Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-27 / 281. szám
Mirtusz a mondában és a valóságban A mirtusz a nevét a görög monda szerint Myrsinétől, egy bölcsességgel megáldott athéni leánytól kapta, aki Minerva istenasszony különös kegyeit élvezte. Történt egyszer, aki Myrsine szerelme a tudományoktól egy athéni ifjú felé fordult, amiért a haragra gyűlt istenasszony mirtuszbokorrá változtatta. Venus istenasszony azonban könyörületesnek bizonyult a lánnyal szemben, és mivel emberformáját már nem adhatta vissza, legalább a saját fejét ékesítette a mirtuszágacskával, melyet erről a bokorról tépett Ezért vált az ókor kedvelt dísznövényévé, a halhatatlanság és a szerelem szimbólumává a mirtusz. A belőlük készült koszorú az isteneknek való meghódolás jelképe volt. A menyasszony és a vőlegény is ilyen ágacskával kedveskedett egymásnak. A győzelmes hadvezérek, az ókori olimpiák győzteseinek fejét ugyanúgy díszítette, mint az ősidők nagy ivóiét Menyasszonyi koszorúként Németországban használták először. Az 1583-ban megjelent Augsburgi Krónika szerint egy Fugger nevezetű dúsgazdag kereskedő lánya lépett oltár elé mirtuszkoszorúval a fején. Calabriában a szerelmes, szép lányok jósnövénye a mirtusz. Néhány levelet az égő szénre ejtenek, s ha az sisteregni kezd, mint »egy szerelmi sóhaj«, majd összezsugorodik és újra kisimul, akkor azt olvassák ki belőle, hogy érzelmeik viszonzásra találtak. A mirtuszbogyókat római asszonyok még ma is a fürdővizükbe szórják, hogy ezáltal szépségüket megőrizzék. Érdekessége még e növénynek, hogy csak ötévenként bont virágot A lakásokban nem nő meg fél méternél nagyobbra, de őshazájában, a Földközi-tenger partvidékén még a három métert is eléri. Száguldás havas tájakon Különleges sport- és közlekedési eszközöket szerkesztettek fiatal szovjet szakemberek. Az új téli járműveket Kanadában és az Egyesült Államokban is bemutatták. A három újdonság közül az a kis, kétütemű robbanómotorral hajtott légcsavar a léggé, a másik újdonság. Előrehaladását ugyanúgy légcsavar forgásának köszönheti, mint a »hátmotoros«. E járművet egy hengeres, kétütemű, nyolc lóerős motor hajtja. Óránkénti sebessége 75—80 kilométer. A sarkkörön túli területek közlekedési problémáinak megoldására, a rénszarvas vagy kutyák vontatta szánok motoros járművel való felváltására szolgál a harmadik konstrukció, a nagy sebességű hójármű. Legnagyobb sebessége régen 120, havon 80—90 km/óra lehet. A zord északon nélkülözhetetlen szerepet szánnak ennek a 350—400 kilométeres hatósugarú járműnek egyszerűbb, amelyet hátára erősítve viselhet a hómezők vándora, hogy a síléces futását gyorsítsa. E felszerelés segítségével — amely nemcsak sporteszköz, hanem a vadászok, geológusok, erdészek segítője is — óránként 50—60 kilométert tehetnek meg. A havon közlekedő »hórobo- 1 HÉT VÉGI 151 Stabilizátor az olvasztáshoz A kisinyovi Gipronyikel Műszaki Intézet tudósai a kirovakani Automatika Tudományos Kutatóintézet (örmény SZSZK) és több ipari vállalat kutatóival közösen színesfémkohászati villamos olvasztókemencék üzemmódját szabályozó berendezést szerkesztettek. Ismeretes, hogy az olvasztandó fém minősége nagymértékben függ a kemencék elektromos stabilitásától. Az új berendezés rendkívül stabil hőmérsékleti feltételeket biztosít az olvasztás során, s így a selejt minimálisra csökkenthető. Az ország 16 réz-nikkel-olvasztó kemencéjében alkalmazott stabilizátor évente több mint egymillió rubel megtakarítást eredményezett. Pszoriázis és napfénykezelés Az erős besugárzás jótékony hatását a pszoriázis nevű bőrbetegség ellen ősidők óta ismerik; az aztékok mexikói naptemplomaikban például pszoriázisos betegségeket is kezeltek. A hajózó népeknek régi megfigyelése, hogy a pszoriázisos tengerészek állapota javult, ha hosszabb ideig trópusi vizeken hajóztak, és romlott az északi vizeken. A pszoriázis napfénykezelésével — változó sikerrel — csaknem minden országban próbálkoznak napjainkban is. A Svéd Pszoriázis-társaság most a Kanári-szigeteken Las Palmasban egy szállodát bérelt ki pszoriázisos betegek kezelése céljából. * Horoszkóp — csak hiszékenyeknek (III.) A csillagokban nincsen írva semmi Gyakran kritizálják az asztrológusokat. Ezt tette például Hamis világképek című könyvében a nyugatnémet Joachim Hermann is. Nyilván azért foglalkozott a kitűnő szakember ezzel a témával, mert a Német Szövetségi Köztársaságban manapság különösen sokan vásárolnak — drága pénzen — különféle horoszkópokat. íme, néhány figyelemre méltó idézete: 1. »... Az asztrológia bírálójának különösen gyakran szemére vetik, hogy eleve taagad mindennemű összefüggést világegyetem és Földünk között, holott tudjuk, hogy... a nagy kozmikus történések részese... Az égitesteknek a Földre gyakorolt hatása nyilvánvaló ...« 2. »... a csillagok, amelyek tőlünk legjobb esetben néhány tucat billió kilométerre vannak, egyáltalán nem, még a legminimálisabb befolyást illetően sem vehetők már tekintetbe. Az ezekről az égitestekről Földünkre érkező fény- és hősugarak jelentéktelen mennyiségéről többnyire alig alkothatunk magunknak valami fogalmat... 3. »... Egy ismert északnémet asztrológiai „tudományos társaság” és ennek rendszere — amelynek egyébként számos követője van — az állatöv beosztásából adódó minden egyes mvfokra (az egyetlen állatövi jegy 1/30-ad része) több ezer, sokszor egymással merőben ellentétes értelmezésvariációt használ. Teljes mértékben az asztrológus egyéni, megítélésétől függ tehát, hogy melyik lehetőséget részesíti előnyben. Ennél fogva minden agyafúrt asztrológus — ha csak egy kis emberismerettel és kombinációs képességgel rendelkezik — prognózisában nagyobb találati biztonságot képes elérni, mint amilyen találati biztonság a statisztikai valószínűség szerint lehetséges.« Joachim Hermann végül így összegezi véleményét: »Egy általános betiltás az asztrológiát titokban való működésre kényszeríti, s ezt azután még sokkal nehezebb ellenőrizni.« Egy magyar Zombori Ottónak, szakember, a gellérthegyi Uránia Csillagvizsgáló Intézet tudományos munkatársának is föltettük a kérdést: — Miért divatos most Nyugat-Európában a csillagjóslás? — összefügg a nehéz gazdasági helyzettel, a munkanélküliséggel, a társadalmi bizonytalansággal. Sokan a horoszkóp segítségével szeretnék megtudni, mi vár rájuk. A bizonytalanság érzése miatt Nyugat-Európában rengeteg ember új támpontot, ha úgy tetszik, »új istent« keres. Ez is közrejátszik ennek a több ezer esztendős butaságnak az újjáéledésében. A horoszkópok készítői csillagászati fogalmakat használnak, bonyolult »számításokra« hivatkoznak, s úgy viselkednek, mintha tudományos módszerekkel és eszközökkel dolgoznának, szédítik meg az embereket.ezzel — Milyenek e horoszkópok? — Általános megállapításokat tartalmaznak, legtöbbször ellentétes jóslatokat is, így mindenki kiválaszthatja, ami neki a legjobban tetszik. Szinte minden jellemzésben találunk ilyet: »ön többre is vihette volna, mert tehetséges ember...« Ez nem valami rendkívüli megállapítás. És ki az az ember, aki nem hall vagy olvas szívesen önmagáról hasonló, tetszetős dolgokat? — A tudomány különben nem vitatja, hogy az égitestek hatnak a Földre — folytatja az Uránia Csillagvizsgáló Intézet tudományos munkatársa— , de ez semmiképp nem úgy mutatkozik meg, hogy befolyásolják az emberek sorsát, szerencséjét vagy balszerencséjét. Befejezésül hadd idézzek Tóth Árpád »Csillagász« című költeményéből: »Ideje most már szépen hazamenni, / A csillagokban nincsen írva semmi.« Ne higgyünk tehát az asztrológiának! Gyakorlati értelme sincs; hasznot csupán a horroszkóp készítőinek hoz M. K. Thomas Mann horoszkópja és egy mai »tudományos aspektus«, amelyen az egyik csillag helyzetére több más csillag állását vonatkoztatják. Állatövi csillagképek ábrái a XII. századból. Halak a felhők közé Hogyan lehet hallal benépesíteni Közép-Ázsia magashegyi tavait? A halgazdasági szakemberek már régóta folytatnak kutatásokat a felhőkön túli vízmedencékben. E vizek tápanyagban rendkívül gazdagok szakemberek szerint a haltenyésztés többi előfeltétele is adott. Megállapították hogy ezekből a tavakból évente legfeljebb 600 mázsa hal fogható ki az állomány csökkenésének veszélyeztetése nélkül. Pedig a Pamír tavai jóval nagyobb fogást is lehetővé tennének. A kutatók megpróbálkoztak a peljagy nevű szibériai halnak a Pamírba telepítésével. A szibériai folyók lakója Pamírban is jól aklimatizálódott: másfélszer gyorsabban gyarapszik ott, mint a hazai vizekben. A szibériai halgazdaságok hamarosan évente 50 millió ivadékot indítanak útnak a távoli vizek felé. D. Knack együtt a kollektívával Maier idegesenzultációra... De lépked a folyosón, talán tessék erre, és folyton az óráját ez dr. Dürrer kabifigyeli. Különös, netje. Egy pillamar fél tíz, de a nat... Vajon miért laboratóriumban nincs itt? Ja, most egy lélek sincs, jövök rá! A szere- Végül a lépcsőház lőre vár otthonban, kezében kul- mert tudja, összecsókkal feltűnik tört a Wartburgja, egy alak. Maier Vele szemben rögtön elébe siet. Kwarm kolléga dől— Jó napot! En gázik, s ha nem gedelmével — tévedek, ma hozzák Maier, ön mellé neveztek ki a laborba ... — Nagyon örülök. Dr. Walther vagyok. Engedje meg, hogy bemutassam a kollégáinak. Kezdjük talán a mi kedvenc laboránsunkkal ... Dr. Walther benyomja az ajtót, de az nem enged. — Ah, most jut eszembe, szólt nekem, Lisbeth reggel később hogy jön, majd befesteti haját, hisz már egy a hete vár erre az alkalomra. Gertrud ment helyette kőriés én remélem, hogy hamar megtalálja az összhangot kal ... kollektívánkÚgy érzem, első találkozásra elég részletesen ismertettem az előttünk álló munkafeladatokat, de mivel ma nálunk festik a lakást és hát az idő is rettenetesen fut — el kell meg neki a szenet, mennem. Akart hanem jön be. Kwarm szomszédját holnapután vagy még láthatjuk, később. Szegény már egy hete ül lesben otthon, hogy elkaphassa a tv-szerelőtnél — És ki ülenaz asztalnál? — kérdezi Maier. — Ó, ez az asztal már két hónapja üres. Sajnos, Funk kolléga itthagyott minket. Tudja, neki nem imponált ez a nyugodt légkör, munkahely, a született intrikus. Most ez a hely a magáé lesz kérdezni, Maier kellamit kedves léga? Baraté Rozália fordítása ma — Igen... Tudja, Magdeburgból érkezik a nővérem és én ... szeretnék szóval... találkozni vele... — Menjen csak, kedves kolléga, menjen. Látom, nagyon elfoglalt ember. Az az érzésem, maga megtalálja az összhangot velünk, maga a mi kollektívánkba való! Száznegyven éves a levélboríték Hogy ki és mikor írta meg a világ első levelét, ma már senki sem tudja. A levelezéssel azonban nem egyidős a boríték. Sőt, ha a korát ahhoz viszonyítjuk akkor nagyon is ifjoncnak látszik, hisz mindössze száznegyven évre tekinthet vissza. Korábban, ha valaki írást küldött ismerőseinek, a levelet gondosan össze kellett hajtogatnia és a címet a hátsó oldalra ráírnia. A levelet azután viaszpecséttel vagy az erre a célra rendszeresített, zárták le, úgynevezett ostyával . 1836-ban egy párizsi papíri kereskedő elkészítette a mai boríték ősét, amelynek ugyanúgy egy nyitott nyelve volt, mint a mainak. A szabadon hagyott nyelvet kezdetben csirizzel ragasztották le, de a hagyományos ostyát továbbra is ráragasztották. Az ötletes papírkereskedőnek az is szép summát hozott, hogy ezekre a kor ízlésének megfelelően virágokat, csókolózó galambokat és hasonló ábrákat terveztetett. Sőt a rendelő kívánságára még annak a címét és nevét is ráíratta. Ebből az időből ugyancsak Franciaországból származik tehát a céges papír és boríték őse is. Zajtalan „Concorde” — csokoládéból A nyugati világ első szuperszonikus utasszállító repülőgépe, az angol—francia gyártmányú »Concorde«, amely mintegy három és fél óra alatt teszi meg az Európa és Amerika közötti 5800 kilométernyi utat, kezdettől fogva a támadások kereszttüzében állt. Elismerve egyedüli jó tulajdonságát — kivételes gyorsaságát — az a legfőbb kifogás ellene, hogy a föl- és igen nagy sugarú leszállásnak körzetben túl magas a zajszintje, és a hajtóművek füstgázkibocsátása is messze meghaladja a megengedett mértéket. A »Concorde«-ok egyelőre 1977 végéig kaptak »próbaidős« leszállási engedélyt az amerikai hatóságoktól. A kikötés csupán az, hogy este 10 és reggel 7 óra között nem vehetik igénybe a repülőtereket. A környezetvédelem élharcosai már sokféle tiltakozással éltek világszerte a civilizációs kártételek megakadályozása érdekében, így a »Concorde« menetrendszerű járatainak megindítása ellen is fölemelték szavukat. A tudósok véleménye szerint még a földet körülvevő több rétegű »védőpajzs-rendszer« is károsodhat a nagy, szuperszonikus utasszállító gépektől, s ez beláthatatlan következményekkel jár az emberiségre. A »Concorde« ellen tiltakozó demonstrációnak különös formáját választotta egy spanyol cukrász: mintegy 100 kilogramm csokoládéból megmintázta a repülőgép »zajtalan« változatát. 5 i .r.1