemben a régi rész szokással, midőn a lelkész, mintegy közé dobatott híveinek ide vigyázzatok, hogy kísértetbe ne essetek! ti, akik a beigtatást hivatal-átruházásnak tekintitek. Becses felvilágosítását kérve kéri Egy beigtatandó. Felvilágosítás. Az egyházmegyeileg megerősített lelkész rendes minősége nem képezheti kérdés tárgyát sem, de annál inkább az, hogy mikor kezdődhetik a lelkészi jogok formaszerű gyakorlása. Szerintem addig semmi esetre sem, míg az újonnan megválasztott egyén a hivatalt a helyettes lelkésztől leltár mellett át nem vette, amíg tehát a helyettesnek hivatalos működési joga fel nem függesztetett. Ha ez az eset már a hivatalos beköszönés előtt megtörtént — ami csak rendkívüli körülmények között lehetséges — akkor tarthat a megválasztott azonnal presbyteri gyűlést is, de addig semmi esetre sem! Megjelenhet az egyházban, sőt a presbyteri gyűlésben is a beigtatás előtt is, de a gyűlésben nem elnök 368