Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-27 / 281. szám

Mirtusz a mondában és a valóságban A mirtusz a nevét a görög monda szerint Myrsinétől, egy bölcsességgel megáldott athéni leánytól kapta, aki Mi­nerva istenasszony különös kegyeit élvezte. Történt egy­szer, aki Myrsine szerelme a tudományoktól egy athéni ifjú felé fordult, amiért a harag­ra gyűlt istenasszony mirtusz­bokorrá változtatta. Venus is­tenasszony azonban könyörü­letesnek bizonyult a lánnyal szemben, és mivel emberfor­máját már nem adhatta vis­­­sza, legalább a saját fejét ékesítette a mirtuszágacskával, melyet erről a bokorról té­pett Ezért vált az ókor ked­velt dísznövényévé, a halha­tatlanság és a szerelem szim­bólumává a mirtusz. A belő­lük készült koszorú az iste­neknek való meghódolás jel­képe­ volt. A menyasszony és a vőlegény is ilyen ágacská­val kedveskedett egymásnak. A győzelmes hadvezérek, az ókori olimpiák győzteseinek fejét ugyanúgy díszítette, mint az ősidők nagy ivóiét Menyasszonyi koszorúként Németországban használták először. Az 1583-ban megje­lent Augsburgi Krónika sze­rint egy Fugger nevezetű dús­gazdag kereskedő lánya lépett oltár elé mirtuszkoszorúval a fején. Calabriában a szerel­mes, szép lányok jósnövénye a mirtusz. Néhány levelet az égő szénre ejtenek, s ha az sisteregni kezd, mint »egy szerelmi sóhaj­«, majd össze­zsugorodik és újra kisimul, akkor azt olvassák ki belőle, hogy érzelmeik viszonzásra ta­láltak. A mirtuszbogyókat római asszonyok még ma is a fürdővizükbe szórják, hogy ezáltal szépségüket megőrizzék. Érdekessége még e növény­nek, hogy csak ötévenként bont virágot A lakásokban nem nő meg fél méternél na­gyobbra, de őshazájában, a Földközi-tenger partvidékén még a három métert is eléri. Száguldás havas tájakon Különleges sport- és közle­kedési eszközöket szerkesztet­tek fiatal szovjet szakemberek. Az új téli járműveket Kana­dában és az Egyesült Álla­mokban is bemutatták. A három újdonság közül az a kis, kétütemű robbanómo­torral hajtott légcsavar a lég­gé, a másik újdonság. Előre­haladását ugyanúgy légcsavar forgásának köszönheti, mint a »hátmotoros«. E járművet egy hengeres, kétütemű, nyolc lóerős motor hajtja. Óránkénti sebessége 75—80 kilométer. A sarkkörön túli területek közlekedési problémáinak meg­oldására, a rénszarvas vagy kutyák vontatta szánok moto­ros járművel való felváltására szolgál a harmadik konstruk­ció, a nagy sebességű hójár­mű. Legnagyobb sebessége ré­gen 120, havon 80—90 km/óra lehet. A zord északon nélkü­lözhetetlen szerepet szánnak ennek a 350—400 kilométeres hatósugarú járműnek­ egyszerűbb, amelyet hátára erősítve viselhet a hómezők vándora, hogy a síléces futá­sát gyorsítsa. E felszerelés se­gítségével — amely nemcsak sporteszköz, hanem a vadá­szok, geológusok, erdészek se­gítője is — óránként 50—60 kilométert tehetnek meg. A havon közlekedő »hórobo- 1 HÉT VÉGI 151 Stabilizátor az olvasztáshoz A kisinyovi Gipronyikel Mű­szaki Intézet tudósai a kiro­­vakani Automatika Tudomá­nyos Kutatóintézet (örmény SZSZK) és több ipari vállalat kutatóival közösen színesfém­kohászati villamos olvasztóke­mencék üzemmódját szabályo­zó berendezést szerkesztettek. Ismeretes, hogy az olvasztan­dó fém minősége nagymérték­ben függ a kemencék elektro­mos stabilitásától. Az új be­rendezés rendkívül stabil hő­­mérsékleti feltételeket biztosít az olvasztás során, s így a se­lejt minimálisra csökkenthető. Az ország 16 réz-nikkel-ol­­vasztó kemencéjében alkalma­zott stabilizátor évente több mint egymillió rubel megtaka­rítást eredményezett. Pszoriázis és napfénykezelés Az erős besugárzás jótékony hatását a pszoriázis nevű bőr­betegség ellen ősidők óta is­merik; az aztékok mexikói naptemplomaikban például pszoriázisos betegségeket is kezeltek. A hajózó népeknek régi megfigyelése, hogy a pszo­riázisos tengerészek állapota javult, ha hosszabb ideig tró­pusi vizeken hajóztak, és rom­lott az északi vizeken. A pszo­riázis napfénykezelésével — változó sikerrel — csaknem minden országban próbálkoz­nak napjainkban is. A Svéd Pszoriázis-társaság most a Ka­nári-szigeteken Las Palmas­ban egy szállodát bérelt ki pszoriázisos betegek kezelése céljából. * Horoszkóp — csak hiszékenyeknek (III.) A csillagokban nincsen írva semmi Gyakran kritizálják az aszt­rológusokat. Ezt tette például Hamis világképek című köny­vében a nyugatnémet Joachim Hermann is. Nyilván azért foglalkozott a kitűnő szakem­ber ezzel a témával, mert a Német Szövetségi Köztársa­ságban manapság különösen sokan vásárolnak — drága pénzen — különféle horoszkó­pokat. íme, néhány figyelem­re méltó idézete: 1. »... Az asztrológia bírá­lójának különösen gyakran szemére vetik, hogy eleve ta­a­gad mindennemű összefüggést világegyetem és Földünk között, holott tudjuk, hogy... a nagy kozmikus történések részese... Az égitesteknek a Földre gyakorolt hatása nyil­vánvaló ...« 2. »... a csillagok, amelyek tőlünk legjobb esetben néhány tucat billió kilométerre van­nak, egyáltalán nem, még a legminimálisabb befolyást il­letően sem vehetők már te­kintetbe. Az ezekről az égites­tekről Földünkre érkező fény- és hősugarak jelentéktelen mennyiségéről többnyire alig alkothatunk magunknak vala­mi fogalmat... 3. »... Egy ismert északné­met asztrológiai „tudományos társaság” és ennek rendszere — amelynek egyébként szá­mos követője van — az állat­öv beosztásából adódó minden egyes mvfokra (az egyetlen ál­latövi jegy 1/30-ad része) több ezer, sokszor egymással merő­ben ellentétes értelmezésvariá­ciót használ. Teljes mértékben az asztrológus egyéni, megíté­lésétől függ tehát, hogy me­lyik lehetőséget részesíti előnyben. Ennél fogva minden agyafúrt asztrológus — ha csak egy kis emberismerettel és kombinációs képességgel rendelkezik — prognózisában nagyobb találati biztonságot képes elérni, mint amilyen ta­lálati biztonság a statisztikai valószínűség szerint lehetsé­ges.« Joachim Hermann végül így összegezi véleményét: »Egy ál­talános betiltás az asztrológiát titokban való működésre kényszeríti, s ezt azután még sokkal nehezebb ellenőrizni.« Egy magyar Zombori Ottónak, szakember, a gellért­hegyi Uránia Csillagvizsgáló Intézet tudományos munkatár­sának is föltettük a kérdést: — Miért divatos most Nyu­­gat-Európában a csillagjóslás? — összefügg a nehéz gazda­sági helyzettel, a munkanél­küliséggel, a társadalmi bi­zonytalansággal. Sokan a ho­roszkóp segítségével szeretnék megtudni, mi vár rájuk. A bizonytalanság érzése miatt Nyugat-Európában rengeteg ember új támpontot, ha úgy tetszik, »új istent« keres. Ez is közrejátszik ennek a több ezer esztendős butaságnak az újjáéledésében. A horoszkópok készítői csillagászati fogalma­kat használnak, bonyolult »számításokra« hivatkoznak, s úgy viselkednek, mintha tudo­mányos módszerekkel és esz­közökkel dolgoznának, szédítik meg az embereket.ezzel — Milyenek e horoszkópok? — Általános megállapításo­kat tartalmaznak, legtöbbször ellentétes jóslatokat is, így mindenki kiválaszthatja, ami neki a legjobban tetszik. Szin­te minden jellemzésben talá­lunk ilyet: »ön többre is vi­hette volna, mert tehetséges ember...« Ez nem valami rendkívüli megállapítás. És ki az az ember, aki nem hall vagy olvas szívesen önmagá­ról hasonló, tetszetős dolgo­kat? — A tudomány különben nem vitatja, hogy az égites­tek hatnak a Földre — foly­tatja az Uránia Csillagvizsgáló Intézet tudományos munkatár­sa— , de ez semmiképp nem úgy mutatkozik meg, hogy be­folyásolják az emberek sorsát, szerencséjét vagy balszeren­cséjét. Befejezésül hadd idéz­zek Tóth Árpád »Csillagász« című költeményéből: »Ideje most már szépen hazamenni, / A csillagokban nincsen írva semmi.« Ne higgyünk tehát az aszt­rológiának! Gyakorlati értelme sincs; hasznot csupán a ho­r­roszkóp készítőinek hoz M. K. Thomas Mann horoszkópja és egy mai »tudományos as­pektus«, amelyen az egyik csillag helyzetére több más csillag állását vonatkoztat­ják. Állatövi csillagképek ábrái a XII. századból. Halak a felhők közé Hogyan lehet hallal benépe­síteni Közép-Ázsia magashegyi tavait? A halgazdasági szak­emberek már régóta folytatnak kutatásokat a felhőkön túli vízmedencékben. E vizek táp­anyagban rendkívül gazdagok szakemberek szerint a halte­nyésztés többi előfeltétele is adott. Megállapították hogy ezekből a tavakból évente leg­feljebb 600 mázsa hal fogható ki az állomány csökkenésének veszélyeztetése nélkül. Pedig a Pamír tavai jóval nagyobb fogást is lehetővé tennének. A kutatók megpróbálkoztak a peljagy nevű szibériai hal­nak a Pamírba telepítésével. A szibériai folyók lakója Pamírban is jól aklimatizáló­­­­dott: másfélszer gyorsabban gyarapszik ott, mint a hazai vizekben. A szibériai halgaz­daságok hamarosan évente 50 millió ivadékot indítanak út­nak a távoli vizek felé. D. Knack együtt a kollektívával Maier idegesen­zultációra... De lépked a folyosón, talán tessék erre, és folyton az óráját ez dr. Dürrer kabi­­figyeli. Különös, netje. Egy pilla­­mar fél tíz, de a nat... Vajon miért laboratóriumban nincs itt? Ja, most egy lélek sincs, jövök rá! A szere- Végül a lépcsőház­ lőre vár otthon­­ban, kezében kul- mert tudja, össze­­csókkal feltűnik tört a Wartburgja, egy alak. Maier Vele szemben rögtön elébe siet. Kwarm kolléga dől­— Jó napot! En­­ gázik, s ha nem gedelmével — tévedek, ma hozzák Maier, ön mellé neveztek ki a la­borba ... — Nagyon örü­lök. Dr. Walther vagyok. Engedje meg, hogy bemu­tassam a kollégái­nak. Kezdjük talán a mi kedvenc labo­ránsunkkal ... Dr. Walther be­nyomja az ajtót, de az nem enged. — Ah, most jut eszembe, szólt nekem, Lisbeth reggel később hogy jön, majd befesteti haját, hisz már egy a hete vár erre az alkalomra. Gertrud ment helyette kőri­és én remélem, hogy hamar meg­találja az összhan­got kal ... kollektívánk­Úgy érzem, első találkozásra elég részletesen is­mertettem az előt­tünk álló munka­feladatokat, de mi­vel ma nálunk fes­tik a lakást és hát az idő is rettenete­sen fut — el kell meg neki a szenet, mennem. Akart ha­nem jön be. Kwarm szomszédját hol­napután vagy még láthatjuk, később. Szegény már egy hete ül lesben ott­hon, hogy elkap­hassa a tv-szerelőt­­nél — És ki ül­en­az asztalnál? — kérdezi Maier. — Ó, ez az asz­tal már két hónap­ja üres. Sajnos, Funk kolléga itt­hagyott minket. Tudja, neki nem imponált ez a nyu­godt légkör, munkahely, a­­ született intrikus. Most ez a hely a magáé lesz kérdezni, Maier kel­lamit kedves lég­a? Baraté Rozália fordítása ma — Igen... Tudja, Magdeburgból érkezik a nővérem és én ... szeretnék szóval... találkoz­ni vele... — Menjen csak, kedves kolléga, menjen. Látom, nagyon elfoglalt ember. Az az érzé­sem, maga megta­lálja az összhangot velünk, maga a mi kollektívánkba va­ló! Száznegyven éves a levélboríték Hogy­ ki és mikor írta meg a világ első levelét, ma már senki sem tudja. A levelezés­sel azonban nem egyidős a bo­ríték. Sőt, ha a korát ahhoz viszonyítjuk akkor nagyon is ifjoncnak látszik, hisz mind­össze száznegyven évre tekint­het vissza. Korábban, ha va­laki írást küldött ismerősei­nek, a levelet gondosan össze kellett hajtogatnia és a címet a hátsó oldalra ráírnia. A le­velet azután viaszpecséttel vagy az erre a célra rendsze­resített, zárták le, úgynevezett ostyával . 1836-ban egy párizsi papír­­i kereskedő elkészítette a mai boríték ősét, amelynek ugyan­úgy egy nyitott nyelve volt, mint a mainak. A szabadon hagyott nyelvet kezdetben csi­rizzel ragasztották le, de a ha­gyományos ostyát továbbra is ráragasztották. Az ötletes pa­pírkereskedőnek az is szép summát hozott, hogy ezekre a kor ízlésének megfelelően vi­rágokat, csókolózó galambokat és hasonló ábrákat tervezte­tett. Sőt a rendelő kívánságá­ra még annak a címét és ne­vét is ráíratta. Ebből az idő­ből ugyancsak Franciaország­ból származik tehát a céges papír és boríték őse is. Zajtalan „Concorde” — csokoládéból A nyugati világ első szuper­szonikus utasszállító repülőgé­pe, az angol—francia gyárt­mányú »Concorde«, amely mintegy három és fél óra alatt teszi meg az Európa és Ame­rika közötti 5800 kilométernyi utat, kezdettől fogva a táma­dások kereszttüzében állt. El­ismerve egyedüli jó tulajdon­ságát — kivételes gyorsaságát — az a legfőbb kifogás ellene, hogy a föl- és igen nagy sugarú leszállásnak körzetben túl magas a zajszintje, és a hajtóművek füstgázkibocsátása is messze meghaladja a meg­engedett mértéket.­­ A »Concorde«-ok egyelőre 1977 végéig kaptak­­ »próba­idős« leszállási engedélyt az amerikai hatóságoktól. A ki­kötés csupán az, hogy este 10 és reggel 7 óra között nem ve­hetik igénybe­ a repülőtereket. A környezetvédelem élhar­cosai már sokféle tiltakozás­sal éltek világszerte a civili­zációs kártételek megakadályo­zása érdekében, így a »Con­corde« menetrendszerű jára­tainak megindítása ellen is fölemelték szavukat. A tudó­sok véleménye szerint még a földet körülvevő több rétegű »védőpajzs-rendszer« is káro­sodhat a nagy, szuperszonikus utasszállító gépektől, s ez be­láthatatlan következmények­kel jár az emberiségre. A »Concorde« ellen tiltakozó de­monstrációnak különös formá­ját választotta egy spanyol cukrász: mintegy 100 kilo­gramm csokoládéból megmin­tázta a repülőgép »zajtalan« változatát. 5 i .r.1

Next