Somogyi Hirlap, 1915. március (12. évfolyam, 49-73. szám)
1915-03-20 / 65. szám
1915 március 20 Somogyi h hirlap hat igényt, aki a vármegye területén, illetve Kaposváron tartozik az állatokat levágni, kimérni. Közvetítő a vásárlásra nem kaphat hatósági engedélyt. A fölterjesztés előreláthatólag a jövő hét elejénmegy föl a kormányhoz. Az egyedüli cél e lépésnél, hogy a vármegye területéről a háború hiénái el ne harácsolhassák az itt lakó fogyasztó közönség elöl a húst s hogy az itteni húsdrágaság folytatólagos emelkedése elé gátat vessenek s az állatállomány pusztulását is megakadályozzák. Csak el ne késsünk vele, mert ha az állatállomány legjavát elhordták, nem lesz mit rekvirálni. A vármegye hatóságának törekvése a legteljesebb elismerésre méltó s kívánatos, hogy kezdeményező lépését siker kövesse. Az árvaszék kötelessége. — Levél a szerkesztőhöz — A „Somogyi Hírlap“ tegnapi számában nagy örömömre végre felvetették azt a gondolatot, hogy mi történik a hadbavonultak gyermekeivel. Való igaz, hogy ma a társadalom figyelme és áldozatkészsége annyi oldalról igénybe van véve, hogy alig lehet szemrehányást tenni azért, hogy mindenhová nem jut a figyelemből, áldozatkészségből és munkából elég. Az is igaz, hogy a Vörös Kereszt Egyesület s a többi jótékony egyesületek mind bámulatraméltó és szinte meghálálhatatlan munkát teljesítenek, de kétségtelen, hogy a jövő generáció megmentése, ápolása, nevelése van olyan, ha nem nagyobb állami érdek, mint a rokkantak és betegek gondozása és gyámolítása. Az állam meg is tette azt, amit mai terhei között tehetett a hadbavonultak gyermekeiért: biztosította a létminimumot. Szerintem most a társadalomnak csak az ellenőrzés kötelessége jut. Különösen az árván maradt gyermekekkel szemben és itt már hivatalos formája is van a dolognak. Az árvaszékek- nek kötelességük az árván maradt gyermekek gondozását ellenőrizni. Békeidőben nem tudom hogyan történik ez, de szerény véleményem szerint már van arra példa, hogyan volna megoldható ez a nagyjelentőségű nemzeti probléma. Ott van a Patronage Egyesület. Ehhez hasonló egyesületet kellene szervezni az árvaszékek felügyelete alatt a társadalomból önként vállalkozó urakból és hölgyekből. Minden gyermek, vagy család mellé, amelyiknek apja vagy kenyérkeresője elesett, egy mentort, egy társadalmi gyámot kellene állítani, mert jól tudjuk, hogy ma a törvény szerinti gyám alig teljesítheti kötelességét. Az árvaszéknek olyan tömeg árván maradt gyermek felett kellene gyakorolnia ellenőrzési jogát, hogy ezt a kötelességét alig teljesítheti eredményesen. Itt kétségtelenül a társadalomnak kell a háború árváinak védelmét magára vállalnia. Ha meg is van az árván maradt gyermek állami segítsége, de nincs aki a jogait megvédené, aki gondoskodnék, hogy a minimális segély a gyermekhez jut-e. Nagyon életre való gondolat, amit a „Somogyi Hírlap“ megpendített: indítsunk akciót a háború árvái érdekében, alakítsuk meg a háború árváit védő egyesületet. És itt a város árvaszékének kötelessége a hívószót kimondani, hogy a társadalom legyen segítségére a gyermekek megmentésében. Doktor: BBBÜZIfl Klimatikus gyógyhely az osztrák Riviérán. Ideális fekvés, subtropikus növényzet közepette nagy terjedelmű babérerdők. Pompás sétányok a nagyhirnevű gyórtypark és a ritka szépségű 10 km. hosszú tengerparti út Érdekes tengeri és szárazföldi kirándulások. Parkzene stb. Pensiok minden árban. Prospektust ingyen küld a KurkommBMC. HÍREK. — A városok közélelmezése. A belügyminiszter a következő rendeletet intézte a vármegyéhez: A polgári lakosság közélelmezésének biztosítása végett egyes városok élelmi és egyéb közszükségleti cikkekből készleteket szereztek be. Tekintettel ezen célra és hogy a hadsereg ily irányú szükséglete már más módon fedezve van, megkerestem a hadügyminisztert, hogy ezen készletek rendeltetésüktől el ne vonassanak. Értesítem a vármegye közönségét, hogy a hadügyminiszter oly irányban intézkedett, hogy ezek a készletek csak más módon ki nem elégíthető különös és sürgős szükséglet kielégítésére legyenek a hadsereg céljaira s mindenkor csak a felsőbb katonai parancsnokság engedélye mellett igényelhetők. — Folly József üdvözlése. A kaposvári vöröskereszt egyesület tagjai ma délelőtt szép számban jöttek össze a színházban lévő kórházban, hogy ott Folly József helyi megbízott nevenapja alkalmából jó kívánságaikat egy kis ünnepség keretében kifejezzék. Folly József neszét vette a készülő ünnepségnek és nem jelent meg a várt helyen és igy az egybegyűlteknek meg kellett elégedni azzal, hogy egy iv papiroson fejezzék ki a megbízott névnapja alkalmából jó kívánságukat. — Behívják a felülvizsgált és szabadságolt katonákat. Bécsből jelentik: A hadügyminisztérium elrendelte, hogy 1915. április 1-ére az aktív katonai szolgálat folytatására behívandók a legénységnek mindazon tagjai, a kiket az 1914-iki mozgósítás alkalmával felülvizsgáltak és a kiknek szabadságolása, illetve a nem aktiv szolgálatból való meghagyása a felülvizsgálaton hozott határozat alapján 1915. április 1-én túl terjedő időre állapíttatott meg. — A somogyi jegyzők munkája. A hadviselést nemcsak a harcmezőn csinálják, hanem idehaza is. A társadalomra és a hatóságokra nagy, nemes feladat hárul, hogy az itthonmaradottakról és a háborúból sebesülten, betegesen hazatérő katonákról gondoskodjék. A nagyvárosokban több az ilyen humánus feladat, de mégis nagyobb a munka a vidéken, ahol nem áll megfelelő berendezkedés és segédlet a hatóságok rendelkezésére. Egy-egy községi elöljáróságnál, vagy jegyzői irodában rengeteg munkát kell lebonyolítani mostanában. A segélykérők, a különböző támogatásra, vagy járandóságra igényt tartók seregestől jelentkeznek, jönnek levelek a harctérről, felvilágosítást, tanácsot, útbaigazítást kérnek, hazatért szabadságos katonák jönnek ügyes-bajos dolgaikkal s mindent a jegyzőtől várnak, sőt gyakran türelmetlenül követelnek is. Sok rész jut nekik a különböző akciókból is. A nagy kölcsönjegyzés, a különböző gyűjtések szálai mind elágaznak a falvakig, a pusztákig s az emberek felvilágosítása, buzdítása a jegyzőre vár. A somogyi jegyzői kar állja a nagy munkát, viseli a háború terhét becsülettel idehaza is. Jól esik erről tudomást venni s fel kell jegyezni, mint egyik szép dokumentumát a nagy időknek. — Március 15 ike Nagybajomban. Március 15-én este 7 órakor szép számú közönség gyűlt össze a nagybajomi Koronavendéglő termében, hogy a hagyományos március 15-ét megünnepelje. Az ünnepséget a református és izraelita iskolák növendékei által előadott hazafias dalok és költemények vezették be. A növendékek előadták még „A jó hazafiak“ című egyfelvonásost is, amelyben az összes szereplők ugyancsak fényesen megfeleltek. Öröm volt látni az apróságokat, milyen fesztelenül, szabadon mozogtak és szavaltak. A szépen sikerült estély rendezéséért és a tanulók betanításáért Bándy Jolán ref. tanítónőt és Kaszás Imre izr. tanítót illeti meg az elismerés. A jótékony célra rendezett estély tiszta jövedelme 110 koronát tett ki, amely összegből a háborúban megvakult katonáknak 20 K, a háborúban elesett tanítók árváinak 20 K és a sebesült katonák részére a fennmaradó ÉRTESÍTÉS! Tisztelettel értesítem Kaposvár és vidéke igentisztelt közönségét, hogy műtermemben fényképnagyító gépet szereltem fel s igy módomban áll a legszebb kivitelű FÉNYKÉPNAGYITALOSAT pár nap alatt készíteni. Képeimet az eddig ismert krétarajzszerü képektől eltérően, barna, sépia, kék, zöld, színben készítem, mert a képeket itthon, magam készítem el, így jutányosan tudom azt kiállítani. Amatőröknek tájképfelvételek bármily színben a legolcsóbb árért. Kérem n. b. rendelésükkel megtisztelni. Műterem : fő utca 6. szám, Teleki utca 3. szám. Tisztelettel: Farkas László, fényképész. s