Somogyi Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-12 / Vasárnap Reggel, 41. szám

A fehér tigris éjszakája Tragikus baleset szakította félbe a „Siegfried and Roy” világhírű ar­tistapáros előadását. A páros egyik tagja, Roy Horn aznap ünnepelte 59. születésnapját, s először lépett fel Montecore névre hallgató fehér tigrisével. Vesztére, a tigris ugyanis torkon ragadta és súlyosan meg­sebesítette. Akik látták az előadást, azt mondják, a tigrist valami megzavarhatta, akár egy vaku villanása, s ezért vetette rá magát idomárjára, aki születése óta ismerte. Siegfried szerint nem adják fel, Roy meggyógyul, hiszen a show­­nak folytatódnia kell.­ ­ Az előadás este fél nyolckor kezdő­dött a Las Vegas-i Mirage Hotel színház­termében. A két művész varázslatos bű­vészmutatványokat mutatott be, majd fél kilenc körül Roy rövid pórázon szín­padra vezette a 640 font súlyú óriási álla­tot. A szám kezdetben a tervek szerint alakult: a tigris finoman az idomítóra ug­rott, és hatalmas mancsait annak vállára helyezte. Ezután azonban bekövetkezett a tragédia. „Feltűnt nekem, hogy a tigris morog és nyugtalan” - emlékezik egy né­ző.­­ „Az állat a közönség felé fordult, és Roy a fejére vert a mikrofonnal, hogy megzabolázza. Azt gondoltam, hogy ez is a show része. Amikor azonban a tigris Royra ugrott, rájöttem, hogy ez már nem játék.” A hétéves állat úgy ragadta meg idomítóját, mintha frissen elejtett zsák­mány lenne. Először karon, majd torkon harapta az 59 éves művészt. A nézők riadtan figyelték az eseményeket, néhá­­nyan kimenekültek a teremből. Roy megpróbált a mikrofonnal védekezni, ám az állat rá se hederített: fogaival erő­sen fogva tartotta, és kivonszolta a szín­padról. A technikusok leengedték a füg­gönyt. Az állatgondozóknak csak a ku­lisszák mögött, kábító pisztoly segítségé­vel sikerült szétválasztani az idomárt és a megvadult állatot. Néhány perccel ké­sőbb Siegfrid szomorúan közölte, hogy vége a show-nak. Roy nyaka megsérült, rengeteg vért vesztett, és légzési nehéz­ségei vannak. Roy akkor még tudott beszélni: „engedjetek felkelni, vár a közönségem! Ne öljétek meg tigrist. Jó cica.” Azután elvesztette az eszméletét. A kórházban azonnali gégemet­szést hajtottak végre és lélegeztető­gépre kapcsolták. Az operáció három órán át tartott. Siegfrid egész éjjel vir­rasztón, és másnap is partnere mellett maradt. Roy túl van az életveszélyen. Roy a születésétől kezdve ismerte az állatot, egyik kedvence volt. Néhá­nyan látták a tigrist és az idomárt gya­korlás közben, és úgy tűnt, tökéletes harmónia uralkodik közöttük. A tigris jelenleg karanténban van a Mirage Ho­telban. Szakértők szerint nem szüksé­ges elaltatni az állatot. Egy felvillanó vaku vagy egy tüsszentés zavarhatta meg, elvesztette a kontrollt, s ezért az idomárt tette felelőssé. A tigris azóta már rég elfelejtette a drámai epizódot és akár újra felléphetne. Roy menedzsere szerint „Montecore lett volna az utolsó, akit felelősségre von. Ha valami baj történt, mindig azt mond­ta, hogy az az ember, és nem a tigris hibája.” Roy állapota kritikus, már má­sodszor is megoperálták. Az operációk során több kisebb agyvérzés érte. Siegfried nem mozdul a betegágy mellől. „Még napokig is eltarthat, mire kiderül, hogy mennyire súlyos a sérülése” - mondja a duó szóvivője. Az orvosok azonban nem adják fel a reményt. Roy az orvosok kérésére meg tudta mozdí­tani a hüvelykujját és a bal lábát, sőt, néhány hangot is kiadott. A legfonto­sabb döntést Siegfried közölte: nem fogják elaltatni a tigrist. „A Siegfried- és Roy-show jövője viszont bizonytalan. A Mirage Hotel megkérte a show 267 alkalmazottját, hogy nézzenek más munka után. Siegfried a Las Vegas-i kórház előtt áll, a könnyeivel küzd. Bajor sapkát, szan­dált és egyszerű inget visel; nem akarja, hogy a járókelők felismerjék. „Amerika legjobb orvosai küzdenek az életéért. Ma érkezik az a washingtoni orvos, aki sikerrel kezelte Ronald Reagant az ellene elkövetett merénylet után. Roy­ma ujjai­val „V” betűt formált, a­ győzelem jelét. Ő a legerősebb ember az egész világon, biztos vagyok benne, hogy újra egészsé­ges lesz. Majdnem megszakadt a szí­vem, amikor láttam a saját vérében fe­küdni. A tigris ösztönösen viselkedett és maga is teljesen összezavarodott. Ké­sőbb tudtam meg, hogy Roy észlelte: valami nincs rendben a tigrissel. A tigris támadása után Roy csütörtökön szólalt meg először. Arra kérte Siegfriedet, hogy vigye be a kórházba kedvenc, “Plaf” névre hallgató mops­zliját. Roy szemmel láthatóan jobban érezte magát a kutyus látogatása után; bár még nem tud rendesen beszélni, a karjait már éppúgy ki tudja tárni, mint a színpadon. Roy orvosa azt mondja, valóságos csoda, hogy Roy túlélte a tigris támadását. Az aggódó rajongók a kórház előtt gyülekeznek és gyertyát gyújtanak.Sok sztár is kifejezte együttérzését: Liz Taylor, Michael Jackson, Arnold Schwarzenegger telefonált. Roy mikrofont tart a tigris pofája elé: a show attrakciójaként morgásra akarja bírni az állatot Küzdelem alakul ki kettőjük között: Roy a mikrofonnal a tigris fejére csap. A tigris az idomárra ugrik A tigris torkon harapta Royt. A szín­pad mögé vonszolja, úgy tartja, akár egy rongybabát Jó dolga van , rejtvényünk valójában há­rom rejtvény. Az első feladat megoldása olyan kreatív gondolkodást kíván, mint a televízió Szerencsekerék cí­mű műsora, a második fel­adat a betű­ szám rejtvé­nyeknél szokásos logikát igényli. Először a megadott betűk segítségével próbálja meg­fejteni a tónussal jelölt fő­sorban elrejtett szólást. Ezután a már ismert betűk segítségével fejtse tovább a rejtvényt! Ha ezzel is megbir­kózott és kitöltötte az ábrát, találja ki, melyik szó alkot­ható meg a 4, 11 és 22-es számot helyettesítő betűből! Az erdők magányos asszonya ■ A bennszülöttek nevezték el nyiramachabellinek, vagyis „az erdők magányos asszonyának" Dian Fosseyt, az amerikai tudóst, aki a gorillák megmentésének szentelte életét. „Mély vágy élt bennem, hogy a vadon élő állatokat lássam és velük éljek... Nem a végzet vagy a sors hozott Afrikába” - vallotta Fossey, amikor eldöntötte, hogy Kelet-Afrikába költözik. Akkor még nem tudhatta, hogy kutató­munkája lesz a végzete. Kezdődjék a történet: Dián hat­éves volt, amikor szülei elváltak, s olyan egyedül érezte magát új csa­ládjában, hogy állat­barátokra vá­gyott. Szigorú nevelőapja azonban aranyhalon kívül nem engedett neki mást tartani. Természetesen állatorvosnak készült, de a terve nem sikerült. Pszichológus lett, és a Kentucky állambeli kórházban helyezkedett el, ahol testi fogyaté­kos gyermekekkel foglalkozott. Közben egyre csak arról ábrándo­zott, miként juthatna el­ Afrikába. Udvarlója, egy rhodesiai fiatalem­ber megkérte a kezét, Dián még­sem tartott vele a fekete földrészre, saját erejéből akart érvényesülni. Jelentkezett a National Geo­­graphic Society tudományos társa­ság pályázatára, és támogatásuk­kal megalapította kutatóközpont­ját. Boldogan utazott a vulkanikus afrikai vidékre, hogy a Virunga­­hegységben élő gorillákat tanul­mányozza. Munkatársai feljegyzé­séből kiderül, hogy munkája miatt Fossey szinte elvesztette a kapcso­latot az emberek világával. Ho­gyan emlegették a tudósnőt?­­ (1) Eleinte csak biztonságos távol­ságból figyelte az ártalmatlannak tetsző, ráncos képű állatokat. Messziről piknikező baráti társa­ság benyomását keltették a hegyi gorillák. Egyre jobban sikerült el­fogadtatnia magát velük, utánoz­ta hangjukat, sőt elsajátította test­beszédüket. Megfigyelte, hogy ha összekulcsolja a karját, az „ goril­lanyelven” barátkozást jelent. Guggolva közelített az állatcsor­dához, és mintha hozzájuk tar­tozna, vadzellert majszolgatott. Olyannyira összebarátkozott ve­lük, hogy azok békésen hagyták vakargatni magukat. A gorillák megfigyelésével jelentős anyagot gyűjtött össze, és az ő érdeme, hogy ezt a veszélyeztetett állatfajt megóvták a kipusztulástól. Ruan­dában, a Vulkán Nemzeti Park­ban most legalább húsz gorilla­család él, harminc évvel ezelőtt még csak...­­ (2). Dian Fossey amennyire szeret­te a gorillákat, olyan gyűlölettel viseltetett az orvvadászok iránt. Elkobozta fegyvereiket és szerszá­maikat, előfordult, hogy meg is korbácsolta őket. A hatóságokkal is meggyűlt a baja, mert meg akar­ták nyitni a festői szépségű parkot a turisták előtt. Elszántságával számtalan ellenséget szerzett. Kis kunyhójában egyedül töl­tötte az év végi ünnepeket, ami­kor ismeretlen támadója széles pengéjű késsel oltotta ki életét, 1985. december 27-én. Az ötven­négy éves asszonyt a kutatóköz­pont állattemetőjében helyezték örök nyugalomra. Talán azért, hogy a tudós bensőséges kapcso­lata a gorillákkal még a földi élet után is folytatódhasson.

Next