Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
Vasárnap, 1966. április 24. 5 A FALU NEMCSAK MUNKAHELY A holnap szakemb »Koloncos nincs bent!« Az ajtóra gombostűvel kitűzött papírfecni szövege nem igaz. Koloncos — azaz Mihálovits András KISZ-csúcstitkár, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum másodéves hallgatója — bent van a szobában. A papírt csupán azért tűzték ki az ajtóra, hogy kevesebben zavarják azokat, akik tanulni akarnak. Mostanában ugyanis sokan keresik Mihálovits Andrást. Népszerűségének titka, hogy ő szervezi a sárgulási ünnepséget. „Szeretem a falut“ Innen, a harmadik emeletről messzire lehet látni. Haragoszöld , gabonatáblák fogják körül az intézetet. Túl a gabonaföldeken, a lenyugvó nap fényében fürdik a város: Kaposvár. Ezt nézzük percekig, aztán fölteszem a kérdést: — Hogyan kerültél ebbe az intézetbe? !— Február táján jöttem ide először. Beszéltem a tanárokkal, mondták, ha végzünk, telepvezetők leszünk, vagy főállattenyésztők kisebb tsz-ekben. Aztán beadtam a jelentkezésemet. Jól sikerült a felvételim. De az indító ok az volt, hogy szeretem az állatokat. Igaz, ezt senki sem hiszi el rólam a családban. Pesti gyerek vagyok. Apám gépészmérnök, anyám tanítónő. Ezt a munkát senki sem csinálja a rokonságban. — Ismered a falut? — Lehet, hogy frázisnak hangzik, pedig így igaz: szeretem a falut. Pesten nőttem fel, de voltam falusi emberek között favágó, dolgoztam mészégetők mellett is. Nem félek attól, hogy el kell menni egy kis faluba. Így vélekedik az egész végzős évfolyam? — Lehet, hogy a tanároknak más a véleményük, de jó társaság kerül ki innen. Elméleti téren némelyikünknél talán vannak kisebb-nagyobb zűrök, de a gyakorlatban sokat tudnak. — Milyen szakmának tartod az állattenyésztést? — Szakma? — Fölnevet. — Ez az a terület, ahol rengeteget lehet és kell még csinálni! Néhol csúfondáros állapotok vannak. Szalmával betömött ablakú istállók meg rossz takarmányozás, s ha az ember kimegy és érdeklődik, akkor nem a valóságos számadatokat mondják, csupán azért, hogy megszépítsék a dolgot. De vannak modern dolgok is! Itt a környéken akad néhány azok közül a srácok közül, akik előttünk végeztek. Sokat mesélnek, ha bejönnek, sok jót mondanak el. — A falu nemcsak munkahely, közösség is. — Tudjuk. Tisztában vagyunk ezzel. A mostani végzősök közül sokan szeretnek politizálni, persze akad olyan is, aki azt mondja: mit érdekel engem, én állattenyésztő akarok lenni. Mit ígér a jövő? Az iskola éli megszokott esti életét. Gyakorlatról jönnek haza a végzős hallgatók, vacsorához készülődnek. Az egyik első éves lánytól megkérdem, mit csinálnak esténként a végzősök. Ezt mondja: — Legyen erős, tanulnak. Itt két év hajtás van, sok könyvvel, nagyon kevés szabad idővel. Az Intézeti részen ilyenkor már megszűnik az élet. Bezárják a tanszékeket, az előadótermeket, a tanulókban viszont a könyvek fölé hajolnak a hallgatók. Vacsora után együtt ülök a szobában a végzős hallgatók szével. Beszélgetünk,egyréKarkó Albert ezt mondja: — Nagy kedvvel jött ide mindenki. Akik velünk fölvételiztek és kiestek, a múlt évben ismét megpróbálták. Én még a honvédség előtt ide akartam jönni. Aztán bevonultam katonának. Két évet lehúztam, utánam Ide. Tamásfalvi János Somogyszilban volt állattenyésztési brigádvezető. — A Mihálovits extrém eset. Itt nagyrészt falusi gyerekek vannak, akik ismerik a mezőgazdaságot, s valamit konyítnak az állattenyésztéshez is. — Nem mondhatnám, hogy a falusi gyerekek között vonzó a mezőgazdaság. Pongrácz Sándor azt mondja erre: — Baromfitenyésztőnek nem jelentkeznek tömegesen a gimnáziumból. Néhány éve még ide se nagyon. Nemrégen még lasszóval fogták a hallgatókat. A múlt évben meg már nagyon sokan voltak. Persze legtöbbször a gyerekeket marasztalják el azért, hogy nem akarnak a mezőgazdaságban dolgozni, pedig hallottam már olyan esetről, hogy felháborodtak a szülők, amikor ide akarta küldeni a gyereket az iskola. — Véleményetek szerint mi az oka, hogy ennyire nem kedvelik ezt a pályát? Valaki ezt válaszolja: — Sem az iparban, sem a mezőgazdaságban nincs olyan lekötött pálya, mint ez. Nem minden ember kedveli a korai kelést. Aki pedig nem kedveli, az jobb, ha el sem jön. — Csak ez lenne a probléma? — Meg a vidéki élet. Az sem kedvező. Tavaly itt voltak focizni a Kaposvári Gépipari Technikumból. Nagyrészt falusi gyerekek voltak ők is. Amikor kikaptak, mégis azt mondták, »parasztokkal játszottunk«. — Mit ígér a jövő? — Hiány van állattenyésztőben. A tavalyiak hetven hely közül választhattak, pedig csak huszonöten végeztek. ni?— Ki hova szeretne men— Nagyrészt téeszetőbe. Csak néhányan készülnek közülünk állami gazdaságba. zet?— Jobb a termelőszövetke— Ott lehet legjobban keresni. Meg az állami gazdaságok tele vannak agronómusokkal. szont lehet a téeszekben inprodukálni. Az állami gazdaságok kiforrott üzemek. II.— Egyszer kiforr a téesz — Akkorra viszont lesz gyakorlatunk. Meg az is jó érzés, ha az ember tehet valamit azért a gazdaságért, amelytől a fizetését kapja. Nem könnyű jó szakembernek lenni — Kit tartotok példaképnek? — Személyhez kötni nem kell, ugye? Mert alakul ki eszménykép az emberben. De valakihez hozzákötni nehéz, mert élő emberben könnyű csalódni, ha pedig valakit a szellemi nagyságok közül neveznek meg, akkor nagyképűnek tartanak. Én például egyszerűen jó állattenyésztő akarok lenni. Ez maga után hoz sok mindent. Például azt, hogy az államvizsga után nem teszem le a könyvet. Az évfolyam nagy része levelező úton el akarja végezni az egyetemet. Kordé Sándor véleménye: — Jó szakembernek lenni nem könnyű dolog. Én szeretném nem félteni a helyemet senkitől. Mert van szakmai féltékenység is a világon. Nekem nem kell senkinek a helye, de dolgozni szeretnék. Bejárnak ide a végzettek is. Előfordul, hogy itt alszanak a kollégiumban, s ilyenkor sokat beszélgetünk. Nincs könnyű dolguk. Legtöbben a szállásra panaszkodnak. A kollégiumban kényelmes, hatágyas szobákban lakunk. S mi vár ránk sc‘ Ki tudja, milyen lesz a bérletünk? Mert ezerkétz forintos gyakornoki fizésből nem nagyon lehet válogatni. Csatos Gézától azt kérdem: Mit szeretett legjobban? — A sertéstenyésztést. Ebből írom a szakdolgozatomat is. Soroljam még a kedves tárgyakat? Állategészségtan, orosz és tudományos szocializmus. Valaki közbevág: —■ Mesélik a kintiek, hogy az itt tanított állategészségügynek sok hasznát veszik. Egyikük rákérdez: — Mihez kezdesz az oroszszál. — Szakirodalom is van a világon. Lehet fordítani. — És a filozófiával? — Az ember a faluban nemcsak állattenyésztő. — Milyenek a szakmai gyakorlatok? — kérdem. — Ajjaj!! gyömöszölnek. Mindent belénk Már kétszer azt is megmutatták, hogyan kell a vasvillát megfogni. Az igazgatóhelyettes véleménye Mi szakembereket akarunk adni a mezőgazdaságnak, olyanokat, akik mindig megállják a helyüket. Nemrégiben vizsgáltam, hogyan dolgoznak végzett hallgatóink a gyakorlatban. Nem sok panaszt hallottam rájuk. Felelősséggel végzik munkájukat. A mi célunk, hogy már itt, az első évben hulljanak azok, akik nem tartják élet ki hivatásnak a mezőgazdaságot. A gyakorlati jőnek bizonyult munka jó szó A nappali tagozaton eddig növendékünk végzett. százötven Mindössze három van közülük, aki búcsút intett a mezőgazdaságnak. A többiekről elismerő szót hallottam: sok merik az új módszereket, isbátran alkalmazzák például az itatásos borjúnevelést vagy a karbamidos szilázsdúsítást. S ami örvendetes dolog nagyrészt ott maradnak a végzett hallgatók, ahol a gyakorlati idejüket töltötték. — Milyen most a végzős hallgatók összetétele? — Két éve, amikor indult az évfolyam, többem voltak, voltak. Néhányan azért jöttek ide, hogy valamilyen oklevelet szerezzenek. Ezek kihullottak a szűrőn. Az a negyvenkét hallgató, aki most végez, szerintem képes lesz a feladatok elvégzésére. Az úton sokáig kísérnek még a hatalmas épülettömb fényei. A világos ablakok mögött ismét a könyvek fölé hajolnak a hallgatók. Az egész napi munka után fáradtan fogad Vörös Imre, a felsőfokú technikum igazgatóhelyettese. — Nálunk az az alapelv, hogy a hallgatók legalább hatvan—hetven százalékos biztonsággal tudják végezni a gondozók munkáját is. Hiszen erre épül az ő munkájuk. Jól tudjuk, hogy két esztendő alatt szakmát adni, mégpedig nem is szorosan körülhatárolható szakmát, nem könnyű feladat. Mert ha egy kisebb gazdaságba kerülnek a hallgatók, az állattenyésztés mellett például megbízzák őket a gépcsoport munkájának irányításával is. Kercza Imre helyet adni. Az új iskolábanr — SOMOGYI NÉPLAP Idegen nyelvű étlapot! Nézni is rossz: a felszolgáló kézzel-lábbal próbálja megmagyarázni német vendégeinknek, hogy tulajdonképpen mi szerepel az étlapon. Már-már arra gondol az ember, hogy a töltött csirkénél kotkodácsolni fog, a sertéssültnél röfögni, a halászlénél pedig úszó mozdulatokkal próbálja megértetni, hogy mit ajánl. Mindezt pedig kénytelen azért tenni, mert a vendéglő étlapján kizárólag magyarul sorolták fel a választékot. Az étlap gazdag: egy magyar vendég kedvére válogathat az ízletesnél ízletesebb falatok között, s bizonyára szívesen választanának a külföldiek is, ha értenék, hogy mi az a zöldborsós sertéssült rizzsel vagy pirított sertésmáj burgonyával. Így aztán arra kényszerülnek, hogy az ismertebb kifejezéseknél — bográcsgulasch, töltött paprika stb. — megálljt Intsenek a felszolgálónak, olyasmit rendeljenek, amiről valahol már hallottak. Nem baj ez persze, finomak ezek az ételek is. De hátha valaki diétázik... Úgy gondolom, hogy a Balaton-parton — osztóy ide, osztály oda — minden vendéglőben szükség lenne idegen nyelvű étlapra, ahol nincs olyan felszolgáló, aki idegen nyelven is beszél. Vannak olyan ételeink, amelyeket Balatonszabaditól Balatonszentgyörgyig minden étteremben sütnek-főznek. Ha másképp nem megy a dolog, akkor egy stenclizett tájékoztatót kellene eljuttatni a boltvezetőknek c. magyar ételek idegen elnevezéséről, a napi menükártyán így már könnyebben feltüntethetnék a német, orosz vagy francia szöveget. Persze, az se volna baj, ha minden üzletben lenne legalább egy olyan felszolgáló, aki beszél németül vagy oroszul vagy angolul. Amíg azonban ez nincs meg, csak idegen nyelvű étlappal lehet segíteni a helyzeten. P. Gy. Megkezdték a kaposvári szakmunkástanuló-iskola építését (Tudósítónktól.) Földmegmunikáló gépektől zajos a Virág utca és a Beloiannisz utca találkozásának környéke. Egyengetik a terepet, ahol az ötemeletes szakmunkástanuló-iskola épül. Kétszáz személyes kollégium is készül az iskola mellé. Kétszáz tanulót foglalkoztathatnak majd a tanműhelyekben, az étkezdében pedig egy-egy csoport étkezésekor 300 ipari tanulónak tudnak 16 tanterem s minden kétkét tanterem között szérián helyiség lesz. Az esztergályos tanulók műhelyében 26 esztergapadon , dolgozhatnak. Az új szakmunkástanuló-iskolában főleg a lakatos-, az esztergályos és a géplakatostanulók műhelyei lesznek korszerűek. Az oldalfolyosókon 40—50 négyzetméteres pihenőket alakítanak ki. Az új iskola 31 millió forintos beruházással készül, mit WSiaaf,rnt+ámm Ace utolsó napon... AHOL A TÜRELEM HALAT TEREM — Ne menj a horgászokhoz, nem mindegyik kedveli a kibiceket... — óv kollégám —, s csak akkor kívánj nekik szerencsét, ha jól tudsz aztán szaladni... De nem hiszem, hogy ezen a napon szerencsét kell kívánni a horgászathoz, mert ahogy nézem itt a part mentén a hálókban látogató bőséges zsákmányt, a bélatelepi strandon a horgászok ma nem panaszkodhatnak ... A háromlábú kisszékeken ülve, látszólag közömbösen nézik a vizet, nem érdekli őket a külvilág. A horgászoknak külön lélektanuk van. Szótlanság, türelem, kitartás a jellemzőjük. Úgy tűnik, mintha itt minden ember haragudna a másikra, egy árva szót sem szólnak egymáshoz. Csak ha egy-egy jól megtermett halat sikerült a partra húzni, akkor veszek észre az elégedett horgász szemében valamit, ami a többieknek szól. .. Mellettem egy ősz hajú, sildes sapkás bácsi ügyel két horgászboltra. Próbálok beszélgetni, de a kurta válaszok nem valami biztatóak. — Milyen a kapás? — Hát... Volt már jobb is. . — Nem jó a hely? — Nemigen. A móló végén jobb. — Miért nem megy oda? — Mert ott már sokan vannak.. Megfeszül a damil, s már orsózza is fel a zsinórt, amelynek a végén ott a fogas. Ettől egy kicsit jobb szemmel néz rám, sőt megjegyzi: — Fogtam egy angolnát is... Különben Fodor Károlynak hívnak, a lengyeltóti smsz-nél dolgozom .. . Régi pecás Vagyok. A mai nap legszerencsésebb horgásza a nagykanizsai Báli házaspár. Mindennap átmotoroztak Bélatelepre, szabadságon vannak. A többiek elismeréssel kevert irigységgel beszélnek róluk. Éjjel egy óra óta ülök itt, nem fogtam annyit, mint ők — mondja egy svájcisapkás — Az úgy van, hogy ha jó az idő, azért nincs kapás, ha rossz, akikor azért nincs. — Oktatja. — A jó horgász mindenre tud választ adni. Persze a türelem a legfontosabb — folytatja. — Van úgy, hogy két hétig egy halat sem fogok. De azért mégis kijövök... fiatalember — Csudaszeren- Lejjebb két középiskolás korú fiú ül egycséjük van! Kirabolják a Vilámos mellett. Az egyiknek, úgy látszik, ma slgor, Isten bizony. — Muci, idenézz — hallani a móló végéről az asszonyka hangját. Kívülről akadt bele a horog! Újabb nagy hal kerül Baliék hálójába. — Csak az a baj — jegyzi meg Panni, a feleség —, hogy ma horgászhatunk utoljára. Május 20-ig tilalom van. Aztán majd megint jövünk__ Teli móló van Balatonlellén is, sok a kibic, egy horgászra kevesebb napja van. * — ő Péter, az élhuligán — mondja a másik —, nem tudom, miért olyan szerencsés, pedig csak most kezdte. Azt is elárulják, hogy a közös fogásból este nagy vacsorát csapnak. S vannak annyira jó barátok, hogy a vendégeknek azt mondják, fele-fele volt a fogás. Szórakoztató és megnyugtató itt ülni a napon az álmelegedett cementen. Már maga az is jó, hogy figyeljük a Balaton állandóan I** találomber- váltakozó színeit, bent szinte fekete, aztán mann bácsit, aki törzshorgász . , , ’ , , nak számít már, különösen turklz’ rozsdabarna’ A horgászok mindezt amióta nyugdíjas, tölzsok összekapcsolják a horgászsporttal, napfürdő- időt a horgászbot mellett. Egy vers egy finom halvacsora reményével. Meg magas fiatalember kikicel nem lehet őket érteni... ki, beszélgetnek. Strubi Márta Már megint ellopta a csalit. Alig fér el Baliék fogása. hálóban »Az öreg halász« és a magyar tenger...