Somogyi Hirlap, 1906. július (3. évfolyam, 147-172. szám)

1906-07-01 / 147. szám

1906. julius 1. „SOMOGYI HÍRLAP“ Országos tanárgyülés Kaposváron. A polgári iskola reformja. Fontos közmivelődési mozgalom városunkban. F. hó 2-án este érkeznek városunkba az ország minden részéből a polgári iskolai tanárok, hogy itt tartsák meg országos kong­resszusukat. Örömmel üdvözöljük a buzgó tanférfiakat városunkban, kik még szünide­jük egy részét is a hasznos kultúra ügye­ben kifejtendő munkának szentelik. A kaposvári gyűlés különben nagyfontos­­ságú hazai tanügyünk érdekében is, mint azt egyik szaklap következő sorai bizonyít­ják: „Egyesületünk ezidei közgyűlése iránt ed­dig még sohasem tapasztalt érdeklődés mu­tatkozik. A program sablonos pontjai nem látszanak elárulni a szokatlan érdeklődés okát, de hát az ok nem is azokban rejlik. A polgári iskola reformálása elől ma már kitérni nem lehet, érzi, tudja ezt ma már fent is lent is mindenki. De a polgári is­kolai tanárság azt is tudni véli, hogy a leg­hamarabb már most Kaposváron kell bekö­vetkeznie az ezen intézmény egész életére kiható, fontosságban szinte megalapításával f­elérő fordulatnak. Bár olyan vérmes remé­nyekkel eltelve senki sem megy oda, hogy a közgyűlés állásfoglalása egyszersmind a reform rögtön való megvalósítását eredmé­nyezi. De annyit mindenki hisz, azt min­denki joggal reméli, hogy a közgyűlésnek, a polgári iskolai státus egész egyetemének, tiltakozó állásfoglalása — de lege ferrenda — legalább is a reform helyes irányban való előkészítését eredményezi. Azt mindenki elvárja, hogy a kettészakított hétoszt­ályos polgári iskolának ellenségeink agyában meg-­­ született eszméje — mely az intézményt agyonüti, a tanárságot meg arcul üti, a közgyűlés erélyes egyöntetű állásfoglalása következményeként egyszers mindenkorra le­becsüli a reform színpadáról. Már ez a tiltakozó állásfoglalás — mely reméljük meglesz, mert elmulasztása bűn volna — emlékezetessé teheti a kaposvári közgyűlést.­­ A kaposvári közgyűléstől mi a reform kérdésében határozott állásfoglalást és a Polgári Iskolai Egyesület jövőre vonatkozó munkásságának programmját várjuk. Szeretettel kérjük kartársainkat: jöjjenek el Kaposvárra. Mert nem elég otthon elégedetlenkednünk, s nem elég, ha ügyünknek tiszta szívvel minden jót kívánunk. Ott kell lennünk mind­nyájunknak, ha a polgá­rok­ életért, jövőjé­ért, becsületéért tenni is akarnak valamit. Amit az egyesület kebelében az intézmény és a tanárság érdekében megtehetünk, az történjék meg nyomban. Amit pedig a tan­ügyi kormánynak elveinkről, meggyőződé­sünkről és követeléseinkről elmondhatunk, az hangozzék el. Azt mondjuk ki nyíltan, őszintén és határozottan. Kortársak, jöjjetek el Kaposvárra.“ Mi pedig szívünk, lelkünk mélyéből üd­vözöljük a jövő polgári iskolájának aposto­lait városunkban és büszkék vagyunk reá, hogy ily fontos kulturális elvi kérdés a mi városunk falai között fog megvitattatni, a sajátos mosoly a szép férfiarcról s csak az a bus kifejezés maradt volna meg azon, most még százszor bánatosabban. Blanka nem lelt nyugtot. Mindenét oda­adta volna, ha mégegyszer láthatja azt a mosolyt. De Nyitray ura maradt elhatározá­sának s mindig kitért előle. Ez pedig ker­gette őt akaratlanul is. Életszükségletévé vált a vele való közvetlen érintkezés bár­milyen találkozás útján is. Óhajtotta, vágyta azt beteges megrögzöttséggel. Nyitray pedig egy szép napon megunva a bujósdit, ismét elkezdett társaságba járni. Véget akarta vetni az egész komédiának. Mégis mikor egy ízben Blankáék megjelen­tek, Nyitray távozni készült, de azért Blan­kát nem kerülhette el. A leány kezét nyúj­totta neki. Nyitray érezte, hogy a kezében pihenő finom kezecske remeg. — Nyitray, — szólt Blanka kissé resz­kető hangon, — beszélni valóm van magá­val. Ne siessen, csak néhány percig veszem igénybe. Nyitray homlokát lángvörösre festette a fejébe tódult vér. — Parancsoljon velem, — szólt aztán röviden. — Talán félrevonulnánk kissé, —­­foly­tatta Blanka. Nyitray szótlanul követte a kis­ szalon egyik sarkába. — ügy. És most üljön­ mellém. Vagy ma­radjon állva, ha úgy tetszik. Az állva ma­radt. — Nem kérdezem, — szólt Blanka kis vártásva, az izgatottságtól suttogó hangon, — hogy mi a véleménye felőlem, vagy eddigi eljárásom felől, mert látom. Mielőtt azonban ítéletét végleg megalkotná felőlem, kis magyarázattal szolgálok. Ha valamikor érdeklődött irántam, meg­adhatta rólam, hogy önálló, szabad gon­dolkodás, gyakran excentrikus életnézetek­kel bíró leány vagyok és soha senkinek a véleményétől sem befolyásoltattam még az enyémet, minek oka egyrészt neveltetésem, másrészt anyagi függetlenségem, mely utóbbi manapság a szellemi önállóság kiváltságo­sává teszi még a leányt is, ha ez a célra megfele­ő lelki alappal rendelkezik. Nyitray édes megelégedéssel hallgatta a leány ajkairól elröppenő szavakat s mint­ egy rajongó, nézte azokat a mélytüzű, cso­dás szemeket. Végtelen időkig elgyönyörkö­dött volna bennük. Lelkének asszonyi ideál­ját mindig ilyennek képzelte. Talán elhiszi, vagy megérti ezek után — folytatta Blanka nyugodtabban, hogy a fér­fiú föllelésében, kit egykor férjemül válasz­­tandok, őszintén megvallom, nem kíméltem fáradságot. Túl kényes ízlésemnek vagy lehe­tetlen igényeimnek tudjam-e be, hogy szám­talan udvarlóm között, kik hozományom, vagy személyem után törték magukat, ez ideig nem akadtam rá, — igazán nem tu­dom És most egész nyílt leszek, de nem is cselekedhetnék másként itt és önnel szem­ben — folytatta kis habozás után Sohsem adtam aprólékos társadalmi konverziókra s meg merem önnek vallani, ami a lelkemet nyomja. Megismerkedésünk idején, ama gye­rekes incidens után azt hittem önről, hogy olyan öntelt, közönséges hozomány­vadász, mint a többi s egész viselkedése taktika. De azóta, éppen mert nem csúszott utánam, mert szilárd és önézetes volt, mint egy férfi, megtanultam önt becsülni. Nyitrayval forgott a világ. Zavartan, csak­nem ostobán bámult a ragyogó szépségű leányra. Nem hitt a fülének. Ugy­e csodálkozik, hogy leány ilyen val­ .17.. SUBIN'STERJERésRÁDÓNáL 1077 ave y||0MMill Ára ecsettel 1 korona. = Kaposvár, Kossut­h-T­ér. .­= Ismét az adóemelés ellen. Szabados Imre indítványa. A városi képviselőtestület is megbotránkozott. Említettük már azt a forrongást, amit az adóemelés idézett elő váro­sunkban. Valósággal fel vannak há­borodva az emberek s uton-útfélen mindenütt erről beszélnek ! A lakosok felebbezése napról-napra nagy számmal érkezik be a pénz­ügyigazgatósághoz. A „független­ségi és 48-as kör“ kö­l­löttséget me­­­­neszt a főispánhoz, sőt maga Ka­posvár város is elhatározta, hogy Kapotsfy Jenő főispánt, mint a köz­igazgatósági bizottság elnökét fel­kéri, hogy álljon a nép érdekeinek védelmére , mert elvégre az állam­nak az nem érdeke, hogy polgárait megnyúzza !­­ Szabados Imre képviselőtestületi tag indítványára és Szalay Károly felszólalására a városi tanács el is határozta, hogy a polgármester te­gyen írásbeli fölterjesztést a főis­pánhoz s azt személyesen adja át és a város lakosságának érdekében kérje föl, hogy az adócsavaron könnyítsen , mert hát a népnek is élni kell ! Kapotsfy Jenő főispán ismeri a helyi viszonyokat s emellett érezni is tud, hisszük tehát, hogy a leg­közelebbi közigazgatási ülésen azok érdekében tör lándzsát, akik adófi­zető polgárai ennek a városnak ! Kaposváriak és fiumeiek (A K. A. C. versenye.) viadala. — A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától. — Kaposvár, június 30. Rekkenő, fojtó melegben folyt le tegnap a K. A. C. versenye a Fiumei Atlétikai Club részvételével; gyér számú közönség és csak az igazi, a testedzésért lelkesedő „Sportmanok és ladi­k“ szemlélték az élve­zetes küzdelmeket. A szimpatikus fiumeiek úgy az atlétikában, mint a footballban re­mekül állották meg a helyüket, különösen a football-mérkőzésben, mely majdnem a K. A. C. vereségével végződött. Csodálatos do­log, hogy a K. A. C. csapata, mely annyit trainiroz, olyan fejetlen játékot produkált, mint az első félidőben, amilyent még nem láttunk. Lövéseik mind a kapu mellé vagy fölé jutott, a pass játékuk pedig roppant gyatra volt. De a második félidőben, mintha kicserélték volna a mieinket : oly intenzíven, oly gyönyörű passjátékkal támadtak folyvást, hogy a közönséget nem egyszer ragadták tapsra. Egymásu­tán több erős shootot intéztek a F. A. C. kapujaba, melynek kitűnő kapusa remekül védte a legerősebb lövése­ket is. De végre is a folytonos támadás után a mieink 2 goalt értek el Bernát és Szász révén és ezzel kiegyenlődött a F. A. C.-tól kapott 2 goal. Ebben a félidőben a F. A. C. csak 2-szer tudott lerohanás által a K. A. C. felére jutni, de eredmény nélkül. a

Next