Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-19 / 116. szám
SOMOGYI NÉPLAP Elhanyagolt szórakozóhelyek a Balaton mentén Bár az időjárás nem kedvező, május 15-én újabb Balaton menti üdülők nyitották meg kapuikat. Ezzel egy időben néhány vendéglőt is kinyitottak, hogy a korai üdülőknek legyen hol szórakozniuk. A legtöbb vendéglőt korszerűsítették, új berendezéssel látták el. Az Éttermi és Büfé Vállalat, az Utasellátó, az smsz-ek igen sokat áldoztak arra, hogy miinél jobban kielégíthessék az igényeket. Ugyanez nem mondható el a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat Balaton menti egységeire. Miért késve? Egyetlen zenés szórakozóhely Balatonberényben a Halászcsárda. A belső termeket rendbe hozták, de másra nem gondoltak. A mellékhelyiség düledezik. A kerti székek, asztalok rosszak, festetlenek. A szabadtéri beton tánchely töredezett. Az épület a községi tanács tulajdona, s tanácsi vállalat bérli. Meg kellene egyezni, hogy az ilyen munkánkat ki végeztesse el. Ugyancsak tanácsé a strandépület is. Nyithatnának benne egy presszógéppel, fagylaltpulttal ellátott cukrászdát, de nem tudnak megegyezni az illetékesek. A balatonmáriai Pillangó Vendéglőben 15-e előtt egy-két nappal még dohos, szellőzetlen volt minden helyiség. A kerti székek itt is festetlenek. A Két jó barát Vendéglő szintén nem mutatja a nyárra való készülődést. A nagyteremben a fal leverve, az ablakok betörve, a székek festetlenek. A konyha és raktár falát még csak ki sem meszelték. Fenyvesen a Vigadó Vendéglő mennyezete leszakadt. A munkával megbízott ktsz a cserepezést nem vállalja, a tanács viszont magán kisiparost nem bízhat meg vele. Nincs a vendéglőben víz, mert elromlott a szivattyúmotor. A székek, asztalok rosszak, festetlenek. Az udvaron több éves szeméthalom, kiselejtezett felszerelési tárgyak. A Vendéglátó Vállalat egy brigádja ugyan itt dolgozik, de idejére már nem tud mindent megjavítani. Miért késve kezdtek hozzá? Hiszen a télen vagy a szezon kezdete előtt 1—2 hónappal mindezt gondosan, alaposan elvégezhették volna! Jövőre is kell Néhány vendéglő vezetője az ősszel, záráskor úgy hagyta ott a berendezési tárgyakat, mintha már nem lenne rájuk többet szükség. A fonyódi présházban az asztalterítőket, törlőruhákat szennyesen rakták el, emiatt megpenészedtek, nagy részüket el kell dobni. A fonyódi vasúti átjárónál levő halsütőben is ezt tapasztaltuk. Mit szólnának hozzá ezek az üzletvezetők, ha a tönkrement textíliákat megfizettetnék velük? Meg kell követelni az üzletvezetőktől, hogy a felszerelési tárgyakat úgy kezeljék, mint a sajátjukat. A fonyódi Gyöngyhalász strandvendéglőben a drága külföldi grillsütőt rozsda marja. A Marika Cukrászda testetlen falaival szégyenfoltja a községnek. A fonyódi présházhoz eső után gépkocsival alig lehet bejutni, olyan rossz az út, pedig megkedvelték ezt a helyet a külföldiek is. Áldozni kell ezekre a vendéglátó helyekre, hogy megfeleljenek az igényeknek. Sz. L. SOK BOLDOGSÁGOT! Ünnepélyes külsőt öltött a Közúti üzemi Vállalat Szántó Imre utcai irodaháza. A bejárat előtt virágok, zöld ágak. A folyosón futószőnyeg virágszirmokkal teleszórva. S végig a szőnyeg mentén ünneplőbe öltözött nők, férfiak, a vállalat dolgozói. A kultúrteremben, a színpad fölött virágokból készített felirat: »Éljen az ifjú pár'.» Esküvő lesz tehát, mégpedig KISZ-esküvő. A vállalat KISZ-titkára, Luczi Mária tartja esküvőjét Szakolczai Andrással. Minden szertartás a vállalatnál zajlik le. Jön az ifjú pár. A fehérbe öltözött menyasszony, a feketébe öltözött vőlegény. Rokonok, barátok, munkatársak kísérik őket. A nászinduló elhangzása után az anyakönyvvezető kérdéseire válaszolnak. Néhány kedves figyelmeztető szó, majd a vállalat igazgatója, Czellár László ad az ifjú párnak jó tanácsokat, kíván a vállalat valamennyi dolgozója nevében sok boldogságot. A városi KISZ-bizottság szőnyeggel, munkatársai evőkészlettel, jénai edényekkel kedveskedtek az ifjú párnak. Az asszonyok, a kiszisták pedig süteményt sütöttek s felszolgálnak. Egy esküvő, egy fiatal pár új életének kezdete mindig megható. De az, hogy ők ketten munkatársaik előtt vállalták a házasélet gondjait, örömeit, különösen felemelő. Minden bizonnyal felejthetetlen emlék marad ... (Szalai) Az ócskapiacon — Már nem üzlet ez, kérem — mondja az ócskás. — Nézze ezt a nadrágot. Ennyiért az áruházakban is vásárolhat bárki újat. Lassan már nem lesz vevőnk. A sok dömpingáru elrontotta az üzletet. A külföldi holmi sem olyan »cikk«, mint évekkel ezelőtt volt. Így panaszkodik a többi »nepper, és más szerencsevadász is a kaposvári ócskapiacon. Valamikor jobb napokat, több ropogós százast láttak, mint manapság. Igaz, akkoriban jól fizetett a sok csempészáru, a hazai ipar sem gyártott még nylon holmikat, s tiltott utakon özönlött be a Star penge, a tűzkő, a szaharin és a »divatos« jampecruha. Itt cserélt gazdát a sok ponyvaregény meg lopott kerékpáralkatrész orgazdák, csempészek, »nepperek« hada üzletelt itt egymást túlkiabálva, veszekedve, a vevőt becsapva. Most is tarka képet mutat a kaposvári ócskapiac, de az árusok java inkább szánalmat kelt, akárcsak silány portékájuk. A kiteregetett rongyokon kapható az összeaszalódott befőttől a nyeletlen kanálig, rossz bakancstól, a nylon kenadőtől a rongyos overálig minden — csak vevő alig lézeng az alkalmi árusok között. Kik ezek az emberek, az ócskapiac utolsó mohikánjai, akik esőben, hidegben sem átallanak egy helyben topogni a sok lom mögött? Egyikük sovány, nyúlánk kiskereskedő, aki hozzátartozóinak a keresetét akarja egy kis mellékessel kiegészíteni. De akad sok »börzés« is még mindig, akik az emberek jóhiszeműségével vagy tájékozatlanságával visszaélve szeretne nyerészkedni. S közülük nem egy asszonynak jól kereső férje van. Találunk képeket és nylon kendőket árusító asszonyt, akinek a férje vasutas. Vagy olyant, akinek a férje tisztviselő. Vajon mi szükségük ezeknek az asszonyoknak lehet arra, hogy mindenféle limlomot árusítva üzleteljenek? Az még csak érthető, hogy ha valaki megunta régi ruháját, újat akar verni, s ide jön, hogy eladja az ócskát. De ezek az alkalmi árusok, akik kiváltják a helypénzt, nemcsak ócska ruhát, hanem volt »méltóságos« asszonyoktól bizonyára kapott külföldi holmit, csipketerítőket, giccses mázolmányokat és ki tudná felsorolni még, mi mindent akarnak a vásárlókra sózni. A ponyvaregények eltűntek, helyüket a remekírók szakadozott fedelű, agyonolvasott kötetei foglalták el. De aki könyvet akar venni, szívesebben megy a könyvesboltba. Az összeaszalódott befőtt vagy elnyűtt ruhadarab sem ingerli vásárlásra a szemlélődő! Alig néhány könyvnek vagy egy-két jobb darabnak akad csak vevője. Az egyik bódénak támaszkodva testes férfi kiabálja rekedtre magát: — Asszonyok, emberek, egy forint az ára, nálam kapható a technika csodája, a legyet kiirtja, a patkányt elhajtja, mégis egy forint az ára. Hiába kiabál, hiába erőlködik, csak néhány bámészkodó áll körülötte. De egy sem akad, aki a »technika« csodájáért a zsebébe nyúlna. Még kavarog a sokféle ember az ócsikapiacon, de már más ez, mint régen volt. — Nem volt ez már — mondják az ócskások. No, igen. Az emberek szívesebben veszik az újat. Az ócskának bealkonyodott. N. S. SZ : Szóval, megszöktél, fiam. Pedig a telkedre kötöttem, hogy ki ne próbálj lépni a házból. Miért bőgsz? Nem akarsz itthon lenni anyád mellett? Persze, mert te nem szereted a szüleidet, akik pedig mennyit áldoznak érted, ruháznak, most kaptál egy pár szép szandált, a múltkor meg ruhát, és mindennap a csokoládé meg a cukor.. . Hát sírni kell ezért? Megleszel te majd az óvoda nélkül, mint ahogy én is felnevelődtem a ház körül, az szomszédokban, utcán, kukoricás meg a réap a föld szélén. És felnőtt lett belőlem. Neked sem ilyen újmódi, kell az Meg hiába is kellene, eddig még csak elengedtelek valahogy, mert ingyen volt, de én nem fizetek utánad napi két forintot, még akkor sem, ha egész nap ott óvodában lehetsz az este hat OKEVÉ óráig, és háromszor adnak is enni. Hogyne! Hogy kinevessenek? Amikor a Kapinyáknénak csak egyötvenet tottak meg... állapíAzt mondják, nekünk több a jövedelmünk. De azt nem veszik figyelembe, mennyi adót fizetünk ez után a kis ipar után... Ne sírj, édes fiam! Mért sajnálod ezt a vacak óvxzdát? Majd veszek én neked helyette ezután minden nap két csokoládét... szelet Különben sem igazságos az egész. Ha egyenlőség van, meg demokrácia, legyen ebben is az, és fizessen mindenki egyformán, nem pedig egyeseket meg nyúzni, mások meg, akiknek proteckiójuk van, húzhatják az államot. Lásd be, kisfiam, hogy anyád nem tűri az igazságtalanságot, inkább nem enged el az óvodába, minta sem elszenvedje ezt megkülönböztetést, amit mivelünk, Ne a mi családunkkal művelnek. Te már okos gyerek vagy, a jövő hónapban leszel négyéves, megérted az Hagyod már ilyesmit, abba azt a hüppögést? Mindjárt ráverek a fenekedre, aztán lesz miért sírnod! Taknyos kölyök! Az ember mindent megtesz érte, aztán nem fogad szót... Erre tanítottak az óvodában? Hogy mindig sírni kell? Hallgass, aztán felejtsd el az egész óvodát meg mindent, amit ott tanultál! Csak legyen ott az óvó néni az üres teremben, kíváncsi vagyok, kinek fog mesélni, kiket fog versikére, dalokra tanítani, honnan vesz szereplőket a műsorhoz, ha te nem vagy ott. De hiába is jön könyörögni, hogy engedjelek továbbra is járni. Amíg a Kapinyákné egyötvenet fizet, szó sem lehet róla ... — sk — 6 Péntek, 1961. május 19. ELSŐ A 9-ES SZALAG A Kaposvári Ruhaüzemben öt évre szóló munkaversenyt indítottak. Az eredményeket gyedévben minden neki értékelik, és megjutalmazzák a győzteseket. A legutóbbi szerint a 9-es értékelés szalag lett az első, tervét 110 százalékra teljesítette. Dolgozói kiváló minőségű munkát végeztek. Az odaadó figyelem a elősegítette, szorgalom hogy rendkívül kevés olyan gyermekruhát varrtak, amelyet rossz minősége miatt kellett visszaadni. Ez a tény elősegítette ,a termelés növekedését is, hiszen nem kellett újabb munkát fordítani arra, hogy vívsák a selejtes kijaruhát. A 9-es szalag szorgalmas munkával napról napra gyűjtötte pontjait, s mintegy 70-et szerzett. Ezzel a pontszámmal a második helyezettet is messze maga mögött hagyta. Tizenegy dolgozót jutalmaztak meg a 9-es szalagból. Mintegy 4000 forint értékű tárgyat osztottak szét közöttük, versenyszellem a győzelem után sem lankadt. A szalag dolgozóinak az a célja, hogy továbbra is megtartsák az első helyet. A verseny egy fő mozgatója, munkatársainak kitartó segítőj Horgasi Mártonné, a szalag művezetője. A sok asszony, lány között akad egy-két férfi is. Hernádi Jóska nem hozott szégyent a férfiakra. A jutalmazottak között volt Antal József nő, akitől ugyancsak sokat lehet tanulni. Felvonulásokon, színházi előadásokon, hangversenyeken, iskolák közötti vetélkedéseken gyakran találkozhatnak a kaposváriak a MÁV Nevelőintézet egyenruhás növendéleivel, de hogy hogyan is élnek a gyerekek a kívülről jól nagy sárga épületben, ismert, általában keveset tudnak arról Ha a »Csitri TV« igen jól sikerült »adását« a város lakói »venni« tudták volna 17-én este, erre a titokra is fény derült volna. Sajnos azonban, a helyszíni közvetítés vidám képei csak az intézet dísztermében felállított óriási televíziós készülék nézőit derítették mosolyra. Hogy közérthetőbb legyek, a dolog így történt. Az intézet a szokásos tavaszi nagy előadásra készült. Az elmúlt esztendők mesejátékai és a nagy élményt jelentő gyermekopera után valami újat szerettek volna nyújtani társaiknak a Művelődési Bizottság tagjai. Így született meg az ötlet: mesefigurák helyett ábrázoljuk önmagunkat! És mivel a televízió a növendékek egyik legkedvesebb szórakoztatója, ez adta most a keretet a hangulatos műsorhoz. A színpad elé hatalmas, stilizált TV-ernyő került, s itt jelentek meg a szereplők — több mint száz gyerekriporteren, Szemfüles A hírom Pannán, Kíváncsi Katán és Kukkantó Ancsin kívül mindenki a saját nevén szerepelt, és természetes humorral, harsány jókedvvel alakította önmagát. A közönség őszinte tapssal ismerte el a Karinthy-szövegeknek, Bánki—Hárs egyenesen gyerekek számára írt dalainak és az intézetben született anekdotákénak ügyes tolmácsolását. így elevenedett meg a növendékek egy napja a reggeli ébresztőtől a takaródéig. „CSITRI TV" avagy képek a MÁV Nevelőintézet életéből Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda«» Ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft»