Somogyi Hirlap, 1915. március (12. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-20 / 65. szám

1915 március 20 Somogyi h hirlap hat igényt, aki a vármegye te­rületén, illetve Kaposváron tar­tozik az állatokat levágni, ki­mérni. Közvetítő a vásárlásra nem kaphat hatósági enge­délyt. A fölterjesztés előreláthatólag a jövő hét elején­­megy föl a kormányhoz. Az egyedüli cél e lépésnél, hogy a vármegye terü­letéről a háború hiénái el ne harácsolhassák az itt lakó fo­gyasztó közönség elöl a húst s hogy az itteni húsdrágaság foly­tatólagos emelkedése elé gátat vessenek s az állatállomány pusztulását is megakadályozzák. Csak el ne késsünk vele, mert ha az állatállomány legjavát el­hordták, nem lesz mit rekvirálni. A vármegye hatóságának tö­rekvése a legteljesebb elisme­résre méltó s kívánatos, hogy kezdeményező lépését siker kö­vesse. Az árvaszék kötelessége. — Levél a szerkesztőhöz — A „Somogyi Hírlap“ tegnapi számában nagy örömömre végre felvetették azt a gondolatot, hogy mi történik a hadbavonultak gyermekeivel. Való igaz, hogy ma a társadalom figyelme és áldozatkészsége annyi oldalról igénybe van véve, hogy alig lehet szemrehányást tenni azért, hogy mindenhová nem jut a figyelemből, áldozatkészségből és munkából elég. Az is igaz, hogy a Vörös Kereszt Egyesület s a többi jótékony egyesületek mind bámulatraméltó és szinte meghálálhatatlan munkát telje­sítenek, de kétségtelen, hogy a jövő generáció megmentése, ápo­lása, nevelése van olyan, ha nem nagyobb állami érdek, mint a rokkantak és betegek gondo­zása és gyámolítása. Az állam meg is tette azt, amit mai terhei között tehetett a hadbavonultak gyermekeiért: biztosította a létminimumot. Szerintem most a társadalom­nak csak az ellenőrzés köteles­sége jut. Különösen az árván maradt gyermekekkel szemben és itt már hivatalos formája is van a dolognak. Az árvaszékek-­­ nek kötelességük az árván ma­radt gyermekek gondozását ellen­őrizni. Béke­időben nem tudom ho­gyan történik ez, de szerény véleményem szerint már van arra példa, hogyan volna meg­oldható ez a nagyjelentőségű nemzeti probléma. Ott van a Patronage Egyesület. Ehhez ha­sonló egyesületet kellene szer­vezni az árvaszékek felügyelete alatt a társadalomból önként vállalkozó urakból és hölgyek­ből. Minden gyermek, vagy csa­lád mellé, amelyiknek apja vagy kenyérkeresője elesett, egy men­tort, egy társadalmi gyámot kel­lene állítani, mert jól tudjuk, h­ogy ma a törvény szerinti gyám alig teljesítheti kötelességét. Az árvaszéknek olyan tömeg árván maradt gyermek felett kellene gyakorolnia ellenőrzési jogát, hogy ezt a kötelességét alig tel­jesítheti eredményesen. Itt két­ségtelenül a társadalomnak kell a háború árváinak védelmét ma­gára vállalnia. Ha meg is van az árván maradt gyermek állami segítsége, de nincs aki a jogait megvédené, aki gondoskodnék, hogy a minimális segély a gyer­mekhez jut-e. Nagyon életre való gondolat, amit a „Somogyi Hírlap“ meg­pendített: indítsunk akciót a háború árvái érdekében, alakít­suk meg a háború árváit védő egyesületet. És itt a város árva­székének kötelessége a hívószót kimondani, hogy a társadalom legyen segítségére a gyermekek megmentésében. Doktor: BBBÜZIfl Klimatikus gyógyhely az osztrák Riviérán. Ideális fekvés, subtropikus nö­vényzet közepette nagy terjedelmű babérerdők. Pompás sétányok a nagy­­hirnevű gyórtypark és a ritka szépségű 10 km. hosszú tengerparti út Érdekes tengeri és szá­razföldi kirándulások. Parkzene stb. Pensiok minden árban. Prospek­tust ingyen küld a KurkommBMC. HÍREK. — A városok közélelmezése. A belügyminiszter a következő rendeletet intézte a vármegyé­hez: A polgári lakosság köz­élelmezésének biztosítása végett egyes városok élelmi és egyéb közszükségleti cikkekből készle­teket szereztek be. Tekintettel ezen célra és hogy a hadsereg ily irányú szükséglete már más módon fedezve van, megkeres­tem a hadügyminisztert, hogy ezen készletek rendeltetésüktől el ne vonassanak. Értesítem a vár­megye közönségét, hogy a had­ügyminiszter oly irányban intéz­kedett, hogy ezek a készletek csak más módon ki nem elégít­hető különös és sürgős szük­séglet kielégítésére legyenek a hadsereg céljaira s mindenkor csak a felsőbb katonai parancs­nokság engedélye mellett igé­nyelhetők. — Folly József üdvözlése. A kaposvári vöröskereszt egyesü­let tagjai ma délelőtt szép szám­ban jöttek össze a színházban lévő kórházban, hogy ott Folly József helyi megbízott nevenapja alkalmából jó kívánságaikat egy kis ünnepség keretében kifejez­zék. Folly József neszét vette a készülő ünnepségnek és nem je­lent meg a várt helyen és igy az egybegyűlteknek meg kellett elégedni azzal, hogy egy iv pa­piroson fejezzék ki a megbízott névnapja alkalmából jó kíván­ságukat. — Behívják a felülvizsgált és szabadságolt katonákat. Bécsből jelentik: A hadügyminisztérium elrendelte, hogy 1915. április 1-ére az aktív katonai szolgálat folytatására behívandók a le­génységnek mindazon tagjai, a kiket az 1914-iki mozgósítás alkalmával felülvizsgáltak és a kiknek szabadságolása, illetve a nem aktiv szolgálatból való meghagyása a felülvizsgálaton hozott határozat alapján 1915. április 1-én túl terjedő időre állapíttatott meg. — A somogyi jegyzők munkája. A hadviselést nemcsak a harc­mezőn csinálják, hanem idehaza is. A társadalomra és a hatósá­gokra nagy, nemes feladat há­rul, hogy az itthonmaradottakról és a háborúból sebesülten, be­tegesen hazatérő katonákról gon­doskodjék. A nagyvárosokban több az ilyen humánus feladat, de mégis nagyobb a munka a vidéken, ahol nem áll megfelelő berendezkedés és segédlet a ha­tóságok rendelkezésére. Egy-egy községi elöljáróságnál, vagy jegy­zői irodában rengeteg munkát kell lebonyolítani mostanában. A segélykérők, a különböző tá­mogatásra, vagy járandóságra igényt tartók seregestől jelent­keznek, jönnek levelek a harc­térről, felvilágosítást, tanácsot, útbaigazítást kérnek, hazatért szabadságos katonák jönnek ügyes-bajos dolgaikkal s min­dent a jegyzőtől várnak, sőt gyakran türelmetlenül követel­nek is. Sok rész jut nekik a különböző akciókból is. A nagy kölcsönjegyzés, a különböző gyűjtések szálai mind elágaznak a falvakig, a pusztákig s az emberek felvilágosítása, buzdí­tása a jegyzőre vár. A somogyi jegyzői kar állja a nagy mun­kát, viseli a háború terhét be­csülettel idehaza is. Jól esik erről tudomást venni s fel kell jegyezni, mint egyik szép doku­mentumát a nagy időknek. — Március 15 ike Nagybajom­ban. Március 15-én este 7 óra­kor szép számú közönség gyűlt össze a nagybajomi Korona­vendéglő termében, hogy a ha­gyományos március 15-ét meg­ünnepelje. Az ünnepséget a re­formátus és izraelita iskolák növendékei által előadott haza­fias dalok és költemények ve­zették be. A növendékek előad­ták még „A jó hazafiak“ című egyfelvonásost is, amelyben az összes szereplők ugyancsak fé­nyesen megfeleltek. Öröm volt látni az apróságokat, milyen fesztelenül, szabadon mozogtak és szavaltak. A szépen sikerült estély rendezéséért és a tanulók betanításáért Bándy Jolán ref. tanítónőt és Kaszás Imre izr. tanítót illeti meg az elismerés. A jótékony célra rendezett estély tiszta jövedelme 110 koronát tett ki, amely összegből a há­borúban megvakult katonáknak 20 K, a háborúban elesett taní­tók árváinak 20 K és a sebesült katonák részére a fennmaradó ÉRTESÍTÉS! Tisztelettel értesítem Kaposvár és vidéke igen­tisztelt közönségét, hogy műtermemben fénykép­­nagyító gépet szereltem fel s igy módomban áll a legszebb kivitelű FÉNYKÉPNAGYITALOSAT pár nap alatt készíteni. Képeimet az eddig ismert krétarajzszerü képektől eltérően, barna, sépia, kék, zöld, színben készítem, mert a képeket itthon, magam készítem el, így jutányosan tudom azt kiállítani. Ama­tőröknek tájképfelvételek bármily színben a legolcsóbb árért. Kérem n. b. rendelésükkel megtisztelni. Műterem : fő utca 6. szám, Teleki utca 3. szám. Tisztelettel: Farkas László, fényképész. s

Next